Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-21 / 169. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. július 21., szerda 3. Lista az egymásra találáshoz Tanácsadó szolgálat vállalatoknak- A Magyar Kereskedelmi Kamara vállalati tanácsadó testületé segítséget nyújt a hazai vállalatoknak, ipari és mezőgazdasági szövetkezeteknek kihasználatlan kapacitásaik hasznosításához. Népgazdasági és vállalati érdek egyaránt, hogy a meglevő kapacitásokat, a működőképes termelőberendezéseket megfelelően hasznosítsák. A takarékos és jövedelmező gazdálkodás megkívánja, hogy a termelőüzemekben növeljék az átlagos műszakszámot. Ez azonban csak akkor kívánatos, ha a szervezettebb munka eredményeként a piacképes, eladható termékek gyártását növelik. Az elmúlt években a lassúbb gazdasági növekedés következtében a beruházási javak iránt a belföldi igények csökkentek, vagy csak kismértékben bővültek. Többek között ez is hozzájárult ahhoz, hogy egyes területeken bővültek a ki nem használt kapacitások. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy a feleslegessé vált termelőberendezéseken nem lehet exportálható cikkeket gyártani. Ezt felismerve szervezi meg a Magyar Kereskedelmi Kamara tanácsadó szolgálatát A tanácsadó testület feltérképezi, hogy a tagvállalatok milyen ■ jellegű és volumenű, azonnal igénybe vehető szabad kapacitással rendelkeznek. A vállalati információkból olyan listát készítenek melynek segítségével könnyebben egymásra találhat a termelő és külkereskedő. Ezt az együttműködést tanácsaival és tapasztalataival is igyekszik elősegíteni a kamara. (MTI) A törökök nyomában... Bármilyen kemény Is a tufakő, a műemlék lakóházak közelsége miatt robbantás nélkül kénytelen lefejteni légkalapácsával a bazaltbeágyazásokat Szabó György A pincéiről is nevezetes Eger ezekben a hónapokban újabb föld alatti alagúttal gyarapszik. A vár alatt, nagyjából a Dobó utcával párhuzamosan, de annak szintjétől tíz méterrel mélyebben föld ■ alatti folyosót vágnak a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói. A két részből álló alagút egyéves munkát igényel, és 130 méteres hosszúságban gyűjti össze a vár falait veszélyeztető csapadékvizet — így a kazamatákat ellepő vizet is. A törmelék eltávolítása után — amely Csuhái József és Hernádi Mibály munkája — falazással védik az alagutat a beomlástól. Az ebből kiinduló „sündisznószerű” kisebb furatok vezetik majd le a talajvizet a vár alól (Fotó: Kőhidi Imre) Átalakuló táj, haszonnal: a víztározók egész sora épült Hevesben az elmúlt évtizedben, öntözővizet tartalékolva, haltenyésztés lehetőségét adva szövetkezeteinknek (Fotó: Szántó György) Az erkölcsi, politikai tényezők önmagukban nem hatottak, csak a megfelelő intézkedések után váltak szervező erővé. Az állami gazdaságok például úgy szolgálhattak mintául, hogy műszaki-kémiai és szakember- ellátásuk, beruházásuk az átlagosnál gyorsabban növekedett. A mezőgazdaság kiugró teljesítményéhez pedig döntően az agrárolló felszámolása vezetett. A mezőgazdaság szocialista átszervezését követően két évtized során sikerült megszüntetni a parasztságnak a munkásokhoz viszonyított gazdasági és szociális elmaradottságát. Ez igen jelentős vívmány, ha meggondoljuk, hogy a világ nagy részén — a fejlett tőkés országokat is beleértve — hátrányok sújtják a mezőgazdasági dolgozókat. A szocialista mezőgazdaság felemelkedését segítette a kedvező gazdasági környezet: az irányítás direkt módszereit a reform előtt pénzügyi szabályozással váltották fel. Így a 60-as évek derekán felismerhetővé vált az egyéni, a csoport- és a népgazdasági érdekek viszonylagos önállósága Az egyéni és a csoportos anyagi ösztönzési módszerek nagy formagazdagsága jelzi a határozott érdekegyeztetési törekvéseket. A személyes és a vállalati jövedelmek másutt gyakori nivellálása a mezőgazdaságot nem jellemezte és ma sem jellemzi. Az üzemek élvezik munkálj. Ösztönzés és kényszer juk eredményeit, de kénytelenek vállalni hátrányait is. Az 1968-as reform, mivel nem érte felkészületlenül a nagyüzemeket, további lendületet adott a munkának. Az igazsághoz