Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-22 / 118. szám
6. ’ NÉPÚJSÁG, 1982; május 22., szombat BAJBAN AZ OPEC " x Lefelé „robbanó” olajár Az idei év már mindenképpen a nagy fordulat esztendeje a nemzetközi olajkereskedelemben. Alig néhány hónap telt el 1982-ből, máris Olyasmik történtek, amik korábban elképzelhet tétlennek tűntek. Például legutóbb, május első napjaiban a Kőolajexportáló Országok Szervezete, az OPEC elhatározta, hogy a jövő év decemberéig befagyasztja a jelenlegi olajárat. Csökken a bevétel A döntésben két érdekesség is van. Az egyik manapság már köztudomású: ezúttal a világ legnagyobb olajszállítóit nem a fogyasz- g tókat és az egész világgazdaságot kímélő önmérséklet i vezette, hanem kizárólag az ellen a veszedelem ellen védekeztek, amely őket magukat fenyegeti. Korábban ugyanis,, a felfelé rohanó olajárak idején, az OPEC — mindig nagy viták után — azért fagyasztotta be az árakat, hogy — a józanabb olajexportálók rábeszélésére — ne tegye végképp tönkre a világ olajfogyasztóit és a nemzetközi gazdasági viszonyokat. Most viszont zuhan az olaj világpiaci ára, az OPEC-tagok mind kevesebbért tudnak csak vevőt találni a fekete aranyra. Amiért aztán persze rohamosan — és már- már riasztóan — csökken a bevételük. A mostani befagyasztással tehát az érvényes alapár (34 dollárba kerül egy hordó nyersolaj) védelmére keltek. A másik érdekesség ezzel szorosan összefügg. A nagy olajfellendülés idején elfogadott befagyasztások mindig rövid időre, legfeljebb fél évre szóltak. Most viszont másfél évre előre próbálják megszabni napjaink legfontosabb fűtőanyagának árát. Próbálják, — de maga az OPEC sem biztos benne, hogy ez sikerül. A szervezet egyetlen eszköze ugyanis az alapár megvédésének nehéz küzdőmében a termelés csökkentése. Ennek a lehetőségnek azonban mostanában már igencsak a végén járnak az olajexportálók. Köny- nyen felmérhető, hogy miért. Az OPEC-államok alig két éve még közel napi 30 millió barrelt (hordót) exportáltak, míg ma a kivitelük alig 16 millió naponta. Csökkenő árak mellett ez legalább 50 százalékos bevételcsökkenést jelent, ami a legszilárdabb gazdaságú országokat is megrázná, nemhogy a köztudottan főként, vagy kizárólag az olajtermelésre alapozott, fejletlen iparú olajállamokat. A fegyver visszaüt Hiteles információk szerint 1982 dereka felé közeledve (Fotó — AP — MTI — KS) a 13 OPEC-állam közül már csak négynek nincs deficitje. Tehát a többi — hajdan irigyelten gazdag olajállam! — elkezdett eladósodni, s manapság, a nemzetközi gazdasági pangás idején nem könnyű hiteleket szerezni. Egyes olajországoknak ezért gyökeresen át kell alakítaniuk az olajboom idején született nagyralátó gazdasági terveiket. A leggazdagabb OPEC-társak — mint Szaúd- Arábia vagy Kuvait — csak átmeneti időre húzhatják ki a bajból segélyeikkel az olyan, pénzügyi katasztrófához közeledőket, mint Nigéria, amelynek olaját a nemzetközi olajtársaságok a'magas ár miatt egyszerűen nem veszik át. A kőolaj-exportálók szer- . vezete ekként fennállásának legsúlyosabb válságát éli át. Részben saját hibájából. Mostanában ütnek ugyanis vissza az elmúlt esztendők túlhajszolt olajárai. 1973-tól 1981-ig még a viszonylag legolcsóbb maradt szaúdi olaj ára is a tizenhatszorosára emelkedett: kettőről harminckét dollárra. Ez pedig olyan óriási nyomással nehezedett a fogyasztókra, hogy radikálisan takarékoskodniuk kellett. A fogyasztás visszafogása mellett gyorsan fellendült a más energiahordozókat kiaknázó ipar. Kifizetődő lett a széntermelés, a vízi és az atomenergia felé fordulás. Emellett a legnagyobb fogyasztók óriási olajtartalékokat halmoztak fel. Mindennek következtében az elmúlt esztendőben rohamosan esett vissza a kereslet az olaj