Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-16 / 139. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. június 16., szerda 3 TERITEKEN A SZŐNYEGEK. A közelmúltban a Lakástextil Vállalat tatai gyárának mintatermében mintegy százötven különböző fajtájú, minőségű és színösszetételű szőnyeget zsű­riztek. A Szabványügyi Hivatal, a KERMI, az Országos Piac­kutató Intézet és a KÁF titkársága ipari esztéták közremű­ködésével ítélte meg, hogy melyik szőnyegre „illik” a Kiváló Áruk Fóruma minőségi jelzés (MTI fotó — Jusztin Tibor felvétele — KS) Számítógép és a zöldborsó Kevesebb a nyersanyag, jobbak az export lehetőségek a Hatvani Konzervgyárban Egy hete futott be az első idei zöldborsó-szállítmány a Hatvani Konzervgyárba. Fel­adó: a Nagy gombosi Állami Gazdaság. Ahogy aztán tel­tek a napok, úgy sűrűsödtek a rakodótérre érkező kocsik. Jelentkezett Gödöllő, majd Vácszentlászló termelőszövet­kezete, amely egymaga a gyári szükséglet 30 százalé­kát kitevő nyersanyagra szer. ződött. Tegnapig már 110 va­gon borsószemet regisztrál­tak a fogadó állomáson, a jobbára dobozos, egy kilo­grammos késztermék pedig elérte a 180 vagonnyi meny- nyiséget. Eperjesi László főmérnök látogatásunk alkalmával el­mondotta, hogy a kedvezőt­len tavaszi időjárás, vagyis a hosszú szárazság, majd a nagy meleg miatt — becslé­sük szerint — mintegy 650 vagon borsószem feldolgozá­sa várható a július derekáig tartó szezonban, és ez bizony a tervezett mennyiség 80 szá­zalékának felel meg. A moist csapadékosabbra, hűvösebb­re fordult idő azonban még javíthat az esélyeken, és a készáru kiesést némileg a jobb minőséggel is kompen­zálhatják a gyári dolgozók. Megtudtuk továbbá, hogy a Nyíregyházi Konzervgyár tapasztalatai alapján, és a partnergazdaságokkal együtt­működve, először alkalmaz­tak a hatvaniak számítógépes irányítást a borsó termeszté­sében, feldolgozásában. En­nek tulajdonítható, hogy a mostanáig beérkezett nyers­anyag minősége jó, továbbá a szövetkezetek, állami gaz­daságok ütemezetten végez­hetik mind a borsókaszálást, mind a fris6 termés cséplését, szállítását. Természetesen szerepe van ebben az össze­hangoltságnak is, amelynek eredményeként különböző érési idejű borsófajtákat ve­tettek a konzervgyár partner­gazdaságai, elejét véve a fel­dolgozást nehezítő dömping­szerű beérésnek. Mint a gyár főmérnöke ké­sőbb elmondotta, az idei sze­zonban több bázisgazdaság lemondott a zöldborsó ter­mesztéséről, mert nem érez­te kifizetődőnek. A nyers­anyag kiesésnek ez is oka többi között! Kedvgyarapítás céljából most árbevételnövelő támogatást nyújt a konzerv­gyár, éspedig a termés mi­lyenségétől függően. A kon- zervcélra leginkább megfe­lelő, 8 és fél milliméter szemnagyságú borsó kilójáért 80, a kilenc és fél millimé­teresért 40, a tizenegy milli­méteresért kilónként 30 fil­lérrel fizetnek többet, mint az elmúlt évben. Ami vi­szont már a vállalati önálló­ság első komoly pozitívumai közé sorolható: a HUNGA- ROFRUCT és a KONSU- MEX képviselőivel teremtett közvetlen kapcsolat eredmé­nyeként — a belföldi és a szocialista piacon vállalt kö­telezettség mellett — jelen­tősen növelik idei exportter­vüket a hatvaniak. A koráb­bi üzletkötéstől eltérően száz vagon zöldborsó-konzervet exportálnak kemény valu­táért. A zöldborsó feldolgozását illetően elmondjuk még, hogy a termelési csúcs e hét végé­re várható. Ettől kezdve na­ponta 32—33 vagon nyers­anyag kerül a szalagokra, il­letve sterilizálás után a készáru raktárba, A csúcs­csal járó munkaerő gondot a KISZ Központi Bizottsága által Hatvanban szervezen­dő ifjúsági építőtábor oldja meg. Lakói, kéthetenkénti váltásban, százan-százan ve­szik ki részüket a termelés­ből, az áru csomagolásából. Moldvay Győző Ökrös Istvánná a nagy teljesítményű sterilizátornál (Fotó: Szabó Sándor) Történelem és körgondolkodás 3/1. Lemondunk évszázadokról Gondok az iskolában Ezekben a napokban neves szakemberek tanácskoznak Egerben a történelem és közgondolkodás összefüg­géseiről. Többek között az iskolai históriaoktatás gond­jait is elemzik. Sorozatunk­ban ezekről adunk számot. Nemcsak a bajokat, illetve azok okait jelezve, hanem a kiutat is keresve. A nagy fontosságú és iz­galmas kérdéskör avatott is­merője dr. Unger Mátyás egyetemi docens, a budapesti Eötvös Loránd Tudomány- egyetem dékánhelyettese, aki a jövő nemzedékek iránti felelősségérzettől vezérelve, hivatásszeretettől sarkallva valósághű, őszinte, árnyalt helyzetképet fest. Téves arányok — A véleményalkotók két táborra oszlanak. A kényel- meskedők, a mindenáron való lakkozás hívei felhőtlen egekre esküsznek, az ifjúság jövőjéért aggódók a válság érzékelhető jeleire hivatkoz­nak. ön miként fogalmazna? — Az utóbbi csoporthoz csatlakozom. Hadd igazoljam álláspontjukat elkeserítő té­nyek sorával. Pillanatnyilag is bizonytalan e tantárgy profilja. Az elmúlt évtized­ben ugyanis alapvetően mó­dosultak a történelem taní­tásával kapcsolatos igények. Teljes egészében szakítottunk a korábbi örökséggel, amely bizonyos szempontból Mária Terézia híres Ratio Educa- tionisáig nyúlik vissza. Le­mondtunk az események taglalásáról, a jeles szemé­lyek életútjának bemutatá­sáról, azok erkölcsi példa­társzerű felvillantásáról. Gyökeresen módosultak a hangsúlyok, s ezek a gazda­ság- és • a társadalomtörté­neti vonatkozásokra helye­ződtek. Mielőtt bárki félre­értene, megjegyzem, hogy erre a „reformra” szükség volt, hiszen a marxista szem­léletmódnak e téren is ér­vényesülni kell. A komoly baj csak az, hogy nem si­került megtalálni a helyes arányokat, s a tévedés kö­vetkezményei meglehetősen riasztóak. Elburjánzottak a fogalmak. Sokáig senki sem akart rájönni arra, hogy a gyerekek — ezt illene végre tudomásul venni —, nem ké­pesek az anyag ilyen szintű feldolgozására. Többek kö­zött azért, mert a tudni­valókat nem méretezték — ez a kitétel az új tantervekre és a tankönyvekre is vonat­kozik —, életkori sajátossá­gaikhoz. Az egyes iskolatí­pusok közti egymásraépülés sajnos hiányzik. A hatodiko­soknak épp olyan absztrak­ciókkal kellene boldogulniuk, mint az érettségi előtt állók­nak. Ez nem megy, emiatt sémákat szajkóznak. Külö­nösképp azok, akikből a leg­nagyobb létszám, a közép­szerűek serege toborzódik. Súlyos következmények — Mindebből következnek a válságtünetek, ön szerint melyek ezek? — A história elveszti ér­zelmi töltését, azaz kiakná­zatlanul marad ez a nagy le­hetőség, ez a ható, ez a be­folyásoló erő. Napjaink diákjai ténytudás híján — az esetenkénti tájékozatlan­ság megdöbbentő — az el­vont gondolatsorokból sem értenek semmit. A nehézsé­geket osak hatványozta az, hogy a történelmet — ez volt aztán a szarvashiba — néhány esztendővel ezelőtt törölték az érettségi tárgyak sorából. Szerencsére a főha­tóság visszavonta ezt a ren­delkezést. Ennek mindenki örült, de azt is sejtettük, hogy a kór ezzel még egyál­talán nincs orvosolva. El­szomorító, de igaz: a köztu­datban lassan már nem lesz ezeréves históriánk. Ennek az az oka, hogy a feudaliz­mus hazai krónikájának zö­méről mit sem hallanak az ifjak. Ez bizony vaskos vét­ség, különösképp a nemzeti tudat kialakítása szempont­jából. Azt hiszem, nem so­kan ujjongtak azok közül, akik gondosan áttanulmá­nyozták a már