Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-25 / 147. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. június 25., péntek Befejezés előtt a garzonház - Új rendelők, gyógyszertárak - őszre: tornaterem is - Javul a gyermekélelmezés - Kollégium és ifjúsági ház — Tanácsülés napirendjén Eger - és programja A huszonnegyedik órában (III/3.) Önmagunk védelmében Mintha kettős énünk lenne. Ebből következik, hogy azzal, ami a miénk nagyon is törődünk. Ha már lakásunk falain, a telek kerítésén túl vagyunk, már semmi sem szá­mít. Fa, virág, fű, pad, valamennyi arra való, hogy erőnket kipróbáljuk rajtuk. Semmivel sem jobb a vélekedésünk az otthonunkkal kapcsolatban: itt azt csinálok, amit akarok. Hogy a szom­széd pihenni szeretne, hogy a kisbaba le nem hunyhatja a szemét, a betegnek egy perc nyugalma sincs — ki bán­ja? Műkődik-e valamiféle társadalmi vélemény, amely vall­ja, hogy az ember nyugalma szinte a környezetvédelem tárgyköréhez tartozó követelmény? _ ... , milliók, jó részük a fölbe ke­Szukséges rossz rül, a szennyet tisztítandó. A megyeszékhelyen a VI. ötéves terv időszakában ösz- szesen 3760 lakás épül. A program megvalósítása so­rán 501 a tavalyi év végéig elkészült s a kivitelezések az idén tovább folytatódnak. A tanácsi, illetve OTP-beru- házású házak együttesen 660 újabb otthonához már biztosították az építési te­rületet, szinte teljesen ren­delkezésre áll a munkákhoz a Kohári úti rész s folyamat­ban van a szanálás a Rákó­czi út nyugati oldalán is to­vábbi 330 célcsoportos lakás számára. Megtörténtek a kisajátítások a lajosvárosi Temesvári—Szabadkai kert­belsőben, továbbá a Pacsirta utca és a Tévesztő köz sar­kán, a tervezőirodában már dolgoznak a 25. számú főút csomópontjaihoz csatlakozó beépítési terveken is. Szer­vezik a lakótömböket a kor. szerű csoportos családi há­zak kialakítására kijelölt Almagyar-dombon, ahol a területelőkészítésbe — a fel­németi városrészhez hason­lóan — a tanács szintén be­vonta az Országos Taka­rékpénztárat. Befejezés előtt áll a lakás, kásépítés a Grónay-tömbben, átadáshoz közelít — több más mellett — az ifjú há­zasoknak készülő 190 lakásos garzonház. S több ideigle­nes óvodát is visszaalakíta­nának lakásnak, ha a gyer­mekintézmények állapota időközben nem vált volna életveszélyessé. Ugyanekkor a város más célokra is milliókat költ. Máris megvalósult a közép­távú tervidőszakra elképzelt 160 személyes bővítés a böl­csődéknél. Jó ütemben ha­lad a Pacsirta utcai, illetve a Csiky—Beloiannisz utcák sarkán születő orvosi ren­delők építése, s az év végén hozzálátnak a Lenin úton is ilyenhez. Gyógyszertár épül a Sándor Imre—Zalár utcák sarkán, míg a Pacsirtában be is fejeződik hasonlónak a kivitelezése az esztendő végére. A VI. ötéves terv 250 óvo­dai férőhelyéből idáig 150- nel sikerült fejleszteni a há­lózatot, s — miután a gyer­mekintézményekbe nincs utánpótlás — valószínűleg jó ideig elég is lesz ennyi. Az általános iskolák bővítésére szánt 52 tanteremből eddig 16-tal örvendeztették meg a kicsinyeket, s az új tanév kezdetén, a lajosvárosi kor­szerű tornateremnek is örül­hetnek majd. A Ráchegy ut­cai 16 tantermes intézet ok­tatási szárnyának elkészültét jövő ilyenkorra ígérik a ki­vitelezők, míg a lajosvárosié 1985/86-ra. A Csebokszári-városrész Csuvas Éttermének átadásá­val a