tartozik, hogy a mezőgazdaságnak nagyobb lehetőségei nyíltak a teljesítményközpontúság érvényesítésére, a jövedelmi különbségek növelésére. Amíg az ipar és az építőipar árai a forint 35 esztendejében átlagosan évi négy százalékkal növekedtek, addig a mezőgazdaságé 6,8 százalékkal. Az árelméleti és módszertani viták a mező- gazdasági árakat sem kerülték el, ám ahol a termelői-tenyésztői kedv megtorpant vagy visszaesett, ott emelték a felvásárlási árakat! Spontán piaci hatások? Amikor kell, közbelép az állam. Az Allatforgalmi Vállalat például köteles felvásárolni a malacot, ha piaci ára kereslet híján jelentősen csökken. (Ilyen állami intervenciós felvásárlásokkal és a folyamatos takarmányellátással meg lehetett szüntetni Magyarországon az úgynevezett sertésciklust.) Tény, hogy a munkás és paraszti átlagjövedelmek kiegyenlítődésének, a mező- gazdaság ösztönzésének szó szerint ára van: az élelmiszerek drágulása. De ez egyben a közös és a háztáji gazdaságok átlagon felüli szorgalmának, igyekezetének, leleményességének fedezete. Most megéri! Ebben a két szóban össze- geződik a mai falu gazdaságfilozófiája. Megéri nemcsak a tsz-tagoknak, az állami gazdaságok dolgozóinak, hanem azoknak a falun lakó munkásoknak, alkalmazottaknak, nyugdíjasoknak is, akik jelenleg a mezőgazdasági kistermelők 86 százalékát alkotják. Megéri jól dolgozni a közösben, fóliázni, állatot tartani a háztájiban. Megéri, mert lehet építkezni és van mit vásárolni. Némelykor a kistermelés bővítésére, korszerűsítésére is futja. De többnyire mindent megelőz az utódokról, köztük a városba került gyermekekről való gondoskodás. Az új iránti fogékonyságot, a kezdeményezést, a vállalkozást könnyen nagyvárosi jelenségnek tekinthetnénk. A gyakorlati tapasztalatok ezzel szemben a mezőgazdasági üzemek, a falusi ember találékonyságáról, nyitottságáról, mozgékonyságáról vallanak. Hogy mást ne mondjunk: az önkéntes gazdasági társulások háromnegyed részét (szám szerint 765-öt) a mezőgazdasági üzemek tartják fenn. A magánerős építkezők, a fóliázók, az állattenyésztők a maguk módján kezdeményezők és vállalkozók. A szervezeti formák és a gazdálkodási tartalom rugalmas alakítására, a különböző tulajdon- viszonyok, szektorok szimbiózisára a vidék mintát kínál a városnak. A kezdeményezések nem mindig a „megéri” buzdítására, gyakran az ennél is nagyobb szervező erő, a „nincs más választás” kényszerének hatására születnek. A tömeges városba áramlás következtében például a mezőgazdaság azonnal az intenzív fejlesztés kényszer- pályájára lépett. A gépesítés, a kemizálás, majd a fajta- és módszerváltás elől nem lehetett kitérni. Az elvándorlás megfékezése ugyanígy kikényszerítette a vidéki iparfejlesztést, a tsz-ek profilbővítését Az élet parancsára javult a munkaerő foglalkoztatása a téli holt szezonban. A háztáji gazdaságok megszervezését szintén nem a kistermelés majdani lehetőségeinek latolgatása, hanem a falusi élelemhiány, az önellátás szükséglete diktálta. A mezőgazdaság közhasznú irányítási, gazdálkodási, szervezeti tapasztalatai, jelentős teljesítményei nem csökkentik az ipar meghatározó szerepét a gazdaság fejlesztésében, az életszínvonal alakulásában. Jellemző, hogy az összes termék fogyasztásának növekvő hányada, jelenleg mintegy fele ipari termék, a másik fele élelmiszer és élvezeti cikk. Az ország teljes árukivitelének háromnegyed része iparcikk, egynegyed része pedig mezőgazdasági termék. A nem rubelelszámolású exportból kétharmad :egyharmad arányban részesedik az anyagi termelés e két nagy ága. A szocialista iparosítás eredményei közvetlenül hozzájárultak a korszerű nagyüzemi mezőgazdaság megalapozásához. A hazai vegyi és gépipari háttér jelenleg is nélkülözhetetlen az élelmiszer-gazdaság tervszerű, dinamikus fejlesztéséhez Nincsenek véletlenek. Kedvező belső feltételek között ösztönzés és kényszer hatására emelkedett a magyar mező- gazdaság mai színvonalára. Ez az út nem volt diadalmenet. Előfordult, hogy a kezdeményező tsz-einököt törvénysértőnek bélyegezték. Voltak kudarcok, akadtak bizalomra méltatlan emberek is. De nagyon sokan