Népújság, 1982. július (33. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-02 / 153. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. július 2., péntek Kötődés a valósághoz Egy közművelődési előadó számvetése Soha nem irigyeltem azokat, akik valamelyik termelőszövetkezetben közművelődési előadóként tevékenykedtek. Jó néhánnyal találkoztam már, s szinte mindannyian panaszkodtak, keseregtek amiatt, hogy ígéretesnek tűnő elképzeléseik folyvást zátonyra futnak. Máskor az érdektelenséget, a bántó közömbösséget ostorozták, s arról beszéltek, hogy képtelenek ötről-hatra haladni. Megértettem őket, ám azt azért sejtettem, hogy az esetenkénti kudarcokban egy kissé maguk is ludasok, hiszen a legtöbbször túlméretezett vágyaikat akarták a makacs valóságra kényszeríteni, ahelyett, hogy alaposan felmérték volna a helyzetet, s a kis lépések taktikájával szolgálták volna „stratégiai” céljaik valóra váltását. Ez jut eszembe, amikor Verebes Jánosnéval, a hatvani Lenin Mezőgazdasági Termelőszövetkezet köz- művelődési és oktatási előadójával elemezzük a helyi gondokat és örömöket. Ez az agilis asszony csak néhány hónapja tevékenykedik ezen a poszton, ám régóta kötődik az ismeretgyarapítás gyakorlatához, s az így szerzett tapasztalatokat már közvetlenül a rajt után kamatoztathatta. — Esztendőkön át vezettem a Zagyva-parti városban a fiatal utazók klubját. Utólag jó érzés arról szólni — talán nekem is részem volt benne —, hogy ez a gárda fokozatosan életképes közösséggé formálódott. Beváltak a diavetítéssel illusztrált élménybeszámolók. A különböző országokról izgalmas információk özönét nyújtó vetélkedőket rendeztünk. Igyekezetünkre felfigyeltek, s eredményeinkből ízelítőt adhattunk — bemutató foglalkozás révén —, á balatonfüredi összejövetelen. Ez egyébként arra is jó volt, hogy másoktól átvegyük a körünkben is kamatoztatható módszereket. Mindezt azért említem, hogy érzékeltessem: ez az örökség javamra vált itt, megkönnyítette beilleszkedésemet. e A munkálkodást nem világmegváltó, nem légből kapott ötletekkel kezdte, hanem körültekintően feltérképezte — ez mindenképp dicséretes —, a lehetőségeket. — Az itt dolgozók — a segéd-, a betanított munkások, az esztergályosok és az egyetemet végzett szakvezetők egyaránt — foglaltak a hétvégeken. Ez érthető, hiszen legalább nyolcvan százalékuk a háztájiban bíbelődik, fólia alatti zöldségtermesztéssel, vagy sertéshizlalással foglalkozik. A hétköznapokon kora reggel jönnek, s késő délután, olykor este távoznak. Ezzel a ténnyel feltétlenül számolnom kellett a kínálat kialakításakor. Mindenekelőtt tájékozódtam, arra voltam kíváncsi, hogy az emberek mire áldozzák szívesen kevés szabad órájuk egy részét. Ezért olyan TIT-előadásokat hirdettem, amelyek valóban felkeltették érdeklődésüket. A nők kérdéseire például dr. Zvonyár János, nőgyógyász főorvos válaszolt. Volt közönség, annál is inkább, mert a szakember a helyszínre ment. Az sem mellékes, hogy a műszak fél órával korábban zárult, mint máskor, így aztán a bejárók sem húzódoztak attól, hogy maradjanak. Szerintem szükség van az ilyesféle kompromisszumokra a nemes ügy, az ismeretszerzés érdekében. Nemcsak a szellemi nyereség számottevő, hanem az a kiesett harminc perc is behozható. Június elsején a tsz-központban levők fogadták örömmel azt a kozmetikai tanácsadást, amelyet bemutatóval kötöttünk össze. A gyengébb nem képviselői Kozák Kristófnétól, a budapesti TIT Stúdió igazgatójától kaphattak jó tippeket. Q Ügy hisszük, ennyi is elég annak jelzésére, hogy az új előadó jó úton indult el. ö