Népújság, 1982. június (33. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-13 / 137. szám

4. > NÉPÚJSÁG, 1982. június 13., vasárnap Vár a mozi a várban! ÜDÜLŐKNEK, TURISTÁKNAK - FELNŐTTEKNEK ÉS DIÁKOKNAK MINDENNAPI NYELVÜNK A szipu és társai Két ók miatt is foglalko­zunk a címbeli szóalakkal. Az első ok: a ma nagyon di­vatos szórövidítések sorát szaporítja ez a nyelvi for­ma, s így ebbe a sorba il­leszthetjük bele: önki: [„nem is oly messze az ön- ki-vé szürkült kávéháztól”] Magyar Nemzet, 1982. márc. 4.)]; zsibi: [órákig mászkál­nak a zsibi-ben” (Magyar Hírlap, 1982.. márc. 7.)]; jog­si: [„a felnőtt lakosság har­madának van már jogsija” (Népszabadság, 1982. máj. 22.)] nyüzsi: [„a. szabadstran­dok tömegnyomora fölül­múlja a Palatínus fürdő va­sárnapi nyüzsijét” (Élet és Irodalom, • 1982. aug. 1.)]; nyugi: [„itt nyugi van” (Ba- ranyi Ferenc: A szesztest­vérek árnya)] stb. A második ok: e nyelvi formák mögött sokszor olyan emberi, társadalmi jelenség és torzulás bújik meg, amelyre érdemes felfigyel­nünk. Vannak szórövidíté­sek, amelyek olyan jelensé­gekre utalnak, amikkel szemben tagadó és elutasító álláspontra kell helyezked­nünk. A gazdag példatárból éppencsak szemelgetünk: ref, refes: [a ref, a rendőri felügyelet szabályai megtart- hatatlanok voltak” (Kritika, 1982. 2. sz.), „a refes fiú ezt személyes sértésnek vette” (Népszabadsági, 1982. máj. 31.)]; kmk és ük: [,,kmk-ért és ük-ért (tehát munkakerülés és üzletszerű kéjelgés miatt) volt elzárva” (Magyar Hír­lap, 1981. dec. 24 )]stb. Súlyos társadalmi és em­beri problémákról vallanak ezek a rövidítések is: csőin, csövik, szipu. A szellemi és érzelmi otthontalanok össze­foglaló nevét, a csövest, a csöveseket, a bennfentesek a kívül állók gyakran emle­getik az idézett szórövidíté­sekkel is. Közöttük dívik a szipu kedvelése, a szipuzás is. Azt sem tartjuk véletlen­nek, hogy versbeli kulcsszó­ként is szerephez jutottak már: „Fénykép: mosolygó öreg emberek/ szipuzó uno­kák között” (Petőcz András: Szintézis!. Különben a sziput és a be­lőle képzett szipuzó, szipu­zás szóalakokat ebbe a ro- konZ-rtelmű szósorba illeszt­hetjük bele: szipál. szipákol, szippant, szippantás, szipá­ka stb. Dr. Bakos József Amikor egy esztendővel ezelőtt, 1981. május 1-én megnyitották a kamaraterem ajtaját és az első filmet be­fűzték a vetítőgépbe, aligha gondolta bárki is, hogy a vállalkozás ekkora sikert arat. Idén, a nagy érdeklődés miatt már két hónappal meg kell hosszabbítani a játék­időt, és míg tavaly májustól szeptember 30-ig 33 ezer lá­togatója volt, addig az el­múlt két és fél hónap során, már 25 ezren váltottak je­gyet. Egyértelmű a kedvező fogadtatás. Legfontosabb a gyorsaság Az Egerben működő Vár­mozi egy évvel ezelőtt szü­letett meg, a megyei mozi­üzemi vállalat szervezésében és a vármúzeum munkatár­sainak segítőkész hozzáállá­sával. Az érdeklődés felisme­résének és a cselekvésnek köszönhetően, aztán a vál­lalkozás beépülhetett a tör­ténelmi környezetbe és el­foglalhatta helyét az idegen- forgalomban. A városunkba látogató jelentős honi és nemzetközi turistaözön, kul­turális igényeinek kielégíté­sében vannak tennivalóink. A megfogalmazás így is szőrmentén kezeli a kérdést, hiszen Egerben nincs kiállí­tásoknak helyet adó, és tár­latokat váró terem; a műve­lődési központ állapota in­kább fenyegető mint biztató; színházunk pedig úgy van, hogy nincs. Sorolhatnánk, mi mindenre lenne szüksé­günk ahhoz, hogy a város betölthesse azt a szerepét, amelyet históriai nevének köszönhetően