Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-20 / 116. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. május 20., csütörtök 5. * SZOVJETUNIÓ Örményország r • I r . I • I uj légikikötője Az Ararát völgyében, leginkább egy óriásgombára ha. sonlító épület áll. Ez az örmény főváros új repülőtéré- nek központja. A szokatlan' formát funkcionális követelmények szülték — a tervezők az örmény nemzeti építészet hagyományait követték — az építményen semmi sem öncélú, semmi sem felesleges. ' 1933 óta ez a kicsiny kaukázusi köztársaság harmadik légikikötője. Bizony, szükség is van erre, a lenyűgöző’ óriási épületre, hisz a hegycsúcsok és szakadékok változatos világában csak igen gyéren fektethetnek le vasútvonalat. Talán ezért is A repülőtéri személyzet az érkezőket egyetlen óriási teremben fogadja, ahová több szállítószalagon érkeznek a csomagok. Az utasokat fogadók egy galérián várakoznak, így könnyen felfedezhetik hozzátartozójukat. Az utasok részére rendszeresített óriási parkolót az indulási csarnok alatt körívben helyezték el. A központi teremben vannak a posta, a távírda, az interurbán telefonközpont, a fodrász, a büfék és az elárusító pavilonok. A második szint a légiirányítóké és a kiszolgáló személyzeté. A kör alakzat lehetővé teszi, hogy a diszpécserek valamennyi repülőPillantás az új repülőtérre (Fotó: APN—KS) lett Jereván a Kaukázusi és a Közép-Belső-Ázsiába vezető légiutak központja. A város második, nemzetközi forgalmat is lebonyolító repülőtéren óránként mintegy kétszáz utassal foglalkozhattak. Az új épület óránként több mint kétezer Aeroflot vendéget szolgál ki. Ha erre a forgalomra téglalap alakú épületet terveztek volna, annak több mint 500 méter hosszúnak kellene lennie. Ehelyett az építők egy 160 méter átmérőjű körben helyezték el mind a tizennégy beszállóállást, ahonnan az utas útlevél, vagy személyi igazolvány-, csomag- és jegyvizsgálat után egy teleszkópos lépcsőn egyenest a repülőgépbe juthat. A „gombában” a felső szint gyűrűjét az elutazók vehetik birtokukba. Itt hét miniváró van, mindegyik 300—300 utast képes egyszerre ellátni. A városból érkező buszok egyenesen a megfelelő részleghez szállítják az utasokat. gépállást jól láthassák. Ez megkönnyíti az óriási légibuszok földi mosatását. A tervezők és kivitelezők nemcsak a biztonságot, kényelmet és esztétikumot tartották szem előtt, de gondoltak arra is, hogy a repülőtér a lehető legkevésbé károsítsa környezetét. A repülőgép-állásokat például úgy helyezték el, hogy érvényesüljön az épület zajelnyelő szerepe. A jereváni légikikötőből a Szovjetunió hatvan városába, Szíriába és Libanonba indul rendszeres légijárat. Moszkvába például naponta hat-nyolc is. Jelentős helyet foglalnak el a nemzetközi légiteherszállításban az itt landoló charterjáratok is, amelyek fogalma a nyári hónapokban különösen megnő. A Zvartnoc légikikötő — Jereván legnagyobb és legújabb repülőtere Szovjet- örményország megalakulásának 60. évfordulójára készült el. Mihail Csernisov LENGYELORSZÁG A „HALDEX” közös vállalkozás 1959 óta működik — mind- < két ország hasznára — a tatabányai és a lengyelországi slaski bányáik közös vállalkozása, a „HALDEX”, amely magyar eljárás hasznosításával a meddőhányók addig füstölgő, szürke tömegéből értékes fűtőanyagot nyer vissza. A slaski meddőhányókból eddig hétmillió tonna szenet nyertek ki, s az egykor kietlen, egészségtelen levegőjű tájon ma erdők sarjadnak, új lakótelepek épültek. A szénbányák hulladék, anyagának hasznosítására kidolgozott technológiát azóta tökéletesítették és egyre jobb hatásfokkal dolgoznak a két ország szakemberei. Nem csupán a ráfordításokon, de a haszon összegén is megosztozik a két fél. Közösen fáradoznak azon, hogy másutt is elterjesszék a több mint húsz éve alkalmazott meddőkinyerési technológiát. Erre — a megfelelő gépek szállításával egyidejűleg —, Európa és Amerika több országában már sor került, így többek körött Ausztriában és Törökországban hasznosítják a „HÁLDEX” segítségét. Jelenleg Csehszlovákia érdeklődik: az eljárást az ostravai és a karvinai szénmedencében szeretnék — főleg környezetvédelmi szempontból — meghonosítani. Egyre több régi erfurti épület nyeri vissza egykori pompa, ját. Nem csupán a homlokzatok szépülnek meg, hanem megújulnak a házbelsők is NDK '4 A fiatalodó Erfurt Erfurtban, az egyik legrégibb német városban a tágas völgykatlan fölött lebegő könnyű párafüggönyből lassan kibontakozik a házak tengere, A város peremén új lakónegyed Világos színekben pompázó házai magasodnak. Ebben a városban is egy évtizeddel ezelőtt fogtak hozzá az addig legnagyobb lakásépítési programhoz. De vajon mi lesz a sorsa a régi városnegyedeknek? Évszázados házak Erfurt évszázadokkal ezelőtt kialakult városmagjában 236 műemlék épület található. A városban ötezer lakás száz évnél is öregebb, húszezer pedig a századforduló előtt vagy után épült. Ezeket a régi házakat — néhány kivételtől eltekintve — még soha nem újították fel. Az 1971-es pártkongresszuson kimondott lakásépítési programnak legfontosabb része: a városok újjáalakítása. Az ország több mint száz városában új lakónegyedeket építenek, de párhuzamosan korszerűsítik a régebbi városrészeket. Az elv az, hogy megőrizzék az építészeti értékeket, a lakásokat a mai igényeknek megfelelően átalakítsák. Az erfurti városatyák elhatározták: megépítik a város magját körülölelő új házsorokat Bennük eddig huszonegyezer család talált új otthonra, s ezekhez 1990-ig további tízezer lakás járul. Közben felmérték az összes régi épület állagát, s megállapították, hogy a húszezer lakásból tizennyolcezret érdemes megtartani. A tanács 1990-ig terjedő városfejlesztési tervében szerepel jelentős részük korszerűsítése, s az ütem nem lassú. Vita a lakógyűlésen Erfurtban az utóbbi tíz esztendőben kereken háromezer-háromszáz lakást modernizáltak. A következő öt évben további négyezerre kerül majd sor. Az előrelátó tervezés és a tervek megbeszélése a lakókkal — a városi szociálpolitikának két olyan módszere, amelyet Richard Müller, Erfurt városfejlesztési igazgatója különösen fontosnak tart. A helyzet elemzése alapján készült terveket, az építési szakaszok közti időben vitára bocsátják a lakógyűléseken. A lakók kérdéseire a városfejlesztési igazgatónak vagy a városi főépítésznek kell válaszolnia. Az építkezést Gerhard Ruff építészmérnök irányítja. Így beszél: „Ha kedvünkre tehetnénk, minden régi házat, a pincétől a tetőig átalakítanánk. De nem hagy. hatjuk figyelmen kívül a gazdasági realitást. A korszerűsítéssel azt kell elérnünk, hogy javuljon a házak hőszigetelése, mindegyik lakásban legyen fürdőszoba és vécé, s további húsz-harminc évre biztosítsuk az épületek megfelelő műszaki állapotát.” Egészségügyi épületszárny Eddig úgy volt, hogy a tatarozás kezdete előtt a lakókat a városnegyed már korszerűsített lakásaiba vagy pedig új házakba költöztették át. A korszerűsítendő lakások rohamosan növekvő száma miatt a jövőben nem lesz mindenütt lehetőség az átköltöztetésre. Az átalakítás ideje alatt a lakások hatvan- hetven százalékából nem költöznek ki a lakók. Ez persze nehezíti az építkezést. Az építőknek új módszereken kell hát törniük a fejüket. Erfurtban azt ötlötték ki, hogy a há/ak hátsó frontját egy úgynevezett egészségügyi épületszárnnyal toldják meg, s azt ellátják fürdőszobával és vécével. „Ezáltal három gondot oldunk meg — mondja Gerhard Ruff. — Nem háborgatjuk