Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-19 / 115. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. május 19., szerda 3. A megyei tanács vb napirendjén: Milyen a munkahelyi közérzet az egri Finomszerelvénygyárban ? A megyei tanács végrehajtó bizottsága többnyire olyan kérdéseket tűz napirendjére, amelyek valamilyen formában az egész megyét érintik. Látszólag ezért tűnt szokatlannak, hogy a tegnapi ülésen más napirendek mellett arról is beszámoló hangzott el, hogy az egri Finomszerelvénygyárban miként hajtják végre a dolgozók érdekében hozott művelődésügyi, szociális, egészségügyi és munkaügyi jogszabályokban foglaltakat. Tegyük hozzá rögtön, csak látszólag volt rendhagyó e témaválasztás. Részben azért, mert a testület más esetben is napirendre tűzte már egy-egy ipari üzem munkáját, de azért is, mert a Finomsze- relvénygyámak megyei kisugárzása is van. Nem csupán azért, mert a finomszerel- vénygyáriak éppen a napokban nyerték el a kiváló vállalat megtisztelő címet, s munkájukkal másoknak is példát mutatnak, hanem azért is, mert a dolgozók a megye harminc településéről járnak be munkahelyükre, s igen szoros a gyár és a különböző települések kapcsolata. De azért is aktuális volt a téma, mert a Finomszerel- vénygyár a megye egyik meghatározó üzeme, s éppen ezért senki számára sem lehet közömbös, hogy a dolgozók milyen körülmények között, milyen munkahelyi légkörben élnek és tevékenykednek. Mind a végrehajtó bizottság elé terjesztett beszámoló, mind pedig a hozzászólások jól jellemezték, hogy a munkahelyi közérzet — melynek többek között összetevője a művelődési, a szociális, az egészségügyi és munkaügyi ellátás színvonala — igen jónak mondható a gyárban. A hozzáértő, jól összeforrott dolgozókollektíva az elmúlt tervidőszakban a népgazdasági és ipari átlagot meghaladóan növelte termelési eredményeit. Ugyancsak a tervidőszakban több mint kétszázmillió forintot fordítottak a művelődési célok megvalósítására, az egészségügyi, a szociális ellátás fejlesztésére. S ebben a tervidőszakban is nagyjából hasonló összeget terveznek ilyen célokra. A gyárban rendszeresen fejlesztik a könyvtár állományát, nagy gondot fordítanak a szakmai, a politikai képzésre, de az ismeretterjesztő tevékenységre is. Többek között kézimunka-, szabás-varrás-, fotószakkör működik, de megemlíthetjük a kertbarátok, az eszperantók, a horgászok klubját is, amelyek módot adnak a szabad idő hasznos eltöltésére. A gyár minden évben jelentős összegeket fordít az üzemi étkeztetésre, a gyermekintézmények fenntartására, az üdültetésre, a tömegsportra, tanulmányi ösztöndíjakkal segíti a továbbtanulókat, támogatja a lakásépítéseket — ebben az ötéves tervben például mintegy 280 főt részesítenek majd támogatásban —, s természetesen az egészség- ügyi ellátás is kiemelt feladat. De azt is érdemes megemlíteni, hogy az elmúlt tervidőszakban több mint 7 millió forinttal támogatták más intézmények — óvoda, iskola stb. — működését, 'illetve segítették a tanácsi célkitűzések megvalósítását. A meglevő eredmények természetesen nem azt jelentik, hogy a Finomszerelvénygyárban nincsenek már teendők sem a közművelődésben, sem a szociális ellátás terén. Gondként merült fel például, hogy viszonylag kevesen veszik igénybe az üzemi étkeztetést, vagy az, hogy a csökkent munkaképességűeknek esetenként elég nehéz a számukra megfelelő munkaalkalmat biztosítani. Az viszont tény, hogy a sok éves munka eredményeként olyan munkakörülmények, munkahelyi légkör és közérzet alakult ki, amely a további sikerek forrása lehet. (fc. I.) Főiskolások a párt soraiban Beszélgetés Gallovits Lászlóval, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola pártvezetőségének titkárával Országos jelenség, s így van ez az egri Ho Si Mlnh Tanárképző Főiskolán is, hogy viszonylag kevés a főiskolás párttag. Gallovits Lászlóval, a főiskola pártvezetőségének titkárával ennek okairól beszélgettünk, s természetesen arról is, hogy a pártvezetőség, az alapszervezetek mit tesznek a párttaggá nevelés érdekében. — Főiskolánkon a nappali