Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-05 / 130. szám
10, NÉPÚJSÁG, 1982. június 5., szombat Kétnapos országos tanácskozást tartottak a héten Kiskörén a környezetvédelemről. Lapunkban olvashattak az ott elhangzottakról. Mai összeállításunknak emellett különleges aktualitást ad az is, hogy a környezetvédelmi világnap alkalmából újra sok szó esik a víz, a levegő, az erdők, az élővilág védelméről. Információinkkal ehhez igyekszünk kapcsolódni. Víztároló medencék Montreuil-ben Párizs környékén azaz lie de France területén ösz- szesen 11 millió ember él. A francia főváros „intra muros” lélekszárna 2,3 millió, de a zöldövezeti várou sokban, szatellit városokban, falvakban, településeken további 8,7 millió ember él, és tegyük hozzá, utazik nap mint nap a fővárosi létesítményekbe, munkahelyekre. Közlekedési szakemberek becslései szerint Ile de France területén 4 millió ember utazik naponta munkahelyére, majd vissza a külváros sokba, az ún. „alvóvárosok, ba”. A 100 000 lakosú Montreali fejlődő ipari város Párizs falain kívül, öntödék, fém- kohászati üzemek, mezőgazdasági gépgyár, kerámiagyár, üveggyár, kartongyár, bútorüzemek stb. működnek Montreuil-ben, ebben a fontos ipari központban. Montreuil vízellátása érdekében épült fel ez a három hatalmas víztároló medence. A kivitelezést a CAMPENON BERNARD CETRA Vállalat végezte, és a 80-as évek elejétől már üzem el a három medence. A mendencéket feszített beton szerkezetekből építették, átmérőjük: 116 méter, ősz- szes tároló kapacitásuk 244 000 m3 víz. A három létesítmény építése 9000 m3 betont igényelt. Párizs tehát — több európai fővároshoz hasonlóan — „kihízta’’ falait ebben az évszázadban. A zöldövezeti és az ipar szatellit városok és a főváros közötti együttműködés közlekedési és ellátási problémák sorát veti fel. Érték a szemét Néhány új moszkvai lakótelepen a szemét eltávolítását egy új vákuumrendszer segítségével az eddigieknél higiénikusabban oldják meg, javítva ezzel a város egészségügyi helyzetét. Az ipari és a háztartási hulladék 90 százaléka használható nyersanyag. A jelenleg működő évi 200 000 tonna kapacitású szilárdsze- mét-feldolgozó berendezések haszna 1,8 milliárd rubel, ha figyelembe vesszük a szemétben található papír, üveg, textíliák, fém és fa értékét. A Szovjetunióban minden harmadik tonna acél, negyedik tonna papír és ötödik tonna színesfém ilyes másodlagos nyersanyag fel- használásával készül, öt év alatt 36 millió köbméter fát, 1,9 millió tonna gyapjút és gyapotot, 0i,6 millió tonna kaucsukot és más fontos nyersanyagot takarítottak így meg, amelyekből 5 milliárd rubel értékű terméket állítattak elő. Csatornázás az oázisban Szaúd-Arábia keleti részén terül el az ősrégi Al Hassa oázis. Ez Földünk legnagyobb összefüggő oázisterülete, amelyen ma mintegy 250 000 lakos él. A sivataggal körülvett, mezőgazdaságilag művelhető terület 120 kilométerre fekszik a Perzsaöböltől, a tengerszint feletti magassága 120 méter. Az oázis hőmérséklete nyáron árnyékban eléri az 50 °C-t, télen fagypontra csökken. A relatív páratartalom körülbelül 10 százalék, és november—március között néhány órán belül 100 milliméter csapadék is hull. A szél vándordűnéket hoz létre, amelyek megakadályozzák a felszíni víz lefolyását: belvizek keletkeznek. E belvizek elmocsara- sították az oázist, a művelhető terület állandóan csökkent. Ezért 10 év óta nagyszabású munkálatok folynak az Al Hassa oázisban. Ezek révén már eddig is sikerült a művelhető területet növelni. A munkák során 3000 kilométernyi öntöző és belvízle vezető csatorna épült a hozzájuk tartozó hidakkal és egyéb vasbeton műtárgyakkal. A legnagyob munka egy 1500 kilométer hosszú vasbeton csatornának az építése volt. Ez részben előregyártott elemekből, részben monolit (egyetlen tömbből álló) betonból készült. Monolit betonból készülték a hidak, a zsilipek, a bújtatok egy része, az állatitató helyek, az átereszek, a forrás- foglalások stb. Ellenben előregyártott vasbeton elemekből állították össze a fenéklépcsők, a csatomael- ágazások, a csőkitorkollások, a gyalogjáró hidak szerkezetét. E célra összesen 20 ezer darab elemet gyártottak az oázistól 15 kilométer távolságban épített gyártelepen, ahol a dűnék homokja megfelelő adalékanyag a beton készítéséhez. Üj Mercedes a gyár jégkamrájában — 30 C-fokos hőméraék. Jeten vizsgálja egy űrhajós védőöltözetet viselő mérnök a gépkocsi alvázát (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) való változatot szerkeszteni. Személygépkocsiba csak a második világháború után a Mercedes-gyár épített szériagyártású dízelmotorokat Az elmúlt időszak legjelentősebb eredménye az 1500 köbcentiméteres Golf. Dízelmotorja csupán 55 kilogrammal nehezebb, mint a hasonló űrtartalmú és teljesítményű benzinmotor. Fogyasztása városban 7, országúton 5,6 liter, míg a benzines „testvére” 8,3, illetve 8,2 liter. A Mercedes által gyártott személygépkocsik között a dízel típusok aránya kb. 50 százalék. Napról napra érkeznek hírek különféle finomításokról. A Mercedes 300 D típusának dízelmotorja például öthengeres, az ötödik henger a sima és csendes járást szolgálja. A legújabb hírek szerint Togliattiban egy 1600-as Lada készül dízelmotorral, és az NDK-ban is folynak ilyen irányú kísérletek. . Dízel a divat „Üj hullám” van kibontakozóban a világ autóiparában. 25 évvel ezelőtt a Mer- cedes-gyár még egyedüliként gyártott személygépkocsit dízelmotorral. Ma pedig csupán Európában már 16 autógyár futószalagjairól gördül le valamilyen típusú középméretű autó — dízelmotorral. Mi az oka a. dízelmotorok ilyen fellendülésének? Elsősorban nyilván gazdasági okok húzódnak a jelenség mögött. Arról van szó, hogy az olajfinomító eljárás során korábbi stádiumban nyerhető dízelolaj, mint a jóval könnyebb és bonyolultabb összetételű benzin, tehát olcsóbb is. A másik okként környezetvédelmi szempon_ tok jelentkeznek. Sok országban egyre szigorúbb környezetvédelmi intézkedések lépnek életbe, ezen eljárások lényege az, hogy erősen korlátozzák a motorból a szabadba jutó kormot, égésterméket és ólomszármazékot. j Csak a benzin üzemű Ottó- [ motor égésterméke tartalmaz ólmot, a dízelmotoroké nem. Ismeretes az is, hogy az ólomadalékra azért van szükség a benzinben, hogy nagyobb sűrítés legyen előállítható, ne „kopogjon” a motor. A dízelmotort — feltalálója Rudolf Diesel aki Párizsban született, Münchenben tanult — eleinte csak nagyméretű gépekben használták. Csak 75 éve, 1907-ben sikerült kisebb gépkocsiba Gazdálkodás a levegőkinccsel Sok évtizeden ót világszerte a nyersanyaghiámy volt aiz ipar fejlődésének fő korlátozója. Néhány évtized óta viszont a vízhiány kezdi akadályozni sok országban az ipar terjeszkedését. Legújabban pedig ezek mellett a levegőhiány válik egyre komolyabb gonddá. Az ipari üzemek terjeszkedésével és fejlődésével egyidejűleg növekvő lég- szennyezés okozhat roppant károkat — ha bizonyos mértéket meghalad — az emberek egészségében, valamint az állat- és a növényvilágban. Ezért minden ország kénytelen környezetvédelmi intézkedéseket tenni, vagyis gondoskodni arról, hogy az ipari üzemek ne termeljenek és ne bocsássanak ki több