Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-29 / 124. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. május 29., szombat Pedig helyben is A település annak a három községnek az egyike, amely minden módon Detk- hez kapcsolódik: közös a tanács, közös az iskola, közös a mezőgazdasági nagyüzem. — Származik ebből valami kisebbségi érzésük a hidasiaknak? — Egyáltalán nem. A lu- dasi ember mindig tartotta magát. Pedig nem „teperi” a pénzt Itt nincs minden háznál kisgazdaság, csak imitt-amott. Annyira igyekszik, hogy jól éljen. De ami pénzt megszerez, azt el is költi, méghozzá értelmesen. Nálunk nem az a jellemző, hogy a bankba viszik a pénzt, hanem az, ‘ hogy onnan hozzák ki. Ezt a tanácselnök, Kon esős István mondta* aki ugyan Detken „székel”, de Ludason lakik Ha teheti, ő jön ki az ügyfél-fogadásra, amit Ludas: vasutasfalu. A hagyományok mellett megújhodás is tapasztalható: nemrég adták át az új vasútállomást. — Egyébként hogy vagy? Jól? Ennek igazán örülök szevasz! Aztán kattanás. A ludasiak utaznak. Sokan és gyakran — vonattal. Tehetik. Vasútiak. Mint valamikor is azok voltak De nemcsak bevásárolni járnak ide-oda. Azt is. Sokuknak van bérletük a fővárosi színházak valamelyikébe. Időnként pedig csak azért kerekednek fel családostól, hogy felruccanjanak Budapestre egy halászlét megenni. Aztán estére már itthon is vannak. — Jól öltözöttek a gyerekek, de nem túlöltözöttek — magyarázta a tagiskola vezetője. — Nálunk mindenki köpenyt viseL Ez is számít. De ha megyünk kirándulni, a néhány száz forint a buszért, ebédért nem számít Amellett még a zsebpénz is. Szegény gyerek... ? Azok a családok, amelyek nemrég jöttek Szabolcsból a tsz-be, azok, ugye... ? De a mi kisiskolásaink nem, különítik el őket, hanem még mintha inkább igyekeznének magukhoz fűzni. Öregek és fiatalok Furcsa ellentmondás: csökken a község lakóinak a létszáma, ugyanakkor ma több gyerek jár egy-egy osztályba, mint azelőtt kettőbe. Akkor még összevont osztályokban folyt a tanítás. Ma mindenki délelőtt jár iskolába. A legkisebbek helyben, Nyár eleji kép a kertek aljáról ★ A Jövő ... (Fotó: Kőhidi, Szántó) ten csak egyszer, csütörtökön árulnak. De hát az keretre megy... Tulajdonképpen a lábát sem kell kitenni senkinek a községből ahhoz, hogy minden szükséges árucikket beszerezzen. Az önkiszolgáló üzletben nem volt csúcsforgalom ott jártunkkor, a délelőtti órákban, de a pénztárnál Juhász Tibornénak így is fürgén kellett mozgatnia az ujjait: két-három vevő ott állt tele kosarakkal. Azért, mert vasúti Valamikor nagy vonzása volt a vasútnak. Oda bekerülni, maga volt a biztonság. — Ma már a fiatalok nem tolakszanak a forgalmi szolgálatért — magyarázta Varga Pál, az állomás egyik pénztárosa a mai helyzetet. — A gépre, a mozdonyra nem kell hívni őket. De itt, ahogy szokás mondani, se éjjel, se nappal, se ünnep, se hétköznap. Igaz, a fizetés sem rcxssz, de az ilyen beosztásba. .. ? A mai fiatalok, akik otthonról mindent megkapnak. .. ? A nagy üvegablak előtt az asztalnál ott ült Perge János forgalmi szolgálattevő. Várta, hogy az „MT” beálljon. Hat kocsit kellett belőle „kisorolni” itt, Ludason. A miskolci menetirányítóval ebben az ügyben váltott néhány szót, aminek csak egy lehetett a vége: — Ha Perge Jánosra bízom, akkor nyugodt vagyok — hallatszott a kagylóból. A lélekszám nem éri el az ezret. Ludason tizenöt ház áll üresen. Utaznak, hiszen vasútiak. Mondják, vasárnap az egész család felruccan Pestre egy halászléért. Aki építkezni akar, kedvére válogathat a másfél száz üres telekben. Közös a gazdaság és közös a tanács is. A boltok polcai tömve. A mirelit csirkét Törökszent- mlklósról hozzák. hetenként háromszor tartanak. Senkinek sem kell tehát a szomszédba utaznia, ha hivatalos teendőit akarja elvégezni. Különben sem szükséges utazniuk a hidasiaknak, hiszen helyben szinte mindent megkapnak. — Most hőtároló® villanykályhát nem tudok adni — mondta az iparcikk-üzletben a vezető, Csengeti Imre. Nem rossz. Micsoda hiánycikk. — Időnként nem szállítanak annyi Ráma-margarint, mint amennyit kérek — hallottam Kovács Gyulánétól, a 2-es számú önkiszolgáló bolt vezetőjétől. — Kisméretű téglából nincs most itt, a telepen — sajnálkozott Lukács Kálmán, a Bene Völgye ÁFÉSZ „tü- zépese”. — De a gyárból tudok rendelni, csak saját fuvarral kell elmenni érte. A vasútállomás melletti büfében pedig Szobó Kálmánná üzletvezető-helyettes közölte: — Minden nap főzünk, az előfizetéses vendégeinknek adunk menüt. Frissen sültet bárki kaphat Aztán még a zöldségbolt és a hentesüzlet, is várja a vevőket Igaz. húst egy héA nagy esemény előtt csinosítják a falut Talán az Igazságos Megértőén mosolyog az iparcikkbolt vezetője, mint aki megszokta már a kérdést. — Időnként megkérdezik tőlem, ha áruért megyek, mi újság a Lúdas Matyiéknál? De ezt csak kedveskedésből teszik. A tagiskola vezetője, Kon- csos Istvánná már más fogalmazást is hallott Ilyet: — Ludas? De ugye, nem ludas? Szokták kérdezni tőlem. Mit lehet ilyenkor tenni? Jó arcot vág hozzá az ember. — Hogy pontosan hol olvastam, most fejből meg nem mondom, de abban biztos vagyok, hogy 1463-ból való az első írásbeli emlék, amelyben a község már a mai nevén szerepel. Állítólag Mátyás királynak volt itt, a réten liba tenyészete. Az öregek egyre ezt erósgetik, hogy innen a község neve. Van olyan személy is, aki úgy tudja, Ludos néven már az 1200 években említik ezt a települést Más változat szerint a település határában hajdanán sok volt a vadliba, és ez a körülmény nyújtotta volna a név eredétét. Hogy a hangsor mennyire vethető össze egy nagyjából hasonló latin szóval is, azt nehéz lenne most eldönteni Egyszóval: Ludas az Ludas, anélkül, hogy pontosan tudnánk, ebben ki a ludas. MÁTYÁS KIRÁLY FARMJA Nem ludasok—ludasiak Panasz máshonnan is érkezik Ludasra címezve. A keverőüzembe. Kevés a táp, mondják esetenként az állattartók. — Mi minden megrendelésünknek eleget teszünk — mondta Jakcsi Etelka, a megbízott üzemvezető. — Ha a megrendelőink még „közben” is kémek valamit tőlünk, szívesen állunk rendelkezésükre, ha van alapanyagunk. A régi malom teljesen keverőüzem, ami nem csu- megfiatalodott. Most már pán névváltozást jelez. Talán még egy „igazi” molnár is dolgozik a gépek között. A. többiek java betanított munkás. Innen látják el a környék minden nagy- és kisüzemét, ha úgy tetszik, kulcsfontosságú szerepet töltenek be. Havonta mintegy kétszázötven vagonnyi táp jut el Ludasról a közelebbi távolabbi megrendelőkhöz. Képeslapot tessék Ludas nagyon készült a legújabb eseményre, amihez az ötletet a község neve szolgáltatta. Az biztos, hogy szinte mindenki „lázban égett”. Festették a házakat, mázolták a kerítéseket, ká- tyúzták az utakat, veszekedtek a sátrasok a helyekért, az ÉMÁSZ szakembered a távvezetékeket „csapolták meg”, nyüzsögtek az idegenből jöttek Is. Ez természetes. Ha már Ludas, Ludas. És ha van egy Lúdas Matyi hetilap. De azt kevesen tudják, hogy ludas! képeslap is kapható. Rajta négy jellemző részlete a községnek. — Ezt még én csináltattam annak idején — mondta az iparcikkbolt vezetője, aki, természetesen (?), nem ludas! származású. Nem tudom, ki hogyan van vele, nekem ez a képesla p önmagában is sokat mond. Mintha azt sugallaná: az itteniek adnak magukra. Ahogy mondták: a hidasiaknak mindig volt — tartásuk. G. Molnár Ferenc a III. osztálytól felfelé pedig Detkre. Busz viszi és hozza őket naponta. Üres tanterem ma sincs Ludason, mert korábban sem volt több kettőnél. Tessék belegondolni. Ahogy kopnak az idősebbek, úgy csukják be a portákat. Ma is legalább tizenöt olyan épület van, aminek kapuján lakat lóg: eladó. Ha volna rá vevő. — Közművesített házhelyünk van százötven — inkább panaszolja a tanács elnöke, mintsem dicsekedne vele. — De nem kell. Amióta tartós használatba adjuk, azóta csak egy kelt el. Idegenkednek ettől a megoldástól. Hogy a közös kalapból mostohábban gurul-e a forint Ludasra? Még a feltételezés ellen is tiltakozik az állam első számú helyi képviselője. — Ha két utcában az utat meg tudnánk csináltatni, akkor tíz évig a fejem se fájna — sóhajt fel. — Most csak a villanyra és a szennyvízre telik. A többi? Már kész Komfortos a falu is. A környéknek is Érdekes ez a község. A fő útja mintha kicsit szikárabb lenne, mint a belőle nyíló utcák környéke. Az is feltűnő, hogy Itt nincs annyi manzardos-szuterénos „szomszéd-bosszantó” csoda-palota, mint a karnyújtásnyira eső Mátra lábánál. Nem hivalkodni akarnak, jut eszébe az embernek a már korábban hallott megállapítás. Pedig hajdanán Ludason még a gyorsvonat is megállt. Naponta két pár mindig és esetenként másik is, ha a környékbeli nagybirtokosok valamelyike hazarándult. — Ma már nem áll meg a gyors — tudtuk meg az állomáson. — Nagyobb baj annál, hogy délután 15.40- től 18.30-ig nincs vonat odafelé. Ez — panasz Ha úgy tetszik, tipikus ludast panasz.
