Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-01 / 101. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. május 1., szombat GAZDASÁG —TÁRS AD ALÓ Népgazdaságunk ötödik ötéves tervidőszaka alatt alkotott és megvalósított hazai újítások pénzben is mérhető értéke meghaladta a 3,6 milliárd, a talál- | mányoké pedig a 16 milliárd forintot. A számok bármennyire is tetszetősek, de — mint i a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszu- j sán és az országgyűlés 1981-es téli ülésszakán is többen szóvá tették, és tényekkel bizonyították — újító-, feltalálómozgalmunkat közel sem olyan eredményességgel hasznosítjuk, ahogyan arra képesek lennének, és ahogyan arra szükség lenne társadalmunknak. Vajon milyen okok miatt pazarlunk, vagy gazdálkodunk rosszul az egyébként nemzetközileg is elismert szellemi értékeinkkel? E kérdésekről megyénkben élő újítókkal, feltalálókkal, valamint a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának munkatársával beszélgettünk: dr. Baranyi Miklóssal, a hatvani kórház osztályvezető főorvosával, Bátori Tiborral, az Egri Dohánygyár gyártásszervezőjével, Pápista Józseffel, a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság felnémeti üzemének műszaki vezetőjével, Petykó Ferenccel, az egri Finomszerelvénygyár gyártástervezőjével és Nagy Sándorral, azSZMT közgazdasági és szociálpolitikai osztályának vezetőjével. Lapunkat Koós József képviselte. tr NÉPÚJSÁG: Világhírű hazai és külföldi tudósoktól, — közöttük Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas kutatótól — neves politikusoktól és kormányfőktől — például Helmut Schmidt nyugatnémet kancellártól — is többször hallhattuk az utóbbi években a következő megállapítást: bár földrajzi ménetekben Magyarország kis iprszág, de szellemi kincsei alapján a nagyhatalmak együce. Persze hogy jólesik a dicséret, az elismerés, ugyanakkor egy felmérésből egyebek között az derült ki, hogy 1979-ben a tízezer lakosra jutó szabadalmi bejelentések száma Csehszlovákiában 3,7, Bulgáriában 2,9, Lengyelországban 1,5, a Szovjetunióban 4,6, Japánban 10, Ausztriában 2,6, Svájcban pedig 5,4-szer volt több, mint nálunk. Vajon mit takarhatnak, mire figyelmeztethetnek bennünket a fenti számok? DR. BARANYAI MIKLÓS: Ha már Szent-Györgyi Albertet említette ... Szóval, ő már Szegeden is biztos volt abban, hogy a paprikából nyerhető ki a C-vitamin. És miért nem tudta Magyar- országon előállítani? „Mindössze” azért, mert a felfedezésének gyakorlati megvalósításához szükséges technikai eszközöket itthon nem tudták megteremteni. Azóta persze nagyot változott a világ. Ma már a „nem tudták megteremteni” helyett azt hallja az ember, hogy „majd meglátjuk, egyelőre nincs rá pénzünk, gépünk, kapacitásunk, meg a piacot is meg kell néznünk stb., stb., stb.”. A példával kizárólag azt kívánom bizonyítani, hogy nagyon sok kisebb-nagyobb értékű újítás, vagy találmány véleményem szerint napjainkban is azért fut rö- vhäebb-hosszabb időre zátonyra, mert nincs, aki kivitelezné, aki gyártaná, aki forgalmazná, vagy csak egyszerűen felkarolná az új szellemi termékeket. Ez bizony nem hat lelkesítőén az alkotó típusú' emberekre. Lehet persze, hogy más területeken, más szakmákban az én tapasztalataim nem általánosíthatók. PETYKÓ FERENC: Nagyon is helytállóak! Bizonyításként egy friss példa rá: fiatal kollégáim feltaláltak — ahogyan mondani szoktuk — egy egyszerűen nagyszerű kis szelepet. Három országban már igent mondtak rá, gyárunkon kívül viszont a magyar illetékesek közül még senki sem nyilatkozott... PÁPISTA JÓZSEF: Az egyik szabadalmunkat — társszerzője voltam — 1976. június 21-én jelentettük be. A Német Szövetségi Köztár- sáságban 1979-ben, Angliában 1980-ban, Magyarországon pedig 1981-ben mondták ki, hogy jó, kell, szükség van rá ... BÁTORI TIBOR: Ezek szerint