joggal elvár­hatnak tőle. Ezért olyan nagy öröm, ha kis lépések is, de előre viszik ezt az ügyet: ilyen a Vármozi is. Ismeretterjesztés a javából A Vármoziban — egyedül­álló kísérlet az országban — mindössze félszáz ember ve­het részt egy-egy előadáson. A várakozók azonban addig, hogy kedvük ne csappanjon és idejük sem teljék feles­legesen, megtekinthetik a nemzeti múlt dicsőséges eg­ri napjait bemutató kiállí­tást, amelyet az előcsarnok­ban rendeztek a vármúzeum szakemberei. Aki pedig he­lyet foglalt a szép kis te­remben, megismerkedhet a város és környéke történel­mével. Ismeretterjesztés ez a javából, és még sikeresebb lesz, ha a rendezők megta­lálják a módját, hogy a fil­met miként ötvözzék más módszerekkel is. A celluloid kockákon be­mutatkozik az 1958-as Eger, és hogy össze is hasonlíthas­suk a maival, egy tavaly készült film is szerepel a mozi műsorán. Ez utóbbi­nak az a különlegessége, hogy egyik alkotója ifjabb Jancsó Miklós.) Akinek nincs ideje beutazni a vidé­ket, az láthatja a Mátrát, megismerkedhet a Bükk ter­mészeti szépségeivel és ke­nyeret adó gazdaságával. A látottak nyomán képze­letben találkozhat Csipkés- kút lipicai ménesével, és ha már megízlelte, most azt is megtudhatja, hogy hol és hogyan készülnek a világhí­rű egri borok. Alkalmanként és kívánság szerint megje­lenik a vetítővásznon a Várkonyi Zoltán által feldol­gozott Egri Csillagok is. A szervezők gondoskodtak ar­ról, hogyha valamelyik cso­port — természetesen előre jelezve — szeretne más, de ebbe a környezetbe illeszke­dő művet látni, ám legyen: lehetőség szerint ezt is tel­jesítik. Tervek, elképzelések A két intézmény vezetői már gondolkodnak azon, va­jon hogyan lehetne e nagy sikert aratott módszert ki­terjeszteni és az érdeklődés­hez méltóan a termet is bő­víteni. A feltárások ered­ményeitől függően az elkép­zelések szerint egy újabb nagyobb vetítőterem beren­dezésére is sor kerül. Ezt taíán többféle célnak is föl lehet használni, hiszen a filmhez kapcsolódhatna a zene és az irodalom is. Es ekkor majd a vár mozija és ismeretterjesztő fóruma be­kerülhet az Agria népszerű programjaiba is. (szilágyi) BOLYA PÉTER Pelbár n. — Egy jól szerkesztett mondat megóv a betegségek­től és az indokolatlan trip­pertől. Az írót még a fotyók is tisztelik. — Frászt. Jár hozzám egy bögre, bizonyos Bözse, az nem fél senkitől, csak a stricijétől. Annak fizeti a ruhákat Neki mondja meg, hogy magáit tisztelni kelL — És az örök élet? — ki­áltott Pelbárt. — Az sem­mi? — Kész a nadrágja, fiatal­ember — nyújtotta Kicsi Já­nos a fekete gáspárt. Pelbárt szomorúan ugrott bele a két szárba, majd toppantott a padlón. — Nem győzött meg János mester! — Húsz forint — mondta a szabó. — Jöjjön máskor is. Ha van pénze, ördögien szép ruhát varrók magának. Viszlát. A harang kedvesen kong­va búcsúzott PelbártióL Még fiatal volt az idő, az este té­továzva közeledett a házak tetején. Pelbárt az Akácfa utcai kocsma felé indult, hogy tisztelőivel újra talál­kozzék. Eltelt egy év, talán kettő is, és minden megváltozott Pelbárt körül. Ki tudja miért, elfogyott belőle az írói szusz; reggelente hiába rágta a tollat, egyetlen ép­kézláb mondatot sem sike­rült leírnia; hiába próbálko­zott a különféle írói módsze­rekkel, mondjuk G.-évél, aki hajnaliban kel, megiszik két kávét és két deci pálinkát, majd szélsebesen írni kezd; D.-ével, aki italos éjszaka végéin, hajnali párában ül az íróasztalához (Pelbárt az asztalra -borult, és elaludt a módszer kipróbálása közben); F.