iránt. A tendencia tartósnak bizonyult, s ezt a magasra tornászott olajárak sínylették meg. Romló kilátások Ma már a 34 dolláros hordónkénti árat is csak egy nemzetközi gazdasági fellendülés erősíthetné meg, erre viszont nincs sok kilátás. Az OPEC pedig kínlódva csökkenti — szinte havonként — az exportot, hogy a nemzetközi olajkínálat szűkítésével védje az árat. Hogy ez a fegyver meddig használható, az nagyon is bizonytalan. Irán például máris bejelentette, hogy nemsokára * növelni fogja termelését, hiszen a háború miatt nagy szüksége van az olajbevételekré. Könnyen lehet, hogy a katasztrofális helyzetbe jutott Nigériának is bele kell majd mennie a drasztikus árcsökkentésbe, és a termelésnövelésbe. Hiába határozott el tehát befagyasztást az OPEC, ha a szervezet egységét hamarosan szétzüllesztik a gazdasági kényszerűségek. A. K. Sophia Loren börtönben A brit birodalom „maradéka1 Falkland! párhuzamok A müncheni Süddeutsche Zeitung térképe a brit birodalom maradék függőségeit mutatja A casertai női börtön lakói — prostituáltak, tolva- [ jók, kábítószer- és cigarettacsempészek — nagy zajjal, kiabálással fogadták ^szerdán délután legújabb társukat, akit „Sophia Scic- colone, született 1934.” adattal vettek nyilvántartásba. Az új börtönlakó, ismertebb nevén Sophia Loren szerdától letölti 30 napos börtönbüntetését, amelyet egy 12 évvel ezelőtti, 5 millió lírás adócsalás miatt szabtak ki rá. A művésznő Géniből férje, Carlo Ponti filmrendező kíséretében érkezett Rómába.. Már a repülőgép lépcsőjénél várta a rendőrség, majd előzékenyen felszólították, hogy szálljon be a „Polízia” feliratot viselő Alfa Rómeóba. A repülőtér egyik különszobájá- ba vitték, ahol a beutazási formaságok után hivatalosan is közölték vele, hogy letartóztatják. A rendőrségi autó nem sokkal később elindult vele Casertába. A célnál mintegy félezer ember várta — nem számítva az újságírókat, a televíziós és fotóriportereket — virággal, vagy csak a nevét kiáltozva. Nyomban bevezették abba az egyszemélyes cellába, amelyben egy hónapot kell töltenie az államkincstárral szemben elkövetett bűnéért. Nem lehet tudni, miként fogadják majd rabtársai, ,ha a kötelező sétán észreveszik, hogy a szigorú törvény máris kivételez vele: a híres rab saját ruháját viselheti. összeállította: Huppán Béla A középkorú nemzedék még jól emlékszik az iskolai földrajz-atlaszokra, amelyeken a brit gyarmatbirodalmat jelölő zöld szín uralkodott. Kanadától a távoli Ausztráliáig értek egykor Anglia külbirtokai. S ha mára le is tűnitek a kolonia- lizmus klasszikus napjai, érdemes áttekinteni, hogy a Földön hol találunk .még többé-kevésbé Nagy-Bri- tanniától függő területeket. Brit kiülbirtokok még ma is három világrészben vannak, összesen több mint ötmillió lakossal, akiknek 96 százaléka azonban egy helyen, Hong Kongban él. E legfontosabb brit koronagyarmat ügyét Peking — gazdasági érdekből — egyelőre nem bolygatja, busás hasznot húz belőle, de a múlt században Kínától „bérbe vett” félsziget sorsáról előbb vagy utóbb dönteni kell. A jelenlegi szerződés 1997-ben jár le. Néhány évvel ezelőtt nálunk jószerével alig ismerték a Falkland nevet Nem igen tudtunk az Atlanti-óceán déli részén fekvő szigetekről, amelyek körül azóta világpolitikai veszélyekkel terhes konfliktus aiakult ki. A brit politikusok számára gond az egyetlen megmaradt európai függőség, Gibraltár is, amelyet Spanyolország magának követel. A Földközi-tenger nyugati bejáratát őrző „Szikla” sorsáról tervezett brit—spanyol tárgyalást éppen a Falkland-válság miatt halasztották el június végéig. A megfigyelők szerint bizonyos, hogy a mostani krízis kimenetele Gibraltár ügyét mindenképpen érinti majd. Számos megfigyelő egyenesen „falklandi párhuzamról” beszél. A maradék brit függőségek jó része már széleskörű autonómiával rendelkezik. A brit kormányzó mellett általában helyi törvényhozás működik, maguk Szabják meg pénznemüket, London csak a hadügyben, a belbiztonság ügyében és külügyeikben dönt. Többségük a nyugat-berlin (karib-tengeri) szigetvilágban található, mint a Turks és Caicos szigetek, Szent Kitts-Nevis, Montserrat és Anguilla, a Virgin- szigetek, és a Kajmán-szigetek. Az Atlanti-óceánban fekszenek még a Bermudák, valamint — Afrika és Dél- Amerika között — a Szent Ilona sziget, Napóleon száműzetésének helye. Ez utóbbihoz tartozik Ascension-szi- gete, amelynek a mostani brit—argentin konfliktusban stratégiai szerepe van. Innen szálltak fel azok a Vuloan típusú brit nehézbombázók, amelyek — a levegőben újratöltve — támadást intéztek Port Stanley repülőterének kifutópályái ellen, hogy megakadályozzák az argentin csapatok utánpótlását. Falklandhoz és a hírekből újabban szintén ismert Dél-Georginához tartoznak a Déli-Sandwich_szi- getek. Sőt, — s ez kevéssé köztudott —, e dél-atlanti tartozékok révén Anglia az Antarktisz egy jelentékeny cikkelyét magának követeli. Tucatnyinál több protek- turátuson, gyarmaton és társult államon lengeti tehát még a szél a brit lobogót, az Union Jacket. A gyarmattartás felett azonban visszavonhatatlanul eljárt az idő, s a történelem furcsa fintora, hogy London számára egyre inkább nehézséget okoznak külbirtokai. Hogy akkor miért ragaszkodik most mégis foggal-körömmel a Falk- land-szigetekhez? Magyarázatul a környékén található dúsgazdag olajmező, az An_ tarktisz-jog, a stratégiai helyzet és talán — az évszázados birodalmi reflex szolgál. Szegő Gábor |--------:-----------------------------------M it mutat a higanyszál? A bécsi hőmérő Az osztrák fővárosban a múlt héten folytatódott a közép-európai haderőcsökkentési tárgyalás. A 27. forduló megnyitása szám szerint a 304. teljes ülés volt. Kötélhúzás — meddig? Nyolc és fél esztendeje tart már a bécsi tárgyalás. Ha az eredményt, pontosabban az eredménytelenséget nézzük, jogosnak tűnhet a kétely: meddig tart még a kötélhúzás? Mikor lesz valami foganatja a tanácskozásnak? Egyáltalán van-e szükség erre a fórumra? Bár az effajta kétkedés érthető, mégis azt kell mondani : a bécsi tanácskozást minden körülmények között fokozott figyelem illeti meg. Nem lehet „kiábrándulni” belőle — akkor sem, ha eddig nincs kézzelfogható eredmény. A térségben, amelyről tárgyalnak, a legerősebb. a NATO és a Varsói Szerződés közvetlen konfrontációjának veszélye. A hivatalos adatok szerint összesén csaknem kétmillió katona néz egymással farkasszemet. A csapatoknak és a fegyverzetnek ez a koncentrációja a békés egymás mellett élés, a párbeszéd időszakában mindenképpen abnormális. Csökkentése nem csupán az európai népek számára létfontosságú. A bécsi tanácskozáson 11 teljes jogú résztvevő tárgyal: Csehszlovákia, az NDK, Lengyelország, a Szovjetunió, Belgium, Kanada, az NSZK, Luxemburg, Hollandia, Nagy-Britannia, s az USA, míg a különleges státuszú , résztvevők száma nyolc. Hazánk ehhez az utóbbi csoporthoz tartozik. A közvetlen résztvevők azok az országok, amelyekre a majdani haderőcsökkentés kiterjed, valamint azok az államok, amelyek itt csapatokat állomásoztatnak. Igaz, Franciaország — noha francia csapatok állomásoznak az NSZK-ban — nincs jelen Bécsben. Szabályos menetrend Az elmúlt nyolc és fél év alatt a tárgyalóteremben kialakult a szabályos menetrend. A csütörtöki ülés általában fél tizenegykor kezdődik és 40—50 percet vesz igénybe. Az elnök bejelenti, ki következik szólásra, és felteszi a kérdést, óhajt-e még valaki szót kérni? Ez ritkán fordul elő. Egy 1974- es megállapodás szerint az egyik héten