gyermekélelmezés is javul A beruházásokkal egyide­jűleg jelentősek a városban végzett felújítások is. Meg­kezdődött az általános is­kolák világításának korsze­rűsítése, több helyütt a je­lenlegi olajfűtést gázzal, il­letve villannyal cserélik föl Még az idei őszre végeznek a Petőfi Kollégium rekonst­rukciójával, s márciusra át­adják talán rendeltetésének az egri Ifjúsági Házat is. Dr. Varjú Vilmos elnökle­tével, ilyenekről és hason­lókról volt szó, csütörtökön délután Eger Város Taná­csának ülésén, ahol — töb­bi között — „megvonták a mérleget” a tavalyi gazdál­kodásról, megújították az együttműködést a helyi nép­frontbizottsággal, s kinevez­ték az igazgatási osztály élé­re, dr. Kovács Ágnest. Ha már lakják Ahogy szokás mondani,. Gyöngyös dinamikusan fej­lődik. Évente újabb és újabb házakba költöznek be a csa­ládok. Hogy összkomfortba, az magától értetődő. Az is, hogy ezeknek a házaknak a nagyobbik hányada betonha­sáb. Zaj- és hőszigetelése — szinte semmi, mégha „nor­mán belül” is van ez a ren­deletek szerint. — Tapasztalatunk az, hogy a többszintes lakóépületekbe a legkülönbözőbb családok költöznek be, akiknek össze kell szokniuk, és ez évekbe telik — jegyezte meg dr. Bá- tonyi István, a városi tanács igazgatási osztályának a ve­zetője. — De az is előfor­dul, hogy az átmeneti idő­szak után is marad egy vagy két olyan család, amelynek tagjai gyakorta rendeznek perpatvart. Randalíroznak. Vereksze­nek. Késsel kergetik egy­mást. A sor folytatható. — Meggyőződésem, hogy a környezetüknek kell nevelni ezeket az embereket. Ha...! Ha akad valaki, aki vállalja a kockázatot. Mármint annak kockázatát, hogy válogatott kifejezések­kel adják tudtára, mit te­het. No és a feljelentés? — Két tanú szükséges a bizonyításhoz. És'ha nincs? És ha van, maga a hivatalos eljárás? — Van a gyakorlatban egy bevált módszer, amit alkal­mazni szoktam — jegyezte meg Bodó János, az osztály- vezető helyettese, aki most a szabálysértési ügyek előadó­ját is helyettesítette átmeneti­leg. — Megelőzésnek mond­hatjuk. Behívatom az illetőt, akire panaszkodtak és el­mondom neki, mit tett hely­telenül. Hozzáteszem, ha megismétlődik, kénytelenek leszünk a formális eljárást is levezetni. Mármint az új lakások bekötése után keletkező szennyvíz. Ezzel valamit kell kezdeni. Hogy mit? Megtisz­títani. — Az országos átlag sze­rint Gyöngyös közepes szin­ten van, a helyi tényeket fi­gyelembe véve, gyenge — hallottam Tóth Zoltántól, a vízmű üzemvezető főmérnö­kétől. Ne beszéljünk általánossá­gokban. Az utóbbi öt évben ezer köbméterrel nőtt a szennyvíz napi mennyisége. A csatorna hossza öt kilomé­terrel. És a tisztítótelep? A másik: a csövek átmé­rője maradt. A következ­mény? Vannak a városnak olyan pontjai, ahol a szeny- nyes lé a felszínre buggyan ki. — El kell végeznünk a csatornahálózat bővítését, a csövek átmérőjét kell nö­velnünk a toronyháztól délre. De még a szennyvíztisz­tító telep ettől nem lesz na­gyobb. A hálózatbővítésre majdnem kilencmillió fo­rintra van szükség. És a te­lepnél? — Ami nem fenntartás, az már költségvetési keret, a tanács gondja. A telep fenn­tartására az idén mi hétmil­liót fordítunk. Mindig csak milliók és A vétlen is fizet A környezetszennyezésért büntetés jár, ez alaptétel. Fi­zet a vízmű is. Pedig a már évek óta kicsinek bizonyuló tisztítótelepet