-ével, aki múzsa gyanánt lotyókat tartogat a szomszéd szobában (az erzsébetvárosi Maja vadul káromkodott, mikor Pelbárt írni próbált az ő illatos társaságában...) Hiába volt minden, az írói véna szétszakadt, az íróasz­tal hónapszám érintetlenül álldogált P. lakókörnyezeté­ben, a filctollak kiszáradtak, a spirálfüzetek beporosod­tak, a pontos narráció, amely egykor P. tulajdona volt, idegenbe távozott... Pelbárt napi nyolcórás mun­katevékenységet vállalt, meg­élhetés céljából. Tisztelőit — lásd Gezemice, a bamba Iza- bel vagy Emese, a lektor — elkerülte: ugyan mit felelt volna, ha megkérdezik': min dolgozol, ó Pelbárt? ... Azon a napon Pelbárt em­lékek között üldögélt az Akácfa utcai kocsmában; előtte fröccs és egy könyv: a sajátja, 1975-ből. Önnön opuszait olvasta. És szomorú volt, hogy elvetélt. A napok üresen peregnek, hiányoznak belőlük a szép, lebegő mon­datok, amelyeket Pelbárt ró a spirálfüzetbe, s amelyek tartalommal telítik meg az elfutó időt; hiányzik az írói munka, amely — ha sikerrel véget ér — tartást ad s vé­delmet a gazemberek ellen; hiányoznak a hasonlatok, amelyekkel könnyűvé lehet tenni a súlyos valóságot; hiányzik az öröm, amelyet P. akkor érez, ha kinyomtatott művét kezébe kapja... Lapozott, új címet olva­sott az oldal elején. Kiegye­nesedett, odébb ült a szé­ken ... Halk reccsenés a nadrág ül epén, P. tétova ke­ze széles hasadást tapint... — A fene egye meg, a vado­natúj gáspárom — morog­ta dühösen Pelbárt. (Folytatjuk) JÁTSSZÉK VELÜNK! Szerzők, színészek, szerepek Rejtvénypályázatunk má­sodik fordulója következik. Aki kedvet kap a játékra, a hathetes sorozat előző és mostani feladványait meg­fejtve még számíthat érté­kes jutalmakra. Az eddigi megfejtéseket ugyanis csak a következő résszel együtt közöljük. Emlékeztetőül: mintegy 20 ezer forint értékű jutalom várja mind­azokat, akik sikeresen meg­birkóznak az akadályokkal, s minden héten külön sor­solást tartunk, amikor egy szocialista brigád és három egyéni pályázó az Agria Já­tékszín előadásaira ingye­nes belépőt kap. Várjuk megoldásaikat, címünk vál­tozatlan: Népújság Eger, 3301, Pf.: 23. A borítékra írják rá: Szerzők, színészek, szerepek. Beküldési határ­idő: június 18. Kellemes szórakozást, jó fejtörést kí­vánunk! I. számú rejtvény: Arcok és maszkok. Különböző korok színészeit gyűjtöttük össze képzeletbeli színpadunkon. Döntse el, hogy melyik sze­replő honnan érkezett. Segítségül (természetesen nem ere­deti sorrendben) a színháztörténeti korszakok nevét is mel­lékeljük. A korszak nevét betűvel, a képet számmal jelöljük. Küldje be a helyes párosítást! a) A Bauhaus avantgarde színháza. b) A hellenizmus színháza. c) Commedia dell’arte. d) Középkori passiójáték. e) Japán No-színház. f) Shakespeare-korabeli angol színház. TI. számú rejtvény: Ki ő? Egy biztos: drámaíró. De mikor élt? neve? írja meg nekünk! Mi volt a A Első darabját 12 éves '*• korában, tehát 1573-ban vetette papírra. Mivel óvatos számítás szerint kb. 1500, sőt egyesek szerint 1800 színmű­vet írt, haláláig évente mint­egy 35 drámát kellett írnia, azaz tíznaponként körülbe­lül egyet. S miután még mást is írt, egy-egy színművére még annyi idő sem juthatott. Cervantes amikor végignéz­te egyik darabját, tüstént le­tett a drámaírásról. Erről így vallott: „Ekkor más fog­lalatosság után néztem, fel­hagytam a drámaírással, át­adtam a helyet a nagy ........