Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-08 / 106. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. május 8., szombat Mitől volt ilyen szokatlanul mostoha az idő­járás az elmúlt hónapban? Valóban rendkívüli körülmények okozták-e a zord, inkább télre emlékeztető napokat? Mai összeállításunkban — visszatekintve az elmúlt évszázadra — többek között e kérdésekre is igyekszünk választ adni. Szólunk ugyanakkor az időjárásnak a mező- gazdaságban okozott kártevő hatásáról is — nem felejtve el a földvédelemben az ember felelősségét. .. Hidrometriai állomás az Angara mentén ELMARAD A TAVASZ? Miért szeszélyes az április? majdnem a kellős közepén van. Erről a rendkívüli tóról könyveket, cikkek, tanulmá­nyok tízezreit írták eddig. A Bajkól elnevezés egyébként jakut eredetű, jelentése: „gazdag tó”. Medencéje föl­dünk legmélyebb szárazföldi szakadékét foglalja el. A tó mélysége 1620 m, és a fene­ke 1288 m-rel a világtenger szintje alatt van. A Bajkál- tóba több száz folyó szállítja a vizet, de belőle csak az Angara ered. Napjainkban ez a vidék a Szovjetunió leg­gyorsabban fejlődő gazdasá­gi körzete. Vízi erőművek sora épül az Angarán, és ezen a környéken épül a hí­res Bajkál—Amur vasútvo­nal, amely lehetővé teszi a nyersanyagok elszállítását. A Bajkál-tó egyébként halban gazdag, s a tó környékének Holland geológusok és mű­szaki szakemberek nagy erővel vizsgálják az ország mélyében rejlő forró vizek kiaknázásának lehetőségét. Megállapították, hogy Hol­landia területének egyh ar­mada alatt 3000 méter mély­ségben, 100 Celsius-fok hő­mérsékletű kőzetekben 60— 90 fokos víz található. A forró víz energiakészlete megfelel 500 milliárd köb­A Napból minden irány­ban kiinduló részecskeáram­lás — a plazmából álló nap­szél — a Naptól akár száz­szor akkora távolságra is ki­terjed, mint amekkora a Föld és a Nap közti távol­ság Ezt állapították meg a összeállította: Hekeli Sándor állatvilága sajátos és érde­kes. A hegyek növénytaka­rójában az erdő uralkodik. E környéken a hegységkép­ződési folyamatok még ma is tartanak, és ezért földren­gésveszélyes ez a vidék. Képünk: egy szovjet hidrometriai állomás munka­társait ábrázolja mérés köz­ben Az állomás az Angara mentén települt, és egyike a BAM-építkezés központjai­nak. Az állomás munkatár­sai az időjárás helyzetét vizsgálják, és tanulmányoz­zák a hóolvadás rendszerét, a lavinaképződés gyakorisá­gát és a lehetőségeit az épít­kezés térségeiben. A rendsze­resen végzett vizsgálatokat és kutatások eredményeit a B AM-vonal és a környező létesítmények tervezésénél és kivitelezésénél használják fel. (APN—KS) méter földgázénak, öt év alatt mintegy 16 millió dol­lárnak megfelelő összeget fordítanak a forró víz fel­dolgozására és kísérleti hasz­nosítására, elsősorban lakás­fűtés céljára. Mivel a forró vízben sok a só, azt tervezik, hogy fel- használása után visszanyom­ják a föld mélyébe, nehogy a talajvizet szennyezze. plazmaáramlást kutató szov­jet szakemberek. Vizsgála­taik szerint a napszél a Naprendszer összes bolygó­ját eléri. A legújabb méré­sek azt mutatták, hogy a napszél kiterjedése a nap- tevékenység némely perió­dusában valamelyik irány­ban rendkívül módon meg­nőhet. A napszélvizsgálatok igen fontosak a Föld és a Nap között végbemenő fizi­kai folyamatok megismerésé szempontjából. Változékonysága miatt nem éppen hízelgő jelzők egész sorával búcsúztattuk az elmúlt hónapot. Abban a helyzetben vagyunk, hogy az 1873—1973-as évek sze­rint, tehát száz éves megfi­gyelés alapján mondhatunk róla véleményt; valóban olyan rendkívüli volt az