Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-08 / 106. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. május 8., szombat 13. A gyermek szereplési vágya Csipke­mintával Mellbőség: 94 centiméter. Hozzávalók: 25 dkg RÓMA fonal, 2,5-es, 3-as kötőtű. KÖTÉSMINTÁK Patentminta: 1. sor. 2 si­ma, 2 fordított, 2. és min­den további sor: simára si­ma, fordítottra fordított-sze­meket kötünk. Alapminta: a leszámolható ábra szerint dolgozunk. A páros sorokban, a munka baloldalán fordított szeme­ket kötünk. Egy mdntais- métlődés 14 szem. Az 1.—28. sor ismétlődik. Szempróba: 29 szamX40 sor = 10 cm. MUNKAMENET: Háta: 2,5-es kfitfitűvel 118 szemre kezdjük, patentmintával 10 cm magas kezdörészt kS- tünk. A munkát 3-as kötőtűvel alapmintával folytatjuk. Az el­ső sorban, arányos elosztással 9 szemet szaporítunk (127). A kezdéstől számított 43 cm el­érése után a munkadarab kö­zéprészén lefogyasztunk 35 sze­met. Ezután az oldalrészeken megmaradó 46 szemet azonos szem-, és sorszámmal, a nyak­szélen fogyasztással folytatjuk. A belső nyakszélen minden 2. sorban lefogyasztunk 5X2 sze­met. A megmaradó 36 szemet, a vállmagasság elérése után, egyenként lazán - lefogyasztjuk. Eleje: a hátrésszel azonos szem-, és sorszámmal, mintá­val, vállfogyasztássa] kötjük. A Volt egyszer egy szegény asszony, annak egy semmi­rekellő, lusta, szófogadatdan fia. Az asszony látta, hogy en­nek a gyereknek semmi hasznát nem veheti, szolgá­lónak adta hát egy kocs- mároshoz. Azt mondta neki a kocsmán*: — Giufá, menj a tengerpartra és mosd el ezt a tömlőt, de alaposan ám, különben eltángállak. — Giufá elment a tengerhez a tömlővel, és ott csak mossa, mossa, egész délelőtt mo6ta. Aztán azt mondja magában: —• Most honnan tudjam, jól el van-e mosva: kitől kér­dezzem meg? — A parton nem volt senki, a tengeren viszont látott egy nagy ha­jót, éppen kifutott a kikötő bői, Giufá elővette a zseb­kendőjét, és kétségbeesetten integetni, kiabálni kezdett: — Hahó! Ide jöjjenek! Ide jöjjenek! A kapitány így szólt: — A partról jeleznek nekünk. Közelítsük meg, ki tudja, mit akarhatnak, talán a ki­kötőiben felejtettünk vala­mit ... — Partra szálltak egy dereglyével, és lám, Giufá volt ott. — Na mi van? — kérdezte a kapi­tány. — Mondja meg, jó uram, jól el van mosva ez a töm­lő? A kapitány dühében majd szétpukkadt, s gondolt egyet, fogott egy pálcát, és úgy el­verte Giufét, csak úgy por­zott. És Giufá sírva,: — Hát hogy kellett volna szólnom? — Azt kell mondanod: hadd fusson, uram! Így visszanyerjük az időt, amit miattad elvesztegettünk. Giufá a veréstől sajgó vál­lára vette a tömlőt, és elin­dult a mezőn, ezt hajtogat­va: — Hadd fusson uram, hadd fusson uram, hadd fus­son, uram. Találkozott egy vadásszal, aki egy nyulat vett célba éppen. És Giufá: — Hadd fussan, uram, hadd fusson, uram... és a nyúl felugrott és elszaladt. A vadász: — Ej, ebadta! Még csak te hiányoztál ne­kem! — és fejbe verte a puskatussal. És Giufá sírva: — Hát hogy kellett volna szólnom? — Azt kell mondanod: — öld meg, uram! kezdéstől számított 41 cm el­érése után a középrészen nyak­fogyasztást kezdünk. Lefogyasz­tunk 31 szemet, majd ennek mindkét oldalszélén, minden 2. sorban 6X2 szemet. ÖSSZEÁLLÍTÁS: Az oldalszéleket szem-, és sortalálkozás szerint alap­vastagságú fonallal össze­varrjuk. Az eleje nyakkivá- gés szemeire 168 szemmel, a háta nyakkivágás szemei­re 128 szemmel, 2,5-es kör- kötőtűvel felszedjük a sze­meket, patentmintával, kör­behaladó sorokkal 18 cm magas, visszahajtható pántot kötünk. Végül a szemeket az alapszemeknek megfele­lően lefogyasztjuk. Giufá elindul tömlővel a vállán és ezt ismételgeti: — öld meg, uram... És kivel találkozik? Két viszálykodó- val, akik egymásnak estek. És Giufá: — öld meg, uram... — Ennek hallatá­ra a két viszálykodó szét­válik és Giufának esnek: — Élj gyalázatos! Azért jössz, hogy fokozd a viszályt?! — és nagy egyetértésben és szeretetben ütlegelni kezdik Giufát. Ahogy szóhoz jutott, sír­va kérdezi Giufá: — Hát hogy kellett volna szólnom? — Mit kell mondanod? Azt kell mondanod: — Vá­laszd szét őket, uram! — Akkor válaszd szét őket, uram, válaszd szét őket, uram... hajtogatta Giufá, folytatva útját Találkozott egy ifjú pár­ral, akik épp most jöttek ki a templomból az esküvőjük után. Amint meghallják — válaszd szét őket, uram, — a férj felpattan, lecsatolja derékszíját és neki Giufá­nak. — Te vészmadár! Azt kívánod, hogy elváljak a fe­leségemtől? És Giufának nem volt mit tennie, földre vetette ma­gát, mintha meghalt volna. Amikor odamentek hozzá, hogy felemeljék, és ő ki­nyitotta a széniét, megkér­dezték: De hát, hogy jutott eszedbe ilyent mondani az ifjú párnak? Ékre ő: — Hát hogyan kel­lett volna szólnom? — Azt kell mondanod: örvendezzenek, uram Fogta a borostömlőt Giufá és elindult, ezt hajtogatva. Az egyik házban azonban egy halott feküdt ravatalon, gyertyáktól és síró rokonok­tól körülvéve. Amikor meg­látták Giufát, aki azt mon­dogatta — örvendezzenek, uram — egyikük kiugrott bottal a kezében és kapott Giufá ismét alaposan. Akkor Giufá megértette, hogy jobb hallgatni inkább és futott a pincébe. De a kocsmáké is megadta neki a magáét. Mert kora reggel küldte el tömlőt mosni, és az este találta csak otthon. És azután elkergette. Angyal János fordítása A kisgyerek mindig ked­ves, szeretetreméltó, amikor bemutat, előad valamit, ami­kor „produkálja” magát. Mindig a felnőttől függ azonban, hogy az ilyen sze­replési vágy hasznára vá­lik-e a gyermeknek vagy sem. A kisgyerek éppen hogy csak kimondja az első értel­mes szavakat, már ismétli a játékszövegeket, gyermek- versikéket. Először azt vesz- szük észre, hogy amikor egyedül játszik, önmagának vagy játékainak mondogat­ja. Később azután elmondja nekünk is, felhívja rá fi­gyelmünket, hogy már tud­ja, amit tőlünk tanult. Mi, felnőttek, apukák és anyukák, nagymamák és nagyapák, büszkék vagyunk arra, hogy a kic6i már tud verset mondani. Ha vendég érkezik, minden esetben igyekszünk megrendezni az előadást. Biztosan, többen •megfigyelték már a szülők, nagyszülők közül, mennyire megváltozik a gyerek, ami­kor a mi kedvünkért szere­pel, amikor a mi kérésünk­re mondja el a vendég né­ninek, bácsinak a versikét. Más lesz a testtartása, más lesz a hangja, mint akkor, amikor játék közben a maga szórakoztatására mondja a szöveget. — Gyere, fiacskám, szépen hajolj meg, ... egye­nesen állj, ... ne mozdulj,... ne a cipőd orrát nézd — és még ki tudja, mi minden utasítást kap. Ennek ered­ménye azután, hogy feszé­lyezve érzi magát, megmere­vedik, meglátszik rajta, hogy ez nem az ő. természetes vi-* selkedése. Felveszi a betaní­tott pózt, és tőle merőben idegen hangon, idegen hang­lejtéssel ledarálja a szöve­1945. május 9-én ért véget Európában a második világ­háború. Berda József így kö­szöntötte költeményében a rég áhított békét: vízszintes 43., függőleges 13. és vízszin­tes 1. A sarok-kockák betűi: £, Ü, Ó, E. VÍZSZINTES: 1. (Bekül, dendő.) 13. Daru, de nem madár. 14 Tölténytartó. 15. Táplálkozzék. 16. Kiskecske. 17. Óvják. 19. Kézi hosszmér­ték. 20. Vissza: foghús. 21. Római ezemégyes. 22. Evő­eszköz 24. Kék betűi kever­ve. 25.' EEE. 26. Becézett fér­finév. 28. Nagyobb időszak. 30. Fordított kicsinyítő kép­ző. 31. ...Lanka. 32. VHP. 34. Hím juh. 36. Nem szoros. 38. Afrikai állam. 40. Belső szervünk. 42. Közeire muta­tó névmás. 43. (Beküldendő.) 44. Fordított határrag. 45. Országos Repülésügyi és Űr­kutatási Hivatal (USA). 46. Kisebb terület, emelet fűtés- rendszere (fr.) 47. Ájul. 48. Azonos betűk 49. Becézett Ilona. 50. Nyújtsad. 52. Az illető fölé. 53. Nem valódi. 55. Kinek a tulajdona? 57. Fájdalom indulatszava. 59. HG. 60. Sérülései. 62. Palánk. 64. Nagy szemű bab. 66. Ru­ha tartozéka. 67. Egyik bá­nyavárosunk. 69. ÉÉ. 70. Ta­lál. 71. Nagy fájdalom. 72. Borókapálinka. 74. Helyez. FÜGGŐLEGES: 2. Arcfesték, kikészítés. 3. Borítja. 4. Rész­ben fölad! 5. Elsüti a puskát. 6. Népgazdasági tervidőszak. get, amelyben már nincs já­tékosság, pajkosság kedves­ség, derűs feleselgetés ön­magával. A feladat teljesíté­se, amelyet nem önmaga vá­laszt, elveszi tőle az élményt, megfosztja a szavalás, a versmondás gyerekes örömé­től. Mit csináljunk tehát? Ne szavaltassuk a kisgyereket? Dehogynem! Sőt! De kérje ő maga, hogy elmondhassa Éva néninek az ismert ver­set úgy, hogy közben a ké­peskönyvet is forgatja, és a rajzok alapján tolmácsolja a történteket, így adva vissza a kedves mesét. Sokkal szí­vesebben teszik és a felnőtt­nek is kedvesebb, mintha fe­szes vigyázzállásban vagy sűrű hajlongás közepette, szinte lélegzetvétel nélkül hadarna. Olyan gyerek, akit a csa­lád felnőtt tagjai arra szok­tattak, hogyha látogató jön, szerepelni kell, kétféle van: Az egyik, aki többszörös unszolásra, ... na látod, mi­lyen vagy ... könyörgésre előáll, szaval és eltűnik. A másik, aki amint meghallja, hogy látogató érkezik, már készülődik, és amint a