Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-11 / 135. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. június 11., péntek 3. NÉPI ELLENŐRÖK VIZSGÁLTAK A bőség és igények zavarai Évtizedek óta örökzöld téma, és bizonyára még sokáig az is marad. De térjünk a tárgyra! Vagyis: megyénk vállalatai és szövetkezetei milyen intézkedéseket tettek az elmúlt három évben a munkahelyi körülmények javítására? Hogyan hajtották végre a dolgozók szociális életének javítására hozott párt- és kormányhatározatokat? Az üzemegészségügyi munkában miként érvényesül a megelőzés, mennyire hatékony az egészségügyi szolgálat? A szociálpolitikai célkitűzések megvalósítása és a tervezett fejlesztések elmaradása milyen hatást váltottak ki a munkahelyi kollektívákból? Tizenháromezer ember sorsa A fenti kérdésekre a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság megbízásából nyolcvannégy népi ellenőr — utóvizsgálatként — keresett választ a közelmúltban ipari üzemeinkben, vállalatainknál, szövetkezeteinkben. A felmérés több mint tizenháromezer dolgozóra terjedt ki, és a valós tények feltárásában, valamint azok elemzésében részt vettek a Szak- szervezetek Heves megyei Tanácsának szakemberei is. A széles körű vizsgálat többek között kiterjedt a VILATI egri gyárára, a Tho- rez Külfejtéses Bányaüzemre, a Hevesi Állami Gazdaságra, a hatvani aprítógépgyárra, a 4. számú Volán Vállalatra, az Agria és a BUBIV egri gyárára, a Mát- ravidéki Fémművekre, az egri Épületkarbantartó Szövetkezetre, a KAEV egri és gyöngyösi gyárára, az egri Fém- és Elektromechanikai Szövetkezetre, az egri városi tanács mélyépítő üzemére, a tarnamérai építőipari szövetkezetre, az Egri Dohánygyárra, az Eger— Mátra vidéki Borgazdasági Kombinátra stb., stb., stb. Amire jutott... Általánosítható tapasztalatként állapították meg a „számonkérő” szakemberek, hogy az 1978—1980-as, és 1981-es években a korábban is élenjáró vállalatok és szövetkezetek tettek a legtöbbet azért, hogy dolgozóik még jobb körülmények között dolgozhassanak, örvendetes példaként került a felmérésükbe, hogy a „nagyok” többségében — Thorez Külfejtéses Bányaüzem, a KAEV egri -gyára, a Mátravidéki Fémművek, VILATI stb. — a költségek növekedése ellenére is tovább javult és változatosabbá vált az üzemi étkeztetés. Szintén a munkáltatók többségét dicséri, hogy bár évről évre emelkedtek a gyermekintézmények üzemeltetési költségei, ennek ellenére a nehezebb gazdálkodási körülmények ellenére sem „faragták” meg üzemeink és szövetkezeteink — például az Izzó Gyöngyösi Gyára, a Mátravidéki Fémművek, a Mátraalji Szénbányák Vállalat, az Egri Dohánygyár, a Heves megyei Finommechanikai Vállalat, a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, a BUBIV egri gyára stb. — az óvodák, a bölcsődék, valamint a szociális otthonok fenntartására és segítésére fordítható ösz- szegeket. Rendszeressé vált továbbá a nagycsaládosok, a csökkent munkaképességűek, valamint az alacsony keresetű nyugdíjasok szervezett támogatása is. Több üzem — akár a bőség zavarának is tekinthetjük a mai világunkban — a tervezettnél nagyobb anyagi áldozatokat hozott az ember érdekében, a munkavédelemre, a kényelmes munkásszállításra, a dolgozók étkeztetésére és kulturált szórakoztatására, pihentetésére egyaránt. Ahogyan a dolgozók látják A vizsgálatban részt vevő népi ellenőrök több száz kérdőíven kérték ki az érdekelt dolgozók véleményét a munkahelyi körülményekről, az üzemi egészségvédelemről, a szociális ellátottságról, valamint a munkakörülményekről. A megkérdezett dolgozók többsége megfelelőnek tartja üzemének egészségügyi és szociális „juttatásait”, ugyanakkor igen sokan tették szóvá — például az egri Épületkarbantartó Szövetkezetnél, a hevesi BUDAGANT Kesztyűs Szövetkezetben stb. —, hogy még mindig túl nagy a zaj a munkahelyeken, szennyezett a levegő, nem megfelelő a világítás. Észrevételeiket, panaszaikat annál is inkább jogosnak tartják, mert az említett gondok megszüntetése nem is mindig és mindenütt az anyagiaktól függ elsősorban, hanem munkaszervezéssel is megoldható. Ugyancsak tényként hangzott el a megyei NEB ülésén az is, hogy bár üzemeink, szövetkezeteink szándékához kétség nem férhet, de a dolgozók lakásépítéséhez közel sem tudnak annyi anyagi és társadalmi segítséget nyújtani a munkahelyek, mint amennyire szükség lenne. A nehezebb hazai és külgazdasági körülményeket megértik ugyan az érintettek, de az igényelt támogatást egyre gyakrabban hiányolják. Mert saját erőből lakáshoz jutni egyre nehezebb. Az adottságokat kihasználva Mindezek alapján javasolta az érintett üzemek és szövetkezetek vezetőinek a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, hogy az eddiginél is konkrétabban és reálisabban határozzák meg a legsürgősebb munkavédelmi és szociális feladatokat, fokozottabb figyelemmel segítsék dolgozóik ügyeit, és erősítsék kapcsolataikat az illetékes tanácsokkal. Ugyancsak a NEB javaslatai között találhatjuk azt is, hogy a nehezebb körülmények között dolgozó kisebb üzemek és szövetkezetek vezetői ismerjék meg a nagyobb és jól gazdálkodó vállalatok és szövetkezetek szociálpolitikai intézkedéseit, és a jók, a legjobbak ötletei, módszerei alapján mielőbb intézkedjenek. Hogy saját dolgozóik is biztonságosabb, kényelmesebb körülmények között dolgozhassanak, nyugodtan és kulturáltabb körülmények között élhessenek. Ahogyan a NEB ülésén is többen megfogalmazták: megyénkben is bőven vannak példák arra, hogy nemcsak szavakban vágynak a többre és a jobbra ... K. J. MISKOLCON ENERGIÁVAL - ÉLELMISZERT (V/3.) Bemutató a térség iparának fejlődéséről Technológiai változtatással — olcsóbban... , Aki energiát takarít meg, az több pénzhez jut! Aki viszont pazarolja, annak a jövedelme csökken. Az energia tehát nem vész el, legfeljebb a pénz-energia- pénz átalakulásában akadnak vesztesek és találhatók nyerők is. Ki-ki alkalmazkodóképessége szerint kerül az egyik, vagy másik táborba. Az energia ésszerű és gazdaságos felhasználását ösztönző minisztertanácsi határozat a VI. ötéves terv egyik kiemelt feladata. Hozzájárulhat a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához. A termelési költségek csökkentésével pedig a vállalatok, szövetkezetek eredményesebb gazdálkodást valósíthatnak meg. Miskolcon a városi sport- csarnokban és környékén 1982. augusztus 19. és 29. között rendezik meg a 9. miskolci ipari kiállítást és | vásárt. A rendezvény céljá- { ról, az előkészületekről tájékoztatták a sajtó képviselőit a rendező szervek Tapolcán, az Éden kempingben. Dr. Makai Tibor, a Borsod megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője, a vá- j sár rendező bizottságának ! tagja tájékoztatójában szólt arról, hogy a korábbi évek j hagyományainak megfelelően Borsod, Heves és Nógrád megye ipara mutatkozik be, de az idei kiállítás és vásárra már szervezett formában hívták meg Szabolcs-Szat- már és Hajdú-Bihar megye és több budapesti ipari üzem és több budapesti ipari üzemét. Eddig 49 minisztériumi 15 tanácsi vállalat, 19 ipari szövetkezet, valamint 23 kisiparos jelezte részvételét. A hagyományoknak megfelelően az idei kiállításon is nagy érdeklődésre tarthat számot a bútoripar felvonulása, a kerámiagyárak számos terméke, s a látogatók körében mindig sikeres ruházati, háziipari, bőr- és cipőipari vállalatok és szövetkezetek divatos áruféleségei. A bemutatásra kerülő termékeket szakmai bíráló bizottság értékeli, s ítéli oda a három első díjat, illetve a különdíjakat. A közönségdíjról a látogatók szavazással döntenek majd. Mint mindig, ezúttal is abban jelölték meg a rendezők a kiállítás és vásár fő célkitűzéseit: reprezentálja a térség iparának fejlődését, jelenlegi színvonalát, tájékoztassa a lakosságot és a kereskedelem szakembereit az egyes iparágak új termékeiről és a kereskedelemben kapható újdonságokról. S mert minden bizonnyal sok olyan áruféleséggel jelentkeznek a kiállítók amelyet először itt mutatnak be, jelentős megállapodásokra, üzletkötésekre is számítanak a 9. miskolci ipari kiállítás és vásár szervezői. A vásár a nagyközönség számára augusztus 19-én 12 órától 20 óráig, míg a többi napokon 10 órától 20 óráig tart nyitva. Paulovits Ágoston A Mátravidéki Cukorgyárakban a répafeldolgozás nagyon energiaigényes folyamat. Ennek mérséklésére a VI. ötéves tervidőszak végéig ésszerűsítési programot dolgoztak ki. Irányítója Lichtenstein József főmérnök, az elképzelésekről beszél: — Miután a cukorgyártás során mind a hatvani, mind pedig a selypi gyárunkban évről évre nagyon sok tüzelőolajat használunk fel, így a technológia tökéletesítésével, illetve ahol szükséges, annak megváltoztatásával igyekszünk mérsékelni a fogyasztást. Ennek érdekében hat, az energiafelhasználás ésszerűsítését elősegítő témát dolgoztunk ki, melyből azután terv is született. Az Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felügyelet felülvizsgálta pályázatunkat, amelyet támogatási és hitelkérelemmel adtunk be az Állami Fejlesztési, illetve a Magyar Nemzeti Bankhoz. A. cukorgyáriak o három Hatvanban, illetve a három Selypen megvalósításra kerülő technológiai korszerűsítéssel évente 3390 tonna tüzelőolajat takaríthatnak meg. Ennek megvalósítására már az idei évtől a VI. ötéves terv végéig 57,9 millió forint értékű beruházást végeznek. Ehhez még februárban szerződést írtak alá az Állami Fejlesztési, illetve a Magyar Nemzeti Bankkal. — Kedvező elbírálásban részesültünk — mondja a főmérnök —, miután 15 millió forint vissza nem térítendő állami támogatást és 30 millió forint hitelt kaptunk. Ez utóbbit 1985—1990 között, öt esztendő alatt fizetjük vissza. A cukorgyárak fejlesztési alapjából is adunk hozzá, így 1984-ig megvalósítjuk az energetikai beruházásokat. A munkát már meg is kezdtük Hatvanban, ahol három folyamatosan működő automatizált cukorcentrifugát építünk be a technológiai láncba. A gépeket hétmillió forint értékben a Német Szövetségi Köztársaságból vásároltuk. Ennek alkalmazásával évente hárommillió forint értékű energiát takarítunk meg. A folyamat 1983-ban tovább bővül, amikor a hatvani gyárban két nagy teljesítményű répasze- letprést is üzembe helyezünk. Ezek óriási előnye, hogy a répaszeletet egy műveletben száríthatjuk, így évente nyolcmillió forint értékű energiát spórolunk meg velük. A két prést tőkés importból szerezzük be. A programot 1984-ben folytatjuk, Hatvanban a cukorbe- pároló berendezés korszerűsítésével, melyre 6,8 millió forintot költünk. Ezzel a