Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-29 / 150. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. június 29., kedd S. SÖRÖSKUPÁK. Sajátságos hobbynak hódol Nyári György, a szombathelyi Domus Aruház dolgozója: söröskupákat gyűjt. Gyűjteményében valamennyi „sörivó nemzet” kép­viselteti magát, de az európai országokon kívül Indiából számazó kupák is gyarapítják a több mint 300 darabos gyűjteményt (MTI fotó — Pólya Zoltán felvétele — KS) Legendák, érdekességek Csíllagparádé a júniusi égboltén Modelljei a gyerekek Zille, a rajzoló Igazán nincs szükség na­gyobb művészettörténeti tu­dásanyagra ahhoz, hogy be­lássuk; amióta vésőt,, irónt, ecsetet emelget a kéz, azóta megunhatatlan téma a kis­ded, a csecsemő — egyszó­val mindaz, ami az anyaság témakörébe tartozik. Az élesebb szemű, kritiku­sabb szemléletű „piktorok” azonban ezt a hagyományo­san idillikus témát is kény­szerűen „kiforgatták.” Tehát oly módon örökítették meg a világrahozójukba csim- paszkodókat, hogy azok nem­csak az együvé tartozást, ha­nem e viszony történelmi körülményeit is felidézték; a maguk sete-suta mivoltában, esettségében létült bizonyta­lanságára is utaltak. Nos, ilyen illúziótlan, ke­sernyésen igazmondó képíró volt az a német Heinrich Zil­le (1858—1929), akit alig-alig ismernek szülőhazájának ha­tárain túl, ám aki minden­képpen érdemes arra, hogy Európa egyik legjelesebb bé- bi-skiccelőjeként tiszteljük. Keserves ifjúsága volt. Hiába látta meg a napvilá­got egy Drezda melletti kis­város, nevezetesen Radeburg ezermesterének házában, a papa hamarosan tönkrement, és — mint annyi más sors­társa akkoriban — a szeren­csét kergetve Berlinbe költö­zött. Az ifjú Zille a litográ- fusi pályát választotta, s eb­ben a kőnyomatos mester­ségben produkálta magát. Tette ezt életrajza szerint 1877-től 1907-ig, tehát három hosszú évtizeden keresztül. Hűséges szolgálata azonban mit sem számított, hiszen még ötvenéves sem volt, amikor kiállították számára az obsitot. Persze nem ok nélkül, hiszen baloldali ér­zelmei közismertek voltak, amely vonzalom egyik leg­kézzelfoghatóbb jeleként ki­tűnő Marx-portréját tartotta nyilván a hatalom. Heinrich Zille, a litográfus tehát az utcára került. Hir­telen megszaporodott sza­bad idejével pedig ugyan mit kezdhetett, minthogy hajnal­tól késő estig Berlin külvá­rosait járta, ahoi rajzolt és rajzolt, vázlatfüzeteinek ol­dalaira másolva mindazt, amit a zárt udvarok, a ko­pottas kövű utcasarkok meg a dohányfüstös kimérések énegörökítésre alkalmas lát­ványul kínáltak. S hogy, hogy nem, az idősödő ábraíró mindinkább a kicsinyeiket fi­gyelte, és a tízen inneniek­ben lelte meg igazi modell­jeit. Annyit s oly eleven átélés­sel rajzolta őket, hogy hama­rosan egy kötetre való gyer­mekrajz került ki szénceru­zája alól.. (Ez a legelső könyve éppen most hetvenöt éve, 1907-ben jelent meg.) Heinrich papa ezután szin­te csak a kültelkek apró polgárait ábrázolta. Tömegé­vel rögzítette a picinyek jel­legzetes gesztusait, s tucat­számra ontotta azokat a kartonokat, amelyeken ujját szopja, anyja nyakát karol­ja, mamikájába mereszti körmeit az ölbevaló. Sikere lett, fölfigyeltek rá: egyre többet, s többfelől rendeltek tőle. Hamarosan a Simplicissimus nevű gunyo- ros hangvételű lap munka­társa lett, s mint ilyen, még inkább szellemének patron­jaiba sűríthette — robbanó­anyagként — a politikát. Amit nyilván elképzelni sem tudott önmagáról, az is megtörtént vele: tagjává vá­lasztotta a Porosz Művésze­ti Akadémia. Ám a hivata­los elismerés sem változtat­ta meg; mint korábban, e rang elnyerése után is meg­maradt Berlin éles szemű krónikásának. Népszerűségé­re mi sem jellemzőbb, mint az, hogy amikor hetvenegy éves korában elhunyt, ko­porsóját