Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-16 / 165. szám
4. Láthatatlan Harlekin? A mese közismert Röviden: Ali, a szegény arab felmérhetetlen értékű drágakövet őriz egy barlang sötétjében. Ha eladná, országokat, tengereket vásárolhatna meg, és életét gondok nélkül élvezhetné tovább háremhölgyei között. Ám Ali földönfutó marad, mert ahányszor felhozza kincsét, az láthatatlanná válik. Ujjai a semmit markolják a napvilágon, míg odalenn a mélyben megint megcsillan tenyerén a csodás kő. Hogy mi e pesszimista sztori tanulsága — nem tudom, talán nincs is. Hogy mégsem értelmetlen a történet, azt bizonyítják a valóságban nap mint nap előforduló hasonló esetek. Ilyen rejtőzködő kincsek nemcsak a mesés Keleten, de Európa közepén, napjaink Magyarországán, sőt Egerben is léteznek. Egyről legalábbis feltétlen tudunk. A Harlekin. Az 1964-ben alakult bábegyüttes gyorsan sikert aratott a honi közönség körében és meghívásos vendégszereplései során hamar meghódította a külföldi publikumot is. Az alig húszfős lelkes felnőtt csapat két gyermekcsoportot is vezet, ezek ifjú tagjai közül kerül ki az utánpótlás. Akik szerencsésebbek és láthatták A Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület — az írószövetség, a kiadók, a nyomdák, a könyvterjesztők, a papíripari vállalatok, valamint a nyomdászszakszervezet képviselőinek bevonásával —, megvizsgálta, mi az oka annak, hogy sokszor indokolatlanul hosszú idő telik el addig, amíg a kéziratból könyv lesz, s így a könyvesboltok polcaira kerül. A szakemberek egyöntetű véleménye . szerint elsősorban nem a nyomdai kapacitás szűkössége, hanem a szervezés és a piackuatás gyengeségei okozzák a hosz- szú átfutási időket. Ezek javításával mintegy negyedével lehetne csökkenteni a ma még átlagosan nyolc és fél hónapot, amely eltelik a produkcióikat egy-egy alkalommal, azok a megmondhatói, milyen magas fokon ismerik és művelik Harlekinék •ezt a sajátos művészeti ágat. Ám, akiknek a közönség véleménye nem lenne elegendő, azoknak tudniok kell, hogy a „bábos szakma” az elsők között jegyzi az egri „gárdát”. Évente átlagosan ötvenszer lépnek fel a megye iskoláiban és művelődési házaiban. Missziót teljesítenek, amikor a falusi tantermekben életre keltett bábjaikkal színházi élményben részesítik a kicsiket. Maradandó élményben, amely később alapja lehet annak a kíváncsiságnak. amelyből nemcsak a színházi, de a más művészetek iránti fogékonyság is táplálkozhat. Hol hát a kapcsolat Ali köve és a Harlekin között? Az egri bábosok „fél amatőr”, fél profi” együttes. Hogy ez mit jelent? Amatőr körülmények között állítanak elő értékes, professzionista műveket. Munkájukat egy függetlenített művészeti vezető irányításával végzik dologidő után, lelkesedésből és szakmaszeretetből. Szabad idejüket áldozzák eszköz készítésére, próbára stb. Ám ez kevés! A bábozás igaz a legolcsóbb, de a legidőigé- nyesebb műfaj. kézirat leadásától a könyv elkészüléséig. A nyomdák szerint a legtöbb gondot jelenleg az okozza, hogy a kiadók nem végleges, nyomdakész kéziratot adnak le, menet közben sok a szerzői és kiadói javítás, s ez lelassítja a nyomdai munkát. A szakemberek bonyolultnak tartják a jelenlegi korrektúrarendszert, s véleményük szerint a könyv útjának rövidítése elsősorban ennek korszerűsítésével segíthető elő. A nyomdáknak és a