­n ak, aki a drámaírás feje­delme lett. D Élt egy pap Temesvá- rótt, a teológia doktorai, a Szentszék bontóperes elő­adója. Elhatározta, hogy drá­maíró lesz. Megír egy klasz- szikus mintára készült dara­bot. A címe Jóslat, s meg­kapja érte az akadémiai nagydíjat. Ekkor már negy­venéves. Rögtön otthagyja az egyházat, megházasodik, és hátralevő tíz esztendejében szédületes munkatempóban dolgozik. Csodálatosan is­merte a maga korát. Hite­les és kitűnő figuráinak se szeri, se száma. f Németországban szüle- tett, az I. világháború­ban katonáskodott. Tanult természettudományokat, filo­zófiát, szociológiát, de 1920- tól Berlinben alkalmi mun­kákból élt. Max Reinhardt mellett dolgozott, majd csak írással foglalkozott. Expresz- szionista versekkel kezdett, de a hírnevét A vidám sző­lőhegy című „új tárgyilagos” drámának köszönhette. A fa­sizmus elől Amerikába emigrált, a II. világháború után ENSZ-munkatársként dolgozott Európában. Legje­lentősebb műve a militariz- must, a porosz egyenruha­tiszteletet kigúnyoló színda­rab. r\ Tekintélyes norvég csa- Iádból származott, de korán árvaságra jutott. Pa­tikusinas lett, s a patika or- vosságszagú levegőjéből rob­bant a forró színházi sikerek közé. Tanúja volt a kapita­lizmus fénykorának és ha­nyatlásának. Sokat látott és tapasztalt. Megvetette a kép­mutatást, a hazugságot, az elnyomást. 1848-ban szabad­ságharcunkat verssel kö­szöntötte, s csaknem börtön­be került a munkássággal fenntartott kapcsolatai miatt. Műveiben a szabadságeszme mégsem politikai, hanem morális köntösben jelenik meg. Hősei megpróbálnak a saját erkölcsi normáik sze­rint élni, de kísérletük balul üt ki, mert a polgári társa­dalomban nincsenek többé igazi hősök, mert egyre in­kább elnyomorodnak az esz­mék ... Költő volt, népies és * modern egyszerre. Ami­kor hazájában kitört a harc a köztársasági kormány és Franco fasisztái között, mun­kásságával a haladó erőket segítette. A köztársasági kor­mány kérésére vállalta a La barraca nevű színház veze­tését. Vándorolt társulatával Spanyolország útjain, és el­vitte mindenüvé Lope da Vega, Cervantes művészetét. Színpadi munkássága csak a színházzal való szorosabb kapcsolat után fejlődött iga­zán naggyá. Drámáit gazdag nyelv, erőteljes drámai han­gulat, életteli hősök jellem­zik. Valamennyi színműve a spanyol népiélek felszabadí­tásának szolgálatában áll. Ezt tudták Franco csendőrei' is. Ezért lőtték agyon a gra- nadai temető falánál. F A legnagyobb német • költő volt. Huszonhat évesen egy hercegség titkos tanácsosa lett. Belefáradva a hivatalnokéletbe, olasz föl­dön ismerkedett meg az an­tik világ szépségeivel. Haza­térve létrehozta a német klasszicizmus első nagy al­kotásait. Harminchárom éves korában miniszterré tették. Az irodalom minden műfa­jában alkotott jelentősei, de mellette foglalkozott képző- művészettel, volt színház- igazgató, államférfi, politikus, jogász, diplomata, bánya­mérnök, fizikus, biológus, muzeológus. Bár nem vallot­ta drámaírónak magát, da­rabjai a műfaj jelentős al­kotásai. Barátja, Schiller, nagyobb sikereket ért el ezen a területen. Minden helyes válasz két pontot ér! Az első forduló megfej­tői közül kisorsoltunk há­rom egyéni pályázót és egy brigádot. Az Agria Játék­szín ingyenes belépőit kap­ják: Varga Gyuláné, Vá- mosgyörk, Stefánovics Jó- zsefné. Heréd és Szabó Dé­nes, Eger. Meghívást kap­nak egy előadásra a Gaga­rin Hőerőmű Vállalat Ma­dame Curie szocialista bri­gádjának tagjai. III. rejtvény: Agria-mozaik. Űjabb részletét közöljük egy képnek. Kér­jük, ezt is vág­ja M, s őrizze meg! Hat hét után rakja ősz- sze a mozal-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents