Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-21 / 117. szám
I 4. NÉPÚJSÁG, 1982. május 21., péntek DOKUMENTUM - FIKCIÓ - VALÓSÁG Beszélgetés Téglásy Ferenccel A miskolci filmfesztivál után Fesztiválhangulat — volt... (MTI fotó — Tormai Andor felv. — KS) Minden eddiginél jobban sikerült. Ahogy az lenni szokott, így összegezte a sajtó, a közönség, s maguk a résztvevők is a 22. miskolci tévéfesztivált, mely csütörtökön zárta kápuit. Igazolásképp elég csak annyi, soha. ennyi benevezője nem volt az öt kategóriának, soha ennyien nem érdeklődtek a vetítések iránt. Izgalmasak voltak a közönségtalálkozók, jól sikerültek a vidéki stúdiók, s a külföldi meghívottak első bemutatkozásai, s a szintén első ízben megrendezett „fiókfesztivál” is a gyermekek számára. Igen-igen rangossá vált a programsorozat, értékessé az itt elnyerhető díjak. A legsikeresebb filmek rendezőinek egyikét, Téglásy Ferencet kérdeztük arról, mit tartott önmaga számára legnagyobb nyereségnek e fesztiválon. — Minden ilyen verseny egyfajta erőpróba, s igazolása az eltelt időszak munkájának, eredményes mivoltának. Számomra igen fontos volt e megméretés, öt esztendeje ugyanis, hogy az újonnan alakult Pécsi Körzeti Tv Stúdió munkatársaival érdekes kisérletbe kezdtünk, melynek úgy tűnik, mostanában érik be végre gyümölcse. — Miből áll ez a kísérlet? — Nos, a célját nyilván nem nehéz kitalálna: minél jobb, értékesebb dokumentumfilmeket akarunk készíteni. Módszerünk újszerűsége, hogy erősen csökkentett létszámú és állandó, stábbal dolgozunk. A csoport tagjainak így nemcsak egyfajta munkához — világosítás, kamera — kell érteniük, de akár két-három művelethez is. E formai újításnak nagyon sok a tartalmi haszna. Hogy példával érzékeltessem: mivel a gépkocsivezető nemcsak sofőr, hanem mondjuk világosító is, nem kígatáson. Így nem fog unatkozva rádiózni a riportalany legbensőségesebb vallomásánál. Minden ember igen fontossá válik, s ezt érzi is, így teljes szívvel dolgozik. Meghittebb, pontosabb, igazabb, elemzőbb, hatásosabb filmek készülhetnek így. Hisz egy idő- után már szemvillanásból iß értjük egymás szándékát. Fokozottan nagy ennek a jelentősége, ha figyelembe vesszük, milyen lehetetlen technikai körülmények közt nőtt föl e vidéki stúdió. Nemrég még seprűnyélre rögzítettük a mikrofont... — Az összeforrottságnak egyébként még az a kellemes következménye is van, hogy munka közben jobban ráérünk gondolkodni, töprengeni, az életet tanulni. — A Kossuth Kiadó Nívó- díját elnyert filmje, Az első cigányfalu című, azzal foglalkozik, szerencsés-e a homogén cigányközösségek létrejötte. — Hihetetlenül izgalmas feladat volt ezt kutatni. Mintegy fél évig tartott a forgatás, mely során számtalan embert; helybéliekét, ciganológusokat, hivatalnokokat kérdeztünk meg, s végül talán sikerült nemcsak egy vitatott jelenséget bemutatnunk, de állási is foglalnunk. Mármint amellett, hogy a cigányokkal nem szabad csak úgy „felülről foglalkozni”. Általánosabban: hogy a "spontán társadalmi jelenségekre idejében oda kell figyelni, s még akkor megkísérelni irányítását, amikor azt erőszakmentesen lehet... Azt hiszem egyébként, ennek; kimondása, általában a dokumentumfilm legfontosabb feladata. — Ebből.a megállapításból következik, hogy e műfajra talán soha nem volt akkora szükség, mint napjainkban. A miskolci fesztivál az elmúlt két esztendő eredményeit összegezte. Volt-e, valamilyen jele a dokumentumfilmezés felvirágozásának, netán megújulásának? — Attól tartok, az igen egyéni, friss hangvételű Benda László alkotását kivéve, semmi ilyesmit nem lehetett megfigyelni. A dokumentumfilmezés —r- én úgy látom — szerte a világon formanyelvi válságban van. Mindenütt folynak a kísérletek a megújulásra. Legtöbbünk célja az e műfajra oly jellemző úgynevezett „beszélő fejet” eltüntetni. Pontosabban, a nagyobb hatás érdekében, az eddiginél megfelelőbb arányban alkalmazni. A magyarországi próbálkozások azt hiszem közismertek. Dárdayék a játékfilmezés felől közelítenek, szituációkat játszatnak. Schiffer Pál módszere: művileg létrehozni a valóságot. Mi megpróbáljuk előre meglátni a lehetséges cselekvéseket, s ezt igyekszünk dramatizálni. Szóval szerintünk a dokumentumfilmekben továbbra is döntő kell, hogy maradjon a spontaneitás. Én természetesen abban hiszek, hogy ez a legjárha- tóbb út. E véleményem erősödött az e héten látottak alapján. — Munkásságának legutóbbi eredménye többek közt az NSZK-ban szerzett négy díj, a Bagóhegyi boszorkányért, illetve ez a mostani elismerés. Sok hasonló sikert kívánunk a továbbiakban. Németi Zsuzsa Még mindig Mátyás király, avagy az igazságos uralkodó 5. Heltai Gáspár erdélyi szász családból származik, de mint életműve és hitvallása is mutatja, elmagyarosodott, s 1551-től kezdve csak magyarul írta műveit. Az általunk idézett részlet 1568-ból (Cronica az magyarok dolgairól című könyIgen okossággal vigyázó ember is vala Mátyás király. És mikoron valakit* vádolnak vala előtte, avagy hogy a kémek valami hírt hoznak vala néki, nem mindenkor hiszi vala beszédeket... Erdélybe bemenvén, Hu- nyadon eloroszkodék a seregtől, és Kolozsvárra bemenvén, mind alá-fel kerengett az várasban. Azután a mészárszékbe ment, és ott úgy lógatta a mészárszéken lábait. Egy bíró lakott ott ellenébe a mészárszéknek, ki a jobbágyokkal nagy sok tűzre való fát hozatott volt, a kolozsvári szegény néppel azt felvágatta volt. Annak- utána a poroszlókkal mind a fa mellé kergeté a szegény népeket a piacról, hogy a fát behordanák a bírónak az udvarba, és asztogba raknák, tfgy talála az egyik poroszló Mátyás királyra, és mondó néki: — Jere, te sima orrú, hordj fát! véből való) Bonfini történeti művét dolgozta ót magyarra, gazdagította sok eredeti betoldással. Heltainál is, akár csak más szerzőknél, Mátyás király az igazságos, ragyogó, elérhetetlen, dicső magyar uralkodó, akire vágyakozva gondol az utókor. Mondá Mátyás király: — Hány pénzt adsz? És mondá a poroszló: — Ebet adok! — és jót rándíta egyet a válla kőzett a bottal, és úgy hajtó őtet a ház elejbe az vágott fa mellé. Hogy oda juta a király, tehát a bíró fekszik a kö- nyeklőn. Mondá Mátyás király: — Mit adsz, hogy besegítsem a fát vinni? Mondá a bíró: — Co el, kurvafi! Hordjad, mert ezennel úgy kékül meg a hátod! És szegény Mátyásnak vál. ' tig kellene hordani. A be- hordásba pedig három hasáb fára megírta volt Mátyás király az ő nevét veres krétával. Azonba eloroszkodék onnét, és Gyalubá ment fel a sereg közűbe. Harmadnapra alá jő Kolozsvárra. Mikoron egynyihány ^egynéhány) nap multatott vol- pa, szömbe hivató a kolozsvári bírót és a tanácsot. Hogy szömbe volnának, megkérdé a bírót, mint volna a váras? Épülne-e avagy nem? Volna-e szegénységnek valaki nyomorítására avagy nem? Feleié a bíró: — Felséges urunk, a te oltalmad alatt jó békességben vagyunk, nincsen a szegénységnek semmi nyomorúsága. Mond a király szolgáinak: — Menjenek a darabontok el, és hányják meg a bíró udvarában az új asztag fát. A fa kőzett ott megtaláltok három hasáb fát, amelyken az én nevem vagyon megírva veres krétával, hozzátok azokat ide. És a darabontok mind oda- futának, és megkezdék hányni az új asztag fát, és nem sok üdő múlva kettőt megtalálnának a fákban. És a király mondá a bírónak: — Hol vetted ezt a fát? Mondd meg! És a bíró megrémülvén, döderegve mondá: — Az jobbágyokkal hozattam. Mondá a király: — Kicsoda vágta fel? Mikoron a bíró hallgatna, megrevasztá (=megriasztá) a király: * — Mondd meg! És mondá a bíró: — Az várasbeli szegény nép vágta fel. Mondá á király: — Kicsoda vitte be udvarodba? És fordulván az egyik poroszlóra és mondá néki: — Lator, nézzed pz' orromat, ha sima? Lator! Most is tüzel a hátam a te ütésed miatt! És mondá az uraknak: — Lássátok a nagy kegyet_ lenséget! — és megbeszélé nékik az egész históriát. Annakutána mondá a bírónak : — Te hamis bíró, aggebnek és kurvafiának mondái, és meg akaród kéküteni hátamot, hogy füzetést kívánok vala a fahordásért. Ezeket a fá'kot hátamon kellett behordanom. Ihol kezem írása rajta vagyon, meg nem tagadhatod. Nem jobbágyul adták a szent királyok a szegény népet és a falukat a városokhoz, hogy a bírák és tanácsok rabul bírják azokat; nem tü jobbágyitok, hanem mindnyájan én jobbágyim vattok, mint szinte amazok szegények. — Te hamis és kegyetlen bíró, miérthogy, ezt a törvénytelenséget művelted, és eképpen szömemnek láttára hamisan megraboltattad, ezért akasztófa volna helyed; de hazámon nem művelem ezt a szömérmet, hanem harmadnapra a fejed elüssék. Te pedig, lator p>oroszló, törvénytelenségnek hóhéré, miérthogy a szegénységet így kénzottad, és énnekem megütötted minden ok nélkül az hátamot, és ebbel kínáltál engemet, harmadnapra elvágják a te jobb kezedet, mellyel megütöttél engemet és a szegényeket, és annakutána egy nagy gyevedert (=hevedert) kössenek nyakadra, és avval egyetemben az akasztófára felakasszanak. És a másik poroszlónak mondá: — Te szegénykergető lator, tégedet harmadnapra a prengér (=pellengér) alá vigyenek, és három pálcával jól megcőpőljék a hatodat, annakutána a várasból kiverjenek, és országomból kimenj’, mert ha megtaláltatol országomban, akasztófa le- szen helyed. És ezek mind így, lőnek. 1585. — Vége — Heltai Gáspár: Cronica az magyaroknak dolgairól (Részlet) A zsebpénz — Mennyi pénzed van? — Hatszázötven forint. — Kirándulásra gyűjtőd? — Nem. Ez még azon felül. Tetszik tudni, a családban nekem mindenki ad pénzt. Karácsonykor, húsvétkor különösen. Tavaly kétezer forintnál is többet gyűjtöttem. — Akkor biztosan kerékpárra? — Dehogy! Biciklit születésnapomra kapok. Apu azt mondta, hogy tízéves születésnapomra meglesz a bicaj... — Akkor...? — Csak úgy. Van. És nem is kell vele elszámolni. Azt mondta anyu; ez a te pénzed, ezzel azt csinálsz, amit akarsz... Néhány nappal később egy diáklányt látogattak meg a vidéki szülők. — Pénzed van, kislányom? A gyerek elmosolyodik. — Tetszik tudni, hogy van ez? Pénzből sose elég! Tegnap bementünk — csak úgjr stikában — a Dobosba, és azon nyomban odalett ötven forint. A mama érzi, hogy ez az ügy nem egészen stimmel, ezért rám való tekintettel „megdorgálja” tizenöt éves lányát. A kislány alig észrevehetően vállat von a lelki szövegre, és az anyja nyakába ugrik. — Igazán, anyuci! Annyi mindenre kell pénz. A körzőkészletem ára is elment. Itt annyi mütyür van, amit megvesznek a lányok. Igen, igen. Erről jut eszembe. Vettem egy táskát. Csoda édes. Majd meglátjátok. Hallgatom a beszélgetést, a közbe-közbe nagy komolyan fel-felmorduló atyai intelmeket. Az egyikre anyuka meg is jegyzi: — Ugyan, Lajos! Nem apácazárdába adtad a lányodat. Istenem. Elvégre fiatal. Mindent azért nem tilthatsz el tőle. Búcsúzáskor a papa a gavallér. — Itt van négy százas. De minden fillérről el kell számolni !! A gyerek lelkendezve kap a pénz után, és hanyag mozdulattal zsebre gyűri. — Apu! Zsebpénznek ezt koszi. És mi lesz a körzőkészlettel? — Persze, Lajoskám! Nem hallottad, hogy a (készletre adott pénzből szegénykémnek- mást kellett vennie? Üjabb háromszáz forint következik, és sok-sok puszi. Az ajtóból véletlenül visszapillantok. Pont rosszkor. A mama ugyanis ekkor csúsztat egy dugi ötszázast kislánya tenyerébe... — De erről apádnak egy szót se! Még annyit, hogy egy tanárnő arról panaszkodott, hogy az érettségiző tanítványai a Hotel Intercontinentalban tartották a bankettet... Akadtak, akik ezen csodálkoztak is... Szalay István Szabad kőm űvesek Magyarországon A magyarországi szabadkőművesség történetét dokumentáld) páratlan gyűjtemény került a Magyar Nemzeti Múzeum birtokába. A mintegy 1500 jelvényt, iratot, könyvet, metszetet, üvegpoharakat, fényképeket, textilt tartalmazó történelmi tárgygyűjteményt most dolgozzák fel a múzeum szakemberei. Képünkön: Aczél Eszter muzeológus a szabadkőműves gyűlé. seken viselt bőrkötényekről méretet vesz (MTI fotó — Tóth István felv. — KSj Irodalmi pályázat A Hazafias Népfront Heves megyei Bizottságán irodalmi pályázat kiírásáról döntöttek csütörtökön délelőtt. Több intézmény képviselőjének részvételével olyan operatív bizottság- alakult, amely kidolgozta, megfogalmazta a pályázaton való részvétel feltételéit. Az irodalmi pályázat célja, hogy megalapozza, kibontakoztassa Heves megye irodalmi életét. Az alkotásokat a líra, az epika és a dráma kategóriában várja majd 1983. január 1-ig az írószövetség javaslata alapján felkért zsűri. A pályázat részletes szövegét, feltételeit a Népújság irodalom-művészet oldalán teszi majd közzé a kiíró szervek nevében a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottsága. » le