említett új tanterveket és tankönyveket. Bármennyire meghökkentő, de ki kell emelnem, hogy ezek semmire sem hoztak gyógyírt. Valójában csak fokozták a meglevő bajokat. Az egyes korszakok közti aránymegállapítás még tor­zabbá formálódott, mint ré­gebben volt. Még nagyobb teret nyert a história leg­újabb időszaka. Mindez a sablonos megközelítés miatt. Kár, hogy nem jutott az il­letékesek eszébe az az igaz­ság, hogy a marxista szem­léletnek az egész történelem­oktatást át kell hatni. Ez a meggyőződés, ez az alapál­lás az ősközösség, a rabszol­gatartó társadalom tanulmá­nyozása során is elsajátít­ható. Méghozá sokkal haté­konyabban, mintha csak egy tanulmányi szakaszba sűrít­jük, kényszerítjük. Bajban az egyetem? — Hogyan értékeli azt az útravalót, amit a felvételi­zők "visznek magukkal? — itfem szellemi kincsek­kel megrakodva jönnek. Az ismerethiány, a sablondöm/ ping nálunk csapódik le. Még az a szerencse, hogy a bölcsészkar szakpárjaira öt­ször annyian pályáznak, mint amennyiből „gólya” le­het, így aztán kiválaszthat­juk a legjobbakat. Ettől füg­getlenül meg kell alkudnunk, s pótoljuk azt,_ amit a kö­zépiskola nem’ adott meg, holott kötelessége lett volna. Ezzel viszont a tudósképzés — tanárjelöltjeinket erre a feladatkörre is felkészítjük —, kerül hátrányos hely­zetbe. — Jelezték-e idejében a bajokat? — Természetesen. Akkor is, ha hivatalosan nem kérdez­tek meg bennünket. A jegy­zőkönyvekbe foglalt megál­lapításokat azonban úgy lát­szik mellőzték azok, akik­nek fel kellett volna figyelni rájuk. így jutottunk el a je­lenlegi helyzetig, amely hosszabb és rövidebb távra egyaránt szóló kiútkeresést sürget... Pécsi István Később vidéken is Építőipari gépeket kölcsönöznek A lakosság építkezéseinek megkönnyítésére kisgépérté. kesítő és -kölcsönző szakbol­tot nyitott kedden Pesterzsé­beten, a Helsinki út 26. szám alatti szolgáltatóházban az Építőipari Gépesítő Vállalat. Az ÉGV eddig csak állami vállalatoknak kölcsönzött gé­peket, most a lakosságot és a kisvállalatokat is kiszolgál­ja. Olyan gépeket, berende­zéseket kínál az építkezők­nek, amelyek eddig számuk­ra hozzáférhetetlenek, vagy igen nehezen megszerezhetők voltak. Az alapozástól a be­fejező szakipari munkáig mindenfajta berendezés ta­lálható a szaküzlet kínálatá­ban: egyebek között föld- munkagép, kisdömper, áram- fejlesztő, bontókalapács, szállítószalag, szerelőállvány, teherfelvonó, kőcsiszoló, be­tonkeverő és autódaru. Né­hány speciális berendezés — mint például ak autódaru — kivételével a gépek nemcsak kölcsönözhetők, hanem meg is vásárolhatók. Az ÉGV tervezi, hogy kedvező tapasztalatok esetén néhány vidéki nagyvárosban is nyit gépkölcsönző, és -ér­tékesítő szaküzleteket. Kétszer négy több mint nyolc...? „Paprika-képlet" és háztáji gazdálkodás Tarnaörsön Matematikailag bármeny­nyire is képtelenségnek tű­nik, Tarnaörsön mégis meg­győződéssel állítják, hogy kétszer négy az több mint nyolc, vagy, hogy egészen pontosak legyünk: kétszer négyszáz több, mint nyolc­száz. — Ezt mi természetesen nem matematikai szempont­ból értjük — adott már be­szélgetésünk kezdetén gyors magyarázatot Barócsi And­rás, a tamaörsi Dózsa Ter­melőszövetkezet háztáji bi­zottságának elnöke. — Arról van szó, hogy az elmúlt évek háztáji gyakorlatából rá kellett jönnünk néhány olyan igazságra, ami kifeje­zetten erre a gazdálkodási területünkre érvényes. Mert mit mutattak például a ta­valyi tapasztalataink? — nos, részben azt, hogy tagjaink nagy kedvvel és még na­gyobb önbizalommal vállal­koztak paprikatermesztés­re, amiből aztán sokak ese­tében beigazolódott a régi népi mondás igazsága, mi­szerint: „aki sokat markol, az keveset fog Tarnaörsön az történt ugyanis háztáji ügyben, hogy a kért — és ezideig bizto­sított 800 négyszögöl háztá­ji túlzottan nehéz feladat­nak bizonyult egy-egy tsz- tag számára, így „jött ki” az eredmény, hogy két, egyen­ként 400 négyszögöles terület összterméshozama több lett, mint a 800 négyszögö­lön elért hozam. — Ez indokolja — foly­tatta a továbbiakban a meg­kezdett gondolatot a bizott­ság elnöke —, legalább is részben ez, hogy az előző évhez képest lényegesen csökkent nálunk a paprika termőterület, mindössze 14' hektár alig fele a múlt évi­nek, belépett viszont helyet­te — nálunk újdonságként — a háztáji paradicsom, és ennek több előnye van a paprikával szemben. Egyik az, hogy öntözés nélkül is biztonsággal termeszthető, és a szedést követően sem válogatási, sem más egyéb munkára nincs szükség. Utóbbi tény nem elhanya­golható a termelőszövetke­zeti közös gazdálkodás szempontjából, hiszen o pap­rikával való „bajlódás” sok időt elvett a tagságtól, ami viszont a közös rovására történt, és különösen a főbb munkacsúcsok idején okozott gondot. A paradicsomra tör­tént átváltástól Tarnaörsön most azt remélik, hogy ezt a problémát megoldja, ugyanakkor a háztáji gazdák kodás még virágzóbb lesz, méginkább betölti rendelte­tését amely többrétű: javít­ja az önellátást és egyben bővíti az árutermelést; a tag részére anyagi előnyt bizto­sít, olyan pluszjövedelmet, amelyet máshol nemigen ta­lálhat meg, így jobban kö­tődik, nem vágyik el a fa­lujából; a háztáji gazdálko­dáson keresztül a fiatalok hamar és közelről megis­merhetik, megszerethetik a mezőgazdaságot, közülük so­kan a termelőszövetkezetben keresnek és kapnak majd munkát, stb., stb. A háztáji gazdálkodás sokrétű előnyeinek felisme­rése ösztönözte a tamaörsi tsz vezetőit arra, hogy a paprika-paradicsom kérdésen túl — több tekintet ben és területen biztosítsa a háztá­ji gazdálkodás sikerét. A területükön dolgozó két dinnyéscsalád számára a ta­valyi 43 fillér helyett most 25 fillérért biztosították szálanként a palántát, és ennek is tulajdonítható, hogy a palánták frissen, ideális időpontban kerültek ki a földre. Kevesebb jót lehet elmondani az összesen há­rom hektárnyi háztáji mál­náról. Egyik része ugyanis nagyon szépen fejlődik, míg egyes tagok kezelésében szinte helyrehozhatatlanul elromlott. Gyorsan és fe­gyelmezetten történt meg azonban 10,5 hektáron a háztáji szőlő telepítése, és ebben nagy a szerepe annak, hogy a munkálatokat ter. melőszövetkezeti szakembe. rek irányítják. Ugyancsak fontos háztáji téma a gazdálkodás más területe, az állattartás. Híz sertésre a tsz-en kérészi) 150 tag kötött szerződést. De az is tény, hogy akadtak, akik kellő szakértelem híján „ugrottak be”, majd léptek vissza, mások egyszerű gaz­dasági meggondolások miatt — sokba került a malacalöm felnevelése, — vagy esetlég a megvásárolt koca nem vált be. Hasonló a helyzet a vá­gómarhára történő szerző­désekkel is, ugyancsak ár. és minőségi problémák miatt. A helyzeten csak módosít, de sókat nem változtat, hogy a tsz leadáskor önkölt­ségi áron szállítja a sertése­ket Tarnamérára és a ta­karmányt szintén kedvezmé­nyesen juttatják el a ter­melőkhöz. A kedvezménynek nem feltétele a termelőszö­vetkezeti tagság, aki kér, az kap. . Akadnak tehát jószerével gondok is a háztáji tájain, Tarnaörsön. örvendetes, hogy a közös gazdaság ve­zetői ezeken nem elhallga­tással, hanem intézkedések­kel igyekeznek segíteni. Ezt mutatja — többek között — „paprika-képletük” példá­ja... (k.#

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents