Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-06 / 104. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. május 6., csütörtök 3. A politizálás tudománya Beszélgetés dr. Halász Józseffel, a Magyar Politikatudományi Társaság elnökével A márciusban létrejött Magyar Politikatudományi Társaság szerepéről, céljai­ról, tettünk fel kérdéseket dr. Halász Józsefnek, a tár­saság alelnökének, az Ál­lam- és Jogtudományi Inté­zet igazgatóhelyettesének. — Az elmúlt években több, a társadalomtudomá­nyokkal foglalkozó társaság is alakult. Mivel magyaráz­ható, hogy a Politikatudomá­nyi Társaság létrejöttére kü. Ionosén gondos és hosszas előkészítő munka után ke­rült sor? — A politikatudomány művelése több hagyományos társadalomtudományi ága­zatot is érint, felvetődött azok egymás közti viszonya. Lényegében hasonló viták merültek fel, mint a hatva­nas évek elején a szocioló­gia művelése és hazai szük­ségessége körül. A nézetek tisztázása, ha talán hosszan is tartott, előfeltétele volt a politikatudomány intézmé­nyi keretei kialakításának, a társaság létrehozásának is. Megjegyzem, hogy a szocia­lista országokban hasonló viták bontakoztak ki. Egyes baráti országokban már előbbre tartanak, másutt még élénkek a politikatu­domány tárgya és művelése körüli ellentmondások. — Hogyan segíthet a tár­sadalomtudomány e viszony­lag fiatal ágazata társadal­munk fejlesztésében, problé­máinak megoldásában? — Csak úgy tűnik, hogy a politikatudomány fiatal ágazat Magyarországon. Gondoljunk a reformkorban megjelent munkákra, Szé­chenyi, Eötvös, Trefort, Csen. gery tevékenységére. Az 1850-es években „Politika vagy Országiászattan” címen egyetemi tankönyv is meg­jelent. A szocialista politika- tudomány természetesen új keletű, marxista—leninista szemléletű, problémái elvá­laszthatatlanok a társada­lomirányítás mai feladatai­tól. A társadalom demokra­tikus irányítása, az intéz­mények megfelelő fejleszté­se, az állampolgárok cselek­vő részvétele a közügyek­ben, alapvető jogaik érvé- nyesítése^ vagy a nemzetközi politikai kapcsolatok kérdé­sei olyan összetett viszonyo­kat érintenek, amelyekhez több társadalomtudományi ágazat együttes erőfeszítései is nélkülözhetetlenek. A tár­sadalmi feljődés és hatal­mi viszonyok általános, ma is érvényes törvényszerűsé­geit a marxizmus—leniniz­mus feltárta, de kétségtelen, hogy a klasszikusok nem lát­hatták előre a szocialista társadalom építésének mai problémáit és korunk fej­lődésének ellentmondásait. Az említett feladatok meg­oldását nem várhatjuk egye­dül a politikatudománytól, az nem valamilyen „szuper­tudomány”. Megvan az ön­álló tárgyköre a politikai jelenségek vizsgálatában, s ugyanakkor együttműködik az egyes témakörökben érin­tett más tudományokkal, .így jut megalapozott követ­keztetésekre. — Vannak-e már eddig is példák, hogy igényelték a politikatudományi kutatá­sok segítségét a politikai gyakorlat számára? — A hazai politikatudomá­nyi irodalom is tanúsítja, hogy vezető párt- és kor­mányszervek igényelték az ilyen kutatásokat már akkor is, amikor e tudomány „pol­gárjogáról” még élénk viták folytak. Az egyes kutatási feladatokat a meglevő tu­dományági intézetek kap­ták, az összegezésben, a kö­vetkeztetések levonásában azonban már követelmény volt, egy integrált, politi­katudományi szemlélet. Megemlíthetők a politikai döntési mechanizmus, a fe­lelősségi rendszer vizsgálata, a tanácsi, a képviseleti és választási rendszer fejlesz­tésére irányuló, a szocialis­ta demokrácia érvényesülé­sének biztosítékaival össze­függő kutatások. És nem utolsósorban az államigaz­gatás fejlesztése témaköré­ben folytatott sokoldalú vizsgálódások. — Maga a társaság ho­gyan mozdíthatja elő e te­vékenységet, vannak-e er­re tervei? — A teendők fő irányait és szervezeti kereteit a tár­saság alapszabálya rögzíti. A társaság részben plenáris ülésein, részben különböző szekciókban vitatja meg a szocialista építést és irányí­tást érintő kutatási eredmé­nyeket, s azoknak a gya­korlati tapasztalatokkal va­ló összevetését. Tekintve, hogy a társaság tagjai kü­lönböző tudományágak mű­velőiből, az állami és tár­sadalmi irányítás tapasztalt képviselőiből kerülnek ki, az eszmecserék és viták minden bizonnyal hasznosítható gondolatokat tárnak fel, amelyek megalapozott és figyelemreméltó következ­tetésekre lehetnek alkalma­sak. (K. P.) A MÉM-ben Bemutatkozik az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát Az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát tevékenységéről kiállítás nyílt szerdán a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban. A szemléltető ábrák, fotók mutatják: a kombinát jelen­tős szerepet vállal a gabona-, a tej- és a húsprogram meg­valósításában. A sertés-, a szarvasmarha- és a baromfi- ágazatok számára egész sor új takarmányozási technoló­giát dolgozott ki. Takar- mányreceptúráik alapján az ország állatállományának 20 százalékát etetik, s az ered­mények általában 5 száza­lékkal szárnyalják túl a másfajta takarmányokon tartott állatokét. Ezzel éven­te összességében mintegy 200 millió forinttal csök­kenthetik a kiadásokat. A kiállításon azokat az új épülettípusokat is bemu­tatják, amelyekkel csökken­teni lehet a beruházási költ­ségeket. Jelenleg már csak­nem 300 állami gazdaság, termelőszövetkezet alkal­mazza ezeket a jobbára ra­gasztott fából készült ol­csóbb istállótípusokat. A ragasztott fa nemcsak istállók építésére alkalmas. A kombinát üzemében meg­kezdődött a lakóházfal­elemek előállítása is. Érden kísérleti épületet állítottak fel, s a tapasztalatok kedve­zőek. A hagyományosnál jobb az új anyag szigetelő­képessége, s az építés is gyorsabb. Az idén — amint a kiállítás grafikonjaiból ki­tűnik — már ötven csopor­tos épület kialakításához gyártanak ragasztottfa-pa- neleket. kokszolómű épül Dunaújvárosban Dunaújvárosban megkezdő, dött az állami nagyberu­házással épülő új kokszoló­mű építése. A 26-os Állami Építőipari Vállalat dolgol zói — ácsai és vasbeton- szerelői — jó ütemben ha­ladnak a Dunai Vasmű új üzemének alapozási mun. kálataival. A képen: mun­kában az építők. (MTI fotó — Bárándi Ist­ván felvétele — KS) Megnyitó a gyöngyösi Izzóban — Emlékműsor Lőrinciben — Szocialista brigádok tanácskozása Egerben Béke- és barátsági hónap Forrongó világunkban oly áhított a béke, mint szomjúhozó sivatagi vándor­nak a víz. Élni, létezni — jól tudjuk valamennyien — nem lehet nélküle. S hogy az űrhajósok által „csodálato­san szépen kéklő” glóbusz­nak nevezett Földön ekeva­sat lehessen kovácsolni egy­koron a fegyverekből, még annyi és annyi ember fejé­ből kell „kiirtani” az ellen­ségeskedés, a viszálykodés, a háborúskodás gondolatát. Az emberiség zöme békét akar, mint ahogyan a fegyver­nyugvás, a jó szomszédi egy­más mellett élés híve ha­zánk népe, megyénk lakossá­ga is. Május van — a béke és a barátság hava Hagyomá­nyos rendezvénysorozatok jelzik ezt szőkébb hazánk­ban is, ahol szinte minde­nütt megemlékeznek a fasiz­mus felett aratott győzelem 37. évfordulójáról. Arról a napról, amikor végleg elhall­gattak a kegyetlenül dörgő fegyverek, s az örömmámor­ban csak azok jajongtak, akikhez sohasem térhetett mát vissza az apa, a fiú, a testvér, a szeretett családtag. Ez a gondolat ihlette meg annak a barátsági emlékmű­sornak a résztvevőit, akik május 9-én Lőrinciben lép­nek színpadra. Ebből a me. mentóból fogant a tarnamé- rai kereskedelmi dolgozók május 10-i békegyűlésének terve, s az a külpolitikai tá­jékoztató, amelyre a gyön­gyösi Helyőrségi Művelődési Otthonban kerül sor jövő hétfőn. Hevesen a háziipari szövet­kezet dolgozói rendeznek bé­kenagygyűlést, Egerben ba­ráti találkozóra kerül sor az itt vendégeskedő szovjet de­legáció tagjaivaL Május 12-én a termelőszövetkezeti szocialista brigádok egri ta­nácskozására invitálják a kö­zös gazdaságok munkacsapa­tait, 17-én pedig zenés béke­estre hívják meg az érdek­lődőket a gyöngyösi zeneis­kola tanárai és hallgatói. Május 20-án a KISZÖV, a MÉSZÖV és a TESZÖV MSZBT-tagcsoportjai ren­deznek találkozót és barát­sági gyűlést Egerben, Május 28-án a béke jegyében nyit­ják meg Hatvanban az ün­nepi könyvhetet, s azt a gyermekrajz-kiállítást, amely­nek a MÁV-könyvtár ad ott­hont. Ebben a hónapban több szocialista ország budapesti kulturális és tájékoztató központjának munkatársai keresik fel Heves megyét: Bélapátfalván a Szovjetunió békeszerető lenini külpoliti­kájáról, Gyöngyösön Cseh­szlovákia mezőgazdaságáról, Hatvanban pedig az NDK tudományos fejlődéséről ad­nak majd tájékoztatást. És ez még nem a teljes prog­ram, mert számtalan helyen találkozhatnak megyénk la­kói külpolitikai újságíróink­kal, az Országos Béketanács tagjaival, a népfrontmozga- lom vezető munkatársaival. A béke- és barátsági hónap Heves megyei megnyitójára egyébként május 10-én, hét­főn délelőtt 10 órakor kerül sor az Izzó gyöngyösi gyárá­ban, ahol a nagygyűlés szó­noka dr. Sütő Gyula, a HNF Országos Tanácsának osz­tályvezetője lesz. Vám- és pénzügyőrök hétköznapjai Kamionok, nosztalgia-csomagok, bundautak Lebukott a „borkirály” Mit tudunk a „fináncok­ról”? — Alig valamit. Talán azt sem, hogy 1964-től, ami­óta a vám- és pénzügyőrsé­get országosan összevonták. voltaképpen már nincs is helye szótárunkban a jelleg-, zetes zöld egyenruhások kü­lönben még mindig köz­szájon forgó, általánosan is­mert elnevezésének. Több­nyire észre sem vettük, hogy öltönyük színe — a fegyver­társak barnájával együtt — szürkére változott, pedig a szemünk előtt történt. S ha ma közös a munka: ugyan ki mondaná meg, hogy me­lyikük, mit csinál, ki vámol és ki őre a pénznek ... ? Tényleg, mivel is telnek napjaik? — Nos, elég változatos a munkánk — magyarázza Bollók István százados, az egri szakasz parancsnoka —, hiszen egyrészt ellenőrizzük körzetünk üzemeinek, válla­latainak export-import te­vékenységét, másrészt „szem­mel tartjuk” az állampolgá­raink által külföldön fel­adott, vagy a lakosságnak más országokból ajándékba küldött csomagokat. Ügye­lünk a szesztermelésre és -forgalmazásra, figyeljük a határon, a turistaforgalom­ban, a belterületen elköve­tett szabálysértéseket, bűn­tetteket. Nyomozunk, tár­gyalunk az egész megyében előforduló illegális ügyletek­ben. Beszélgetésünk során ki­derül, hogy a megyeszék­helyet, az egri járást és a szomszédos Borsod mezőkö­vesdi térségét magában fog­laló körzetben egész sor ter­melő szállít a vasúton kívül rendszeresen kamionnal is külföldre, tartálykocsik in­dulnak elég gyakran hatá­rainkon túlra. Meglehetősen széles az eladott és vásárolt cikkek skálája, amihez igen komoly áruismeret szükséges az ellenőrzésnél. Jellemző a forgalomra, hogy tavaly csu­pán a beérkező küldemények vámja elérte a 160 millió fo­rintot! Szerencsére nincs már év végi hajrá az üzemekben, legalábbis a múlté a decem­beri csúcs, ám, sajnos a ne­gyedéves torlódások nem akarnak szűnni. Ennek