Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. május 1, szombat M Ü V É S Z E T É S I R 0 D A LOM

iya (Havasalföld,

4. sz. Meggy esi Ferenc: Szoptató anya

7. sz. Gerard Terborek: Almát hámozó asszony

(részlet) (Perl Mártom reprodukciói)

■B^nBBUBBBeannHHHSBaHnH

Aztán leültek, megették a tortát, megitták a bort, az unokák pedig rohangálni kezdtek a szobában.

— Mutter, most már igazán mesélhetne valamint — mondtá a kisebbik fiú, és nyújtózkodott egyet.

— Mit tudnék én mesélni, fiam? — nézett rá az asszony — Eléldegélek a nyugdíjamból, meg aztán ti is segítetek...

A két fiú egy pillanatra elvörösödött. Mindketten az anyagi támogatásukra gondoltak. Félévente ötszáz forintot küldenek az anyjuknak.

Ekkor az egyik unoka odaáll az asszony elé.

— Nagymama, hol a cica?

— Tényleg hol van a macska? — kérdezte a nagyobbik fiú is.

Az asszony maga elé nézett, és csendesen megszólalt:

— Megölték.

— Micsoda? — kapta föl a fejét a nagyobbik fiú.

— Valaki megölte. Mire hazaértem, a küszöb előtt találtam. De már nem élt.

* — De hát miért? — szaladt ki a száján a kisebbik fiúnak.

— Nem tudom. Ebben a házban nekem nem hagynak nyugtot. Már háromszor törték be az ablakomat, nem is tudom hányszor hívták ki a tisztiorvost, hogy poloskás vagyok... A gyerekek gúnyolódnak a hátam mögött... De miért? Hát mit vétettem én? .. Tisztességgel fölneveltelek benneteket, egész életemben dolgoztam, hogy mindenetek meglegyen. ..

De mutter, most nem erről van szó...

— Tudom. Ezzel csak azt akairom mondani, hogy nekem senki sem vethet a szememre semmit.

— De hát miért zrikálják magát?

— Miért? Mert öreg vagyok. Nézzétek meg a konyaablakomat. Két nappal ezelőtt törték be újra. Sejtem, hogy ki lehetett, de hát nincsen tanúm.

A fiúk zavartan hallgattak. Végül a nagyobbik szólalt meg.

Ide hallgasson, mutter. Itt egyetlen megoldás van. írjon a rádiónak. Azok majd elintézik ezeket a szarjankókat. Szépen megírja, hogy miket csinálnak magával, és higy- gye el, ők majd intézkedni fognak.

— Ez okos ötlet — szólalt meg a kisebbik fiú is. — Tényleg a rádiónak kell írni.

— De hát hogyaÄ? — ámult el az asszony.

— Mutter, maga ügyes asszony. Egy darab papírra mindent fölír és elküldi. Nekik minden ügyet ki kell vizsgálniuk. Higgye el, a maga ügyét is kivizsgálják. Kijönnek ide, és csinálnak magával egy riportot. Maga pedig szépen elmond mindent. A macskát, az ablakbetöréseket, a gúnyolódásokat, mindent.

— Erre nem is gondoltam — mondta az asszony. — Lehet, hogy igazatok. van.

— Hát persze, hogy igazunk van — válaszolták egyszerre a fiúk, majd megitták a maradék bort, és készülődni kezdtek.

— Megiszunk még valahol valamit? — kérdezte a' nagyobbik.

— Hát persze, csak előbb hazaviszem a srácokat — válaszolta a másik.

A asszony, miután egyedül maradt, el mosogatott, aztán visszaült az asztalhoz, és a hat szál szegfűt nézte a vázában.

Később keresett egy darab papírt, és kusza betűkkel írni kezdett: „Tisztelt Rádió!" — és arra gondolt, milyen két remek fia van.

Vulkán-mélységgel,

csillag-magassággal

Utossy József: Áve, Éva!

Utassy József újabb kötetét olvasva ismerős és jó versekkel találkozik az olvasó. Hogy kivételes tehetségről van szó, azt nem- cask népszerűsége, hanem József Attiia-díja is fémjelzi. Hatásuk őszinteségükben és lélekemelő erejükben rejlik. Lírájában a haza, szabadság, szerelem megbonthatatlan egységet alkot. A szerelem sugárzása a legerőteljesebb. Mintegy kozmikus aranygyűrűként fogja át ezt az egységet. Ilyen átfogó igénynyel készült ez a gyűjteményes kötet is, amelyben ismerős versek foglaltaknak, mert a költő éli az újraközlés — néha a többszöri újraközlés — lehetőségével.

Nem szerelmes versek szokványos gyűjteménye a kötet. A szerelem túllép a nőhöz (vagy nőkhöz) való viszonyán. Több annál. Utassy szerelme kozmikus szerelem: az életé és a Mindenségé. Hihetetlenül széles költői skálán mozog. Az egymást ragyogó „virág, verőfénytől” a „mellbimbók rengő holdudvaráig.” a Saturnus fénykörgyűrűjéig ível. Csokonai „gyönyörű kis tulipánja”, vagy József Attila .csattogva” verő szíve hasonlatos csak méreteihez. Mindig valami roppant belső energia löki ki nála a verset. Az indulat mégsem feszíti szét a formát, miként az izzó, folyékony vas sem a formázóedényt. Mert Utassy József „csillagfegyelmű”, míves költő, nem enged semmiféle artlsztikus csábításnak. A kép, a hangulat és a zeneiség harmóniájába olvad anélkül, hogy a tartal- ; mi mondanivalót elsilányítaná — s így tö- ; kéletes ötvözetet hoz létre. (Diridon, Viktó- j ria, Csönddel csérepezve). Persze ennek az í ötvözetnek elkészítéséhez — túl a kiválasz- | tott anyagon — igen magas hőfok is kell ami csak a kivételeseknek adatik meg. Az l alkotás módjában rokon Zelk Zoltánról írja ' Vas István valahol; hogy a szerencse csak I azt éri, aki arra édemes. Utassy is az arra \ érdemesek közé tartozik. Életeleme az ántro. \ pomorfizáció. A tárgyakba, a jelenségekbe 'lelket lehel; s azok lélegezni, élni kezdenek: | „Szoknyád alá szalad a szél, csókolja com- i bőd, térded”, „a sálam is integet utánad”, i „föllázad a víz éjszaka” — és még sorolhatnám a példákat. A papírra vetett szavak í sugárzanak, áhitat veszi körül a verset, mint í fényudvara a Holdat.

A fénynek pedig az a tulajdonsága, hogy tisztaságában nem tűri az idegen anyagot. Ilyen tisztaság és fényesség jellemzi az ő verseit is. A műgond nála a vers egészére * *

érvényes. A fellávázó indulatból kiszűri a kisérőjelenségeket — füstöt és hamut — csak az izzó magmát tartja fontosnak, s megvárja míg az bazalttá : verssé keményedik. Kő és fény. Látszólag ellentétesek. Csakhogy a kő Utassy verseinek a súlya, a fény pedig szépsége. A kettő csak egymást feltételezve létezhet lírájában. Mint ahogy a telt holdnak is — érdemes megfigyelni, mennyi holdme- tafórával él — sugárzó egésze adja a varázslatot, nem pedig kráterei.

, Utassynél gyakori a keresztmatívum. Szerelmes verseiben is minduntalan felbukkan, vagy konkrétan,(„ablakkereszt dönti vállamra árnyát”), vagy emocionálisan. A bipoláris érzelmek: a „gyűlölők és szeretek” cattullusi keresztje feszül benne is („IMÁDLAK — szerelem gyűrűsférge vagy, Asszony”), s ez adja versei viliódzó _ rn a gasfesz ü 1 tsé^é t. Ugyanilyen feszültséget teremtenek a köznapi és a történelmi (Tél), a földi valóság és a világegyetem (Hamis jegyben, Derengek), a haza és a költő viszonyának (Világ világa) össaeszikráztatása is. '

A sezrelmes kamasz léleknajzával szinkronban van a témáválasztás és a helyszín is. Láttató metaforái nemcsak felidézésre, hanem beleélésre is késztetnek: „Ragyogtuk egymást: virág, verőfény.”, „ruganyoznak a göndör terek”, „holdfényes bólyák a melleid”.

A költő sem élhet azonlban örökké eufóri- ás lobogásban, olykor kénytelen reális számvetést csinálni, szembenézni önmagával. Itt sem szürkül prózaivá; a zsoltáros hangvétel és szóhangulattal harmonizáló alliterációk megmentik ettől: „dehogy száncsengő halkul a hóban, harminc ezüst ez, szétgüru lóban”. S ez utóbbival már el is érkeztünk a költő kivételes hangulat- és szóiteremtő képességéig. Csak néhányat közülük. „Hímvesszőm harsonázó arkangyal, körúti tündórkedő fillér, fillérkedő körúti tündér”, „kimájusítanád szobámat”. A már említett metaforákra pedig csak egyetlen példa, hogy mi minden lehet a nő: tenger, kendőcske szent, szerelem gyűrűsférge, virág, karcsú váza, dugáru gyönyörpiacról, méhkirálynő, virágállat, hó- fehérke. Mert felfokozott szerelmében a Mindenséggel azonosul.

Izzón, ragyogjon ez az égi-földi szerelem továbbra is.

Vulkánmélységgel, csillagmagassággal.

(Magivető, 1981.)

Cseh Károly

Opera születik

Szakmai körökben már beszédtéma: opera készül Szegeden, pontosabban Budapesten és Szegeden, mivel a zeneszerző, Pongrácz Zoltán több mint fél évtizede a budapesti Zeneakadémia elektrozeneí tanára. Foglalkozása ugyan Pesthez köti, de sdkat utazik a világban, megtisztelő külföldi meghívásoknak -tesz eleget. Pályára röpítő városa Debrecen, melyhez erősen kötődik; ott mutatták be sikerrel 1960- ban első operáját, az Odys*seus és Nausikát, melyet Horváth Zoltán rendezett. Érthető, hogy a készülő második Pongrácz-operának miért ő lett az „atyja,” s lelkes szervezője, ugyanis általa ismerkedett meg a; zeneszerző és a szegedi költő, Polner Zoltán., Ez a nem véletlen találkozás jól sikerült, a programokban és feiada- •tokban egyáltalán nem szűkölködő Pongrácznak megtetszett a Polner által vázolt cselekmény, s a szinopszist alkalmasnak találta arra, hogy a közös vállalkozásra igent mondjon. •

A hetvenéves zeneszerzőről — találkozásunk előtt — összegyűjtöttem a legfontosabb tudnivalókat. Kodály Zoltánt mondhatja mesterének. Karmesteri tanulmányait külföldön tökéletesítette. majd 1947-től 1964-ig a debreceni szakiskola tanára volt. Az említett első opera mellett jó néhány hangszeres művet alkotott, amelyekre külföldön is felfigyeltek. Életében fordulópontot hozott az, hogy 1964-ben az utrechti egyetem elektronikus zenei kurzusát elvégezte, illetőleg, hogy az elektronikus zenével foglalkozott és kísérletezhetett. Ezt siker koronázta 1974-ben, amikor Mariphonia című elektronikus művével Bourges-ben első díjat nyert. Korunk egyik jellegzetes művészetéről könyvet írt Az elektronikus zene címmel, amelyet a Zeneműkiadó 1980-ban jelentetett meg, s tavaly ezért nívódíjjal jutalmazták. A múlt év októberében az alkotópáros elnyerte Szeged város alkotói díját. Ez komoly ösztönzés erkölcsileg is.

— Milyen stádiumban van a készülő mű?

— A szövegkönyv sem készült még el teljesen, előreláthatóan március végére lesz kész — feleli Pongrácz Zoltán. — Két éve jöttünk ösz- sze, az első változatot fél éve kaptam kézhez, mór négy jelenetet kidolgoztam. A szövegkönyv nagyon tetszik, az első pillanattól kezdve fantáziát látok benne.

— A szöveg tehát olyan, amely inspirálja a zenét...

— Igen, igen. Ez" persze olyan darab lesz, amelynek kettős a cselekménye. Az egyik a mondai-sámáni világban játszódik le, ez egy képzelt színpadon zajló előadás formájában jelenik meg. ezt aztán megzavarja a külső világ, berobbannak a katonák. Vagyis: hol a letűnt világban, hol a legmodernebb mai valóságban vagyunk. Ezek részint párhuzamosan futnak egymással, részint pedig egymásba fonódnak.

— Ezt a kettősséget, illetve egymásba fordulást a zenével hogyan lehet kifejezni?

— Ezért használok elektronikát, A letűnt sámáni világ, vagyis: ami régi, aa elektronikus zene. Ami viszont mai, az hangszeres ... Persze mereven nem lehet a kettőt egymástól elválasztani... Mert vannak bizonyos átfedések a cselekményben is meg a kifejezésekben is, gesztusokban is, úgyhogy épp ezért lesznek olyan részek is

— csak most kezdem komponálni —, amikor a zenekari és az elékronikus zene egyszerre szól. Például: egy hosszabb elektronikus résznél „bejön” a zenekar kisebb intenzitással, terjedelemmel. Tehát a kétféle zene így is keresztezi egymást, nemcsak a színpadon.

— A nem elektronikus zenei rész milyen lesz? Hangvételben, stílusban?

— Az is egészen modern, mondjam így: avantgarde.... Avantgarde! Igen, az.

— Szegeden, az itteni színház számára — ha jól tudom

— ilyen jellegű, igényű opera még nem készült...- — Nem ...

Egy készülő opera műhelytitkaiba tekinthettünk be, a szegedi színház az 1983'84-es 'évadban tervezi színrevitelét. A zenealkotás — melynek témája: a háború és a béke — nemcsak modem kifejezési eszközökkel készül, hanem igen időszerű kérdést boncolgat : az emberiség béke iránti ősi vágyát megtestesítő, illetőleg az ezzel diszharmóniában levő erők harcát.

B. GY. GY.