túlzottan a lakók nyugalmát, nem csökkentjük a szobák méretét, amelyekből eddig a fürdőszoba és a vécé miatt le kellett választanunk egy- egy részt, és alaposan megnöveljük a munka hatékonyságát.” Az erfurti otthonoknak kereken a fele van magántulajdonban, húsz százalékuk szövetkezeti, harminc százalékuk állami lakás. Az állam a korszerűsítés érdekében azokat is támogatja, akiknek a lakásuk saját tulajdonban van: 1,5 százalékos kamat mellett vehetnek fel kölcsönt az átépítésre. (g- i.) BULGÁRIA Kukoricától a kalcinált szódáig en A szocialista országok között immár bevett gyakorlat az ötéves tervek egyeztetése, hosszú lejáratú áruforgalmi egyezmények megkötése. Ez a többi között lehetővé" teszi a népgazdaságok irányítói, a vállalatok, a kereskedelmi szervek számára, hogy bizonyos árukra, szolgáltatásokra hosszabb ideig számíthassanak. A népgazdaságok közötti kétoldalú és multilaterális együttműködés egyik feltétele annak, hogy az egyes országok iparában gazdaságos szérianagyságok alakuljanak ki, s hogy a tudományos fejlesztést megfelelően lehessen összpontosítani. Az ilyen együttműködés tervezésének különösen nagy jelentősége van hasonló gazdasági fejlettségű és gyártmánystruktúrájú országok esetében, mint amilyen Bulgária és Magyarország. A magyar—bolgár gazdasági együttműködést immár bizton lehet hagyományosnak nevezni. Évről évre növekszik az áruesere, fejlődik a szerződéseken alapuló kooperációk és a gyártmányszakosítás rendszere. A jelenlegi ötéves terv az árucsere 53 százalékos növelését irányozza elő, ami végül öt év alatt összesen 1450 millió rubel értékű lesz. Bővül a gyártásszakosítási megállapodások száma, különösen a jármű-, a szerszámgép-, az elektronikai és vegyiparban. Ami például a gépkocsiipart illeti, Magyarország a jelenlegi ötéves tervben kétszer annyi Ikarus-autóbuszt szállít Bulgáriába, mint az elmúlt időszakban. A bolgár Csavdar márkájú autóbuszokba is több fontos magyar részegység kerül. Ugyanakkor az üzemen belüli anyagmozgatáshoz szükséges targoncák és egyéb berendezések túlnyomó részét a bolgár partner szállítja hazánknak. Hasonló mértékben fejlődik az együttműködés az elektronikai iparban. A két ország számítógépgyártása egy időben indult fejlődésnek, és a KGST-megállapodásoknak köszönhetően kiegészíti egymást. Az árucsere nem korlátozódik a gépiparra — nagy jelentősége van például a bolgár kalcinálszóda.-szállít- mányoknak a magyar vegyipar számára. Üj jelenség a magyar mezőgazdaságirend- szer-export. Lázár Györgjí februári bulgáriai látogatása során megállapodás született arról, hogy öt évre szóló szerződést kötnek a bajai kukoricatermelési rendszer bulgáriai alkalmazásáról. Az utóbbi időben a két ország városaiban mind gyakrabban rendeznek magyar, illetve bolgár áruházi heteket. Ezek a sajátos „nemzeti árumintavásárok” a belkereskedelmi választékcsere keretében szállított közszükségleti cikkeket juttatják el a vásárlókhoz. A magyar—bolgár gazdasági kapcsolatok jelenlegi állapota azt bizonyítja, hogy lehetséges a többé-kevésbé azonos fejlettségű és szerkezetű népgazdaságok együttműködése, s hogy ennek )á kölcsönösen hasznos kooperációnak vannak további tartalékai is. Példázza a kö*í, zös munka eredményességéi a két magyar—bolgár közös vállalat évtizedes sikere is. Az Intranszmas az üzemen belüli anyagmozgatás gépesítésével, az Agromas a mezőgazdasági gépesítéssel foglalkozik. (Ehhez az utóbbi céghez más KGST-országok is csatlakoztak.) A jövőben keresni fogják az együttmű1- ködés új formáit is. Bulgária és Magyarország egyaránt érdekelt például a dunai hajózás fejlesztésében, s perspektivikusnak ígérkezik a harmadik piacokon való közös fellépés. M. G. összeállította: Gyurkó Géza