technológiai változtatással évente 2,2 millió forint energiamennyiséget takaríthatunk meg. 1984 a selypi gyárban is a technológiai korszerűsítés* időszaka lesz. — Abban az évben — magyarázza Lichtenstein József —, terv szerint tízmillió forintos költséggel és magyar gépekkel ésszerűsítjük a cukorbepárló és az úgynevezett előmelegítő berenLichtenstein József: — A technológia tökéletesítésével, illetve ahol szükséges, annak megváltoztatásával mérsékeljük a tüzelőolaj- felhasználást. .. (Fotó: Szabó Sándor) dezést. Így évente hárommillió forinttal kevesebb energiával termelhetünk ugyanannyi cukrot, mint jelenleg több ráfordítással! A gyártási folyamatot azzal is tökéletesítjük, hogy 8,4 millióért cukorszárító berendezést építünk be. Ezzel az évenkénti olajmegtakarítás 2,5 millió forint lesz a selypi gyárban. Olcsóbbá teszi a termelést a cukorkristályosító automata felszerelése, amely végül is csaknem hétmillió forinttal mérsékli az energiaráfordítást. A Mátravidéki Cukorgyárakban jól sáfárkodnak a lehetőségekkel, és az ésszerűbb energiagazdálkodás megteremtésére törekednek. Ezt szolgálja az a gondosan kimunkált terv, amely ösztönzőleg ' hat a termelésre, olcsóbbá teszi a cukorgyártást, ég növeli a nyereséget is. Az 1982—1984 között megvalósításra kerülő beruházások és a technológiai folyamatok tökéletesítése után évente több mint húszmillió forint értékű energia- mennyiséget takaríthatnak meg a két gyárban. Ez előnyt jelent a vállalatnak és a népgazdaságnak egyaránt ... Mentusz Károly (Folytatjuk) A VILATI egri gyárában nemcsak a számjegyvezérlésű szer. számgépek irányítóközpontja készül: itt készítik el — gyakorlatilag azonos elektronikus egységek beépítésével — azt a masinát is, amelyről a számítógép programozható. A programozóállomást első ízben az Idei BNV-n mutatták be (Fotó: Kőhidi Imre) Aktivisták jutalmazása az SZMT-ben Ünnepre készülnek építőink Vasárnap, június 13-án, az építőket ünnepli az ország. Megyénk építő-, fa- és építőanyagipari dolgozói a hagyományokhoz híven ismét családtagjaikkal együtt ün- hepelnek, szórakoznak és pihenek a Bükk, a Mátra közkedvelt kirándulóhelyein. Építőink ünnepe már tegnap megkezdődött Egerben, az SZMT-székházban. A végzett munka méltatása után Hajdú Miklós, az építők megyebizottságának, titkára nyújtotta át a mozgalmi munkában élenjáró szak- szervezeti aktivistáknak a különböző kitüntetéseket és jutalmakat. Szombaton három, vasárnap pedig tizenegy gazdálkodó egység kollektívája tartja házi ünnepségét. Az évről évre szervezettebben és eredményesebben dolgozó Egri Ingatlankezelő, Közvetítő és Lakásberuházó Vállalat dolgozói a Sas úti telepükön, a tanácsi építők, a parádi üveggyár dolgozói pedig a felnémeti Lesréten, illetve a parádsasvári futball- pályán adnak randevút egymásnak. Az állami építők Sástón „verik fel” sátraikat, a közúti építők és a közúti igazgatóság dolgozói a tamáméra i strandon, illetve Párádon víkendeznek majd. A tardosi sporttábor ad otthont az Agria Bútorgyár vendégeinek, a BUBIV egri gyárának dolgozói Almár- völgyben rendezik meg ösz- szejövetelüket, a Bélapátfalvi Cement- és Mészművek dolgozói pedig a Vinceréten tartják vidám mulatságukat. Egész napos sportműsorral ünnepelnek a recski kőbányászok, akik Párádon, az ilyenkor különösen szép és hangulatos Sándorréten találkoznak egymással. Az ünnepségekről, valamint a színes, tarka eseményekről lapunk június 15-i, keddi számunkban adunk majd részletesebb információt olvasóinknak.