könyvkiadóknak egyaránt nehézséget okoz, hogy nem kielégítő a piackutatás. Javasolják, hogy a könyvkereskedelem végezzen alapos felJó, jó, mondják most sokan, ha ezt szeretik, hadd csinálják, nem kell ennek ekkora feneket keríteni, ez a hobbijuk. Jószerivel ez igaz is. Ám az szerintünk fontosabb, hogy tudnák ők ezt még jobban is művelni! És többet is vállalnának szívesen. Űj szemlélettel közelítve tevékenységükhöz, már egészen más dolgok tűnhetnek lényesnek. Az illetékesek tiszteletre méltó erőfeszítéseket tesznek, hogy kialakítsák Eger művészeti arculatál Nyári színház, művészlakások ... Ám míg importálni akarnak, elfelejtkeznek azokról, akik már bizonyítottak itthon, így a Har- lekinről is. Kérdés, meddig lehet még raktározási gondokkal is küzdve ilyen magas nívón tartani a munkájukat. A semmivel sem tehetségesebb pécsi Bóbita önálló társulatot kapott és beolvadt a helyi Nemzeti Színházba. Nekünk ugyan nincs önálló színházunk, csak reményünk van. De addig is nem csekély biztatást jelenthetne bábosainknak egy műhely, hogy bizonyítsuk, volt és van értelme a kiemelkedő munkának nálunk, Egerben mérést, s előre jelezze a piac felvevőképességét, azt, hogy hányfajta és milyen példányszámú könyvre tárható kereslet. Pazarlásnak tartják például, hogy a tankönyveket csak egy évig használják, holott egy jó részükből több korosztály is tanulhatna. A Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület . fölajánlotta segítségét az ésszerű változtatásokkal kapcsolatos konkrét szervezési módszerek kidolgozásában. Javasolták olyan kiadói-nyomdai társulások létrehozását is, amelyek elősegíthetik a kéziratforgalom jobb ütemezését, a kiadók és nyomdák munkájának egyeztetését, a jobb együttműködést. (MTI) „lekerőstalálkozó” Egerben Augusztus 6-tól 8-ig rendezik meg Egerben, a tekerőlantosok országos találkozóját. A kétnapos eseményen a meghívott hangszeres zenészek átadhatják egymásnak tapasztalataikat, és megvitathatják szakmai gondjaikat is. Az első napon, 6-án este 8 órakor koncertet adnak a legjobbak, 7-én pedig egész napos népművészeti kirakodóvásár lesz, míg délután szabadtéri folklórműi sorra, este pedig táncestre kerül sor. Az utolsó napod szakmai előadások hangza; nak el. Számítógéppel Bibliotékaszolgálat Üj szolgáltatást indít meg ebben az esztendőben a fővárosi Szabó Ervin Könyvi tár központi könyvtárának szociológiai gyűjteménye. Az eddigi hagyományos módszerek mellett számítógép segítségével is rendszeres tájékoztatást ad, egyelőre mintegy 50 . külföldi folyóirat szociológiai tanulmányairól. Jelenleg a hazai igényeket mérik fel a szociológiai gyűjtemény munkatársai: milyen szakterületek, témák iránt érdeklődnek leginkább a szociológiával foglalkozók, s a dokumentumbázis mely részterületeit kell a jövőben ehhez a munkához feldolgozni? A rendszeres külföldi szociológiai dokumentációs és •információs szolgáltatás az első hónapokban kísérleti jelleggel működik, mert csak a gyakorlatban derül ki, hány intézménynek, kutatónak mennyi információra van szüksége. A számítógép a későbbiekben nemcsak a szociológiai tájékoztató munkát segíti, hanem a tervek szerint a könyvtár más területeinek adminisztrációs tevékenységét is. A tájékoztató munka színvonalának emelése, az igények mind teljesebb kielégítése érdekében a könyvtár szociológiai gyűjteményében a közelmúltban felfrissítették a szociológia kutatóinak, oktatóinak, illetve a szociológiával foglalkozó, vagy abban érdekelt intézményeknek a címjegyzékét. is. Szilágyi Andor Az átlag 8 es fél — .. .és a piackutatás? — Kézirat és korrektúra A könyv útja a piacra Az ifjú Naszreddin borbélyüzletben helyezkedett el. Mindjárt az első napokban a mester elhatározta, hogy próbára teszi a tanítványát, és észrevétlenül a földre ejtett öt rubelt. Naszreddin a padlót söpörve megtalálta a pénzt, és átnyújtotta a mesternek. — Köszönöm, fiam — szólt a mester —, ezt az isten küldte nekem. Másnap a mester tíz rubelt ejtett a padlóra. Söprés közben Naszreddin újból rátalált a pénzre. — Nézze csak, mester — mondta —, az isten tegnap magának küldött öt rubelt, ma meg nekem tízet. És zsebre tette a pénzt. ★ Naszreddin beadta a fényképészhez a filmjét előhívatni. Mikor, a megjelölt napon átvette és megszemlélte a tekercset, alig tudta türtőztetni magát, hogy meg ne verje a mestert: az egész film foltos, szakadt és össze volt karcolva. Ám a ' hodzsa mégsem szólt semmit, fizetett, ahogy illik, és elmenőben három rubelt hagyott a fényképésznek. Egy hét múlva újból elment az üzletbe. A fényképész ezúttal maga volt a megtestesült szívélyesség. A hodzsa még aznap megkapta az előhívott tekercset, nem talált semmi hibát, sőt mi több, a tekercs selyemszalaggal volt átkötve. Naszreddin megint nem szólt egy szót sem, és elmenőben egy húszkopejkást helyezett a pultra. A meglepett fényképész méregbe gurult: — Efendi, hogy értsem ezt?! — Nincs ebben semmi különös — jegyezte meg a hodzsa. — Az a borravaló, amit ma adtam, a múltkori esetre vonatkozik, az pedig, amit akkor adtam, a mai munkának szól. Talán nem igazságos? ★ A pincérnő egy adag sült csirkét tesz a vendég elé. Az étel láttán a vendég elégedetlenül ráncolja a homlokát. — Csupa csont és bőr az egész — morogta. — Talár, a tolláit is akarja? — kérdezte a szomszéd asztalnál ebédelő Naszreddin. ★ A mezőgazdasági főiskola elvégzése után Naszreddin unokája hazatért a falujába. Megpillantott a nagyapja kertjében egy nagy fát és felkiáltott: — Miről mesélne ez a platán, ha beszélni tudna?! — Hogyhogy miről? — csodálkozott Naszreddin. — Azt mondaná: agronómus elvtárs, nyissa jól ki a szemét, én nem platán vagyok, hanem jegenye. ★ Egyszer Naszreddin elment egy vadászatra. A vadászok között volt egy nagy főnök, akivel mindenki igen tiszteletteljesen viselkedett, olyannyira, hogy még a baklövéseit is hol az erős széllel, hol a rossz idővel, hol a gyenge fénnyel magyarázták. Mikor a vadászat végén a főnök egy tíz lépésre levő rókát is elpuskázott, síri csönd lett: a talpnyalók semmi olyan mentő körülményt nem tudtak kitalálni, amely ezt a baklövést is megmagyarázta volna, ezért integetésekkel, arcjátékkkal arra kérték Naszreddint, hogy mentse meg a helyzetet. — Ejha! — mondta Naszreddin a kétbalkezes vadásznak. — Jól odapörkölt neki! Életemben először láttam, hogy fut el a döglött róka! ★ Elment Naszred dinhez egy asszony és könyörögni kezdett neki, hogy segítsen ikigyógyítani a férjét az italozás szenvedélyéből. — Én nem vagyok orvos — mondta Naszreddin —, de adhatok egy tanácsot Van-e a férjednek valami nagy vágya? Persze nem olyan mesebeli, hanem olyan, amit teljesíteni lehet? — Van —' mondta rövid gondolkodás után a nő. — Nagyon jó! — örvendezett Naszreddin. — Ígérd meg neki, ha abbahagyja az ivást, teljesíted ezt a vágyát — Jó, megpróbálom — mondta a nő és elköszönt. Mikor pedig hazaért, kijelentette a férjének: — Jól figyelj, mit mondok, drágám: ha abbahagyod az ivást, minden nap veszek neked egy fél litert. (A Krokogyilból és a taskenti Zvezda V ősz tokából válogatta és fordította: Zahemszku László) NÉPÚJSÁG, 1982. július 16., péntek Hírharang — Hallotta? — Miit? — Hogy az özvegy Kovácsné... — Semmit sem hallottam. — Pedig beszélik. A fél város. — Ismeri Kovácsnét? Tudja, az a harmincegy évesen özvegyen maradt csinos asszony. Még le sem telt úgyszólván a gyászév és máris rázza a rongyot. — De mégis miről beszél? — Komolyan nem tudja? Ott akarom hagyni a jól értesült ismerőst, amikor utánam lép és a karomba kapaszkodik. — Tudja, az a helyzet, hogy Kovácsnéhoz rendszeresen jár fel egy férfi. — No, Istenem! Jár, jár. Hadd járjon! — Nem érti? Még el sem porladt szegény ura a sírban és máris így kezdi. Mondtam én a férjemnek, amikor azt a szegény szerencsétlen Kovácsot elütötte az autó: — Meglásd, Bélus, ennek nem lehet jó vége! — Egy halálos karambolnak sosincs jó vége... — Maga mindent félremagyaráz. Én az asszonyra gondoltam. Csak vártam;, hogy teljenek a hetek, hónapok. Egyszer csak megjelent a deli fiatalember. A „vigasztaló”. — Hagyja már a csodába ezeket a dolgokat! Nincs jobb dolga, mint... — Még ne menjen! Ezért még nem szóltam volna semmit. De amit tegnap, meg azelőtt, meg még azelőtt láttam. .. — Mit látott? — Kovácsménak nő „ismerőse” van... — Ez csak a világon a legtermészetesebb. Férfiismerőse úgysem lehet a szerencsétlennek, mert magának úgyis „feltűnne”. — Jól van, jól! Mindig tudtam, hogy maga olyan „megértő”. Hanem ezúttal nem ilyesmiről van szó. Méregbe jövök, kirántom a karóim a hírharang kezéből, — Sehova ne menjen! Értse meg, ez nem gyerekjáték. Magának mint hivatalos embernek, tennie kell valamit! Kovácsnéhoz rendszeresen jár fel egy fiatal lány. Valaki azt mondta1, csakúgy nyalják-faiLják egymást. Barátja! Nem érti ? lehetetlen tovább hallgatni az ostoba fecsegést. Amikor elrohanok, a hírharang úgy károg utánam, mint egy fagyos varjú az útszélen: — Törődik is maga valamivel! Látja, ezért rossz a világ. Ezért veri az Isten minden rosszal az emberiséget. Mert a bűnt mindenki csak elnézi... Alig telik eb egy-két nap, amikor jósorsom újra összehoz az asszonysággal. — Milyen nagy szerencse, hogy találkozunk! Képzelje, milyen bajiban van ez a szegény Kovácsné. Nagyibeteg az anyja és a húga nála lakik. Valamilyen állás kellene szegénykémnek. Mégis jól jönne neki egynéhány forint. Mondtam is Kovácsnénak: — Ne féljen, drágám! Van nekem egy jó ismerősöm, majd ő segít... És most nagyon kérem! Derék asszony ez a Kovácsné. Igazán megérdemili... Szalay István Megszűnik a külvilág, a munka szépsége köti le figyelmét Gyönyörű hobbi A Debrecenben élő fiatalasszony, Kozárné Saabé Erzsébet műsorszervező nem mindennapos időtöltést választott. A porcelánfestészet megismerésére vállalkozott — autodidakta módon. Munkái a kávéskészletek, a vázák és más egyedi darabok a klasszikus porcelánfestészet hagyományait őrzik. Barokk díszítésű, 9 darabból álló kávéskészlet, 70 órányi munkával, kétszeri égetéssel készült két hónap alatt (MTI fotók: Oláh Tibor felv. — KSj