azonban nem elégedett meg ennyivel, arra törekedett, hogy az ajánlatlistát mind megnyerőbbé formálja. — Házhoz akartam vinni a kultúrát. Épp ezért a könyvhétre megjelent művekből kiállítást állítottam össze, s az anyagot a szövetkezet lakatosüzemében helyeztem el. Ügy véltem — s bizakodásom indokolt volt —, hogy az utánajárástól mentesítem azokat, akik készséggel vásárolnák az igazán értékes kiadványokat. S ha már itt tartunk, akkor szólok még egy másik kezdeményezésről is. Versengést hirdettünk meg az amatőr előadók és csoportok számára. Magunk is meglepődtünk, hogy milyen sokan jelentkeztek a közös gazdaságból. A herédi művelődési házban rendezett program azt igazolta, hogy érdemes alapozni az emberekben szunnyadó adottságokra. Ügy is fogalmazhatnék, hogy a népművelőnek — képzettséggel vagy anélkül — közelebb kell jutni mindenkihez. o Területe az oktatás tervezése, irányítása is. Arra mindjárt fény derül: itt is akad tennivaló. — Sokat köszönhetek azoknak, akik előttem álltak ezen a poszton. Nyomdokukba lépek, s hagyatékukat továbbviszem. Fantáziát látok a helyi szakmunkás- képző tanfolyamokban. A családosok ugyanis nem óhajtanak hosszabb időre elszakadni az otthoniaktól, ezért örülnek az effajta megoldásnak. Indul egy kurzus a leendő szarvasmarhatenyésztők számára. Hasonló lehetőséget óhajtunk biztosítani a herédi varrodában tevékenykedő lányoknak és asszonyoknak is. Mindez megnyugtató, s a krónikás számára öröm az, hogy a közművelődés egyik őrhelyén olyan tisztségviselő szorgoskodik, aki panaszáradat helyett tettekkel érvel, aki látványosság helyett szolid, de maradandó eredmények elérésére törekszik. Pécsi István Két magyar film sikere Nemzetközi eszperantó tábor Harmadik alkalommal nyitják meg vasárnap Mezőtúron a nemzetközi eszperantó nyári tábort. A július 4-től 23-ig tartó .táborozáson a házigazdákon ikívül csehszlovák, lengyel, bolgár vendégek vesznek részt, de a nemzetközi nyelv spanyol művelőit is várják. A háromhetes programban színes, változatos műsor szerepel. Az ötven táborlakó dolgozik majd a helyi mező- gazdasági üzemekben, s a pénzből gyulai kirándulást szerveznek. A csaknem háromhetes táborozást több szakmai konzultáció, sportverseny, zenés műsor egészíti ki. A franciaországi Tarbes városában, a tizenhatodik alkalommal megrendezett nemzetközi idegenforgalmi filmfesztiválon az IPV Filmstúdió Magyar rapszódia című filmjével elnyerte a zsűri különdíját és a pireneusi kormányzótanács által odaítélt trófeát. A film az Országos Idegenforgalmi Hivatal megbízásából készült. Első díjat nyert egy másik magyar film is. Az animációs filmek ötödik, nemzetközi fesztiválján Zágrábban, a Nyugi című gyurma animá- riós művet, amelyet Baksa Tamás készített a Pannónia Rajzfilmstúdió pécsi műtermében. Az elsőfilmes rendezők kategóriájában ezt az alkotást találta legjobbnak a zsűri. A pécsi műterem fiatal alkotóközössége a múlt év óta szerepel rövidfilmjeivel a nemzetközi nyilvánosság előtt, és máris több rangos elismerésben volt része. Varga Csaba rendező tavaly Ezüst Hugó díjat nyert a Chicagóban rendezett rö- vidfilm-fesztiválon, az Időben elmosódva című rajzfilmjével, az idén pedig az Ebéd című gyurma animációs filmje kapta meg a franciaországi Lille-ben tartott nemzetközi rajzfilmfesztivál nagydíját. Könyvújdonságok Wolfgang Hűti: Angyalok, szárnyak, rakéták (Művészetről gyermekeknek sorozat — Corvina Kiadó). Siegfried Lenz: Németóra — második kiadás, fordította és az utószót írta Bor Ambrus (A világirodalom remekei sorozat — Európa Könyvkiadó). , Arthur Windelband: Emberősök, ősemberek (Gondolat zsebkönyvek — Gondolat Könyvkiadó). Beke Kata: Leszámoltam Stand nénivel? — publicisztikai írások (Magvető Könyvkiadó). Günther Kühle: Szobanövények föld nélkül (Mezőgazdasági Könyvkiadó). Kányádi Sándor: Tavaszi tarisznya (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó). Sagdajn Gönd-Ajuus: Nőnek a gyerekek Feleségemmel éppen moziba készültem, amikor hirtelen csengettek. Kinyitottam az ajtót. Egy szélcserzett, barna arcú fiúcska állt előttem. — Kinek a fia vagy? — kérdeztem, a gyerek azonban nem válaszolt és zavartan bámult rám. — Papa — motyogta. — Micsoda-a-a? — hökkentem meg. — Mi történt? — kérdezte türelmetlenül a feleségem, aki a tükör előtt állt. — Hát itt van egy kisfiú, és papának nevez .. — Papának? — felelt kérdéssel a feleségem, és odaugrott az ajtóhoz. Haragos pillantást vetett rám, azután a kisfiúra. — Szóval azt mondod, hogy ez a te papád? — kérdezte a gyerektől. — Milyen furcsa kölyök — nyögtem —, képzeld, papának nevez... — Várj csak — sziszegte a feleségem —, mindjárt megtudjuk, mennyire furcsa! Nem ok nélkül haboztam annyira, hogy hozzád menjek-e ... A kisfiúhoz fordult és behízelgő hangon kérdezte: — És ki a mamád? — Te — mondta a fiúcska, és ki tudja miért — szipogni kezdett. — Szóval te nem akartál férjhez menni hozzám — mosolyodtam el gúnyosan. — Lám, lám ... — Ez a kölyök hazudik! — kiáltott fel a feleségem. — Te... — újra ránézett a kisfiúra —, te... szégyelld magad! A fiúcska még elkeseredettebben szipogott és egy fényképet húzott elő a zsebéből. A képen önmagamat meg a feleségemet pillantottam meg. — Ez valami káprázat — dünnyögtem, ebben a pillanatban azonban a feleségem félbeszakított: — Várj csak... — De hátha ez mégis a mi fiunk, aki falun lakik a nagymamánál? — Hát persze, hogy én vagyok — bökte ki a gyerek. — Bajaszgalan, kisfiam! — fakadt sírva a feleségem. — Bocsáss meg, hogy nem ismertelek meg ... — Nem Bajaszgalan vagyok, hanem a bátyja. — Ej, te — mondtam a feleségemnek — és az ilyet még anyának nevezik, az édes fiadat sem ismered meg ... Zolzajan, kisfiam, gyere ide hozzám! A fiúcska megint tagadóan csóválta meg a fejét. Kiderült, hogy a legnagyobbik fiúnk — Bajarszajhan volt. — Hihetetlen, milyen gyorsan nőnek a gyerekek — mentegetőzött a feleségem, és átölelte a kisfiút. — Mintha tegnap lett volna — tettem hozzá — amikor falura küldtük ... No és miért jöttél vissza, kisfiam? — Tudod, elkéstem az iskolából, féltem, hogy a nagymama megszid ... Hát felültem az autóbuszra és idejöttem... — Te aztán megéred a pénzedet — csattant fel a feleségem. — Lógsz az órákról! Hát így néz ki a falusi nevelés! (Ford.: Gellért György) Hinta a levesben Hétvégén aztán megindul a nép! Kik a telekre, kik a kisházak felé, a meleg víz partjára, a Bükkbe, a Mátrába, a Tiszához veszik az útjukat. Zsúfoltak a buszok, kígyózik az autókaraván. Szombat, vasárnap pihenés! Természetesnek tűnik, bár nem az. Nagyszerű, hogy két napig azt csinálják az emberek, amit akarnak. — Pihennek! — És akik a pihenés helyett kapálnak, permeteznek, építkeznek? — Az talán nem pihenés az egész héten át gépek, íróasztalok mellett görnyedőknek? — Meg aztán a pecázás, a vadászat, a hegyi túra, az autókirándulás ? Legyünk tárgyilagosak! Nagyszerű dolog a szabad szombat, a hét végi pihenőnap. Hogy vannak gondjai? Nevetséges! Mindennek vannak. Még az új cipőnek is. Első nap az is szorít! Bizony, örülnünk kell és le kellene szoknunk a folytonos nyafogásról. — Na, akkor én most még egy kicsit nyafogok! — Nyafogjon! Elvégre szabad