el­lenére inkább jók a tapasz­talatok a vállalatokról, mi­vel általában időben eleget tesznek bejelentési kötele­zettségeiknek, olyan az együttműködésük a szakasz- szal, hogy a munkában nincs szükség kapkodásra. No és azok a csomagok? Jönnek ... jönnek még. Néha csupa ócskasággal, el­használt holmival, fakult, kopott nosztalgia-falvédők- kel, s miegyébbel. Olykor egészen vaskosan. Az elmúlt esztendőben is volt eset, hogy a címzett 2040 forintot fizetett a külföldi ajándékért, de csak azért vette át, hogy a feladót — meg ne sértse. Ám egyre kevesebb már az efféle „jószívűség”, mindin­kább rájönnek kivándorolt­jaink, disszidenseink, hogy itthon jobb dolgokat lehet kapni, nincs semmi szükség alamizsnára. S meglepő az is, amivel a szesz körül találkoznak a vám- és pénzügyőrség dol­gozói. A terület 24 szeszfőz­déjét, palackozóját járva évente nem kevesebb, mint 700 ezer liter pálinkát „ír* nak össze” a kereskedelmi főzésnél, s 500 ezret a lakos* sági felhasználásnál. Csupán ez utóbbit 17 millió forint­tal adóztatva! Szóval igen érdekes, iz­galmas dolgokkal foglalkoz­nak — s még nem is emlí­tettük más munkáikat. Pél­dául azt, hogy 1981-ben 316 szabálysértési ügy került eléjük — jobbára devizaha­tósági engedély nélküli fo­rint kivitelével „kísérletez­tek” az ügyeskedők — s 97 bűneset felfedezésében segí­tettek a rendőrség hasznos támogatásával. ' Találkoztak jócskán vámbűntettekkel is — alig győzték lefoglalni a török „bundautak” többle­teit — s persze, egyéb „élel­mességgel”. Már idei eredmény a bor­hamisítón való januári rajta­ütés. Az illető — akinek né­hány éve már volt ilyen ta­lálkozása a szakasz dolgo­zóival — 36 tanú vallomása szerint is szemrebbenés nél­kül csinálta, szállította gép­kocsijával a bort széltében- hosszában. Még „minőségi” kivitelben is, vörösben, fe­hérben. Ahogyan a kedves vevő parancsolta. A meg­semmisítésre kárhoztatott 1600 liter nedű mellett meg­talált 4 kilónyi élesztő s 7 mázsányi cukor felfedezése­kor le sem tagadhatta volna, hogy: valóságos „nagyüzem”. Csak az szolgált mentségére, hogy a nagy hirtelenjében kivetett 93 545 forintos adót — végtére is becsülettel utóbb kifizette. Gyóni Gyula A pihenni vágyók megelégedé­sére A munka ünnepe alkalmá­ból most hatodszor nyerte el a SZOT mátraházi Üdülteté­si Igazgatóságának mátrafü- redi üdülője a Kiváló üdülő kitüntető címet. Az ebből az alkalomból rendezett ünnep­ségen Tóth Györgyné üdülő­vezető többek között hang­súlyozta, hogy az üdülőben öt szocialista brigád, több mint hetven tagja fáradozik azon, hogy elnyerjék a pi­henni vágyók elégedettségét az ellátással és az üdülési körülményekkel, illetve, hogy gazdasági munkájukban mi­nél több sikert érjenek el. Sokat tettek azért, hogy ta­karékoskodjanak minden le­hetséges területen. Ezért például a munkaruhájukat saját maguk varrják meg és ezzel a költség 50 százalékát megtakarítják. Különböző befőtteket is készítettek, ame­lyeknek nagykereskedelmi áron a megtakarítási összege 20 ezer forintot tett ki. A különböző energia felhasz­nálásában a megtakarításuk 80 ezer forint értéket ért el. A mátrafüredi üdülőben turnusonként 330 személy ta­lálhat pihenést és felfrissü­lést. Az úgynevezett kihasz­nálási mértékük 98 százalé­kot tett ki, ami azzal jár együtt, hogy a kiutalt, de el nem foglalt helyeket önkölt­ségi áron felajánlják azok­nak a vállalatoknak, ame­lyek ezt örömmel fogadják. Az ünnepség alkalmával Kiváló Munkáért kitüntetést kapott Tresó Zoltán raktá­ros. Kiváló Dolgozó jelvényt pedig négyen vettek át. ösz- szesen 150 ezer forint jutal­mat osztottak ki.

Next

/
Thumbnails
Contents