Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-08 / 132. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. június 8., kedd A Kisfaludy a balatonfüredi kikötőben — Szeremley Miklós rajza A dunai gőzhajózás meg­indulása után merült fel a kívánság, hogy a Balatonom is járassanak gőzösöket. El­sőnek Kossuth Lajos írt er­ről 1842-ben a Pesti Hírlap­ban, s az elgondolás valóra váltáséért a leghatékonyab­ban Széchenyi István buzgól- kodott. Sokat várt a gőzha­józás megindításától, mert ez — szerinte — a fejlődés hosszú láncát indítja meg. Gondolatait a Balatoni gőz­hajózás című röpiratában fejtette ki részletesen. Az egész Dunántúlon — írta — egyetlen gőzgép sem műkö­dik, a gőzhajó példája nyo­mán elterjednek majd a gőzgépek is. Fűtésükhöz szén kell, ha pedig lesz a szénnek fogyasztója, bizto­san lesz szállítója is. Talán van szén a Balaton mentéh, de ezt „még senki sem vizs­gálta.” A hajózás megindí­tása után a vidék úgy fog okoskodni, hogy „mi mindig csak a Balatonon evezzünk? Ugyan miért ne mennénk hajózható csatorna által leg­alább a Dunára?” A Balatont szabályozni kell, már csak a hajózás miatt is. A szabályo­zás után, amikor nem kell félni áradástól, alacsony vízállástól, kellemes helyek keletkeznék a parton, ahol nyári lakot építhetnek mind­azok, akik például „Buda­pest hőség s poráról mene­külnek.” A vállalat talán nem hoz közvetlen hasznot — fejezte be fejtegetését Széchenyi —, de a parti ura­dalmaknak érdeke, hogy tá­mogatásukkal létrejöjjön, mert a rendszeres hajózás birtokaik értékét jelentősen fogja növelni. Széchenyi részvénytársa­ság alapítására gondolt. Ez a saját és híveinek, el­sősorban Hertelendy Károly zalai alispánnak agitációja nyomán meg is valósult. Ba­latoni Gőzhajózási Társaság névvel részvénytársaság ala­kult, 60 OOO forint alaptőké­vel, amelyre négyszáz 150 forintos részvényt bocsátot­tak ki. Ebben az időben Széchenyi és Kossuth közt heves sajtóvita dúlt, Kossuth mégis készségesen vállalko­zott az alapszabálytervezet 'kidolgozására. Az alakuló közgyűlés 1845. december 27-én ült össze, az alapsza­bályokat 1846. április 5-én fogadták él. Széchenyi zürichi, londoni és osztrák cégekkel tárgyalt arról, hogy milyen hajótípus felel meg legjobban. A ba­latoni vízviszonyoknak meg­felelően két fő követelmény volt: sekély merülésű le­gyen, és jól tudjon ellenáll­ni a tó erős hullámzásának. Azután — még az alakuló közgyűlés előtt — megren­delt egy hajót. 40 lóerős gé­pét a londoni Penn-gyárban gyártották, a hajótestet pedig az óbudai hajógyárban. Az alkatrészeket lovas kocsik­kal szállították Füredre, s ott szerelték össze. A hajó lapátkerekes volt, szélessége kb. 10 méter, hossza 35 mé­ter lehetett — pontos ada­tok nincsenek róla. Befoga­dóképessége 300—350 utas. Az új hajónak sokan a Széchenyi nevet javasolták, de a legnagyobb magyar ra­gaszkodott hozzá, hogy Kis­faludy Sándorról nevezzék el, arról a költőről, aki oly sokat tett a Balaton környé­kének felvirágoztatásáért* és szép versekben örökítette meg a környék regéit. Sok nehézség merült fel a kikötők építésével kapcso­latban. Sok gondba került a mólók, kikötőhidak építésé­hez szükséges pénz és építő­anyag előteremtése, de nem kevesebbe a partmenti birto­kosok, uradalmak, megyék hozzájárulásának megszerzé­se. A Kisfaludy! 1846. szep­tember 21-én, Széchenyi szü­letésnapján bocsátották víz­re, és egy hónappal később, október 18—21-én népes ün­neplő közönség részvételével négynapos próbautat tartot­tak. Első nap Kenését és Ti­hanyt keresték fel, a máso­dikon Boglárt, Révfülöpöt és Keszthelyt, a két utolsón ■pedig Badacsonyt. A rendszeres hajózás a következő év tavaszán in­dult meg. Addigra Óbudán teherszállításra két uszályt is készítettek. Minden hétfőn és csütörtökön indult járat Füredről Alsóörs, Kenese, Boglár, Révfülöp és Bada­csony érintésével Keszthely­re, onnan pedig vissza ked­den és pénteken. Később a járatok számát heti három­ra bővítették. Az egész út 6—8 óráig tartott. Három osztály volt a hajón. Füred­ről Keszthelyre az I. osztá­lyon 2 forint volt a viteldíj, a Il-on 1,20, míg a III-on 40 krajcár, de ide csak jobbá­gyok, őrmesternél alacso­nyabb rendfokozatú katonák és vándorló mesterlegények válthattak jegyet. Később sétahajózásokat is rendeztek 1 forint viteldíjjal. Az uszá­lyokon 'követ és építőanyagot szállítottak. Az utazás távolról sem volt olyan kényelmes, mint ma. A rosszul épített kikötők miatt a Kisfaludy gyakran nem tudott kikötni, az uta­sokat ladikkal szállították a hajóra, s onnan a partra, különösen, ha a Balaton ki­áradt vagy nagyon leapadt. 1864-ben, amikor a nagy aszály miatt a tó vize külö­nösen sekély volt, egy újság­cikkben Roboz István a kö­vetkezőképp írja le a füredi beszállást: Az utasokat „mint beringet bepakkolnak egylé- lekvesztőbe a bagázsia közé, együtt van inas, szobalány, agár, méltóságos úr, író, mű­vész, s mikor a bepakkolás megvan — nem egyszer fer­tályóráig tartva — 'két iz­mos révészlegény elkezdi húzni a csónakot kötelénél fogva a parton, fel egészen a móló végéig, itt azután evezősök veszik át a szállí­tást, s a hullámokon van jajgatás, fejszédülés, karam­bol, fogcsikorgatás, per mopsz, ingások, elesések, míg valahára azután a Kisfaludy gőzöshöz érsz.. A gőzös a szabadságharc egész ideje alatt zavartalanul közlekedett. A honvédség többször felhasználta a csa­patok és hadifoglyok szállí­tására. Fedélzetén kellett volna 1848. szeptemberében tárgyalni István nádornak Jellasics horvát bánnal, de a bán nem jelent meg. Az utasok száma elég gyér volt, az áruszállítás ki­csi, s így a részvénytársaság állandó ráfizetéssel küzdött. A forgalom csak 1861 után nőtt valamivel, amikor meg­indult a somogyi parton a vasútforgalom, és Siófokon is építettek kikötőt. A Kisfa­ludy fateste ekkoriban kor­hadni kezdett, ezért 1869-ben vastestre cserélték ki. Így átalakítva 1887-ig közleke­dett, akkor eladták ócska­vasnak. A balatoni hajózás nem mindenben váltotta valóra Széchenyi reményeit, igaz, hogy ebben nagy része volt a majd két évtizede® ön­kényuralomnak. Az első sió­foki zsilip, amely lehetővé tette a vízszint szabályozását, csak 1863-ban készült el. A Balatont a Dunával ma sem köti össze rendszeres hajójá­rat, s a Kisfaludy maga is 1875-ig társ nélkül szelte a hullámokat. Szenet nem ta­láltak a Balaton környékén. A tóparti nyaralók nagyobb számmal csak több évtizeddel később kezdtek épülni. Mind­azonáltal a Balaton környé­kének, az üdülőkörzetnek a fejlődése a Kisfaludy vízre- bocsátásóval kezdődik. Vértesy Miklós A hajó modellje A legnagyobb látggatn története A tokiói egyetemen és a kaliforniai San Diegóban rövid életű radioaktív anya­gokon végzett méréssorozat­tal derítették ki annak a leg­nagyobb meteorikus töre­déknek a viszontagságos történetét, amely a legújabb időkben jutott el a Földre. Ez a meteorit, amely 1976. március 8-án esett le a kí­nai Csilin tartományban, azért figyelemre méltó, mi­vel kb. négytonnányi töre­dékét sikerült összegyűjteni a földfelszínen. Ezek közül a legnagyobb egy kb. kéttonnás tömör szikladarab volt. A vizsgálatokból arra le­het következtetni, hogy a csilini meteorit még mintegy félmillió évvel ezelőtt egy sokkal nagyobb bolygóközi objektum része volt. A csilini meteoritet évekig az egyik legnagyobb Földön kívüli objektumnak tekintet­ték, amely az írott történe­lem során eljutott a Föld felszínére. Csak az utóbbi két évben váltak azonban hozzáférhetővé Kínán kívüli kutatók számára a meteorit mintái. Bár a meteorit töre­dékeiről, nem sokkal a le­hullásuk után megjelentetett kínai tanulmányok nyújtot­tak némi információt, az elő­történetéről, a kezdeti vizs­gálatok adatai nem sok újat nyújtottak, és nem is meg­bízhatók. Az újonnan lehullott me­teoritok vizsgálata azért vál­hat értékessé, mivel megvi­lágítja az objektum történe­tének utolsó szakaszát, külö­nös tekintettel a kozmikus sugárzás rá gyakorolt hatá­sát illetően. A kozmikus su­gárzás radioaktivitást kelt a meteorit külső, a sugárzás­nak közvetlenül kitett réte­geiben, amiből következtetni lehet arra, mennyi ideig vol­tak kitéve ezek a rétegek kozmikus sugárzásnak. A meteorit különböző mélységeiből vett mintákon elvégzett hasonló mérések segítségével ki lehet dolgoz­ni, milyen helyet foglalt el a meteorit, amikor még ré­szét képezte annak a feltéte­lezett nagyobb objektumnak. A csilini meteoriten a ra­dioaktivitás mérését M. Hon­da végezte a tokiói egyete­men, valamint K. Nisiizumi a San Diegó-i egyetemen, továbbá számos társuk más japán egyetemeken. Az elem­zések során legeredménye­sebben használt radioaktív anyag az alumínium 26-os tömegszámú izotópja volt. Ennek és más radioaktív izotópoknak a csilini meteo­riten belüli elosztásából Honda és kollégái arra kö­vetkeztetnek, hogy a Kíná­ban 1976-ban lehullott szik­ladarab, amelynek mintegy másfél méter az átmérője, több mint kb. 400 000 éven keresztül utazott ebben az alakban a bolygóközi téren át. A sziklán belül a radioak­tivitás eloszlása azonban azt mutatja, hogy ezt meg­előzően a csilini meteorit része volt egy nagyobb da­rab bolygóközi objektumnak, amelynek 10 méter is lehe­tett az átmérője, de ez a fel­szín alatt kb. egy méterrel helyezkedett el. A mérések­ből arra is lehet következ­tetni, hogy a csilini meteo­rit ebben az alakban mint­egy 10 millió évig létezett. Ezeknek a bonyolult mé­réssorozatoknak abban van az érdekességük, hogy meg­mutatják, a radioaktív anya­gok eloszlásának többé-ke- vésbé rutinszerű vizsgálatá­val milyen részletesen ki le­het deríteni egy bolygóközi objektum előtörténetét. Vé­gül pedig az is eredmény, hogy jobban megértjük a bolygóközi meteorikus anyag természetraj zát. (The Times) H eti umor ét elején — Hová sietsz, Patrick? — Kiállításra. — Kiállításra? Ugyan kit érdekel az, hogy téged néz­zen! ★ — Boldog a házasságod, Albert? — Igen, egy gondolat azért mégiscsak emészt... — Ugyan micsoda? — Hogy a feleségem sok­kal szerencsésebben ment férjhez, mint ahogyan én megnősültem! ★ Az étteremben a vendég így szól: — Azt mondja, hogy maga ugyanaz a pincér, aki fel­vette tőlünk a rendelést? — Igen. — De hiszen akkor sokkal öregebbnek kellene látszania! ★ — Mit akar csinálni a fia az iskolai tanulmányai be­fejezése után? — Ha úgy fog tanulni, mint most, akkor a tanulmá­nyai elvégzése után azonnal nyugdíjba mehet! ★ — Jimmy, hogyan külön­bözteted meg az ikreidet?. — Pofon egyszerű: számo­lásra fogom őket. Az egyik 50-ig tud számolni, a másik pedig 99-ig! ★ — Robert, valóban újra megnősülsz? — Igen. — De hiszen 75 éves vagy, a menyasszonyod pedig 18! — Tudod, nem szeretek változtatni a szokásaimon. Ugyanis, amikor az első fe­leségemet elvettem, ő is 18 éves volt! A Pinar del Rió-i dohányország A világhírű Havanna-szivar hazája I Kétségtelen, hogy a kubai dohány és az abból gyártott szivarok a világon a leghíre­sebbek. A dohány Kubában már ősidők óta honos, míg az ország más jelentős mező- gazdasági növényed, mint a cukornád és a kávé távoli területekről származnak: a spanyol gyarmatosítók hoz­ták magukkal. Kubában az indiánok már azelőtt dohányoztak, hogy Kolumbusz felfedezte a szi­getet. Nagy hagyománnyal rendelkező termesztési terü­letek Pinar del Rio és Ha­vanna tartományok. A tá­jat ezekben a tartományok­ban végeláthatatlan dohány­ültetvények jellemzik. A hőség, a nap és a levegő nagy nedvességtartalma ideális természeti feltételeket teremtenek. A learatott leveleket, mi­előtt a további feldolgozás során a világhírű Havanna szivar, vagy cigaretta lenne belőlük, szárítóházakba, hosszú zsinegekre akasztják fel. A karibi szigeteken ösz- szesen 67100 hektáron ter­melnek dohányt. Az eljöven­dő években a kubai tudósok által nemesített új, ellenál- lóbb és értékesebb dohány­fajták, így az „Escambray 70” is hivatottak a hektáron­kénti hozam fokozására. A legutóbbi 30 ezer tonnás re­kordtermést a szigeten a múlt év május—júniusában takarították be. Az új ku­bai ötéves terv tervszámai 1985-re 50 ezer tonnás éves dohánytermést irányoznak elő. • Borsos árú mada­rak A héja eszmei értéke 10 000 forint: ennyivel felel tettéért a tör­vény előtt az, aki kárt tesz egy ilyen állatban (KS) Hazánk területén mintegy 200 madárfaj fészkel rend­szeresen, s további 15—18 faj alkalmanként vagy idő­szakonként költ. A Magyar- országon előforduló madarak túlnyomó többségükben vé­dettek, ami azt jelenti, hogy tilos az elpusztításuk, lelövé- sük, kipreparálásuk, tojásaik vagy fiókáik kiszedése a fé­szekből. A védettséget ki­mondó törvény meghozata­lára azért volt szükség, mert napjainkban a madárvilág tekintélyes része a veszélyez­tetettség állapotába került. Egyes fajok gyors pusztu­lását okozhatja például a vizes területek lecsapolása, az ártéri erdők kitermelése, nádasok, homokbányák fel­számolása', a különböző nö­vényvédő és egyéb vegy­szerek mérgező hatása, a tudatos emberi pusztítás, a tojásgyűjtés, az elektromos vezetékektől eredő áramütés, épületek emelése, vagy ép­pen lebontása (mint például a gólyafészekrakásra alkal­mas kémények ledöntése vagy a tornyok lezárása). Már eddig is számos madár­faj akadt, amely nem bírta tovább az egyenlőtlen küz­delmet, kipusztult hazánk területéről. A legutolsó év­tizedekben búcsút kellett mondanunk a kékcsőrű ré­cének, a tavi cankónak, a vándorsólyomnak és a vö­röskányának. Napjainkban már az utolsó fészkelő sas és kerecsensólyom megmenté­séért folyik a küzdelem. De erősen veszélyeztetett a bar­nakánya, a hamvas rétihéja, a kígyászölyv, a gólyatöcs, az uhu és a vízirigó is. Honi madaraink eszmei értéke • 300-tól 50 000 forintig terjed, attól függően, hogy az adott madár milyen rit­ka. Az eszmei érték persze nem jelenti azt, hogy ennyi pénzért a madár megvásá­rolható (mint ahogy a múze­umi műkincs sem eladó, mégis van eszmei értéke.) Legmagasabb — 50 000 fo­rint — „árfolyama” a nagy­kócsagnak, a szirti-, a réti- és a parlagi sasnak, a kere­csen-, a kormos- és a ván­dorsólyomnak, valamint a túzoknak és a rezneknek van. Az első balatoni gőzhajó

Next

/
Thumbnails
Contents