szombat van. És különben is, akinek itt, Bogácson ilyen cuki kis víkendháza van, az hálálkodjon és ne nyafogjon. Miközben megy a szöveg, kiülünk a teraszra, és mélyeket szippantunk az erdők felől érkező tiszta levegőből. — Érzi? — Mit? — A záptojasszagot a fürdő felől. Akárcsak a zsóri víz illata. — Mondtam, hogy ne nyafogjon! Vagy talán szereltessen fel magának az állam egy szagtalanító berendezést? Jót nevet, kitesz az asztalra két üveg hideg sört. — Nem szeretem a sört! — Ne nyafogjon! Vág vissza és hahotázik. Később komolyra váltunk, miközben a szomszédék Pistikéje hintázni kezd. — No, ezt figyelje meg! Délben itt ebédelünk, és miután olyan közel vannak egymáshoz a házak, Pistike csaknem belehintázik a levesbe. Tudja mi ez? Egy tömegnyomor! — Istenem! Sokaknak adtak telket és egynek túl kicsi jutott. Egyszer csak Pistike hangja sivít bele a kénhidrogénes levegőbe. — Idesüss Pali bácsi! Ha akarom, leverem a sörösüveget a lábammal az asztalról... Ám a gyerek kegyes volt hozzánk, és a hintának csak a szelét éreztük. — És még a Balatonra mondják, hogy „nemzeti lavór”! A harmadik koma később szintén „bekapcsol”. — Én egy kertszövetkezetben vagyok. Ott is sűrűn vagyunk, de a szőlő, a fák, szóval más az, mint amit itt lát az ember, ötven négyzetméteren ház, kert, tágasság egyszerre nem is lehet. De az én tizenhatodik szomszédom egész vasárnap úgy ordíttatja a rádiót, hogy belehülyül az ember. —. Nem akarok rádiót hallgatni, — bődültem bele egyszer a nagy természetbe. Semmi válasz! Erre én rácsavartam az enyémet a legerősebbre! Még a harkályok is idegsokkot kaptak, de az én haverom tovább passziózott... A víkendházas sunyi képpel nyomja a jó tanácsot: — Oda se figyelj! Elvégre hétvégén mindenki azt csinál, amit akar ... Vagy nem? A hobbikertes begurul és odakiált Pistikének: — Pistike! Fogadjunk, nem tudod a lábaddal lerúgni az asztalról az üveget... Hozattunk még két üveg sört, aztán „bölcsen” kisütöttük: Jó, és szép a hétvége, de tekintettel kell lennünk egymásra! Elvégre kis hazánk kis kertjei, kis nyaralói nem szolgálhatnak korlátlan, nagy lehetőségekkel. Másokkal is törődni kell, nehogy a hinta tényleg a levesbe szálljon ... Szalay István NAPFENYTABOR RÖJTÖKMUZSAJON. A Magyar Vöröskereszt Vas megyei Szervezete az országban először négy évvel ezelőtt szervezte meg az egészségileg károsodott gyermekek nyári üdülőtáborát Rőjtökmuzsajon, a SZOT gyermeküdülőben. Azóta minden évben nyaraltatják a gyermekeket. A táboroztatás költségeit társadalmi munkából fedezik. Természetesen a gyermekekre felügyelő orvos, a diétás nővér, a pedagógusok és népművelők, valamint a vörös- keresztes aktívák önként és térítésmentesen vállalják ezt a munkát (MTI fotó — Czika László felvétele — KS) Művészeti nyári egyetem Tizenöt országból várják a hallgatóikat Esztergomba a július 26-án nyíló Duna-ka- nyar művészeti nyári egyetemre. Az idei stúdiumnak különleges vonzerőt ad a Ko- dály-centenárium. Az egyetem ugyanis megalakulásától kezdve a Kodály-módszert adja át hallgatóinak, a zenetanároknak és a jövendő zenepedagógusoknak. Témája a gyerekek zenei írás-, olvasás- és halláskészségének a fejlesztése. Az idén a hagyományos programon kívül bemutatják Kodályt, a zeneszerzőt, a népzenekutatót és a pedagógust is. Mindhárom előadást a mester egykori közvetlen munkatársa, Sző- nyi Erzsébet Erkel-díjas zeneszerző, a Zeneművészeti Főiskola tanára, a nyári egyetem vezetője .tartja. A kéthetes tanfolyamot a legkiválóbb magyar szakemberek vezetik angol, francia, német, olasz és spanyol nyelven. (MTI)