ven­dég helyet foglal, máris hí­vatlanul ott terem, maghajt­ja magát, és szaval addig, amíg ki nem fogy a szóból. Miért van ez? Mert a szülők eleinte ál­landóan szerepeltették, tap­soltak neki. A gyereknek örömet jelentett a sikerél­mény, és mert természeténél fogva is szeret a figyelem központjában lenni, igényli az elismerést, a tapsot, állan­dóan produkálni akarja ma­gát. A szülőknek azonban már ez a szereplési vágy nem tetszik. Hiába szerepel a gyerek, már nem kap érte 7. Vízi növény. 8. Kiteljese­dik. 9. Jómagad. 10. Elégsé­ges röv. 11. Gödröcske. 12. A mohamedánok zarándokhe­lye. 13. (Beküldendő.) 17. Ró­mai kétezeregyes. 23. Szá­mos. 26. Lendülete. 27. Első­rendű. 29. Erős drótszita. 31. Alkohol. 32. Kötözőgyapot. 33. Európai főváros. 35. Vágó. 37. A másik. 38, Gyümölcs­kocsonya. 39. Menj. 41. Kilá­tásiba helyez. 49. Azonos 'be­tűk. 51. Ének 54. Lopva fi­gyeled. 55. Központi Ellen­olyan forró, lelkes elisme­rést, mint régen. Elhatároz­za tehát, hogy akkor a ven­dégeket fogja szórakoztatni. Mert ilyenkor anyu és apu is tapsol neki, nemcsak a né­nik és bácsik, akik tehetsé­gétől el vannak bűvölve. A felnőttek beszélgetését minduntalan megszakítja az­zal, hogy még ezt, még azt elszavalja. A vendég, akinek már 'kissé sok a jóból, ugyanis türelmesen hallgatja végig, de a szülők már fá­radtak, ingerlékenyek, és az „ugye, milyen édes, ugye, milyen okos” — felkiáltáu sokhoz szokott gyerek döb­benten veszi észre hogy szü­lei kiutasítják a szobából az­zal, hogy ... „játsz egyedül, hagyj békén minket, elég volt!” Ilyen eset nem fordulhat elő, ha a szülő kifinomult ér­zékkel nyúl a verstanításhoz, és nem rosszul értelmezett szerepeltetést vágy hajtja őket, hanem az, hogy a kis­gyermek értelme csiszolód­jék, megismerje a szavak szépségét, - megszeresse a verseket. Az a kisgyerek, akivel szülei már pici korá­ban megszerettetik a verset, óvodás korában bámulatos gyorsasággal tanulja meg a dalszövegeket, mondókókat. Ehhez hozzájárul, hogy az óvodában a kicsinyek együtt éneklik, játsszák, táncolják a verset, és ez a gyereknek nagy élményt jelent. S ha ezt az élményt hazaérve meg akarja osztani velünk, fogad­juk eL Érezze, hogy örülünk annak, hogy szereti a verset Mert minél többet merít már kicsi korában a szép, tartal­mas költészetből, érzelmi élete annál gazdagabb lesz felnőtt korában is. őrző Bizottság. 56. Csuk. 58. Hibátlanok. 59. Féltucat- nyian, 61. A telefon feltalá­lója. 62. Hangszer. 63. Afrikai állam. 65. Munkadíja. 67. Csonthéjas gyümölcs {-’) 68. Mint a 72. számú sor. 71. Kö­rülbelül. 73. Asszonynév kép­ző. Beküldendő: a vízszintes 43., függőleges 13. és a víz­szintes 1. számú sor megfej­tése. Vietnami konyha Egzotikus ízek, zamatok \ Kis kertvendéglő Hanoiban, az Északi-tó partján (Fotó — MTI Külföldi Kép- szolgálat — KS) A távol-keleti baráti or­szág étkezési szokásai kap­csán mindenekelőtt a rizsről kell szót ejteni, hiszen még napjainkban is ez a lakos­ság fő tápláléka; az elfo­gyasztott kalóriamennyiség körülbelül háromnegyed ré­szét adja. Elkészítése egy­szerű, ám igen változatos: a vietnami mesterszakácsok gyűjteményedben több mint kétezer rizsből készülő fogás szerepel! Említsük meg rög­tön az egyik leghíresebbet, a vietnami holdújév, a tét el­maradhatatlan „kellékét”, a bang trungot (bancsung). A rizsből, némi disznóhúsból és kis zöldbabból álló, négyszögletesre formált és pálmalevelekkel burkolt sü­temény nagyjából a mi ka­rácsonyi-újévi bejglink sze­repét tölti be. Fél napig fő­zik, s ezalatt a hagyomány­hoz hűen a családi tűzhely körül összegyűlve mesélik el egymásnak a hazatérő csa­ládtagok az elmúlt év ese­ményeit. A rizsliszt is fontos eledel. Ebből készítik a jellegzetes vegyes, leveses egytálételek tésztaalapanyagát (erre álta­lában kis darabkákat, zöld­séget tesznek, majd felöntik a levessel). A legismertebb ilyen fogás a pho (fő). A rizslisztet ugyanakkor fel­használják sertés-, bivaly- és haltakarmányként is. Sőt, rizsből főzik majdnem vala­mennyi szeszes italukat. A „Lua moi”-jal, a rizspóljn- kával minden látogató meg­ismerkedik, az elszántabbak a sum-summal — egyfajta kisüstivel — is megpróbál­kozhatnak. A sokféle déli­gyümölcsből (a piacokon ba­nán-, és ananászhalmok vár­ják a vásárlókat), kávéból, citromból, gyömbérből pedig likőrt készítenek. Vietnam tengeri ország. Érthető hát, hogy a hal-, rák-, csiga- és kagylóételek garmadájából válogatha­tunk. Hanoiban jó néhány kis családi étkezde üzemel. A „Galambhoz” címzett kí­nai vendéglőben például an­golna- és teknőclevest, bé­kacombot és más ínyencsé­geket főz a gazda a nyílt tűzhelyen. Az átlagos utcai kifőzdék persze jóval egy­szerűbbek : egy bambuszko­sárban elfér a faszén-tűz­hely, a másikban az apró porceláncsészék és a pálci­kák. Ízletes étel a bam­buszrügy is, különösen leves­ként, de olajban sütve és kirántva is. Leginkább a spárgára emlékeztet. Amíg a hajtások fiatalok, nyersen is fogyaszthatók. A lótusz­rügyből levest és édességfé­lét is készítenék. Az étkezés kissé külön­bözik a nálunk megszokot­tól. Egyszerre tálalják fel a különféle fogásokat, s a vendégek pálcikákkal sze­degetnek tálkáikba. A rizs mellé főtt zöldség dukál — hús ritkán kerül az asztal­ra. A házigazda nemegyszer saját maga szed a jelenle­vők tányérjára: ez a ven­dégszeretet biztos jele. Sz. G. összeállította: Deák Rózsi G. Gy. Bon Kard,: ^ kiberel<i vásár Jöjj ide, kicsi kacsa, tas, tas, kis csacsi te is ide baktass! Szállj ide, fülemüle, röppenj, kis tücsök te is ide szökkenj! Mind ide, akire a Nap süt! Mit vesz a csigabiga?! Fésűt! Tar feje ide-oda ingái zsendüi a feje hegyén két szál. Csárrog a kibereki csóka: Jó ez a csigabiga móka! Zúgnak a kibereki varjak: Nem haj ez, csigabiga? Szarvak! Hullik a csigabiga könnye: tar feje ragyog a tükörbe. Mert amire a zslvajgás megszűnt, még az a szarvacska is eltűnt! Giufá és a borostömlő Olasz népmese (BK) Boldog sóhaj

Next

/
Thumbnails
Contents