szennyező anyagot, mint amennyit az illető ország légtere be tud fogadni. A levegő azonban szerencsére nemcsak hogy befogadja a belé juttatott szeny- nyeződéseket, hanem felhígítja. és idővel ártalmatlanná is teszi azokat. Az egyes országok levegőjének a szenny befogadó és szennyezéseltávolító képessége rendkívül értékes természeti adottság a környezeti ártalom leküzdése szempontjából. Mindebből következik, hogy egy államnak a természeti kincseit nemcsak a szén, a kőolaj, a- földgáz és egyéb ásványi készletek, valamint a termőföld jelenti, hanem természetesen rendkívül értékes természeti kincsnek számít az illető országnak a vízkészlete és a levegőállománya is. Egy négyzetkilométeres földterület felett kereken 10 millió tonna tömegű levegő foglal helyet. Hazánk 93 000 négyzetkilométeres felszíne felett tehát kereken 1 billió tonna levegő található. Ez a földi légkör összes tömegének 0,005-öd része. Ennyi levegő áll tehát a hazai ipar rendelkezésére, légszennyező anyagainak befogadására és ártalmatlanná tételére. Felületesen szemlélve azt gondolhatnánk, hogy a befogadóképes levegővel való ellátás szempontjából nincsenek az egyes országok között különbségek, hiszen a nagyobb országnak több levegő áll rendelkezésére, de a fejlett országban egyúttal több a szennyező ipari üzemek száma is. Ez az okoskodás azonban téves, mert figyelmen kívül hagy egy fontos éghajlati tényezőt, a széljárást. A szél magával sodorja a légkörbe jutó szennyezéseket, s minél élénkebb a széljárás valamely ipari szennyezőforrás színhelyén, annál gyorsabban távozik el a szennyezett levegő. Ezenkívül az erősebb szelek a mi éghajlatunk alatt mindig kavaró jellegűek, turbulensek, és ezért különösen nagy a szennyezéseket befogadó képességük. Európában vannak olyan országok, mint például Hollandia és Dánia, ahol a széljárás egész esztendőn ót rendkívül élénk, sőt igen gyakoriak a nagy szélviharok is. Nem véletlen, hogy Hollandiában évszázadokon át dolgoztak a szélmalmok, Dániában építik fel a villamos energia előállítására szolgáló legnagyobb szélerőműveket. Ezen országok számára a szél a nemzeti vagyon különlegesen értékes részét alkotja. Iparuk merészen fejleszthető, mert az ilyen szempontból előnyös éghajlati viszonyok gondoskodnak a ■ megnövekedett légszennyezés eltávolításáról és ártalmatlanná tételéről. A szél a szennyezéseket nemcsak elviszi, de magával is hozza őket. Európa földünk nyugati szélövezetében fekszik, ennek következtében a légszennyezések nálunk nyugatról kelet felé vándorolnak. Minél keletebbre fekszik egy ország, annál több közbeeső területnek a szennyezése jut az: odaérkező levegővel. Hollandiának és Dániának ilyen szempontból is szerencséje van, mivel a nyugati szelek olyan légtömegeket szállítanak oda a tenger felől, amelyek nagyjából tisztáknak tekinthetők. Európa keleti felében már sokkal kedvezőtlenebb a helyzet. Még akkor is, ha itt semmi légszennyező ipari üzem nem dolgozna, elkerülhetetlen volna, hogy meg ne kapja az a terület a tőle nyugatabbra fekvő ipari államokból eredő szennyezésnek azt a részét, amely útközben még nem hígult fel és nem vált ártalmatlanná. Hazánk számára nagy szerencse, hogy tőlünk nyugatra az Alpok hatalmas hegytömege foglal helyet, és az Alpok 'élőhegységeit dús erdőségek borítják. Ezt az előnyt azonban bizonyos fokig lerontja az, hogy az alpi országok völgyeiben nagy mennyiségű szennyezést termelő ipari üzemek települtek. Minden országot tehát kétféle légszennyezés fenyeget. Az egyik a helyi, amelyet az illető ország saját ipari üzemei termelnek, a másik a regionális vagy nagytérségi légszennyezés, amely a széllel érkezik o«da nagy távolságból, gyakran az ország határain messze túl fekvő területekről. Ezért az egyes országok levegőjének saját szennybefogadó képességéből le kell vonnunk a „készen” odaérkező regionális szeny- nyezésnek megfelelő mennyiséget. A levonás után fennmaradó rész az, amely az ország saját termelésű lég- szennyezésének befogadására még felhasználható. S minél inkább szennyezett az odaérkező levegő, annál csekélyebbek az illető országnak a megengedhető iparfejlesztési lehetőségei. Éppen emiatt az iparnak gondosan ügyelni kell arra, hogy az elkerülhetetlenül szükségesnél több szennyezést ne bocsásson ki a levegőbe. A korszerű technológiai eljárások lehetővé teszik a képződő szennyezés mennyiségének mérséklését, például megfelelő szűrők felszerelésével, a felhasznált tüzelőanyagok kéntelenítésévelf Metán a vízben A Közép-Afrikában levő 2400 négyzetkilométer területű, 485 méter maximális vízmélységű Kivu-tó arról nevezetes, hogy vizében — oldott állapotban — sok milliárd köbméter metángáz van. Még 1935-ben fedezték fel a különös jelenséget. Az elmúlt években egy nyugatnémet kutatóhajó munkatársai pontosan feltérképezték a tavat, és több ezer laboratóriumi elemzést végeztek el. Ma már meglehetősen pontosan tudják, hogy a víz minden köbméterében 0,38 köbméter metángáz van oldva. Ez azt jelenti, hogy a Kivu-tó az idők folyamán mintegy 63 milliárd köbméter földgázt fogadott magába — feltehetően az általa borított terület alól feltörő forrásokból. Ez elég tetemes mennyiség ahhoz, hogy visz- szanyerése érdekében érdemes legyen komolyabb lépéseket tenni. A metánnak e módon való elnyelődése egyébként nem ritka jelenség, tanúsíthatják ezt a magyarországi „gázos” kutak is. Alga villamos térben A biológusokat foglalkoztatja az a kérdés, miként hat a villamos tér az élő sejtekre. Űjabban a Micras- terius nevű algával végeztek idevágó kísérleteket. Ennek átmérője mintegy 1 milliméter, s a korong széle leber- nyegesek. lEz az alga úgy szaporodik, hogy amikor éretté válik, korongja a közepén kettéhasad, s mindkét fél teljes koronggá egészül ki. Ha egy fél korongot két elektród közelébe helyeznek el, s elektromos teret hoznak létre, a korong kiegészülő fele nem nő meg a teljes nagyságúra, s a lebernyegei sem lesznek olyan jellegzetesek, mint rendes körülmények között. Bármilyen elrendező- désű is a kísérleti berendezés, a gátolt növekedés mindig a anód felé néző oldalon mutatkozik. A Colorado Egyetem kutatói szerint a villamos áram a sejthártyán hatva megváltoztatja a sejtfal felépítéséhez szükséges cellulóznak az elrendeződését. A szokatlan módon képződő cellulózváz pedig kihat a sejtek alakjára. Meglepő a kutatóknak az a feltételezése, hogy a szabályszerű alaknak a kifejlődéséhez szintén valamilyen villamos jelenségre van szükség, s azt maga az újraképződő sejt kelti. Szúnyogirtás - gombával A rovarölő szerek drágulása, a betegséget átplántáló rovarok növekvő ellenállóképessége és a vegyszereknek esetleges környezetkárosító hatása arra készteti a kutatókat, hogy a kórokozókat terjesztő szúnyogok leküzdésére új utakat keressenek. Az érdeklődés előterébe a szúnyogokat pusztító baktériumok és gombák kerültek. Amikor a szúnyoglárvákat bef permetezték a Culicinonyces gombafaj spóráival, e spórák a lárvák emésztőrendszerében gombaszövedékeket hoztak létre; ezek gyorsan terjedtek, s a lárvák néhány napon belül elpusztultak. A kísérletek szerint a gomba nem károsította a maga- sabbrendű állatokat. összeállította: Hekeli Sándor
