Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-29 / 124. szám
10 NÉPÚJSÁG, 1982. május 29., szombat Nem szívderítő téma, amikor a hadászat tudományáról, a fegyverek technikájáról szólunk. Napi híradások teszik azonban időszerűvé mai összeállításunkat, amelynek információiról annyit mondhatunk: a technika e vívmányai békés körülmények között igen sokat segíthetnének szebbé tenni hétköznapjainkat. összeállította: Hekeli Sándor Szemek az égre Hadi- technika és " fegyver- export * A tudomány és a technika eredményei sajnos gyakran először a bonyolult és egyre veszélyesebb fegyverekbe „épülnek be”. Fejlesztésükre milliárdokat költenek, de az ár gyakran visszatérül, mert a világon nagy kereslet mutatkozik a fegyverek iránt. A fegyvervásárlási láz legnagyobb nyertesei az Egyesült Államok és a nyugat-európai országok, de az utóbbi időben olyan új szállítók is megjelentek a piacon, mint Brazília vagy Izrael. A feszült nemzetközi helyzet, az elszaporodó válsággócok kedveznek a fegyverszállítóknak. A tőkés világ fegyverexportja már túllépte az évi 25 milliárd dollárt, és .évenként átlagosan 3—5 milliárd dollárral bővül. A méregdrága harci eszközök zöme az Észak-Af- rikától Délkelet-Ázsiáig húzódó övezetekbe ömlik, ahol a piacokért éles verseny dúl az Egyesült Államok és Az amerikai haditengerészet új eszköze a „Hornét” nevű repülőgép, amely képes a hang. sebesség kétszeresének az elérésére. 20 milliméteres gépágyúján kívül radarral irányít, ható, illetve hőkeresd rakétákkal is ellátják. Hamarosan ez is biztosan eladó lesz! (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Nyugat-Európa fegyverszállítói között. Az USA a közel-keleti térségben elsősorban Egyiptomot látja el. A tervek szerint 1984-ig 4 milliárd dollárért ad el fegyvereket Egyiptomnak: egyebek között 250 Chrysler gyártmányú harckocsit és 40 db a General Dynamics üzemeiben készülő F—16-os harci gépet. A nyugat-európai fegyvergyártási láz egyik nyilvánvaló oka az, hogy a hadiipar csak a külső piacok révén tud versenyben maradni az amerikai és más konkur- rensek mellett. Franciaország háromszor annyi katonai repülőgépet exportál, mint amennyire saját hadseregének szüksége van. A legnagyobb francia fegyvergyártók évente 5 milliárd dollárért adnak el külföldön fegyvereket, tehát a külső piactól függenek. Ezért törekedtek a franciák arra a nagy üz- »letre, amely szerint 1985-ig 10 milliárd dollár értékben szállítanak harci gépeket a Perzsa-öböl menti olajországoknak. Az üzlet tovább erősíti a legnagyobb francia repülőgépgyártó, s egyben fegyverexportőr cég, a Mi- rage-okat előállító Dassault— Brégnet Aviation piaci pozícióját. Hasonló a helyzet Nyugat-Európa más fegyverszállító országainál is. A fegyverbiznisz új szállítókat is a piacra csalogat: a még 1975-ben is szinte nulla szinten álló Brazília harckocsikat, repülőgépeket exportál elsősorban a közel- keleti, az afrikai és a latin- amerikai piacokra. A kötelékrepülők irányítása a lokátorok bonyolult összmun káját teszi szükségessé. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) A hadviselésben a légierők a második világháborúban váltak igazán fontossá, napjainkban pedig a légteret uraló eszközök akár eldönthetik a háborúk kimenetelét is, a polgári repülés útvonalai pedig az egész földünket behálózzák. Ennek megfelelően fokozódott a légteret ellenőrző eszközöknek, a rádiólokátoroknak a szerepe. A lokátorok nagyobbik része a felderítést szolgálja. Az ún. felderítőlokátorokat jellegzetes, körbeforgó antennájukról ismerhetjük fel. Az antenna függőlegesen kiterített legyezőhöz hasonló alakú nyalábban sugározza ki a rádiójeleket, s a sugárzási szünetekben veszi a visszaverődő jeleket. Az ezekből előállított kép olyan, mintha felülről látnánk az ellenőrzött légteret, a különböző magasságban repülő gépek ugyanis mind egyetlen síkban jelennek meg a radar- ernyőn, mint fénylő foltok. A magasság mérésére általában egy másik lokátort használnak, annak az antennája vízszintes síkban szétterülő sugárnyalábot hoz létre, s ez az antenna jellegzetes „bólogató” mozgása révén különböző magasságokat pásztáz. A lokátoros helymeghatá* rozásnak a polgári repülésben kisebb szerepe van, mint a légvédelemben, hiszen a polgári repülésben a repülőgép személyzetének együttműködése természetes; a lokátor ernyője előtt ülő irányító rádión megkérdezheti a leszállópályához közelítő gép pontos repülési magasságát stb. Persze itt sem nélkülözhető a helymeghatározás, s különösen akkor nem, ha egyszerre több gép is repül az irányítóállomás légterében. A légi irányítás a másodlagos lokáció elve szerint működő berendezéseket