én szerencsésebb helyzetben vagyok. Nálunk ugyanis az esetek döntő többségében viszonylag hamar elfogadásra, megvalósításra, vagy visszaadásra kerülnek a beadott újítások. NAGY SÁNDOR: Mielőtt az érintett témával kapcsolatosan véleményemet elmondanám, szabad legyen két megjegyzést fűzni a bevezetőben említett statisztikai adatokhoz. Az egyik: nem mindegyik országban úgy értelmezik a szabadalom fogalmát, mint nálunk. A túl merev szabályok miatt azonban ezzel együtt is igaz, hogy a hetvenes évek elején igen erősen megtorpant az újítómozgalom hazánkban. A másik: a visszaesést követő utóbbi két-há- rom évben viszont örvendetes változások történtek honi újítómozgalmunkban. A számszerű növekedés mértéke több mint kétszerese a korábbinak, így előbbre kerültünk tehát azon az említett statisztikai táblázaton. Amit pedig az eddigi vitához kapcsolódva szeretnék elmondani: a vélemények teljes mértékben egybeesnek a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának megyei tapasztalataival. Mi is úgy látjuk, hogy a vállalatok, az intézmények, a különböző gazdálkodó- és termelőegységek ma sem kellően igénylik és becsülik meg — tisztelet a kevés kivételnek — az alkotó ember szellemi termékeit, munkájának eredményeit. A közelmúltban tartott munkahelyi tanácskozásokon szinte kivétel nélkül elhangzott ugyan a vezetés részéről, hogy „nem vagyunk olyan gazdagok, hogy ne szoruljunk rá az újítómozgalomra”, de a gyakorlat sajnos nem ezt bizonyítja. Változatlanul gyomnövényként . burjánzik az újítómozgalomban a kötelező adminisztráció, a teljesen fölösleges, értelmetlen bürokrácia. Érthetetlennek és elfogadhatatlannak tartjuk a hosszú átfutási időket, igen gyakran megbízhatatlanok és felületesek a szakvéleményezések és bosszantó az az óvatosdi magatartás is, amely egy-egy jelentősebb újítási, szabadalmi díj összegének megállapítását és kifizetését megelőzi. Ugyancsak szomorú, s egyben elgondolkodtató tény az is — egy széles körű felmérésünk alapján mondom —, hogy megyénkben mindössze hat Olyan munkahelyet találtunk, ahol megfelelő képzettséggel rendelkező szakember foglalkozik az újítómozgalommal, a találmányokkal. NÉPÚJSÁG: Mindez nem vigasztaló, sőt azt is mondhatnánk: több mint szomorú. Váltsunk azonban témát. Az újítómozgalom megtorpanását megyénkben és az országban is sokan azzal magyarázzák, hogy a nem újítók kezdték ki az újítók és a feltalálók alkotási ambícióit. A kifizetett díjak ösz- szegével ugyanis csökkent a kollektíva számára kifizethető részesedési alap. A többség ezért éveken át úgy érezte: az 'ő pénzüket viszik el az újítások, a találmányok ... PETYKÓ FERENC: Bizony, ez így igaz. Ha bevezettek az üzemben egy újítást, azonnal elkezdődött a sugPetykó Ferenc Dr. Baranyai Miklós Bátori Tibor ANe/uif/aif kerekasztala Újítók, újítások: ój feladatok dolózás. Mit akar már megint ..., a mi pénzünkből akar meggazdagodni... Ez a hozzáállás, magatartás később aztán a munkán is meglátszott. A napok, hetekig, a hetek hónapokig elhúzódtak. Az ugyanis már senkinek sem jutott eszébe, hogy egy-egy találmánynak a hasznát a nyereségosztáskor azok is élvezik, akik „csak” legyártották a kigondolt gépeket, vagy alkatré- széket PÁPISTA JÓZSEF: Annak én kimondottan meghatározó jelentőséget tulajdonítok, hogy az érintett vállalatok, üzemek, intézmények és szövetkezetek vezetői maguk is újítók-e? Ahol igen, ott meggyőződésem, hogy a „beosztott” újítók élete és munkája is könnyebb, sikeresebb. Egyrészt, mert a hivatalos elöljárók, és a szabadalmak helyi szakmai elbírálói is megkóstolták már az újítók, a feltalálók alkalmanként igencsak keserű ízű kenyerét... Az ilyen vezetők — egészen biztos vagyok benne —, jobban segítik és támogatják az alkotó embereket... NÉPÚJSÁG: Különösen, ha a „beosztott” újítók esetleg be is vonják őket ötleteik megvalósításába? PÁPISTA JÓZSEF: Nem! Nem! Nem! Erről szó nincs! Sőt! A közhiedelemmel ellentétben a főnökök bevonása inkább újabb nehézségeket okoz. Egyrészt még több lesz a szakmai ellendrukker, másrészt a „csatát” is magasabb posztokról kijelölt zsűritagokkal kell megvívni. Mindezt tapasztalataim alapján mondom ... PETYKÓ FERENC: Ezzel én nem értek egyet. Szerintem egy kisebb beosztásban dolgozó újító esélyeit jelentősen növeli, ha valamelyik elöljárója is érdekelt ötletének kidolgozásában, megvalósításában. Vallom ezt annál is inkább, mert mondjuk meg őszintén: a kétkezi munkások, sőt még a pályakezdő műszakiak is lényegesen rögösebb utakon tudnak eljutni a megfelelő szakirodalomhoz, a legújabb kutatások eredményeihez, és „védnökség” nélkül jóval nehezebben tudnak eligazodni a kötelező adminisztráció és a bürokrácia útvesztőiben. NÉPÚJSÁG: Talán ez is az egyik oka, hogy csökkent a munkások által készített újítások száma? PETYKÓ FERENC: Biztos vagyok benne, hogy igen! DR. BARANYAI MIKLÓS: 'Szerintem is igaza lehet Petykó Ferencnek. BÁTORI TIBOR: Hát szó, ami szó: énhozzárp is közelebb áll, amit Petykó Ferenc elmondott. DR. BARANYAI MIKLÓS: Számomra rendkívül érdekes, amit itt, áz üzemekben dolgozóktól hallottam. Bár nem csupa öröm az üzemi újítók élete sem, de azért sok mindenért irigylem őket... NAGY SÁNDOR: Közismert, hogy 1982. január 1- ével már módosították — éppen az említett feszültségek miatt — az újítók díjazási rendszerét. A változás lényege az, hogy az újítási díjat ezután is a részesedési alapból fizetik ki, de az e célra kifizetett összegeket mentesítették a progresszív nyereségadó alól. Szó esett már róla, hogy megyénk üzemeiben is sor került az elmúlt hetekben az újítók tanácskozásaira. Az újfajta anyagi megbecsülést mindenütt jó jelnek értékelték, de az újítók még ezt sem tartják elégségesnek, megfelelőnek. A beszámolók s a viták résztvevői is azt javasolták, hogy az újítási és a találmányi díjakat termelési költségként számolják el. NÉPÚJSÁG: És van erre reális lehetőség? NAGY SÁNDOR: őszintén be kell vallanom: bár a javaslatokat mi ugyan továbbítottuk, de azzal is tisztában kell lennünk, hogy egy ilyen döntést kizárólag csak az országos szervek hozhatnak. Magánvéleményként teszem hozzá: nem hiszem, hogy erre a közeljövőben sor kerül... NÉPÚJSÁG: Ezek szerint még egyetlenegy „közös nevezőre” sem jutottunk eddig. Ez természetesen nem baj, elvégre beszélgetni és vitatkozni jöttünk össze. De vajon abban sem értünk egyet, hogy az újítómozgalomnak — ugyancsak sokan mondják, terjesztik és sérelmezik — az egyik legnagyobb szakadékét azzal ástuk meg, hogy a műszaki értelmiség számára munkaköri kötelességként írták elő pár évvel ezelőtt az újítások és a találmányok szalagszerű gyártását. Az eredménye közismert: a legtöbb nehéz ember, a legtöbb műszaki szépen, csendben letette a „lantot”. PETYKÓ FERENC: Igazuk van! Ezzel a rendelkezéssel éppen azokat hozták hátrányos helyzetbe, akik a szakmai képzettségüket a leghatékonyabban kamatoztathatták volna. Nagy kár, hogy így történt. A veszteség szinte felmérhetetlen ... BÁTORI TIBOR: Erre mondják: isten segíts, de ne ennyire! Szóval, lehet hogy jó célt kívántak szolgálni vele, de végül is visszafelé sült el... PÁPISTA JÓZSEF: Egy hivatására, szakmai tudására, a tudományra, a szakma újdonságaira valamit is adó ember természetes tulajdonsága az új, a jobb iránti érdeklődés. Ez az említett intézkedés bizony kizárólag azokat sújtotta, illetve állította „takarékra”, akik végül is szakmailag a legképzettebbek, így legalábbis elméletileg a legtöbbet tehettek volna az ügy érdekében. Arról nem is szólva, hogy mindezt igen erősen megsínylette a szocialista brigádmozgalom is. NAGY SÁNDOR: Vala- • mennyi megyei tanácskozáson fájó pontként említették ezt a bizonyos rendeletet. Én azt nem mondanám, hogy ez szakadékot okozott, de hogy nem is vált ösztönzővé, ahhoz kétség nem férhet. Száz és száz példával lehetne bizonyítani. NÉPÚJSÁG: Beszélgetésünk közben többször is arra gondoltam: vajon az önök őszinte vallomásai ugyan milyen érzéseket váltanak majd ki munkahelyük gazdasági vezetőiből a cikk olvasása közben, vagy után? PETYKÓ FERENC: Köszönöm a kérdést, mert valóban tévedésre adhat okot egyikmásik megjegyzésünk. Nekünk, újítóknak elsősorban nem a vállalatunk vezetőivel vannak vitáink, nézeteltéréseink. A mi gondjaink ugyanúgy az ő gondjaik is. Nekik is könnyebb, és egyszerűbb lenne, ha nem lenne annyi a törvény, a rendelkezés, a paragrafus. PÁPISTA JÓZSEF: Ha valahol, akkor nálunk valóban társadalmi ügyként kezelik vezetőink az újítómozgalmat. Túlzás nélkül mondhatom, hogy velünk együtt drukkolnak azért, hogy még több újítás, találmány szülessék vállalatunknál, és a jogos anyagi, erkölcsi megbecsülést is ki-ki megkapja. BÁTORI TIBOR: Csatlakozom az előttem „felszólalóhoz”. Vezetőink ugyanúgy ismerik a gondokat, a problémákat, mint mi, és ugyanúgy örülnének, ha egyszerűbbé tennék a „játékszabályokat”. NAGY SÁNDOR: Akár tetszik, akár nem, de a tények azok tények. Vagyis ez esetben sem a sértődöttség segít, hanem a közös gondolkodás, a közös cselekvés. Mondom ezt annál is inkább, mert megyénkben évenként a hasznosított újítások száma még az ilyen bonyolult feltételek mellett is meghaladja a kétezret. Gazdasági eredményeit forintban nem tudjuk pontosan mérni, de a különböző becslések az elmúlt évben is azt bizonyították, hogy az újítómozgalom évenként mintegy hat-hét százalékkal járult hozzá a vállalatok gazdálkodási eredményeihez. Vannak olyan üzemeink, — ezek közé tartozik az egri Finomszerelvénygyár, a Mátrai Erdő- és. Fafeldolgozó Gazdaság, az Egri Dohánygyár, a Mátraalji Szénbányák Vállalat, a Visontai Gagarin Hőerőmű, ahol az újítómozgalom eredményeként milliókkal emelkedett a vállalati eredmény és a kifizetett nyereségrészesedés. Éppen ezért senki sem a gondokból, a felvetett kritikai megjegyzésekből csináljon presztízst, hanem abból, hogy valamennyi értékes szellemi alkotás minél eredményesebben szolgálja a helyi és a népgazdasági igényeket. NÉPÚJSÁG: Bizonyára valamennyien tudják, hogy 1982. május 15-ére hívták össze az újítók és feltalálók V. országos tanácskozását. Önök személy szerint mit Pápista József Nagy Sándor Koós József (Fotó: Perl Márton) várnak ettől a szakmai konferenciától? DR. BARANYAI MIKLÓS: Lelkesítést, bátorítást, támogatást, megértést, az újat akaró ember buzdítását... PETYKÓ FERENC: Nagyobb lehetőségeket s ösztönző anyagi és erkölcsi megbecsülést. PÁPISTA JÓZSEF: Hogy valóban szó szerint megvalósuljon, amit itt valaki már megfogalmazott: a szakmai tudás minél gyorsabban és minél hamarabb termelőerővé váljék. •BÁTORI TIBOR: A mozgalom fékjeinek megszüntetését, az alkotó ember tudá; sának, szorgalmának valóban hatékonyabb kamatoztatását. NAGY SÁNDOR: Ahogyan már említettem: egy sor gond megoldása az állami szervekre vár. Én remélem, hogy ezen a tanácskozáson több olyan döntés születik majd, amely az újítókban nleglevő készségnek és tetben zöld utat biztosít, szándéknak minden tekin- Magam is sokat várok ettől a tanácskozástól, de azért azt is a tennivalóink közé sorolom, hogy a szakszervezeti szerveink is nagyobb felelősséget ' érezzenek az újítómozgalomért. Ne általában, hanem konkrétan és operatívan, s főképpen rendszeresen segítsék a mozgalom fejlődését, határozottan lépjenek fel a mulasztókkal szemben, és nagyobb bátorsággal vegyenek részt az érdekellentétek, a vélt, vagy a valós akadályok elhárításában. Mert valójában nem vagyunk olyan gazdagok, hogy társadalmunk ne igényelje az újítómozgalmunk valóban gazdag kincsestárát... NÉPÚJSÁG: Köszönjük a beszélgetést.
