Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-29 / 150. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIII. évfolyam, 150. szám ARA: 1982. június 29., kedd 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA KEDVEZŐBB MUNKAKÖRÜLMÉNYEK. Az energiaforrások megváltoztatásával, az ol­vasztókemencék átépítésével jelentősen javultak a munkakörülmények a Könnyűfémipari Feldolgozó Vállalat apcl Qualitál üzemében (Fotó: Kőhidi Imre) Ha az időjárás is úgy akarja: Kezdődhet az aratás 550 kombájn, AGROKER- és MEZŐGÉP-ügyeletek Nyár: betakarítás. Nyár: aratás. Nyár: rengeteg fontos, fe­lelősségteli feladat. Most, június végén és a következő hetekben érthető­en az aratás az a munka, amire leginkább odafigyel az ország. Nincs másként ez nálunk, Heves megyében sem, hiszen — különösen délebbi területeinken mi is erősen érdekeltek vagyunk abban milyen is lesz a kenyérgabona-termés, mi­lyen a betakarítás. Ennek jegyében tartott ülést az elmúlt héten a He­ves megyei Mezőgazdasági Szervezési Bizottság, mely­nek munkájáról, megállapí­tásairól lapunkban is be­számoltunk, és ehhez, kér­tünk most az akkor meg- tudottakhoz néhány közeleb­bi, kiegészítő információt. Elöljáróban emlékeztető­ül : vetéseink az átlagosnál lényegesen kevesebb csapa, dékot kaptak az első félév­ben- Most úgy tűnik, mint­ha a június ezt valamelyest kárpótolni igyekezne, haszna azonban egyelőre konkrétan még nem mérhető. Annyi bi­zonyos, hogy megyénkben több, mint 69 ezer hektár gabonaféle betakarítása a feladat, és ezt maximum 19 nap alatt kívánják teljesíte­ni, jó munkaszervezéssel és szlovákiai kombájnok segít­ségével. összesen legalább 550 arató-cséplőgépre lehet — és kell alkatrész-után­pótlás, illetve javítás szem­pontjából — számítani. Mint a korábbi évek gya­korlatából már nagyon jól tudjuk, sem az utánpótlás, sem a javítás kérdése nem könnyű probléma. Olyankor filléres láncszemek, csavarok miatt kényszerül kéretlen pihenőre egy-egy gép, ép­pen olyan időszakban, mikor a legjobban kellene hajtani, amikor „csupán” néhány órás kihagyás is komoly ter­méskiesést okozhat. A nem éppen kedvező helyzetből sokat tanultak mezőgazdasági nagyüzeme­ink. Legtöbbjüknél jelentős gépjavító ágazat, műhely dolgozik, jól képzett szak­emberekkel — így például Hevesen, Hatvanban, Tama- örsön, stb. — és ezekben az esetleges alkatrésztöréseket, meghibásodásokat gyorsan ki tudják javítani, azzal a nagy előnnyel, hogy saját cégénél senkinek sem kell sorba áll­nia. Más kérdés: mi történik akkor ha nincs mód a ja­vítás, az utánpótlás megol­dására? Arról már az elmúlt napokban olvashattunk, hogy az AGROKER, a folyamatos utánpótlás érdekében egész aratási idő alatt ügyeletet tart. Ugyanez a helyzet a MEZŐGÉP hevesi gyáránál is, ahol ezt a jó gyakorlatot már tavaly is alkalmazták. Mint Agócs József, főköny­velő elmondotta, szombattól szintén ügyeleti rendszerben dolgoztak, bár ennek egye­lőre különösebb gyakorlati jelentősége nincs, hiszen az aratás lényegében csak ez­után kezdődik, ha az idő­járás is úgy akarja. Mindenesetre, megnyug­tató, hogy a hevesi mező­gépesek most is készek a gyors, a soron kívüli segít, ségre: a profiljukba tarto­zó valamennyi munkaműve­letet szívesen elvégzik a forgácsolástól a maráson át esetleg néhány új, házilag készített alkatrészig. (Fotó: Szabó Sándor) Bodnár Istvántól, a ME­ZŐGÉP egri ügyeletvezető­jétől szintén kedvező hely­zetről értesülhetnek az ér­deklődők: az általuk gyár­tott alkatrészekkel egész ara­tási idő alatt — szintén ügyeleti rendszerben — ki­elégítik a betakarításban részt vevők igényeit. Többek között univerzális takar, mánybetakarítóval és óriás_ bálázóhoz szükséges új al­katrészekkel tudják majd elősegíteni a munkát. Az idő elérkezett, kezdőd­het tehát a start — de csak az időjárás függvényében. Tegnap, június 28-án Eger­ben úgy tűnt, hogy már-már megkésve, de talán még mindig nem rosszkor