Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-05 / 130. szám
8. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET NÉPÚJSÁG, 1982. június 5., szombat Agria játékok — nyolcadszor Itt a nyár, s már hagyományosan a nyári színház. Ezért szenteljük Irodalom—Művészet oldalunkat e héten a közelgő bemutatóknak. Sok vita és vihar után — úgy tűnik —, önálló alkotóműhely formálódik Egerben. Mi is szeretnénk hozzájárulni a közös munkához, amelyben részt vállal színész, díszlettervező, színpadépítő és — a közönség. Legtöbb írásunk Carl Zuckmayer A köpenicki kapitány című drámájáról szól, nemcsak azért, mert ez szerepel a főműsoron, de azért is, mert az író kevéssé ismert a hazai közönség körében. Imigyen szóla Zuckmayer Részletek drámáiból és esszéiből „Közép-Kelet Európa történelme szempontjából Jelentős dől. gokat mond ki...” Carl Zuckmayer Ödön von Horváth tár. saságában Választhatunk: vak funkcióvá akarj uk^e lealacsonyítani az életet, vagy szeretni tudjuk azt, mint Isten ajándékát. Minden teremtményében, még az ellenségben, a halálban, a megsemmisülésben isi Olyan szeretet legyen ez, ami erősebben ég a gyűlöletnél. Minden egyéb túl kevés. (Dal a kályha lángjában.) A különös adománya, a különös elhivatottsága és a különös feladata a németeknek a világpolgáirság. Szellem- és zeneóriások fényében Herder és Lessing jegyében, a legnagyobb német és európai: Goethe nevében. Világ- polgárság az annyi, mint erős és szerető elkötelezettség a világ mellett; a szív tágassága és az értelem tisztasága, az erőből származó ben- sőségesség és szívélyesség — ez az a legitim örökség, amelyet nekünk a németség útravalóul adott, ezt kell hamisítatlanul megőrizni, továbbadni: legfőbb célunk legyen, amelyet nem szabad, hogy jogtalanság és keserűség zavarja. (1938). Hiszek a természetben és az emberi szellemben, amelyek kölcsönhatásából a föld alkotóan megújul, újra meg újra, nagy viharzó intervallumokban. Hiszek egy fölénk rendelt hatalomban, amelyet akkor szolgálunk, ha saját törvényünket teljesítjük. Hiszek az élet abszolút alkotóerejében, amely magába foglalja a halált és minden romlást is. Ezzel a hittel legyűrhetetlen vagyok. (1930., A Berliner Volksbühne műsorfüzetéből). A mostani fajelméletek egyik híve megkérdezett engem egyszer, hogy vajon én, mint különös lelki, idegi érzékenységgel és érzelmi erővel megáldott ember, nem szenvedek-e az egyenlőtlen, sőt divergáló ellentmondástól (Zuckmayer apja Mainai- frank nemzetségből származott, anyja zsidó családból). Azt válaszoltam neki — értelem szerint — hogy én, mint minden földi ember attól szenvedek, hogy ember > vagyok abban a mértékben, ahogy ez a tény boldogít és lelkesít. Egy specifikusan más, különös fajtája a szenvedésnek, amely származásommal lenne magyarázható, nem jutott osztályrészemül (1938., Pro domo című művéből). A közös az emberekben sokkal erősebb, sokkal mélyebb és többet jelent, mint az idegenség közöttük. És nincs olyan szakadék, amely fölött fantáziával, értelemmel és emberi tetterővel ne lehetne hidat verni. A hidat megépíteni, az ellentéteket enyhíteni és az eszmék ki- békítéséhez hozzájárulni, ehhez vagyok én itt, jövőbeli életünknek ez a feladata (Nyilatkozat az emigrációból való visszatérése után). Lelkűnkkel kezeskedünk ezért az életért, a lelkűnkkel, amely része a csodálatosnak, a titkos szépségnek és^ rendnek, amelyből származik. A véletlenért is felelősek vagyunk, ha kövekkel dobál bennünket — mert nem az az érdekes, hogy mi talál el bennünket, hanem csak az, hogy hogy álljuk ezt ki és mit csinálunk belőle. Ez a szabadság az egyetlen, ami mindenki számára közös. (Dal a kályha lángjából.) ' Védjük magunkat a hanyatlás ellen, .harcolunk létünkért, élni akarunk, de szabad és emberhez méltó világban. Ahol az a világ készül, ahol ezt a szellemet és levegőt lélegezhetjük be, ott áll a házunk, ott van szó a mi ügyünkről. (1953) (Fordította: K. M.) Egy susztersegéd és a világtörténelem Valló Péterrel az egri nyárról A történet hihetetlen, de megesett: egy mundérba bújt susztersegéd orránál fogva vezette a porosz hadsereget. Történtek még századunkban más, léhetetle- nebb