egykori modelljei, a simlis sapkás, zárt zubbo- nyos munkások vitték a sí­rig. A. L. Nyár; több a szabad időnk, kijárunk a strandra, többet lehetünk együtt a gyerme­keinkkel. Az ő kedvükért megyünk ki a stadionba, ha valami jó verseny ígérkezik, máskor ők jönnek a víkend- telepekre. Ismerkedni a konyhakerti növényekkel, gyümölcsfákkal. Am az égbolt nyújtotta esti panoráma szemlélése is tanulságos lehet. Persze er­re akkor van lehetőség, ha kissé távol a várostól, a sza­badban kószálunk, vagy ép­pen táborozunk valahol. A Lyra és a Hattyú Milyen a nyári égbolt lát­ványa? Először azokkal a csilla­gokkal ismerkedjünk meg, amelyek minden évben eb­ben az időszakban tűnnek elő. Három „madár” szeli át felettünk a végtelen ég­boltot. Első csillagkép a Lyra (lant), mely abból áll össze, hogy egy kisebb só­lyommadár röpül a hátára erősített lanttal. Ezen égi zeneműszer a nagy tisztelet­ben álló Apolló lantja. Ere­detileg Hermész találta fel. Egy elhalt teknősbéka védő­pajzsának a felhasználásával készítette. Juhbélből húrokat feszített ki rajta. Mikor ké­szen volt vele, féltestvéré­nek, Apollónak ajándékozta. A sólyom karmai közt tart­va a lantot, a római légió hadijelvénye lett. így mu­tatja be ezt a Hevelius-íéle csillagászati térkép. A csillagkép legragyogóbb tagja a Vega. Az égbolt 5. legfényesebb csillaga. A nyár egész tartalma alatt közel a zenithez, szeli át a kéklő égi kupolát. Vibrálva szórja kékesfehér fényét, távolsága 26 fényév. A fénysebességet erősen megközelítő űrhajón az ember 52 év alatt vissza is térhetne, és még életben találná azok egy részét, akik útra bocsátották. E csillag nagyságát bő három nap­átmérőben állapították meg. Ez volt az a csillag, melyet 1850. július 17-én a Hervard Obszervatóriumban lefény­képeztek. A Lyrát követi magasan a látóhatár fölött a másik „madár”, a Hattyú (tud. Gygnus). Igen látványos csillagkép. Ehhez is számos legenda fűződik. Egyike sze­1970-ben amerikai kutatók angolnák, oroszlánfókák és atlanti rozmárok mirigyvála­dékaiból csalogató főzetet kevertek és ezt a Loch Nees vizébe öntötték, hogy Nessit ily módon csalogassák elő a skót vizek mélyéből. A ten­geri szörny azonban ellenállt a vélt ingereknek. A mesebeli állattól elté­rően a szerelmi illatok sok élőlényt mindenképpen elcsá­bítanak. Vegyi jelekre reagál például a közönséges házi sertés. Felgerjedt kandisznó a kocát egyfajta illatanyag­gal igen engedelmessé tudja tenni: a felgerjedt hímállat nyálából az androstenon ne­vű anyag felhője áramlik szét és megbénítja a kocát. A bénító sertésillat közben már szintetikus permet- anyagként (sprey) is rendel­kezésre áll. Egy fröccsentés a „kandisznó-palackból” megkönnyíti az állatorvosok­nak a mesterséges megtermé­kenyítést. Ez a fröccsentés a kocánál kiváltja az úgyne­vezett „tűrési merevséget.” Egy müncheni és egy lü- becki tudóscsoport vizsgála­tainak eredményei nyomán nemrég kiderült, hogy a mindenevőket nemcsak em­berek tudják csalogató anya­rint Jupiter önmagát változ­tatta hattyúvá, hogy Tynda- rus spártai király feleségét, Lédát az ismeretlenségbe burkolózva megközelíthesse. Jupiter később életének e kedves epizódjára emlékezve a Hattyút az égboltra he­lyezte. A csillagképet 8 — közel egyenlő fényességű csillag alkotja. Közülük mégis a madár farkára rajzolt egyik csillag ragyog legszebben, ez a Deneb. Igen nagy távol­ságból tekint ránk. A fény­sugár onnan 930 év alatt ér el hozzánk. Közelében ész­lelhető az Észak-Amerika nevű köd, mely mintegy porfelhőként elfedi a mö­götte elhelyezkedő csillago­kat. A madár fejét alkotó utolsó csillag már jóval hal­ványabb, a neve Albireo. Távcsövön szép színhatású, aranysárga-kékeszöld kettős csillagpárnak látszik. A Tejút ezüstös sávjában alacsonyabban repül kelet felé a 3. nyári csillagképet alkotó Sas (Aquilla). Ez Zeusz szent madara. A mon­davilág szerint ennek a röp­téből adott Zeusz az embe­reknek jóslatot. Valamennyi ókori nép csillagtérképén sasként ábrázolták. Hevelius úgy tüntette fel, amint Ga- nümedest az égbe emeli. Legfényesebb csillaga az Altair (Atair). Ez van hoz­zánk legközelebb, csupán 16 fényévre. Nevezetes azért, mert „Standard” csillagnak számít, másképpen navigá­ciós égitest. Az Apolló hold­rakéták indításakor ez mu­tatta az irányt. A Nagy Nyári Háromszög Hogyan tájékozódhatunk nyáron és ősszel a három fényes csillagkép segítségé­vel? A csillagászati irodalom e hármas csoportot Nagy Nyári Háromszög néven ismerteti. Ám a tájékozódás szempont­jából több figyelmet érde­melnének. A tankönyvbe is bekívánkoznának. A Hattyú és a Lyra legfényesebb csil­lagát gondolatban kössük össze. A távolságot felezzük meg. A felezési ponttól ki­indulva haladjunk a hori­zont felé, ahol találkozunk a Sas fényes csillagával, az gokkal az orruknál fogva ve­zetni: a szarvasgombák is a sertések1 szerelmi aromáját árasztják szét. Ezzel a felfedezéssel a szagkutatók megoldották azt a rejtélyt, hogy a nőstény há­zi sertések miért tudják olyan sikeresen felkutatni a világ összes ínyence által oly nagyra értékelt gombákat. Mivel a sertések ezeknek a föld alatt növő ínyenc fala­toknak a kipárolgásaiban té­ves módon szerelmi illatokat vélnek érzékelni, a szarvas- gombákat még akkor is megtalálják, ha majdnem egy méterre fekszenek a föld adatt. Már az ötvenes évek óta ismert, hogy vegyi csábító­anyagok (pheromonok) vi- selkedésmeghatározóak le­hetnek. Akkoriban biológu­sok kiderítették1, hogy a se­lyemlepke nőstényei egy olyan illatanyagból termel­nek kis mennyiségeket, amely a hímeket nagy távolságból odacsalogatja. A hangyák bonyolult álla­mukat illatjelek tömkelegé­vel szervezik meg. Útjaikat pheromonokkal jelölik meg, és meghatározott fajta ki­rálynők idegen munkásokat a „vegyi bozogánnyal” meg Altairral. Ezen át lefelé a horizontba érünk. E met­széspont közel esik a hori­zont déli irányához. Arccal erre fordulva, a többi három égtáj kijelölése már „gye­rekjáték”. A -júniusi égbolt nem is­métlődő, csak ez évben itt látható csillagászati jelensé­gei színezik a látványt. Szin­te valamennyi bolygó az éj leple alatt halad át horizon­tunk felett. A Vénusz, mint Hajnal- csillag figyelhető meg délke­leten a hajnali szürkületben. A következők esténként már a délnyugati égbolton láthatók. A Mars az éjszaka első felében tűnik fel, éjfél­kor már lenyugszik. Vöröslő színével elárulja magát. A Jupiter is követi a Marsot. Tőle fényesebb, fe­héres, de egyenletes fényé­vel uralja az égboltot. Közel hozzá a bágyadt Szaturnusz. Ugyancsak éjfél­kor bukik le a látóhatár alá. Hogy teljes legyen a kép, a sokak előtt még ismeret­len Uránus is éjfél után nyugszik, halványzöldes szí­néről ismerhető fel. A Sas közelében helyezke­dik el az Aquillidák meteor­rajának a kisugárzási pont­ja. Június 7. és augusztus 12. között az égboltot átszántó meteorrajok innen indulnak ki. Itt említjük meg, hogy 21-én, hétfőn részleges nap- fogyatkozás volt, tőlünk nem látható, csupán a déli fél­gömbről, főleg az Atlanti­óceán déli részéről. Napforduló után Amiben pedig mindnyá­junknak érdekes, a nyári napforduló. Ennek az idő­pontja is 21-re esett, a kö­zép-európai időszámítás sze­rint 18 óra 23 perckor kez­dődött a csillagászati nyár. A delelő Nap sugarai egy pillanatig a Ráktérítőre es­tek merőlegesen. (23,5° észa­ki szélesség.) N,álunk a de­lelő Nap magassága közel 66°. Közép-európai zónaidő­ben a Nap 3 óra 47 perckor kél, és 19 óra 45 -perckor nyugszik. E hónapban észlelhetők legszebben Stockholmban és Leningrádban a „fehér éj­szakák” ... Dr. Zétényi Endre tudnak nyugtatni, sőt átme- tileg meg is bénítják azokat. Időközben a szerelmi sza­gokat a mező. és erdőgazda­ságban is alkalmazzák a kártevők elleni védekezés­ben. így például mesterséges pheromonok a szuféléknél, almamolyoknál, kéregszunál és a szövőlepkénél érzéki vá­gyat váltanak ki, és így csa­logatják őket a halálos csap­dába. A pheromonok az ember­nél is tudat alatti hatást válthatnak ki: a Warwick Egyetem munkatársa, a brit Georg Dodd és a müncheni egyetem munkatársa Rolf Claus a sertések szaganya­gát, az andrc«tenont felfe­dezték a férfi izzadságmi­rigyek váladékában. Az androstenonnal végzett kísérletek nyomán kiderült, hogy a falusi Casanovák régi szokása, miszerint egy hó­nalj izzadsággal átitatott zsebkendőt helyeztek a mell­zsebükbe, egyáltalában nem volt helytelen. Női kísérleti személyek ugyanis számos tárgy közül kiváltképp olya­nokat választottak iki, ame­lyeket feltűnés nélkül ánd- rostenonnal impregnáltak. Stern — Közlöm veled, hogy gyereket várok. Mit szándé­kozol tenni? — Nos ... mondjuk, hogy ez az én búcsúajándékom, és ... többé ne is beszéljünk róla! ★ — Miért keres a rendező kétszáz statisztát? Hiszen meg sem jelennek a színpa­don! — A nézőtérre keresi őket! ★ — Vilko, szeretsz még? — kérdezi hízelegve a férjétől Elena asszony. — Miért nem fogalmazol már végre egyszerűbben? Mindig kerülgeted a lénye­get! Kétszáz elég lesz? ★ — Fiatal koromban meg kellett esküdnöm a szüleim­nek, hogy soha nem lesz be­lőlem színész — mondja az egyik színész a másiknak. — És meg is tartottad az esküdet — bólint rá a másik. ★ — Biztos vagyok benne, hogy a maguk szakácsa nem enné meg ezt a gulyást! — Nálunk a szakács azért van, hogy főzzön, és nem azért, hogy megegye a gu­lyást, aztán pedig két hétig feküdjön a kórházban! Ellipszis alakú mesterséges szív Amióta Bamard professzor elvégezte az első szívátülte­tést, a szívsebészet állan­dóan az érdeklődés közép­pontjában áll. Ezen a terüle­ten azonban most a fő ten­dencia nem annyira a transz­plantáció, mint inkább a mesterséges szívek fejleszté­se, amelyek csak átmeneti­leg pótolják a beteg szív működését, amíg erőre nem kap. Nemrég dr. Felix Unger docens konstruált egy újfaj­ta mesterséges szívet a bécsi II. egyetem sebészeti klini­káján, amelyet dr. Jan Nav- rátil professzor vezet. A* dr. Unger konstruálta ellipszis alakú mesterséges szívnek sok előnye van: kicsi, nin­csenek benne nem funkcio­náló, úgynevezett holt terü­letek, és ezáltal csökkenti a vér besűrűsödésének lehető­ségét. Az új, ellipszis alakú mesterséges szívet már ki­próbálták borjakon, és a kí­sérlet eredményeiről az As­sisted Circulation is beszá­molt. Dr. Unger most az inns­brucki egyetemen egy inter­diszciplináris team élén vizsgálja az ellipszis alakú mesterséges szív további fejlesztési lehetőségeit. El­sősorban a felhasznált mű­anyagok tulajdonságait akar­ják javítani, mert eddig még nem sikerült olyan anyagot találniuk, amely változás nélkül tűrné több hónapon át az emberi testbe való implantálást, és amely ne okozna vérsűrűsödést. Egy másik megoldatlan probléma: a mesterséges szív meghajtása. Az erre szolgáló aggregét egyelőre túl nagy, tehát a páciensnek az implantáció időtartama alatt állandóan feküdnie kellene. Dr. Unger egy tech­nikuscsoporttal együtt most olyan kis meghajtó mecha­nizmus kifejlesztésén dolgo­zik, amelyet a mesterséges szívvel esetleg együtt lehet implantálni, de ez természe­tesen még nagyon távoli cél. (Svet Hospodárství) Az illatos csábítás Vegyi csábítószerek fontos szerepe az állatok szexuális és szociális viselkedésében — az emberre is hatnak —

Next

/
Thumbnails
Contents