érke­zett reggeli és délután eső­zések miatt ezen a környé­ken a gépeknek még várni kell egy kicsit, míg a föl­dekre lámehetnek. Késésben azonban egyelőre még nem vagyunk. Munkával — elő­készületi munkával — to­vábbi, az igazi nagy mun­kára várakozunk, talán, bí­zunk benne: nem is rossz reményekkel. B. Kun Tibor-rrr rr Tűrő­képesség Egerben történt, a közel­múltban rendezett törté­nészkonferencián. A ta­nácskozás egy író résztve­vője azzal vádolta meg tudós kollégáját, hogy an­nak felszólalásából „süvöl­tött az intolerancia”, azaz teljesen híján volt minden­féle tűrőképességnek a kettőjük közti vitában. Jómagam csendes és a legkevésbé szakavatott ré­szeseként az összejövetel­nek, hosszasan eltöpreng­tem ezen a jelentéktelennek tűnő epizódon. Milyen fur­csa véletlen, hogy éppen amikor országunk történel­méről, sorsfordulóiról foly­tattak dialógust, írók, po­litikusok, művészek, a vita hevében hamarosan felbuk­kant az intolerancia fogal­ma. Az a fogalom, amely a tűrőképességnek,, a megér­tésnek, a türelemnek, a dolgok nyugodt mérlegelé­sének szimetrikus ellentét­párja. Egy évezreden ke­resztül szinte végképp hi­ányzott politikai közéletünk palettájáról a tolerancia. Kivételes történelmi hely­zetektől eltekintve az el­lenvélemény mindig üldö­zendő és hivatalból elve­tendő volt, az ellenzők tá­bora egyben ellenségnek számított, lett légyen szó politikai, katonai vallási vagy gazdasági vitákról. Az utóbbi évtizedekben kezdjük tanulni a tűrőké­pesség társadalmi leckéjét. Nem könnyű házi feladat. Nehéz próbája vezetőknek és vezetetteknek egyaránt. Túl nagy a csábítás több oldalról. A vezetőnek azért, mert úgy érzi, hogy hiva­talból képviseli az egyetlen és helyes véleményt, a ve- zetteteknek azért, mert sok esetben nem érzik át az ellenvélemény felelősségé­nek súlyát, döntéshozatali nyomaték nélkül képvise­lik saját, szintén igaznak hitt álláspontjukat. De nagy a csábítás ak­kor is, ha — amint ez a történészkonferencián esett meg —, hogy az ellenvé­leményt kifejtő csak addig érzi kötelezőnek a tűrőké­pességet, amíg ő elmond­hatja nem egyetértő állás­pontját- Az már intoleran­cia ha ezt a véleményt is­mét megkérdőjelezik. Furcsa dolog a demokrá­cia, a megértőképesség. Mert éppen az a lényege, hogy nem önkényes kate­gória, nem lehet szubjektív határt szabni számára. Nem addig tart, ameddig a sze­mélyes érdek úgy kívánja. A tolerancia lényeges alapköve ugyanis hajszál pontosan ugyanaz mint a vitájé; mégpedig a köl­csönös egyetértés abban, hogy a párbeszédek, a vé­lemények és ellenvélemé­nyek mindig a köz érde­kében történjenek. így hát, aki tűrőképes­séget kér számon máson, az vessen számot először a magáéval. Szigethy András Zambiai pártkiildöttség érkezett hazánkba A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának meghívására hétfőn hazánkba érkezett a Zambiai Egyesült Nemzeti Független­ségi Párt küldöttsége, ame­lyet Humphrey Mulemba, a párt főtitkára vezet. A zam­biai delegációt a Ferihegyi repülőtéren Várkonyi Péter, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára fogadta, x Délelőtt a KB székházában megkezdődtek a magyar— zambiai pártközi tárgyalá­sok. Magyar—szovjet kulturális megbeszélések Hétfőn Budapesten meg­kezdődött a magyar—szovjet kormányközi kulturális együttműködési bizottság XVIII. ülésszaka. A tanács­kozásra szovjet küldöttség érkezett hazánkba Pjotr Gyemicsev, az SZKP KB Politikai Bizottságának pót­tagja, kulturális miniszter, a bizottság szovjet tagozatá­nak elnöke vezetésével. A szovjet vendégeket a Feri­hegyi repülőtéren Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a bi­zottság magyar tagozatának elnöke fogadta. Jelen volt Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió budapesti nagy­követe is. A Parlamentben tartott plenáris megbeszélésen a bizottság társelnökei kölcsö­nösen tájékoztatást adtak a nemzetközi kulturális kap­csolatok időszerű kérdései­ről, s megvitatták a két or­szág közötti kulturális együttműködés továbbfej­lesztésének lehetőségeit. Az ülésen — amelyen a szovjet küldöttség és a magyar tár­gyalócsoport tagjain kívül szakértők is részt vettek —, azt is áttekintették: miként valósultak meg a művészi alkotóműhelyek, művészet­elméleti, — történeti tudo­mányos intézmények együtt­működésére vonatkozó, ko­rábban meghatározott közös tervek. (MTI) Hatvan társadalma a Grassalkovich-kastélyért Ülésezett a városi tanács Hatvan város Tanácsa hétfő délutáni ülésén — első napirendként az 1981. évi költségvetés és fejlesztési alap zárszámadásával fog­lalkozott, majd azt egyhan­gúlag elfogadta. Nagy László, a megyei tanács pénzügyi osztályának helyettes veze­tője hozzászólásában elisme­réssel beszélt a tervezett feladatok és a pénzügyi esz­közök felhasználásának össz­hangjáról, továbbá kiemel­ten értékelte a társadalmi munkák nagymérvű föllen­dülését. Ami a fejlesztési alap gazdálkodása kapcsán jelentkező 16 millió forint maradványt illeti, Angeli József tanácselnök elmon­dotta, hogy ezt az összeget a tanács visszakapta, és olyan feladatokra használja fel, amelyek leginkább elő­készítettek. így az idén eb­ből az összegből fejlesztik Űj-Hatvan egészségügyi in­tézményeit, ebből fejezik be a Kossuth téri általános is­kola tornacsarnokának épí­tését. Ezt követően a műszaki osztály beszámolóját vitatta meg a tanácsülés, megálla­pítva, hogy a város terüle­tén magánerőből történő építkezések, amelyeknek leg­általánosabb formája a ker­tes családi ház, a VI. ötéves tervciklus lakásprogramjá­nak csaknem a felét adják. Éppen ezért helyes a műsza­ki osztály törekvése, amely- lyel információs irodát te­remtett az építeni szándé­kozóknak, továbbá a város különböző helyei megfelelő mennyiségű és minőségű tel­ket igyekszik biztosítani. Tamás Miklósné pénzügyi csoportvezető ezt követően társadalmi munka szervezé­sére tett javaslatot. Ennek a célja a Grassalkovich-kas- tély mielőbbi felújítása, il­letve az épület közművelő­dési célokra történő felhasz­nálása, ami megoldaná a lebontott művelődési köz­pont problémáját is. Az is­mertetett javaslat szerint a kastély helyreállítása 40 millió forintba kerül. Ennek a 85 százalékát az Országos Műemlékvédelmi Felügye­lőség fedezi, a 15 százalékot kívánják a társadalom szé­les összefogásával — kom­munista műszakok, brigád­vállalások, téglajegyek — előteremteni. A tanácsülés e javaslatot is egyöntetűen elfogadta, és megbízta a végrehajtó bizottságot az akció szervezésével, lebonyo­lításával 1985-ös határidőre. (m. gy.) A Textilipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetőségi ülése Alapvető szempont az egyensúly A ruházati ipari vállalatok első félévi termelése meg­közelíti, de nem éri el a tervezettet. A rubelelszámo­lású export és a belföldi szállítások a népgazdasági tervnek megfelelően alakul­tak, a nem rubelelszámolású kivitelt azonban eddig nem sikerült a kívánt mértékben növelni. A Textilipari Dol­gozók Szakszervezetének köz­ponti vezetőségét hétfőn Kelényi Gábor, az Ipari Mi­nisztérium főosztályvezetője tájékoztatta az ágazat első félévi gazdasági eredmé­nyeiről. Hangsúlyozta, hogy a textilipar világpiaci de­konjunktúrája továbbra is tart. Jelenleg a vállalatok tevékenységének elbírálá­sában alapvető szempont az egyensúly, az export-import arányának alakulása. A textilipari vállalatok a második félévben — amel­lett, hogy változatlanul töre­kedniük kell a gazdaságos export növelésére —, azzal is jelentősen segíthetik a népgazdasági egyensúly ja­vítását, hogy ésszerűen ta­karékoskodnak az import­anyagokkal, javítják gazdál­kodásukat, s meggyorsítják a korszerű munka- és üzem- szervezési módszerek beve­zetését. A központi vezetőség meg­tárgyalta az információs és tájékoztatási rendszer to­vábbfejlesztésének módsze­reit is. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents