Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-18 / 141. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIII. évfolyam, 141. szám ARA: 1982. június 18., péntek 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Napirenden az 1981. évi költségvetés végrehajtása Megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka Csütörtökön délelőtt tíz órakor a Parla­mentben megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka. Legfelső népképviseleti testületünk tanácskozásán megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke; ott voltak az MSZMP Politi­kai Bizottságának más tagjai, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, a KB titkárai, az Elnöki Tanács és a kormány tagjai. Az emeleti páholyokban foglalt helyet a Buda­pesten akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezetője. Az ülésszakot Apró Antal az országgyű­lés elnöke nyitotta meg. A törvényhozó testület tudomásul vette az Elnöki Tanács jelentését a tavaszi ülésszak- óta alkotott törvényerejű rendeletekről. Apró Antal be­jelentette, hogy a Minisztertanács megbí­zásából Hetényi István pénzügyminiszter benyújtotta a Magyar Népköztársaság 1981. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot. Az országgyűlés ezt kö­vetően elfogadta az ülésszak tárgysoroza­tát. A tanácskozás napirendje: 1. A Magyar Népköztársaság 1981. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló tör­vényjavaslat; 2. A belkereskedelmi miniszter beszámo­lója a belkereskedelem és az idegenforga­lom helyzetéről; 3. Interpellációk. Ezután az elfogadott napirendnek meg­felelően Hetényi István pénzügyminiszter tartotta meg beszédét. Hetényi István expozéja Az 1981. évi zárszámadás alkalmat ad arra, hogy al­kotó módon megtárgyaljuk a népgazdaság eredményeit, gondjait, az állami gazdál­kodás tapasztalatait — mon­dotta elöljáróban Hetényi István. — 1981-ben alapjá­ban teljesítettük a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusán megerősített azon több éves gazdasági irányvonal követelményeit. amelynek legközvetlenebb célja a külkereskedelmi egyensúly megszilárdítása, a gazdaság intenzív fejlődésé­nek előmozdítása, és mind­ezekhez csatlakozva — az életszínvonal elért eredmé­nyeinek megőrzése, az élet- körülmények javítása. Eredménynek tekinthet­jük, hogy 1981-ben teljesí­tettük a. nemzetközi szerző­désekben vállalt gazdasági kötelezettségeinket. A nem rubelelszámolású külkeres­kedelmi forgalomban egyen­súlyt értünk el. Emelkedett a lakosság fogyasztása. Ja­vult a szociális, kulturális ellátás. A nemzeti jövede- delem 2 százalékkal lett magasabb az előző évinél. Mindez arra mutat, hogy a társadalom növekvő felelős­ségérzettel, cselekvőkész­séggel vesz részt a munká­ban, a vállalatok, a szövet­kezetek, az intézmények vezetői jobban szervezik munkájukat. Ha megvizsgáljuk azokat a feltételeket, amelyek kö­zött ma és a közeljövőben gazdálkodnunk kell, azt lát­juk, hogy a múlt évi ered­mények ellenére további új és nem kis feladatok áll­nak előttünk. Egyfelől azért, mert a tavalyi eredmények nem mindenben kielégítőek. Egyáltalán nem ringat­hatjuk magunkat illúziók­ban a világpolitika, a világ- gazdaság várható alakulását illetően. A világpolitikában erősödtek a szocialista or­szágokkal konfrontáló erők, és ennek káros . hatásai a gazdasági kapcsolatokban is érvényesülnek. A tőkés világgazdaság tartós válság­ban van. Ez a válság külö­nösen kiterjed néhány olyan ágazatra — mint például a kohászat vagy a műanyag­ipar —, amely közvetlenül érinti exportlehetőségeinket, exportunk feltételeit. Ilyen helyzetben kell értékelnünk azt, hogy mit értünk el, és melyek az elkövetkező te­endőink. Az 1981. évi költségvetés 472,6 milliárd forint bevétel­lel, és 482,1 milliárd forint kiadással zárult. A bevéte­lek 5,6 százalékkal, a kiadá­sok viszont 6,6 százalékkal nőttek. l()y a hiány nagyobb, mint amit terveztünk. Ked­vező, hogy a kiadások nö­vekedési üteme mérséklődött a korábbi évekhez képest. Csökkent a költségvetés sze­repe a felhalmozás finan­szírozásában, és a tervezett keretek között tartottuk a nem kis tételt jelentő ál­lami támogatásokat. Tovább nőtt a költségvetés szerepe a fogyasztásban, az életkö­rülmények alakításában. Az egészségügyi-szociális ki­adások 10,4 százalékkal, a kulturális és oktatási kiadá­sok 9,4 százalékkal, a tár­sadalombiztosítási kiadások pedig 8 százalékkal nőttek. örvendetes, hogy a taná­csi gazdálkodásban mind jobban érvényesül a társa­dalmi, az ágazati és a te­rületi érdekek összhangja. Jobban kibontakozik az ön- tevékenység, eredményes a lakosság erőinek bevonása a közös érdekű feladatok meg­oldásába. Arányosabbá vá­lik a településhálózat fej­lesztése. A szabályozás és a taná­csok jobban figyelembe veszik a központi szerepet nem játszó, kis települések Hetényi István pénzügymi­niszter expozéját tartja igényeit is, ahol a lakos­ságnak mintegy egyhatoda él. Többször, nyomatékosan rámutattunk arra, hogy egyrészt a hatékonyság, a versenyképesség javítása, az ebből származó jövede­lemnövekedés, másfelől az életszínvonal megtartásá­nak célja kölcsönösen ösz- szefüggő célok és egymást kiegészítő feltételek. A külső feltételek folyama­tos romlását csak a gazdaság teljesítőképességének gyor­sabb javításával lehet ellen­súlyozni. Ez a korábbinál nagyobb feladat elé állít bennünket. Így például ma már nem elég a külkereske­delmi forgalom egyensúlyban tartása, hanem az exportnak a külföldről felvett hitelek törlesztésére, a kamatok fi­zetésére is fedezetet kell te­remtenie. Ezért oly drága — a kiviteli többlet elérésében — idehaza a késedelem, és ezért fordítunk e kérdésre megkülönböztetett figyelmet. Aktívabb külkereskedelmi törekvéseinkhez versenyké­pesebb és növekvő exportra, ésszerűbb importfelhaszná­lásra van szükség. A terv szerinti előrehala­dás megköveteli, hogy na­gyon szigorúan betartsuk a termelés és elosztás között tervezett arányt. Ettől eltér­ni egyszerűen nincs módunk. Sajnos, az év eleji tapaszta­latok szerint eddig a terme­lés az egész évre tervezett­nél valamelyest kisebb ütemben nőtt, ugyanakkor több jel a belföldi felhaszná­lásnak a tervben megalapo­zottnál gyorsabb növekedé­sére hívja föl a figyelmet. A vállalati beruházások pél­dául az első öt hónapban nyolc és fél százalékkal nőt­tek. Az átlagbérek is gyor­sabban nőttek több ágazatban a tervezett színvonalnál. A kormány az 1982. évi gazdálkodás eddigi tapasz­talatait áttekintve évközi intézkedéseket is hozott a gyorsan változó feltételek­hez való jobb alkalmazko­dás, így a terv sikeresebb végrehajtása érdekében. E változtatások, módosítások azt a célt szolgálják, hogy meg tudjunk felelni a terv követelményeinek, céljai­nak. A célunk az, hogy a vál­lalatok újabb erőfeszítéseket tegyenek külpiaci munká­juk javítására. A rendel­kezésre álló többletforráso­kat minél nagyobb mérték­ben rendeljék hozzá — a széles értelemben vett — újítási, innovációs tartaléka­ik nagymértékű felhasználá­sához, és a fejlesztéseket szorosabban kössék a valós piaci igényekhez. Lehetőleg ne új beruházásokat kezd­jenek, hanem a folyamatban levőket fejezzék be. Figyel­meztető jellegű intézkedést hoztunk az esetleges meg­alapozatlan bérfejlesztések megakadályozása érdekében (Folytatás a 3. oldalon.) Történelem és közgondolkodás Őszinte és tisztességes szembenézés A tanácskozás második napjának délelőttje vitával kezdődött. A történelmi tuda­tot meghatározó társadalmi tényezők szerepéről beszél­gettek a résztvevők, olyan kérdésekről, amelyeket szer­dán előadások sora próbált tisztázni. Néhány gondot rendkívül élesen fogalmaztak meg a hozzászólók. Mint elő­ző napon már érzékelhető volt a jelenlévő írók adták meg az alaphangot. Kunszabó Ferenc egy Forrásban megjelenő írásá­ból idézett hosszan, mely­ben hangsúlyozta a nemzeti múlt megismerésének fon­tosságát, és az „önostorozó”, „öndicsérő” gesztusokon túli reális értékítélet jelentősé­gét. Véleménye szerint a „honi bűnök hangsúlyozása” helyett talppontot kell talál­nunk, hogy tovább haladhas­sunk. Ezután Páskándi Gé­za következett Arról be­szélt, hogy a népek ma­guk orcájára alakítják az eszméket, s a történettudo­mánynak rendkívül nagy szerepe van egy ország éle­tében. Ügy fogalmazta meg, hogy a legmélyebb erőtar­talék, mellyel kapcsolatban „álobjektivitást” nem szabad megengedni. Az írók szenvedélyes igaz­ságkeresése a történészek­re is átragadt, Ránki György megköszönve a szaktudomá­nyának tulajdonított értéket, túlzónak tartotta az elisme­rést. Kiemelte, hogy olyan időszakokban válik döntővé, a történettudomány, amikor más területek háttérbe szo­rulnak, éppen a jelen prob­lémái miatt, s a gondolko­dók a múltban keresnek föloldozást. Magyarország elmaradottsága az elmúlt év­században olyan történelmi tény, amelyet értelmezni sokféleképpen lehet, de két­ségbevonni nem. öt követő­en Hajdú Tibor és Hanák Péter történészek valamivel árnyaltabban közelítették meg a felvetett problémá­kat, s megpróbálták értel­mezni és saját szakterületük nyelvére lefordítani az írók által elmondottakat. Felhív­ták a figyelmet arra, hogy Bánki György valóban létezik egyfajta nemzeti érzékenység és meg- bántottság, amelyet tudomá­sul kell venni. Hanák a kö­vetkezőképpen fogalmazta meg ennek okait: Nem tud­tunk szembenézni a nacio­nalizmus minden vonatko­zásával, egyrészt azért, mert egy időben összefonódott bí­rálata a dogmatizmussal, károsnak minősítettek olyan jelenségeket, melyek nem voltak azok másrészt nem küzdött minden környező nép a nacionalizmus ellen. Nehezen csitultak a vita által keltett indulatok, de haladni kellett tovább, s Köpeczi Béla, akadémikus vette át a szót, a következő témakör elnöke. Előadások következtek a közelmúlt né­(Folytatás a 4. oldalon.) Losonczi Pál Burmában Losonczi Pál, a Elnöki Tanács elnöke csütörtökön hivata­los, baráti látogatásra Burmába érkezett. A burmai főváros, Rangoon repülőterén a magyar államfőt és feleségét, valamint kíséretét U San Tu, a Burmai Unió Szocialista Köztársaság elnöke és felesége, az államtanács tagjai — közöttük U Maung Maung Kha miniszterelnök —, a kormány tagjai és a diplomáciai képviseletek vezetői kö­szöntötték. Lázár György fogadta Nyikolaj Bajbakovot Lózár György, a Miniszter- tanács elnöke, csütörtökön a Parlamentben fogadta a ba­ráti látogatáson hazánkban tartózkodó Nyikolaj Bajba­kovot, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnökhelyette­sét, az Állami Tervbizottság elnökét. A szívélyes, elvtársi légkö­rű találkozón jelen volt Ha­vasi Ferenc, az MSZMP KB titkára, Faluvégi Lajos mi­niszterelnökhelyettes, az Or­szágos Tervhivatal elnöke és Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió budapesti nagy­követe. Hazánkba érkezett a Tunéziai KP első titkára Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására csü­törtökön hazánkba érkezett Mohamed Harmel, a Tuné­ziai Kommunista Párt első titkára. A vendéget a Ferihe­gyi repülőtéren Nagy Gábor, az MSZMP KB külügyi osz­tályának helyettes vezetője fogadta. Befejeződött a magyar-finn barátsági hét A magyar—finn barátsági hét befejeztével Kaarina Suo. nio oktatási miniszterasszony a politikai delegáció vezető­je sajtóértekezleten számolt be a látogatás tapasztalatai­ról, csütörtökön a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak székházában. Emlékeztetett rá, csaknem fél évszázad telt el az első magyar—finn kulturális egyezmény megkötése óta. Az 1937-es szerződést azóta újabbak követték, s ezek egyre bővülő keretét adják a két ország sokoldalú együtt­működésének. A miniszterasszony hang­súlyozottan szólt arról a po­zitív szerepről, amelyet a két ország az enyhülési fo­lyamat továbbvitelében játsz­hat. A különféle delegációk cseréje, a kulturális együtt­működés mind része a finn szóhasználattal „népi diplo­máciának” nevezett kapcso­latrendszernek, amit semmi­lyen más csatorna nem he­lyettesíthet.

Next

/
Thumbnails
Contents