nem ők ter­vezték és építették. A pénzt a tanács adta rá. A bünte­tést is a tanács szabja ki. De a megfelelő telep kialakí­tása is tanácsi feladat. Ilyen ez a környezetvédel­mi szankció. És mi történik azzal, aki zavarja a szomszédait, aki szemetel az utcán, aki a parkba jár virágot szedni? — Tavaly a környezetvé­delem fogalomkörébe sorol­ható szabálysértésék száma az összes szabálysértési eljá­rásnak mintegy tizenöt-húsz százalékát tette ki — mondta Bodó János. — Általában a bírságolás 800 és 1000 forint körül mozgott. — Mi elég szigorúak va­gyunk — tette hozzá dr. Bá- tonyi István az előzőekhez —, mert úgy gondoljuk, ez­zel nagyobb hatást érünk el. Kevesen tudják talán, hogy tíz szál tulipánért például 800 forintot lehet „kapni,” És ha valaki eldobja a cigaret­tásdobozt az utcán? Ezért akár kétszáz forint is „jár­hat.” Kérdés, hogy valóban jár-e? — Ma már több olyan sze­mély is van a városban, akit a tanács felruházott az­zal a joggal, hogy helyszíni bírságolást végezzen. Végez­nek is. — Nem kellemes dolog sem a bejelentés, sem a ta­núskodás a szabálysértési ügyekben, ezt tudjuk. Meg­értjük a vétlen állampolgárt, ha ezektől a kényelmetlen­ségtől mentes akar lenni. Igyekszünk is úgy eljárni, hogy a panaszost megkímél­jük az írásos formalitásoktól, de a szabálysértőnek tudo­mására hozzuk, hogy ismer­jük helytelen magatartását. A közvélemény formálása Kétségtelen, a környezet­védelem pénzkérdés is. De a tisztaság, a mások érdekének figyelembevétele egy fillérbe sem kerül. Nem rontani, nem ártani, nem szemetelni, ez a lényeg. Ez lenne a lényeg. A pillanatnyi állapotokat ugyan lehet szépíteni, de a tények attól tények marád^ nak. Hogy Gyöngyös a I8P zepes szinten van? Ez VE gasztalhat mindenkit, de meg nem nyugtathat. Szabad-e, lehet-e ilyen helyzetben optimistának len­ni? Nemcsak szabad, kell is. Azt mondták a tanácsnál, az emberek közül egyre töb­ben tudják, hogy van kör­nyezetvédelem, hogy a kör­nyezetben benne van maga az ember is, azt is tudják, hogy milyen rendelkezések őrzik ennek rendjét, és azt is tapasztalják, hogy a jám­bor óhajtás UóSFa" ^lejárt! Éppen a huszonnegyedik órában ismertük fel mind­ezt. Jó reményeinknek tehát alapos oka van. G. Molnár Ferenc T Kereskedelemről, idegenforgalomról A miniszteri expozé előtt és utón Hírközlő láncok a fejlődő országoknak — A Budavox, együttmű­ködve ipari partnereivel, mind gyakrabban nyújt be ajánlatot külföldön, elsősor­ban a fejlődő országokban kiírt versenytárgyalásokon. Éppen a napokban kaptak újabb hárommillió dollár értékű megrendelést az egyik közép-keleti országból kü­lönféle híradástechnikai be­rendezések exportjára. A termékek kétharmadát még az idén leszállítja a Buda­vox. A fejlődő államok fontos piacai a Budavoxnak, hi­szen a szocialista országok mellett zömében ott kereset­tek a magyar híradástech­nikai gyártmányok. Egyedi berendezéseket, így telefon- alközpontokat éppúgy szállí­tanak mint komplett rend­szereket, például hírközlő- láncokat. Ezek felszerelésére, a szakemberek kiképzésére is vállalkoznak, vagyis kulcs­rakészen exportálnak. Egy ilyen fönte«, nagy értékű fővállalkozásuk a közelmúlt­ban fejeződött be Algériá­ban. Legfontosabb vevőik egyébként közel-keleti és af­rikai cégek. E híradástech­nikai egységek gyártásában a BHG Híradástechnikai Vállalat, a Telefongyár, az Orion, a BRG, a Finomme­chanikai Vállalat, valamint a Távközlési Kutató Inté­zet és sok ipari szövetkezet vesz részt. (MTI) Érdeklődésre számot tartó percek következnek, miután az országgyűlés elnöke be­jelenti: — Juhár Zoltán belkeres­kedelmi minisztert illeti a szó... ... És az expozé, a beszá­moló előterjesztője egyebek között így kezdi a kereske­delmünkről, illetve az ide­genforgalmunkról szóló be­szédét: — A belkereskedelem gaz­dasági szerepét, politikai fe­lelősségét jelzi, hogy jelen van csaknem minden tele­pülésen, az üzleteket napon­ta több millió ember keresi fel. Az állampolgár lénye­gében itt tudja meg, hogy pénzéből mit, mennyit és milyen körülmények között vásárolhat, és ez lényegesen befolyásolja közérzetét... Akárcska a továbbiakban elemzett turizmus, idegen- forgalom. — Állampolgáraink kül­földi utazásainak száma évente eléri a 4—5 milliót. Mintegy 1,3 millió dolgozó vesz részt kedvezményes üdültetésben, s mintegy 1,4 millió magyar állampolgár üdül kereskedelmi szállás­helyeken ... o A miniszteri expozé — mint arról korábban lapunk­ban is beszámoltunk — élénk* vitára serkentette a képviselőket. De nemcsak az ülésszakon, hanem már korábban is. Erről mondja dr. Novák Pálné, hatvani képviselő, aki az ország­gyűlés kereskedelmi bizott­ságának tagja: — Ebben a szűkebb kör­ben nagyobb a képviselők aktivitása, több idő is van arra, hogy részletesebben ki­fejtsük a véleményünket. Ezek a hozzászólások egészí­tik ki aztán az adott tárca vezetőjének készülő beszá­molóját. A mostani ülésszak előtt, a bizottsági vitában én is szót kértem, s a diabe­tikus étkeztetés elterjesztése mellett kardoskodtam. Jog­gal és okkal, mert minden ezerből 130 embernek lenne szüksége a kímélő ételekre...-A felszólalásnak volt is foganatja, mert a miniszteri beszámolóban elhangzott: ...... foglalkozunk a korsze­rű, egészséges táplálkozás elősegítésével, a magas alko­holfogyasztás káros követ­kezményeivel, és szorgal­mazzuk a diabetikus készít­mények választékának bő­vítését." o V adkerti Miklósáé a kis­boltok ellátásával, a néhány száz, néhány ezer lakosú te­lepülések kereskedelmi hely­zetével foglalkozott a me­gyei képviselőcsoport leg­utóbbi ülésén. A téma örök­zöld, s rendkívül sokakat érintő. Nem hiányozhatott a miniszteri expozéból sem: — A lakosság joggal ki­fogásolja, hogy a kisüzletek száma csökken, egy részük — a munkaerőgondok miatt — ideiglenesen, vagy tartó­san zárva tart... A vállala­tok, szövetkezetek, s az arra illetékes tanácsok feladata intézkedni: érdemes legyen az egy-két személyes boltok­ban dolgozni, azokat szerző­déses, bérleti formában üze­meltetni, vagy magánke­reskedőként ilyen boltot nyitni. Fontos feladatunk a kistelepülések áruellátásá­nak javítása is, ahol főként a napicikkek árusítását, s a vásárlási körülményeket kell fejleszteni. Kistelepülések, kisboltok — a kereskedelemnek mind­ez ráfizetéses, hangzott el a parlamenti vitában. Az ülésszak után kerestük fel az egyik kis községünket, Tarnabodot, hogy szétnéz­zünk a boltjában, s meg­tudakoljuk a helybeliek vá­sárlási igényeit. A három­személyes vegyesboltban Kovács Gizella mondta: — ötszázezer forintos áru­készlettel várjuk a vásárló­kat, tavaly több mint 4,7 millió volt a forgalmunk, az idén ötmillióra számítunk. Ami a napicikkeket illeti, nálunk minden megtalálható, hetente kétszer szállítanak hús és húskészítményeket, van hűtőpultunk. Tejet, ke­nyeret — 320 litert, 300 da­rabot — naponta kapunk ... — Mi az, amit keresnek itt, de nem tudnak megvá­sárolni a boltban? — Sajnos, nem tarthatunk, de itt helyben is kereseti cikk lenne egy-egy hűtő­szekrény, mosógép, rádió, vagy televízió. Ezért ma még el kell utazniuk a helybeli­eknek, akik egyébként igénylik a rendszeres és gyors áruellátást, illetve a hét végi nyitva tartást. — Mit változtatna a jobb ellátásért? — Mint mondtam, kisebb készlet a tartós fogyasztási cikkekből, s talán a nyitva tartás minimális módosítá­sára lenne szükség. Most ugyanis kettőkor nyitunk, háromig viszont alig jönnek. Inkább az esti órákban vá­sárolnak a tarnabodiak. — Azt tartják manapság, hogy a kisközségek boltjai ráfizetésesek... — Mi is kisbolt vagyunk, de én ezt nem hiszem el... 1 Hadd idézzük ismét a bel­kereskedelmi minisztert: — A jövőben rugalmasabb árpolitikával, új programok­kal törekszünk a belföldi turisztikai igények jobb ki­elégítésére. Ami megyénk idegenforgal­mi vonzását illeti, arról így beszélt az egyik itt szüle­tett képviselő Avar István színművész: — ... Elfogultság nélkül állíthatom, hogy a hevesi táj mindig szép és vonzó, s vendégszerető emberek lak­ják. És képzett vendéglátóipari szakemberek gondoskodnak az ellátásukról, program­jaikról. Közülük ketten — Szarvák József és felesége — a parádfürdői turistaház­ban dolgoznak. — Milyen ma egy turista­ház? — kérdezzük. — Ez az épület 1976-ban még faoszlopokkal kitámo­gatott, elhanyagolt, majd­nem hogy romos állapotban volt. Két évig tartott, amíg rendbe hozták, azóta 46 ággyal várjuk a vendégeket. Sajnos, a kihasználtság nem a legjobb, a Budapest Tou- risttal kötött megállapodá­sunk nem vált be úgy, ahogy szerettük volna. Az elmúlt évben a vendégek 75, az idén már csak a 65 szá­zalékát szervezik, küldik ők. Pedig aránylag nem drága hely ez, s a program sem rossz: zene van, televízió, még kirándulni is elvisszük a csoportjainkat... Akkor mi lehet az oka ennek a „félháznak”? Ügy tűnik, az idegenfo^ galmi irodáknak nem éri meg anyagilag egy-két em­bert, családot felküldeni ide. Ha számolunk, kiderül, hogy egy étkezés után mindössze 12 forintot kap a Bp. Tou- ris ... Gondolom, vannak ennél jobb üzletek is. így aztán mi is vendégszerve­zőkké váltunk, csakhát hely­ben csupán délután négy­től adhatunk ki helyet a tu­ristaházban. Megnövekedett a szabad idő, mégis kevesebb a tu­rista. Mennyire jellemző ez a helyzet? — Egyre inkább ... ! Csak példaként: jó, ha egy szom­bati, vasárnapi forgalmunk eléri a legrosszabb hétköz­napit. Az okát, sajnos nem tudjuk megmondani... A belkereskedelmi tör­vényt négy évvel ezelőtt hozta az országgyűlés. A parlamenti vita zárszavában mondotta ezzel kapcsolatban Juhár Zoltán miniszter: — Az eltelt, viszonylag rövid időszak tapasztalatai bizonyítják, hogy a törvény jól szolgálta a fogyasztók érdekeit, végrehajtását ter­mészetesen hosszú távú fel­adatnak tekintjük... Mint a nyári ülésszakot figyelemmel kísérők meg­győződhettek róla, mind. a belkereskedelem, mind pedig az idegenforgalom területén van és lesz még teendőjük a lakossági ellátásért már ed dig is komoly erőfeszítése­ket tett szakembereknek. Szilvás István

Next

/
Thumbnails
Contents