áp­rilis? Szemügyre vesszük a három fő időjárási elem: a hőmérséklet, a csapadékjá­rás, valamint a szélviszonyok időbeli alakulását, értékeit. Április hó hőmérsékleti középértéke a százéves átlag szerint 10,5 Celsius-fok. Már ehhez képest is nagy elté­rést találunk, hiszen 1929. áprilisában a középhőmér­séklet csupán 6,8 Celsius-fo- kot tett ki. Ezzel szemben 1946-ban oly meleg napok jártak e hónapban, hogy az átlag 17,4 fokra rúgott. Még nagyobb ingadozást kaptunk, ha e hosszú idő­szak alatt az észlelt legala­csonyabb, illetve legmaga­sabb 1—1 napon előforduló, kiugró értékeket állítjuk egymás mellé. Íme: 1904. áp­rilisában +32,0 fokot, 1944- ben pedig —6,2 fokot is ész­leltek Tehát hozhat e hó­nap hőséget, de téli hideget is. Április „bolondos” visel­kedésére néhány jellemző évet, illetve napot említhe­tünk meg. 1874-ben minden időjárási elem szokatlanul viselkedett. A vadgesztenye április 28-án kibontotta szir­mait Egerben, ám a követ­kező hajnalra mind le is fa­gyott. Május 19-én, 16 centi­méteres hó borította a Ber- va-bércet. Ám, június 10-re a fák ismét virágba borul­tak! De lapozzuk fel a XX. század időjárási adatait is. 1907-től kezdve 1919-ig szin­te minden április hozott ha­vas napot. Ezen évtized alatt bőséges volt a csapa­dék. 1914. az árvizek és zi­vatarok éve volt. Kiemel­hető még 1929. év április ha­va is. Másodikén jégeső ver­te a határt, 4-én nyárias zi­vatar vonult el a város fe­lett, 5—6-án nagy pelyhek- ben hullott a hó, a 10 cen­A belvíz évente átlagosan 100 ezer hektár területünket sújtja. Ezen a területen a terméskiesés mértéke félmil- liárd forint. Ha lehet, még megdöbbentőbbek azok az adatok, amelyek szerint ha­zánkban évente körülbelül ötvenmillió köbméter talaj mosódik le a helyéről, és a talajkifúvás egy-egy szeles év tavaszi időszakában meg­haladhatja a tíz cm-es talaj- veszteséget. A következmé­nyüket pedig megvilágítja az a számadat, hogy rendszere­sen 20—60 százalékos termés­veszteségek kiváltói lehetnek. Ugyanakkor azt is megálla­pították, hogy a füves terü­leteknek a csapadék hatásá­ra bekövetkező talajpusztu­lása ezerszente lassúbb fo­lyamat, mint a kapás szántó­földé. Vagyis a kapás műve­lésű növények termőföldjéről egyetlen év alatt annyi talaj mosódhat le, amennyi egy jó gyepes rétről legfeljebb ezer év alatt. Több mint egy évszázada meg is alkották már az Al­föld-fásítási törvényt, és hozzáláttak a végrehajtáshoz is. Ennek során a két világ­háború közötti időszakban hozzávetőleg 60 ezer hektá­ron telepítettek erdőt, és vé­geztek gazdasági fásításokat Ma viszont szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a növénytermesztésünk ke- roizálásával, gépesítésével, a több száz hektáros nagyüze­mi táblák, táblatömbök ki­alakításával nem tartott lé­pést a vízrendezés, megválto­timéteres hótakaró pár na­pon át megmaradt. Nem szedtek termést... 1967-ben e hó eleje szin­tén télies volt, —3,8 fokos fagyot hozott. Leálltak a gyümölcsfák metszésével, a munkások nem bírták a hi­deget. A gépek is kiszorultak a földről. Április 22-én, a fák koronáját is elérte a fagy, a virágok mind lepe­regtek. Majd hirtelen idő­változás állt be, a hó végén 28 fokra melegedett fel a levegő. Ez már nyári nap­nak felelt meg. De ugyanilyen tapasztala­tok menthetők 1968. áprilisi időjárásából is. A hó első hete kellemes meleget ho­zott. Hetedikéről nyolcadiká­ra hirtelen az ellenkező vég­letbe csapott át az időjárás, 9-én, hajnalra már fagyott a megyében, s ez egy héten át tartott: o tarnazsadányi- ak nem felejtik el, hiszen ott 16-án —8 Celisius-fokot észleltek. (A gyümölcsfákról nem szedtek le abban az évben termést). Három nap múltán, 19-én egy meleg­front érkezett, 23—24-én már 20 fok feletti meleget jelent­hettek ismét. Az 1967—68—69-es évek rendkívüli időjárásáért a napfoltok is felelősek lehet­tek. Ezen időszakot a csilla­gászok, „aktív naptevékeny­ségek” éveinek nevezhették. Az időjárás még egy té­nyezőjét kell vallatóra fog­nunk, amelyik a hirtelen vál­tozás legfőbb hordozója: a széljárás. Nem csal a népies regula: „tavaszi szél sarat szárászt, őszi szellő vizet áraszt.” A köznyelv pedig a március—áprilisi szeleket rö­viden így jellemzi: „fújnak a böjti szelek”. A statiszti­ka is igazolja, hogy legerő­sebb és leggyakoribb a szél­járás március második és április első felében. A nyugati szelek hatása abban is észrevehető, hogy a Mexikói-öbölből kiinduló zott a talajok kémhatása, hiányoznak a vízelvezető árokrendszerek, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A felsoroltakat magába foglaló melioráció hiánya így hova­tovább a termelésfej lesztée, illetve hozamnövelés gátló tényezőjévé válik. Ezeken kívül még a szem­léletben meglévő hibákat bi­zonyítják azok a statisztikai adatok is, amelyek szerint az ország szántott területének hozzávetőleg négyötöde az őszi gabona lekerülését köve­tően fedetlenül marad. így azonkívül, hogy hasznot nem hajt, még a víz és szél pusz­tító hatásának is fokozottan ki van téve. Az Alföldön kü­lönösen a nagyobb szelek nyomán kelt porfelhők, a he­gyes-dombos vidékeken pe­dig kiadós eső utáni ta­lajhordalékok a legékesebb figyelemfelhívók arra, hogy mennyi értékes talaj kel útra ilyen módon, és csökken mi­atta a művelt területek tala­jának termőképessége. Köz­ben egyéb kár is keletkezik: kimosás, eltemetés, szélve­rés, megdöntés, kifúvás, vegyszerelhordás, vetőmag, veszteség, gyomterjedés és így tovább. A jelentős talajpusztulá­sokat előidéző körülmények vizsgálata során megállapí­tották, hogy a nagymértékű pusztulásnak mindenekelőtt az emberi kapzsiság a kivál­tó oka. Miután a talaj ter­mékenységének meghatározó szerepe van a termést alakí­tó tényezők sorában, a ter­Golf-áramlást is Európa felé hajtja. Az Atlanti-óceán ha­talmas víztömegében mintha külön medre volna, úgy áramlik a melegebb víz ke­let vagy északkelet felé. A szelek hozzák ... Hogyan alakul a széljárás? Egy kis csillagászat segít a magyarázatban. Alapfeltétel a gömb alakú Föld, mely fo­rog tengelye körül és kerül­geti a Napot. Közrejátszik az a helyzet, hogy a Föld felszíne szárazföldekre és óceánokra tagozódik. Ám leg­főbb okozója a Föld tenge­lyének a helyzete. Ez a ten­gely ugyanis nem merőleges a pálya síkjára, hanem az­zal 66 és fél fokos szöget zár be. A tengely iránya állan­dóan a Sarkcsillag felé mu­tat. Ez okozza az évszakok váltakozását is. De kísérjük figyelemmel a Föld keringését! Mivel a Föld tengelye keringés köz­ben is önmagával párhuza­mos marad, hol az Észa­ki, hol a Déli sarok fordul a Nap felé. Így az Északi és a Déli félgömbön felváltva van nyár, illetve tél. De ta­vasszal és ősszel az Egyenlí­tő környéke, a trópus jut a legerősebb napfényhez. In­nen indul el a nagy földi légkörzés mechanizmusa. Itt a felforrósodott ley égő a magasba emelkedik, a csa­padékot kiejtve Észak, illet­ve Dél felé áramlik. Ám a 30—40. szélességi kör men­tén tömege jelentős része összetorlódva a felszínre zú­dul. Ezt követően egy része az Egyenlítő felé visszafor­dul, a másik fele pedig a mérsékelt égöv felé veszi útját. A Föld forgása követ­keztében ez utóbbi tömeg az északi félgömbön jobbkéz felé fordulva alkotja a nyu­gati szeleket. Amint a folyó­víz is a sodrában leggyor­sabb, így a nyugati szelek is a mérsékelt égöv közepén a leghevesebbek, a legerőseb­bek. Innen ered a tavaszi és őszi gyakoribb széljárás az északi félgömb 45—50. szé­mészeti hatások és a hasz­nálat miatt már leromlott talajtermékenység helyreállí­tása, a termőtalaj további pusztulásának megakadályo­zása elengedhetetlen. Pótol­hatatlan veszteséget jelente­nének különben a termelés­ből kieső földterületek. Meg­állapítható továbbá az is, hogy a talajpusztulás nap­jainkban fokozottabb mérté­kűvé válhat, ugyanis a fo- gatos korszak viszonylag kí­méletes talajművelésével szemben ma a nagy és súlyos gépek használatával helyre­hozhatatlan károk keletkez­hetnek. Például a gyümölcsö­sökben és a szőlőkben, vala­mint az egyéb több évig fenntartott ültetvényekben mivel a gépek a sorok között csaknem ugyanazon kerék­nyomon haladnak számtalan­szor — fokozott a talajtömö- rödés veszélye. A még háborítatlan, ősnö­vényzettel borított területe­lességi körei között. Ebben az övezetben ütköznek össze a sarki hideg és a trópus felől érkező melegebb lég­tömegek. Itt alakulnak ki a mérsékelt égövi ciklonok, (forgó légtömegek). Hideg illetve melegfrontokat alkot­va keveredik össze a két különböző tulajdonságú le­vegő. Forgása közben hol a meleg, hol a hidegfrqnt jut egy-egy területre. Ennek kö­vetkezménye a gyors válto­zékonyság, szeszélyesség. A ciklonokat a nyugati szelek sodra hajtja tovább Kelet felé. A vulkáni porfelhő A tartós felmelegedést va­lójában a folyamatos és magasabb szög alatt érkező napsugárzás okozza. Ellen­ben a hirtelen támadt idő­változást már a szelek szár­nyán érkező frontbetörések okozzák. A nyugati szeleknek tu­lajdonították az utóbbi két év alatt megfigyelt szokatlan légköri jelenséget is. Ugyan­is az észak-amerikai St. He­lene vulkánból kiömlő, fel sem becsülhető tömegű por­felhőt is ezek a szelek haj­tották 20—30 kilométeres magasságban az északi fél­gömb felső légkörébe. En­nek is időjárási rendelle­nességet tulajdonítottak. A legújabb észrevétel sze. ránt a mexikói, vulkáni szár­mazású porfelhő, mely állí­tólag a 20 kilométeres ma­gasságban jelentkezik, szin­tén a légáramlás hatására került a Föld fölé. Ennek a kellemetlen hatásaira követ­keztetnek már is, mondván, hogy a középhőmérséklet öt fokkal is alacsonyabb lehet. Ennek a valószínűsége igen csekély, hiszen a légköri je­lenségek a 10 kilométer alat­ti troposzférában zajlanak le. Az idei áprilisi szokatlan hidegnek és hűvös szeleknek eredetét is inkább Földünk légkörének a változékonysá­gában kell tehet keresnünk. Dr. Zétényi Endre ken sem lehetetlen talaj- pusztulás, minden olyan he­lyen felgyorsulhat, ahol az ember, miután az ősnövény­zetet — az ősgyepet, az őser­dőt, amely évezredeken ke­resztül képes volt megvédeni a talajt a víz és szél pusztító hatásaitól — letarolta a kul­túrnövényei megtelepítése érdekében, védtelenül hagy­ja a víz és szél károsító ha­tásával szemben. Megakadá­lyozható azonban a talaj pusztulása a már bevált vé­dekezési eljárásokkal, a he­lyi viszonyok között alkal­masaknak ígérkező összehan­golásával. A lehetséges ké­miai, mechanikai, biológiai és műszaki beavatkozások együttesen — komplexen — szükségesek, a helyi adottsá­gokhoz igazodó talajvédő gazdálkodás keretei között, a termőföld valóban sikeres ol­talmazása érdekében. Komiszár Lajos Holland Hévíz Napszél FÖLDVÉDELEM Ászéi és a belvizek ellen Lejtős terület művelésbe vétele eróziófékező talajtaka­ró nővénysávok, szármaradványok meghagyásával.

Next

/
Thumbnails
Contents