események is, de valahogy ez az egyszeri kis cipész legendává lett. Olyanná, mint Svejk, vagy Lúdas Matyi, s még sorolhatnánk tovább a „hősöket”. Mind gyors helyzetfelismerésük miatt vált jelképpé: nem különbek, mint mások, csak meglátták, amit kortársaik nem. Ilyenformán Wilhelm Voigt, a köpenicki kapitány a militarizmus leleplezője, aki nevetségessé tette az embertelen egyenruha-tiszteletet. Carl Zuckmayer drámája a figura sorsának legjobb ábrázolása: különös módon hazánkban még nem került színpadra. Persze ebben bizonyára közrejátszik az is, hogy rendkívül nehéz nyelvezete van: a szerző alakjai jellemzésére sajátos fordulatokat, tájnyelvi eszközöket is fölhasznál. így most az egri nyár, az Agria Játékszín magyarországi bemutatóval áll elő: Zuckmayer darabja szerepel főműsoron, A köpenicki kapitány. Mellette, a délutáni órákban az Iphigenia a tau- rusok földjén című drámát játsszák, amelyet Euripidész és Goethe műveiből Valló Péter, a nyári játékok művészeti vezetője és rendezője állított össze. Vele beszélgettünk arról, hogy milyen elképzelésekkel indul ez évben a nyári színház. A közönség szeretetével — Olyan színdarabot akartunk választani, amely népszerű és találkozik az egri közönség szeretetével. Emellett célunk, hogy gondolatilag se legyen szegényes az előadás. Eddig hagyomány volt, hogy magyar drámát, s lehetőleg színháztörténeti érdekességet játszottak itt. Fontos dolog az értékmentés, de úgy éreztük, hogy még lényegesebb a teremtés: olyan művek kellenek, amelyek lényeges mondandót közvetítenek. Ezért tágítottuk a kört, s olyan alkotást szemeltünk ki, amely véleményem szerint remekmű, és Közép-Kelet-Európa történelme szempontjából jelentős dolgokat mond ki. Ezenkívül még az is emellett a dráma mellett szólt, hogy máshol még nem játszották, így sajátos színt képviselhet a nyári színházak között. A színhelyükhöz, a Líceum udvarának hangulatához is kö- zeláll a mű világa, így bízhatunk abban, hogy jó előadás születik. — A darab még a második világháború előtt jelent meg, azóta sok változás történt a világban. Mégis mi az, ami ma számunkra érdekessé teheti ezt a kései magyar- országi bemutatót? — Ügy érzem, életünk egyik meghatározója a mi- litarizmustól való félelem. Űjfajta veszélyek, újfajta fenyegetések között vagyunk, de a lényeg változatlan. A vak egyenruha-tisztelet, a képtelen fegyelem paródiája a mű, s azt hiszem, efcért nem avult el. Ma is szüksége van az embereknek arra, hogy a művészet segítséget adjon a világban való eligazodáshoz, ahhoz, hogy megtalálják társadalmi feladataikat, s családi békéjüket. A darab hőse, Voigt ilyen szempontból fontos, szinte mitikus alak. A militarizmus lényege — Nem válik-e didaktikussá, szájbarágóssá ez a példázat, hiszen túl nagy távolság van egy susztersegéd és a világtörténelem között? — Éppen ez a „távolság” adja meg az érdekességét a drámának, hiszen ez a különben jellegtelen figura nagy fölfedezést tett. Meglátta a militarizmus legbelsőbb lényegét: azt a 22-es csapdáját, azt a bűvös kört, ahonnét csak egy módon tud kitörni. Nem történelmi darabot állítunk színpadra, bár eredeti porosz egyenruhában játszanak a szereplők. A hindenburgi Németország sejlik itt föl, amely előlegezi a hitleri őrületet is. Éppen a figura hétköznapi- sága teszi élővé a probléma megjelenítését. Az eset ugyanis szinte mindenkivel megtörténhet. Színházi nyelven ez azt is jelenti, hogy az előadás olyan csoportprodukció, amelyből csak egyetlen szereplőt kell kiemelni. — Az egri nyár második bemutatója, az Euripidész— Goethe-darab hogyan találkozik ezzel a gondolatkörrel? — Ott is egy emberi sors példázata indokolja a választást: a két szerző különféleképpen ábrázolja a hősnőt. Az ókori műben a sors alávetettje, míg Goethénél tiszta indulatai győzedelmeskednek a vak végzeten. A mai néző számára úgy érzem, e két nézőpont „keverése” izgalmas: a szükségszerűséggel dacoló emberi minőség. Rutt- kai Évában találtam meg azt a színészt, aki alkatával, játékával megadhatja ennek a „kettős” Iphigéniának a hitelét. A makett és a valóság — Nem sok ideje marad a színpadra állításra, hiszen a színházakban elég későn fejeződik be az évad ... — Valóban, de a díszlet- tervezőmmel, Eberwein R6- berttel már régen kialakítottuk a végleges tervekét és a mozgásokat maketten kidolgoztam. A szereposztás is elég hamar készen lett, így nagyon bízom benne, hogy alapos felkészülésünk meghozza a gyümölcsét. Ebben segítséget ad, hogy a „stáb" általam ismert művészekből áll, sok közülük a Vígszínház tagja, vagy más társulattól jön, de valamikor már dolgoztunk együtt. A színészrendező kapcsolat nagyon érzékeny emberi viszony; nem kockáztathatok ilyenkor túl sokat.