becsülettel dolgoztak, ha kellett, vállalták és tisztességgel vívták a harcot. S munkájukra, eredményeikre napjainkban elismeréssel néz az ország, a világ. Kovács József JELENTÉS KISKÖRÉRŐL: Ahol egy kisüzem bizonyítani akar Oláh László üzemvezető igen óvatosan kezdi, amikor az alig ötesztendős gyáregység múltját, jelenét vesszük számba. — Emlékszem, induláskor nagy volt a hozsánna! Természetesen jól jött ez a telephely mind a Heves megyei Ruhaipari Vállalatnak, mind Kiskörének. Ott a gyöngyösi központ túlterheltségén enyhített, itt bizonyos munkaerőfelesleget kötött le. Csak amikor beindult a folyamatos termelés, a kiszabva ideszállított öltözékek formába öntése, és egymást érték a termékváltások, akkor bújtak elő a problémák. Kevés nálunk a szakképzett munkás», a betanítottak vannak erősen túlsúlyban, és mire ők elsajátítják egy-egy új rendelés, új fazon fogásait, már itt az újabb termék. Persze, ez visszaihat a keresetre, mivel mindenki teljesítménybérben dolgozik. Emiatt egyébként a vezetők sem maradtak sokáig talpon, öt év alatt én vagyok a hatodik. Hogy meddig? Bízom benne, ha elvégzem a könnyűipari főiskolát, szakértelmem képessé tesz arra, hogy megbirkózzam a tornyosuló gondokkal A nemrég tisztébe lépett üzemvezetőnek már most is van egy ígéretes húzása. Míg korábban az itt dolgozó 10Ű—120 asszony, leány két műszakban szolgálta ki a két szalagot, júliusban megváltozott a helyzet. Elsejétől a három műhelyből kettőbe vontak mindenkit, és reggel hattól délután háromnegyed háromig egyszerre súrög-forog itt a népség. Főleg fűtő- és villamos - energia-takarékosság szempontjából van ennek jelentősége. Am aiz sem közömbös, hogy az olyan képzett szalagvezetők, mint Simon Béláné vagy Körnet Zoltánná jobban tudják hasznosítani szakmai tudásukat, belső irányító készségüket. Erre pedig szükség van! Hiszen a vállalatnak jelentős exportkötelezettségei vannak, amiből bőven jut a 3-ae számú kiskörei üzemegységnek. Ott jártunk alkalmával is kanadai piacra varrtak, gom- boztak, vasaltak, címkéztek, csomagoltak női flanellnad- rágokat. Kozéki Zoltán meó- csoportvezető pedig azért érkezett ki Gyöngyösről, hogy a szovjet megrendelésre öszszeállított, nyolcszáz darabos női ru ha -szállítmányt átvegye. Oláh László szavait különben megerősítette: Szinte minden termékváltáskor más-más a minőség az öthat hetes fázisban, és több gondot okoz neki az átvétel, noha csak szúrópróbaszerűen ellenőriz... o Hogy mégis mit nyújt pénzben, keresetben Kisköre kis üzeme? Tolnai Sán- domé a kezdő csapattal indult, még 1977-ben vette fel a munkát. És itt, a befejező csoportnál, ahol lyukat varr éppen, havi átlagjövedelme nem haladja meg a 2500 forintot. Általában ennyit keresnek a többiek is, rögtön magyarázattal szolgálva a nehéz munkaerő-utánpótlásra. Mert fiatal leány, ifiasszony ma már ide nemigen jön, itt nem kezd pályát. Legalábbis az olyan, amelyik a többért vállalja az ide-oda utazgatás fáradalmait, netán az előírt szakmai továbbképzést bármely iparágban, esetileg a kereskedelemben. A termelőszövetkezetben is szívesebben helyezkednek el a falubeliek, mintsem teljesítménybérért ruhát, nadrágot varrogassanak. Holott ez a kisüzem élni akar, bizonyítaná akar! e Miként? Gyerekcipőben jár ugyan a szocialista brigádmozgalom, de azért már vannak eredményei. Ahogyan Szén Béláné például a „Zrínyi Ilona” brigádról elmondotta, a vele együtt dolgozó varróik, vasalók nemcsak községpoMtáikai célok megoldását segítették, amilyen az általános iskolánál vállalt kétkezi munka volt, hanem a termelési sikerek végett többször »túlórázva fejezték be határidős tennivalójukat. Ugyanígy beszélt Bálint József né, aki hatod- magával bár csak munkabrigádot alkot, mégis kitüntették magukat anyagtakarékosság dolgában, az épülő egészségügyi központ mielőbbi átadását pedig 120 társadalmi munkaórával segítik. Vagyis: az erőműtől átvett, egykori felvonulási épület, amit üzemi célokra így alkalmassá tettek, az ígéretet magában hordozza. És annak beteljesülte idővel egy gazdaságosan működő kisüzemhez vihet... Moldvay Győző Hol tart a magyar mezőgazdaság?