tagozaton 1350-en, a levelezőn 700-an tanulnak. Az oktatók száma — húsz tanszéken — megközelíti a 200-at. Hat pártalapszervezetünk van, melyek munkáját a pártvezetőség hangolja össze. Párttagjaink száma 160, s közülük jelenleg 24-en főiskolai hallgatók. Azért hangsúlyozom, hogy jelenleg, mert az elmúlt évben viszonylag nagyobb számban távoztak végzős főiskolás párttagok, s az intézmény jellegéből következik, hogy a főiskolások közül veszünk is fel a párt soraiba, de minden évben távoznak is el tőlünk más alapszervezetekbe. Ennek ellenére mi is úgy ítéljük meg, 'hogy lehetne nagyobb is a főiskolás párttagok arányszáma. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a tagfelvételt nem tekinthetjük és nem is tekintjük kampányfeladatnak, itt többről — hosszú évek szívós munkájáról van szó. — Mit ért ezalatt? — Egyrészt azt, hogy a „statisztika” javítása céljából nem engedhetünk a követelményekből. Csakis azokat a fiatalokat vehetjük fel párttagnak, akik valóban érdemesek a tagságra. Másrészt azt, hogy mind 3 pártvezetőségnek, mind az alapszervezeteknek, de nagyon hangsúlyoznám, hogy a KISZ-bizottságnak és a KISZ-szervezeteknek is ösz- szehangolt munkát szükséges kifejteni azért, hogy színvonalas legyen hallgatóink világnézeti, ideológiai nevelése; kellően ismerjék pártunk célkitűzéseit a fiatalok; legyenek tisztában a szervezeti szabályzattal; legyen képük a párt belső életéről. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy elméleti és gyakorlati ismereteik alaposabbak legyenek, s végső soron minél többen párttaggá nevelődjenek. — Említette, hogy a nappali tagozaton 1350-en tanulnak. A KISZ-szervezetek hogyan tudják mozgalmi munkájukat ennyi hallgatóra kiterjeszteni? — KISZ-bizottságunk 6 szervezet és 70 alapszervezet munkáját irányítja. Látszólag valóban nem könnyű minden fiatalt bevonni a mozgalmi munkába, de hadd említsem meg, hogy még tízen sincsenek a hallgatók között, akik nem tagjai az ifjúsági szervezetnek. S azt is elmondhatom, hogy a hallgatók nem csupán formálisan tagok. — Miként valósult meg az ifjúsági szervezet pártirányítása az intézményen belül? — Többféle módon, de most csupán két dolgot említenék. Az egyik az, hogy a KISZ-szervezeti titkárok állandó meghívottjai.a párt- alapszervezetek vezetőségi üléseinek. Így egyrészt megismerkednek pártélettel, másrészt az ifjúsági mozgalommal kapcsolatos állásfoglalásokat, információkat áttételek nélkül tudják közvetíteni. A másik az, hogy pártszervezetünk egyik legfontosabb feladatának tekintette és tekinti ma is az úgynevezett KlSZ-tanács- adói rendszer újjászervezését és érdemi működtetését. Az elmúlt egy év folyamán sikerült hetven olyan oktatót kiválasztanunk, akik érdemi segítséget tudnak adni a KISZ-alapszervezetek működéséhez, többek között a párttaggá való neveléshez, őszintén meg kell mondani azt, hogy ez utóbbi bizony nem könnyű feladat. — Hogyan érti ezt? — Hallgatóink hat megyéből és a fővárosból kerülnek hozzánk. Ismereteik eléggé eltérőek. Szeretnénk, ha magasabb szintű ideológiai, politikai ismeretekkel, látókörrel rendelkeznének. Az az észrevételünk, hogy nem eléggé ismerik pártunk történetét, a párt szerepét országunk építésében, de a napi politikai kérdésekben sem elég jártasak. Így aztán a párttaggá való felkészítés időben elhúzódik, s majdnem végzős a hallgató, mire bekerülhet a párt soraiba Mi pedig azt szeretnénk, ha már a másodévesek is bekerülhetnének nagyobb arányban, mint jelenleg. Hiszen így tudnának nagyobb jártasságra szert tenni, több tapasztalatot szerezni, amit jól kamatoztathatnának másutt, ha kikerülnek tőlünk. A gondok között említhetem azt is, hogy maguk a KISZ- alapszervezetek — az egyik ajánló a felvételnél az alapszervezet — néhány esetben túlzott követelményeket támasztanak a pártba belépni akaró fiatallal szemben. Nem veszik figyelembe az élettapasztalatok hiányát, olyan tulajdonságokat várnak el, mint amivel már egy tapasztalt párttag rendelkezik. Tehát ilyen irányban is felvilágosító munkát kell végeznünk. Aztán olyan téves nézetek is tapasztalhatók időnként, hogy a párttagság valamiféle előnyökkel jár, s aki a pártba jelentkezik, azt néhányan karrieristának tartják. Munkánk tehát sokrétű és sokirányú. — Gondok vannak tehát a fiatalokkal? — Szó sincs róla. Az elmondott jelenségek ellenére nyugodtan elmondhatom, hogy fiataljaink döntő többsége érdeklődik pártunk politikája iránt,- nagyon őszinték, nagyon információéhesek. Szeretik az őszinte, nyílt beszédet. Újságokat olvasnak, vitaképesek és szeretnek is vitatkozni. Viszont miután még nem kiforrott emberek, természetes, hogy egyes dolgokat nem mindig tudnak a helyére rakni. Ebben kell segítenünk őket. — A statisztika nem mindig ad megbízható információt, és sok mindent nem is célszerű számokkal mérni. Mégis, milyen arányban szükségeltetnek a főiskolás párttagok? — A hallgatók létszámához képest bizony elég kevés a 24 főiskolás párttag. A hallgatói létszámnak ez a két százalékát sem éri el. Ügy véljük, hogy ennek úgy 4—5 százalék körül kellene alakulnia. De ismét hangsúlyozom, hogy nem a számszerűség a lényeg, hanem az, hogy valóban azok kerüljenek be, akik alkalmasak. Hozzátéve természetesen azt, hogy megítélésünk szerint ma is többen vannak olyanok, akik megfelelnének a követelményeknek, de még nem érett meg bennük az elhatározás szándéka. — Eddig a tartalmi kérdésekről volt szó. Szervezetileg miként segítik a tagfelvételt? — őszintén el kell mondanom, hogy korábban nem volt zökkenőmentes a főiskolai hallgatók pártba való felvétele bizonyos korlátozások miatt. Ma viszont a városi pártbizottság minden segítséget megad felvételi munkánkhoz. Például lehetővé tette, hogy saját szervezésünkben induljon párttag- előkészítő tanfolyam, amitől igen sokat várunk. Ezen a tanfolyamon mind az elmélettel, mind a gyakorlati pártmunka tudnivalóival megismerkednek a hallgatók. Ügy gondolom, ez is hozzájárul majd céljaink eléréséhez. — A főiskoláról elkerült párttagokról tudnak-e valamit? — Hogyne. Érdeklődünk róluk, hogy miként állnak helyt. Szakmai és politikai téren egyaránt. Eddig pozitív információink vannak. S még egyszer alá szeretném húzni, hogy azért is igen fontos nálunk a megalapozott tagfelvételi munka, mert nem mindegy, hogy a tőlünk elkerültek miként dolgoznak, miként bizonyítanak. Alapvető célunk, hogy főiskolánkról szakmailag képzett, politikailag megbízható, pártunk politikáját értő és vállaló, jól dolgozó pedagógusok kerüljenek ki — s különösen vonatkozik ez a párttagokra — mondta Gallovits László. Kaposi Levente Hatvan és a konzerv Avagy: termelő, feldolgozó, áruközvetítő az idei kilátásokról Túri László az üvegzáró automata beállítása közben (Fotó: Szabó Sándor) Zöldségre szükség van! Mind a hazai piac, mind a külkereskedelem érdeke azt követeli, hogy a zöldborsó, a paradicsom, az uborka, a paprika, a zöldbab termőterülete ne csökkenjen, illetve ezek hozama változatlanul kielégítsen minden igényt. Legalább nyolcán ülünk a Hatvani Konzervgyár főosztályvezetőjénél, Rákóczi Lajosnál, aki hosszú évek óta fáradatlan szolgálója a partneri kapcsolatok építésének, a gyár nyersanyagellátásának. Itt van a Szilasmente Tsz tanácsadója, eljöttek a vácszentlászlói Zöldmező Tsz ágazatvezetői, bekapcsolódik vitánkba az egri TSZKER két osztályvezetője. A téma: a jelen, jelenben pedig a jövendő. Hallgassuk csak Rákóczi Lajost. — Mindent megtettünk, hogy az 1982-es szezont is legalább olyan jól zárjuk, mint a tavalyit, amikor a különböző gazdaságok folyamatosan biztosították nyersanyagellátásunkat Fő profilunk a paradicsom, ennek megfelelően 8300 vagon száL litására kötöttünk szerződést tizenöt nagyüzemmel. Pillanatnyi gondunk a zöldborsó, amivel általában a kampány indul. Nos, a tervezett 800 vagon bonsószemre nem számíthatunk az áru alacsony jövedelmezőségi szintje miatt. Olyan korábbi üzletfeleink, mint Zagyvaszántó, Jászfényszaru, Szurdokpüspöki, az idén visszaléptek. Árbevételünket ezért másként kell biztosítanunk. Ami ilyen szempontból a kiegészítő zöldségeket illeti, zöldbabot, paprikát, uborkát 573 vagonnyi mennyiségben szerződtünk, és ezt elegendőnek ítélem készárutervünk teljesítéséhez ... Prímások Szól Rákóczi Lajos arról is, hogy bár több helyütt csappan a termelési kedv, vannak prímás gazdaságok, amelyek oroszlánrészt vállalnak a Hatvani Konzervgyár nyersanyagellátásában. A hevesi Rákóczi Tsz például egyedül 1200 vagon paradicsomra szerződött, tíz gépe is palántázik, a vácszentlászlói Zöldmező Tsz pedig 220 vagon borsószemet szállít ez idén a feldolgozó iparnak. Mivel magyarázza ezt ágazatvezetőjük, Mezriczki László? — A termőhelyi adottságok önmagukban nem döntenek el semmit. Mi is főként azért termesztünk ennyi zöldborsót, mert tudjuk, hogy kitűnő elővetemény, ami után 4—5 mázsával jobban fizet az őszi kalászos. Ezen felül óriási jelentősége van nálunk takarmányozási szempontból is a borsónak, hiszen 4500 szarvasmarhát tartunk, ebből 1600-as tehénállomány, amely a „csépiéinél" nyert 650 vagon zöldtakarmányt, szilázst remekül hasznosítja. Arra természetesen mindenütt ügyelni kell, hogy a nagyobb területen elvetett zöldborsó több fajta legyen, vagyis szakaszosan érjén be. Ezért az idén 490 hektáron kilenc fajtát vetettünk, így nem vagyunk kitéve annak, hogy dömpingszerűen szakad ránk a termés, és nem győzzük erővel a betakarítást! Nyereség-visszatérítés A paradicsom megítélésében valóban igen szkeptikusak beszélgető társaink. Nem csak amiatt, hogy a kedvezőtlen idő késlelteti a fólia alatt előállított palánták kiültetését, hanem úgy vélik: a termelés megemelkedett költségeivel nem tartanak lépést a felvásárlási árak, illetve a paradicsom jövedelmezősége a zöldségfélék körött utolsó helyen áll. Mivel lehet ezt az idén ellensúlyozni ? — Araink valóban a tavalyi szinten maradnak — veti közbe Rákóczi Lajos. — Vállalatunk azonban csaknem hatmillió forint árkiegészítő támogatást kapott, amit mi egyértelműen a zöldborsóra és a paradicsomra osztottunk el. Ez vadonatúj vonása az ösztönzésnek, és a gyakorlatban annyit jelent majd, hogy a szerződött zöldborsó mennyiségének leszállítása után kilónként 50 fillér, a paradicsomnál pedig 3 fillér többletet fizetünk a partner gazdaságoknak. Ugyancsak újdonság, hogy a konzervgyár a terven felüli exportértékesítés nyereségének a negyven százalékát visszatéríti ezután a különböző gazdaságoknak. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez igencsak kisebb kedvezmény; mint a korábban érvényben volt tízszázalékos fejlesztésialap-térítés. De bízom abban, hogy a szövetkezetek hosszabb távon gondolkodnak, és ezalatt majd csak sikerül a felsőbb szervekkel olyan megállapodásra jutni, ami valóban komoly ösztönzője lesz a konzervipar szempontjából fontos zöldségtermesztésnek. Árrés nélkül A konzerviparra tekintettel utóbb több szerephez jutnak az áfészek szakcsoportjai, amelyek a háztáji zöldség előtt nyitják meg a gyárkapukat. A TSZKER pedig most fejleszti kapcsolatait, hogy a megye mind több közös gazdasága váljék az iparág partnerévé, ösz- szegzésként figyeljük ezzel kapcsolatban Dorkó Sándor osztályvezetőt. — Feladatunk többrétű. Közéjük tartozik a piaci zöldségforgalmazás növelése éppen úgy, mint az, hogy területünk gazdaságai jó árukapcsolatba kerüljenek a feldolgozó üzemekkel, a kon- zervgyártáshoz pedig megfelelő nyersanyagfedezetet biztosítsunk. Mi ezt a szövetkezetek megbízásából végezzük, és anélkül, hogy árréssel kapcsolódnánk a lebonyolítás útjába. Célunk továbbá, hogy az áru útját lerövidítsük, az a termelőtől közvetlenül a gyárba jusson. Ami egyben azt. is jelenti, hogy az alig 1—2 százalékos jutalék levonásával a teljes árbevétel a termelő gazdaságoké lesz. Meg kell mondjam, kapcsolatkörünk egyre növekszik. A hatvani Lenin Tsz, vagy Vámosgyörk, Tárnáméra, Hort, Gyöngyöspata mellé mind több gazdaság sorakozik fel. És ahogyan nő a bizalom, úgy emelkedik áruforgalmunk, amely az idén a tavalyinak a dupláját ígéri. Mindezek figyelembevételével valóban kedvezőnek tarthatjuk a Hatvani Konzervgyár és vele együtt működő gazdaságok 1982-es kilátásait. És ez mind a termelő, gyártó üzemek, mind a népgazdaság szempontjából nyereség ... ! Moldvay Győző