- Persze így is elég sok együttes színészei vannak a „csapatban”. Közülük olyanok is — például Szom- bathy Gyula vagy Miklósi György —, akik már személyes népszerűségre tettek szert Egerben. — Említette már, hogy elsősorban az egri közönség számára rendez. Ez sajátos elképzelés, hiszen a nyári színházak többsége „idegen- forgalmi produkciókat" mutat be... — Igen fontosnak tartom, hogy o város életének szerves része legyen az Agria. Némileg elidegenítették a helybeliektől a színházat, hiszen a kőszínház mostoha körülmények között működik. Mégis úgy tartom, hogy idegenforgalmi vonzása is csak akkor lehet egy nyári játéknak, ha utat talál az ott élőkhöz az előadás. Szeretnénk, ha több közönségszínész találkozóra sor kerülne gyárakban, üzemekben, vállalatoknál, hogy valóságos párbeszéd alakulhasson ki. A színház szenvedélye — Azok, akiknek nem szabad a nyaruk, irigykedve szokták emlegetni a színészeket és a tanárokat a hosz- szú szünidőért. Nehéz-e erről lemondani? — Nehéz. A színész, akit év közben halálra dolgoztatnak, a rendező, aki a darabok között alig kap lélegzetet, nem könnyen mond le a szabad idejéről. Nekem is van egy kisfiam, akivel utazni kéne, játszani, leülni beszélgetni. Azt hiszem — néhány kivételtől eltekintve — a színház iránti szenvedély veszi rá társaimat, hogy nyáron is dolgozzunk. Olyan szerepeket kínálok, amelyek érdekesek, szakmailag izgalmasak. Persze rossz ez a szó. Nem szakma ez, hivatás. Ügy viszonyulunk hozzá, mint a szerelmesünkhöz: néha durcáskodunk, morgolódunk, de imádjuk ... — Nagyon sokat dolgozik. Miért vállal ennyi feladatot Valló Péter? — 32 évemmel egyike vagyok a legfiatalabb rendezőknek. Talán a gyakorlat megszerzése miatt dolgozom ennyit. Szert kellett tenni annyi önbizalomra, hogy ha bemegyek próbára, rögtön tudjam miről van szó, mit kell tenni. Gábor László Carl Zuckmayer (1896-1977) Nackenheimben született 1896-ban, a világháborúban katonai szolgálatot teljesített, majd természettudományokat, filozófiát, irodalom- történetet és szociológiát hallgatott Frankfurtban és Heidelbergben. 1920-tól Berlinben alkalmi munkákból élt, 1922-ben a kiéli Stadt- theater dramaturgja lett. Rövid ideig a müncheni színháznál, 1924-től pedig Berlinben Max Reinhardt mellett működött. 1926-tól csak írással foglalkozott, főként Salzburg melletti házában élt; 1933-ban, amikor müvei indexre kerültek, Zuckmayer először Ausztriába, 1938-ban az USA-ba emigrált. 1946-ban amerikai állampolgár lett. 1946—47- ben mint ENSZ-munkatárs Németországban és Ausztriában működött. 1941 után váltakozva Amerikában, Nyugat-Németországban és Svájcban élt; végül a svájci Saaz-Fee be költözött. Irodalmi pályáját expresszionista versekkel és színdarabokkal kezdte az első világháború utolsó éveiben, nevét azonban egy élettől duzzadó, bővérű parasztkomédia, a Der fröhliche Weinberg, 1925 (A vidám szőlőhegy) tette ismertté, amely nagy sikerét éppen annak köszönhette, hogy az „új tárgyilagosság” jegyében elsőként törte meg az expresszioniz- mus uralmát a színpadon. Ezt az első népi tárgyú darabot több másik követte, sikerét azonban csak A Köpenicki kapitány (Der Hauptmann von Köpenick, 1931) érte el, illetve szárnyalta túl. Felhívás 2000 márka jutalom Folyó év október 16-án, délután Köpenlckben egy kapitányi egyenru. hát viselő személy kira. bolta a városi kasszát. A tettest utóljára Kletz Rummelsburgban látták. 2000 márka jutalmat kap az a személy, aki a tettes nyomára vezet. Potsdam, 1906. október 17. Kerületi főnök m mozgásokat maketteken kidolgoztam.’* Eberwein Róbert díszletterve (Fotó: Seregély),