valamelyik NATO-ország képviselője beszél, a másikon pedig a VSZ egyik államának delegátusa. A tanácskozást sajtó- értekezlet követi. Ez meglehetősen hosszú esemény, de nem annyira a tartalom, mint inkább a lebonyolítása miatt. A nyilatkozatot, ha például oroszul mondják el, lefordítják még németre és angolra, s ugyanígy tesznek a kérdésekkel és a válaszokkal. A munka azonban nemcsak a csütörtöki ülésből áll. Két- és többoldalú tárgyalások, egyeztető megbeszélések, fogadások követik egymást, sűrű rendben. Az eredménytelenség mögött végtére nagyon sok javaslat, és még több kemény tárgyalás húzódik meg. A megegyezés érdekében a szocialista országok jelentős engedményeket tettek, még a félútnál is tovább mentek. Például elfogadták azt a nyugati igényt, hogy a csapatcsökkentés két szakaszban történjék. Az elsőben csak a Szovjetunió és az Egyesült Államok vonjon vissza csapatokat, míg a második szakaszban kerüljön sor a többi részt vevő ország csapatcsökkentésére. A szocialista országok véleménye szerint a tárgyalás eredményeként 900—900 ezer fős, egyenlő szintre kell csökkenteni a két fél fegyveres erőinek létszámát, ezen belül a szárazföldi erőkét 700 —700 ezer, a légierőkét 200 —200 ezer fővel. A létszám- csökkentés alá eső csapatokat hazai területekre vonnák vissza, és olyan helyen állomásoztatnák, ahol nem károsítanák a tárgyaHson különleges státusszal részt vevő államok biztonságát sem. Miért nincs haladás? A szocialista országok kompromisszumos készsége ellenére eddig nem rajzolódott ki a megegyezés körvonala. Ennek elsődleges oka az, hogy terméketlen vita bontakozott ki a fegyveres erők nagyságáról. A hivatalosan beterjesztett létszámadatok szerint Közép- Európában a nyugati hatalmak 981 ezer és a szocialista országok 987,3 ezer katonája állomásozik; ebből a szárazföldi csapatok 791 ezer, illetve 865 ezer főt tesznek ki. A nyugati országok azonban nem fogadják el a szocialista országok adatait. Ragaszkodnak ahhoz az állításukhoz, hogy a Varsói Szerződés országainak csupán a szárazföldi csapataihoz 962 ezer fő tartozik. A NATO- államok kételyeket támasztanak a szocialista országok szavahihetősége iránt, s mind részletesebb bontásban kérik az adatokat. Az akadékoskodás mögött valójában ugyanaz az ok húzódik meg, ami a Géniben folytatott szovjet—amerikai rakétatárgyaláson, vagy a madridi Európa-tanácsko- zás esetében: nincs meg a kellő politikai érdekeltség a megegyezés iránt. Bécset ezért gyakran nevezik politikai hőmérőnek is, mondván, hogy az itteni fórum légköre, az eredményközelség többé-kevésbé pontosan mutatja a nemzetközi helyzet alakulását. Ez így igaz. Jóslásra most, az új forduló küszöbén sem érdemes vállalkozni, de tény, hogy a higanyszál állása jelenleg alacsonynak tűnik. Halász György Reagan lánya is a nukleáris fegyverkezés ellen Reagan amerikai elnök fiatalabb lánya is felemelte szavát a kormány nukleáris fegyverkezési politikája ellen. Patti Davis a kormány katonapolitikusait meghazudtoló érveléssel fejtette ki a kormányzat fegyverkezési politikájával ellentétes nézeteit szerdai Los Ange- les-i sajtóértekezletén. „A korlátozott nukleáris háború gondolata teljes képtelenség, nem lesznek sem korlátok, sem túlélők” — mondta. „A nukleáris fegyverek gyártását be kell fagyasztanunk, és meg kell kezdenünk a tárgyalásokat e fegyverek csökkentéséről,, — hangsúlyozta Patti Davis, aki az elnök jelenlegi, második házasságából született. A sajtóértekezleten, amelyen az amerikai, popzene két híressége, Stevie Wonder és Graham Nash is kiállt a leszerelés mellett, bejelentették, hogy június 6-án Da- sadenában tiltakozó nagygyűlést tartank a nukleáris fegyverek gyártása ellen. Több mint 100 ezer személy részvételére számítanak.