is használ. Ennek az a lényege, hogy a földi lokátor nem a saját jeleinek gyenge visszhangját . figyeli, hanem a repülőgépeken elhelyezett válaszadók jeleit. A földi adó általában a felderítőlokátorral együtt forog, s függőleges nyalábban sugározza ki a kérdező jeleit. Ezeket a repülőgépeken levő „figyelő vevő” észleli, s ilyenkor önműködően kapcsolja be a válaszadót, amely a gép azonosítási számát és repülési magasságát sugározza ki. Titán és alumínium Az előrejelzések szerint a titán és az elsőrendű minőségű alumínium egyre keresettebb hiánycikk, ezért az Egyesült Államok vezető repülőgépgyárai aligha tudják idejében teljesíteni szállítási kötelezettségeiket közforgalmi és katonai repülőgépekből. Titánból 1968-ban mintegy 4 millió kilogrammot használtak fel, ám 1981-ben ennek a duplájára volt szükség. Titánszivacsból 1980-ban az Egyesült Államokban 19 854 tonnát használtak fel, s ebből 1476 tonnát Japán, Nagy-Britannia és a Szovjetunió szállított. A behozatal lehetőségei azonban fogyatkoznak. Ezért is a titán ára rohamosan növekszik. Francia helikopterek A francia helikopterek története 1923 januárjában kezdődött, amikor Juan de la Cierva C 4-es autogiro típussal a levegőbe emelkedett, s ebben az országban is megindult a forgószárnyas repülés kezdete. A francia ' helikoptergyártás a második világháború után, az ötvenes években zárkózott fel a világ élvonalához az amerikai, a szovjet és az angol helikopteriparhoz. 1957-ben több gyár fúziója során megalakult a Sud-Aviation konszern, és ebből azóta számos nagy sikerű francia típus került ki bel- és külhoni használatra. Addig az időig több francia gyár és tervező- iroda foglalkozott a helikopterek fejlesztésével: így a Breguet, a Nord-Aviation, a Suae stb. A dugattyús korszakot 1955-ben váltotta fel a gázturbina, amikor ilyen hajtóművet kapott az Alouette 11. helikoptertípus. 1970-ben a gázturbina további térhódításának lehettek szemtanúi a franciák. A múlt évtizedben már a legtöbb katonai és polgári rendeltetésű helikoptert gázturbinával tervezték. A képünkön látható SA— 365 Dauphin katonai és polgári célokra egyaránt bevált típus, amelyből (Dauphin I. és II.) eddig harminc országnak kb. 400 darabot adtak el. Egyébként 80 ország vásárolt eddig ebből a 12 helikoptertípusból, amelyet Franciaországban gyártanak. Polgári vonalon ezek a helikopterek beváltak a tengeri és a hegyi mentésnél, egészségügyi célokra, valamint kötélpálya-építésnél, tengeri fúrószigetek kiszolgálásánál stb. Hajózás ködben Angol gyártmányú automatikus ködjelző automatákat láthatunk, amdlyek hangjelző rendszere 3—4 kilométer ható- távolságú (KS) A köd: felhő a föld felszínén vagy a vízfelület fölött. Szabad szemmel egymástól megkülönböztethetetlen 2—50 mikrométer átmérőjű — vízcseppecskékből áll. Szárazföldön a legáltalánosabb típusú köd a talajköd, amely a földfelszín és az alsó rétegek éjszakai lehűlésének a következménye. Ha a lehűlő földfelszínnel érintkező légréteg páratartalma nagy, vagy ha a levegő nagyon lehűlt, talajköd keletkezik. A ködképződést erősen befolyásolja a szél sebessége. Nagy szélben gyengébb a helyi lehűlés, vagyis valószínűtlen a ködképződés. A vízszintes légáramlás nyomán keletkező ún. ad- vekciós ködöt egy eleve hideg felület fölé benyomuló nedves légrétegek okozzák. Ilyen típusú jobbára a tengeri köd, s a világ legködösebb területei is a tengereken találhatók, az óceánok hideg áramlatai felett. A világtengereken ma már rengeteg hajó közlekedik, köztük sok óriás tankhajó, egyes területeket pedig a tengerre telepített olajfúró szigetek népesítenek be. A ködben közlekedő hajók egymásra is veszélyt jelentenek, meg a tengeri építményekre is, beleértve a tengerbe egyre mélyebbre benyúló kikötőket is. Mivel a tengereket és óceánokat időnként elborító ködtakaró eloszlatása reménytelen vállalkozásnak tűnik, a vízi közlekedés nagyobb biztonságára kell törekedni. A radartechnika elterjedése növelte ugyan a ködben való hajózás biztonságát, de nem nélkülözhetők az erős hang- és a folyamatos rádió jelzések sem. Ma már sok olyan automatikus biztonsági készülék van működésben, amely — hajóra vagy valamely tengeri objektumra (olajfúrótoronyra, világítótoronyra, hajóra stb.) — telepítve a láthatóság egy előre beállított szintre való csökkenésekor különféle jelzések kibocsátását kezdi meg. A működésük elve az, hogy fotocellával mérik egy izzólámpa fényének a köd által visszavert részét, és amikor a visszavert hányad eléri azt a mértéket, amely például a három mérföldes láthatóságnak felel meg, akkor a fotocella egy 'relé útján működésbe hozza a szükséges berendezéseket.
