Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-16 / 113. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. május 16., vasárnap 3. Egy.egy új horror (rém)- film mindig szenzáció Nyugaton. Tömve a mozik. Hollywood egyik újabb szuper- produkciója a legendás leg-ek versenyében most a világ legnagyobb földrengése. Az egész földgolyót megrázó, katasztrofális földrengés lélegzetelállító, hátborzongató részleteit Orson Welles kommentálja, komor tárgyilagossággal. Frankenstein és Dra- kula, emberfarkasok és vámpírok, gyilkos méhek és fehér cápák után most: világrengés. Vajon miért sikerfilmek (és sikerkönyvek) a rémtörténetek, a horrorok? Angolszász nyelvterületen külön nevet is adtak a katasztrófákhoz, a szörnyűségekhez való vonzódásnak: disaster- mania, vagyis katasztrófamánia, rémségkor. Valóban létezik ilyen mánia? A szörnyűségek beteges élvezése. És ez a mánia veszélyes rögeszme, vagy csak. mosolyognivaló hóbort? Hollywood szórakoztató- iparosai tényként veszik. S kielégítik, táplálják, növelik. Rémfilmekkel, katasztrófafilmekkel. Amelyek jól is jövedelmeznek. Fotogén helyett telegén Kedvvel is csinálják, mert szerintük a katasztrófa, a rémség, rendkívül telegén. Ez az új varázsszó Hollywoodban. A régi így hangzott: fotogén. (Mutatós, markáns arcéi, bájos pofi, csáb_ mosoly, lufis kebel, ringó csípő: fotogén. Vonzza a szemet, habzsolják a nézők. A fotogénség nevében került le egyre több ruha a sztárokról^ ma már nincs film meztelen szépség nélkül Az elektronika trükklehetőségei révén nemcsak a sztárok fotogén testrészeivel lehet fogva tartani a néző szemét, hanem az egész háttér, a környezet is meglepően, váratlanul szemkáp- ráztatóan változhat, módosulhat. Egy taxi Washington felett száguldhat az égbolton. A násznép és az ifjú pár úgy repkedhet a katedrális- ban, mint a galambok, szárny nélkül is. Különösen alkalmasak az ilyen trükkökre a katasztrófák, a különféle rémalakok megjelenítése. Róluk készülhet igazás telegén film. Disastermania és telegén technika, ez volna hát a titka a rémfilmek és tévéjátéksorozatok sikerének^ A félelem: ősi A disastermania létét tudósok is bizonygatják. Lélekbúvárok azt állítják például: a félelem atavisztikus, ősi beidegződés az emberben, már akkor kialakult, amikor az ősünk reszketve a barlangjába bújt, hogyha igam- mutördítást hallott, azóta öröklődik a génjeiben, kürt- hatatlanul. A legújabb magyarázat: korunk technikai perfekcio- nizmusának nyomasztó hatása alól igyekszik szabadulni az ember a katasztrófafilmek megtekintésével. Az egyre tökéletesebb, elektronikusan vezérelt gépek hibátlan munkát követelnek az embertől is, szorongatja őket a veszély, hogy hibázhatnak. Ha azonban a pilóta nélküli repülőgép, a távvezérelt expressz is karambolozhat, hogyha fellázad a robot, megbolondul a számítógép, ha a legtökéletesebb technika sem tudja megfékezni a tüzet vizet, szelet, akkor megkönnyebbül az ember. Hiszen ha csődöt mondhat a legmodernebb, a tökéletes technika, akkor ő is hibázhat, nem lehet tökéletes. Se szeri, se száma még a tudós magyarázatoknak. De mindegyik azt bizonygatja: belső igény az emberben a rémségekhez, a katasztrófákhoz való vonzódás. Kezdve azon, hogy az újságokat reggel a bűnügyi rovatnál nyitja fel,, és krimit vagy rémfilmet nézve a tévében tér nyugovóra a föld lakosságának többsége. Sikolyok és hörgések Képzeletben kísérjük végig egyszer a szórakoztatóiparosok telegén rómíilmjének hatását az átlagnézőre. Felvételi technikájuk minden trükkje, a makettek, a torzító optikák, több helyszín egymásra kopírozása stb.„ mind azt szolgálja, hogy haj. meresztő rémületet, fogva. cogtató félelmet keltsen a nézőkben. S a hollywoodi iparosok pontosan tudják, hogyan kell adagolni a csontok roppanását, a felha- sított mellkasból, a betört fejből spriccelő vért, a kínba torzult arcot, a megüvegesedett szemet, a sikolyokat és hörgéseket, hogy a mozinéző megdermedjék a zsöly- lyében, reszkessen a félelemtől, a lélegzete is elálljon. Aztán másfél óra múlva elfehéredve és remegve támolyog ki a moziból, hogy nagyot szívjon a friss levegőből, s nyugtatgatva magát, hogy csak filmet látott, elindulhat hazafelé. Ha szerencséje van, útközben nem vijjognak a fülébe a mentők, tűzoltók, rendőrök száguldó kocsijainak szirénái, nem lesz tanúja géppisz- tolyos bankrablásnak, sem revolveres útonállásnak, otthonát nem dúlták fel, családját nem mészárolták le. Egy doboz sör vagy kóla mellett még megnézi a tv- híradót, láthatja a yorkshi- re-i rémet bírái előtt, a tömeggyilkos legújabb áldozatát, az aznapi közúti vagy légi katasztrófát, árvíz, földrengés, tornádó pusztítását, filmről tanúja lehet a legújabb terrorakciónak, túszszedésnek, bombamerényletnek, s meghallgathatja a soros államférfi hisztériás kirohanását az atomfölénye alapján megsemmisítéssel fenyegető vörös rémről, hogy végül remegve bújjon ágyba, csupán azzal a vigasz- szal, hogy ma még megúszta... Mindezen elgondolkozva valóban jogos a föltételezés: a rémségek tálalása sajtóban, rádióban, filmen, tévében valóban igényt elégít ki. Ám nem a nézők alkati sajátosságaiból fakadó belső igényt. Aki fél: menekül A rémfilm és társai tudatosan óhajtanak rémületet, félelmet kelteni a nézőben, s keltenek is. Aki fél: összehúzza magát, meglapul, elbújik, menekül. S a félelem a szellemet, az értelmet is megbénítja. Az ijedt ember cselekvésképtelenné lesz, szorongó, meghunyászkodó. Mindez -fölöttébb kívánatos bizonyos gazdasági és politikai erőknek. Ezért filmen, tévében, könyvekben, újságokban és másutt, minden lehető eszközzel, és minden alkalmat felhasználva, szítják a félelmet. Ágensek hadával, fölbérelt terroristákkal, maffiákkal, szabadkőműves-páholyokkal is. Föl egészen a hisztériás, pánikkeltő államfői nyilatkozatokig. A félelemkeltés a hatalom legfőbb eszköze sok helyütt. És óriási üzlet. A filmgyár, fástól a könyvkiadásig és a lapeladásig. Légióként: a milliárdos hadimegrendelé★ Moziban, tévében néha mi is látunk rémfilmeket, katasztrófafilmeket. Nézőink többségét azonban elriasztják a borzalmak. Bár egyesek keveslik nálunk „a cuki rémek keltette igazi cidrit.” Elég szomorú rémséget kapunk a tévéhíradókban, az újságokban. Néha a félelem- keltők is feltűnnek a képernyőn. Nem ártana gyakrabban leleplezni valódi céljaikat — és üzleti érdekeiket. (H. J.) Nem túlzás: ma már teljesen magától értetődőnek, természetesnek kell lennie annak, hogy munkánk során a legnagyobb gonddal bánjunk a köz ránk bízott javaival. Legyenek azok akár feldolgozandó anyagok, félkésztermékek, akár a megmunkálást segítő szerszámok, gépek, berendezések. Többségében fegyelmezett dolgozók vagyunk, mégis vannak, akik megszegik az ezzel kapcsolatos előírásokat. Az adatok szerint öt megyében — Szabolcs-Szatmár, Ilajdú-Bihar, Borsod, Nógrád és Heves — a munkaügyi perek mintegy 20 százaléka ilyen ügy. Csökkentésük, illetve az egységes ítélkezés kialakítása érdekében jöttek el nemrégiben tájértekezletre Egerbe az említett területek munkaügyi birái. A tanácskozáson elhangzott vélemények, megállapítások ismertetésére dr. Kovács Pált, az Egri Megyei Bíróság elnökét kértük meg. A VÉTKESSÉG A DÖNTŐ - A HANYAGSÁG, A MULASZTÁSOK ELLEN - KI FELEL A LELTÁRHIÁNYÉRT? A dolgozók, az anyagi felelősség és a bírák — Mindenekelőtt arra adjuk meg a választ: mi is a munkajogi anyagi felelősség fő szabálya? — A dolgozó ilyen felelősségének megállapításánál az elsődleges feltétel a vétkesség, tehát, hogy maga is közreműködött a kár keletkezén sében. A szabályozás célja éppen a dolgozók nevelése a vállalati károk megelőzésére. Eszköze pedig a munkabér arányában meghatározott kártérítés, ami természetesen igazodik a károkozás és a dolgozó személyi körülményeihez. — Melyek voltak az értekezlet résztvevőinek főbb általános megállapításai? — Elsősorban az, hogy a Munka Törvénykönyvének rendelkezései beváltak. A ma érvényben levő szabályok ugyanis solckal szigorúbbak a korábbiaknál. A régi szerint gondatlan károkozásnál a dolgozót havi átlagkeresetének 15 százaléka erejéig marasztalhatták el. Most akár egyhavi munkabérének 50 százalékáig is kötelezhetik a kár megtérítésére. E rendelkezésnek lényegesen nagyobb a visszatartó hatása. A bíróságok ítélkezési gyakorlata általában megfelel a jogszabályok, nak és a jogalkalmazási elveknek. Bár a munkaügyi döntőbizottságok ebbéli tevékenysége is fejlődött, azért a rendelkezések helyes értelmezésében, a felelősséget súlyosbító, illetve enyhítő körülmények feltárásában és értékelésében bőven vannak még tennivalóik. — A leggyakrabban előforduló magatartási formák, amelyek miatt kártérítésre kell kötelezni a dolgozókat? — Különösen nagy figyelmet kell fordítaniuk a mun. káltatóknak a következőkre: hanyag magatartás sokszor vezet értékes gépek, berendezések megrongálásához. A munkaköri kötelezettségek megszegéséből is nemegyszer származnak károk. Nem egyedi jelenség a szabálytalan árukezelés, tárolás, a se- lejtokozás, bizonylati fegyelemsértés, az áruátvétellel kapcsolatos mulasztás. Az. uttán hiányok a nyilvántartásban, az elszámolásoknál, üzemanyagban. Sokszor kell bírságot kiszabni a MÁV-nál kocsiállás, illetve a közúti szállításban a gépkocsik túl. terhelése miatt. Tehát a hanyag, felületes, gondatlan magatartás ellen kell — akár a mi eszközeinkkel is — főleg küzdeni. Ma ugyanis mindenkitől elvárható, hogy jó minőségű munkát végezzen, pontosan, lelkiismeretesen teljesítse kötelességeit. A modern technika alkalmazása mellett viszont egyre inkább fennáll a lehetőség nagyobb károk előidézésére. S nem szabad elfeledni: ezt a legkisebb hanyagság, mulasztás is kiválthatja. Az értekezleten arra is felhívtuk egymás figyelmét, hogy igen kevésszer indítottak kártérítési pert károkozásban vétkes vezető beosztású dolgozók ellen! Volt, aki így fogalmazta meg: „A munkaköri beosztás szintjének emel. kedésével egyenes arányban csökken a kártérítési felelősség alkalmazása.” — Voltak-e vitatott jogi kérdések a konferencián, s sikerült-e azokban a résztvevőknek egységes álláspontot kialakítaniuk? — A legtöbb vitás kérdésben azonos volt mindannyiunk álláspontja, néhány esetben viszont a Legfelsőbb Bíróság iránymutatását kér. jük. Például abban, hogy miként kell értelmezni a kirívóan súlyos gondatlanság okozta kárt. Éles vita bon. takozott ki az úgynevezett tengelytúlnyomással kapcsolatban. A KPM bírságot vet ki az így közlekedő gépjárművek üzemeltetőire. Fele. lős-e a gépkocsi vezetője? Megegyeztünk abban, hogy igen: felel a terhelésért, s azért is, hogy a rakományt arányosan helyezzék el a járművén. Hiszen munkaköri kötelessége is, hogy ellenőrizze a rakodást. Tapasztalataink szerint a munkáltatók az üzemanyag-túlfogyasztás miatt gyakran megalapozatlan kártérítési határozatot hoznak a dolgozóval szem. ben. Az indokolásban ugyanis nem térnek ki rá, hogy a túlfogyasztásnak nincs műszaki oka. Ezt sokszor a bí. róságon kell tisztázni, ami hosszadalmas. Számos helyen nem hajtották végre a belkereskedelmi miniszteri rendeletet, így sok munkaügyi vita keletkezett azért, hogy ki felel a leltárhiányért. Nos, e rendelkezés szerint szoros elszámolású az az üzlet, amelyben van pénztárgép. A viták elkerülhetők lettek volna, ha a kereskedelmi vál- f lalatok — amikor pénztárgéppel látták el az általuk üzemeltetett szabadkasszás (gebines) egységeket — a munkavállalói szerződés módosításával a jogszabálynak megfelelően megváltoztatták volna a felelősségi rendszert. — Született-e javaslat valamely, a témakörrel kapcsolatos kérdésben a tanácskozáson? — A jogalkotók jelenleg is dolgoznak a Munka Tör. vénykönyvének, illetve a termelőszövetkezeti törvénynek a módosításán. Vitánkban szó volt arról, hogy egységes* sé kellene tenni a termelőszövetkezeti, valamint a munkajogi kártérítési felelősségi rendszert. Bírói szemmel nem tartjuk helyénva. lónak azt, hogy gondatlan károkozás esetén a tsz-ek alkalmazottai átlagkeresetük 50, míg a tagok átlagmunka- díjuk 15 százalékáig vonha. tők felelősségre. E különbség megszüntetését javasoljuk. Sz. Z. EGRI BELVÁROSI GONDOK Csendet, nyugalmat!? Vagy inkább kössünk kompromisszumot! Ahol békesség van: az egri Unicornis terasz (Fotó: Kőhidi Imre) Idézet a városi tanács igazgatási osztályának címzett levélből: „Alulírottak — az Eger, Széchenyi u. 8. szám alatti ház lakói — az alábbi panasszal fordulunk a T. címhez: Lakásunk ablaka a Széchenyi utcára nyílik. Ezért egy idő óta a pihenés lehetetlen. Ennek az az oka, hogy a szemben levő Drinkbár zenéje elviselhetetlen. Egész nap hangosan szól a zenegép, amitől zárt ablak mellett is visszhangzik a lakás. Amióta a Drink-bárban VIDEO-diszkó működik, éjszaka sem tudunk aludni. Hét közben éjjel két óráig, hét végén hajnalig szól a hangos zene, s a bárba már be nem jutott fiatalok üvöltése kibírhatatlan. Most, hogy jön a jó idő, az ablakokat nem lehet kinyitni. Az itt élő emberek egész nap dolgoznak, munka után szeretnének pihenni, ami ilyen körülmények között lehetetlen. Nagyon örültünk akkor, amikor a forgalmat megszüntették. Nem gondoltunk arra, hogy még rosz- szabb lesz. Lehet, hogy már megszűnt az a rendelet, ami szerint este 10 óra után csendnek kell lennie?” Ezt a panaszos levelet ti- zenketten írták alá. De mint azt Báder Gyulától, a városi tanács igazgatási csoportvezetőjétől megtudtuk : érkezett feljelentés ez ügyben a rendőrségtől, az IKV- tól, a Foglár úti társasház közös képviselőjétől, s a 3. számú körzet tanácstagjától is. Tekintélyes papírmennyiség gyűlt eddig össze a Drink-bár feliratú aktában. — Mit szól a lakók panaszaihoz Gerő József, aki feleségével szerződéses alapon üzemelteti a szóban forgó bárt? — A hangerőt már több rendőrrel együtt ellenőriztük. Alig néhány méterre hallatszik ki csupán, nemhogy a Foglár utcába. Nem régi szolgáltatásunk a VIDEO, a zene képi megjelenítése. Amióta ez létezik, s éjszaka is nyitva tartunk, „szűrjük” a vendégeinket. Ide ittas személyt nem engedünk be, az üzlet hírneve pedig nem engedi meg, hogy itt bárki is leittasodjék. — Jön a nyár, kész a kerthelyiség ... — Jól felfogott saját érdekemben arra törekszem, hogy békesség legyen. Ezért a kerthelyiségben este 9 óra után nem szolgálunk ki. — ön szerint mi a megoldás? — Csakis a már említett békesség lehet. Így mindannyian jól járunk. Jelenleg ugyanis az energiám legnagyobb része a támadások kivédésére megy el. Ez semmiképpen nem használ az üzletnek. A környék lakóinak a nyugalma érdekében mindent el fogunk követni, de kérném őket: legyenek egy kis belátással. Még egy hét a döntésig — Mikorra várható, hogy pont kerül ennek az ügynek a végére? — kérdeztük Báder Gyulától. — Egy héten belül mindenféleképpen megszületik a döntés. A nyitva tartási időt valóban nem határozhatjuk meg a szerződéses üzleteknél. Viszont akár van szerződés, akár nincs, 22 óra után csendnek kell lennie. A jelenlegi állás szerint csendháborításért büntetni kell. — No és a vendéglátás, az idegenforgalom? Létezhet esetleg kompromisszum a vendégek érdekében? — Tény, hogy az idegen- forgalmat is mérlegelni kell... ★ A panasz nem egyedülálló. Ugyanezzel a problémával küzdenek a Belvárosi, a Vadászkürt, a Széchenyi Étterem és újonnan létesült Berva-klub dolgozói és a környékük lakói. Terenyei István, a Berva- klub vezetője elmondta, hogy a rendőrség már több esetben azért jött ki ellenőrzést tartani, mert a Foglár úti társasházból bejelentés érkezett. A közvetlenül felettük levő kollégiumból pedig még semmi panasz nem volt. Végigtekintve programjukon, nem is igen lehetett. A novemberi nyitás óta ugyanis 36 előaclóestet rendeztek olyan népszerű színművészekkel, mint például Lukács Sándor, Oszter Sándor, Psota Irén, ezenkívül politikusok, sportolók, közéleti emberek léptek itt színre a szocialista brigádok és a klubigazolvánnyal rendelkező helyi fiatalok előtt. Ha a főiskolai, vagy a középiskolai diákok rendeznek valamiféle összejövetelt, az szintén nem marad szó nélkül. Talán egyetlen pozitív példát említhetünk csupán. Horváth Sándor, az Orient presszó szerződéses üzemeltetője körbejárta a lakókat, hogy nem zavarja-e őket az éjszakai zene? A válasz egyöntetűen az volt, hogy nem, s ezt a Bajcsy- tömbben élők írásba is adták. ★ Ebben az ügyben tucatnyi jogszabály van, éppen ezért Dér Bélánétól, a városi tanács elnökhelyettesétől kértünk „eligazítást” ... — A tanácsnak a lakosság igényeit kell kielégítenie, a jogszabályokat pedig be kell tartani, tartatni. Az új szabályzat szerint az ilyen kis üzleteknek azért is jövőjük van, mert nyitva tartásukkal rugalmasabban tudnak alkalmazkodni a vendégekhez. A környék lakóit azonban nem zavarhatják. Meg kell állapítani egy zajszintet, halkabbra kell venni az erősítőket, akkor békesség lesz. Azt hihetjük, hogy amióta megszüntették a forgalmat az egri belvárosban, megszűntek a „zajos” gondok is. Sajnos, mint tapasztaltuk: ez nem így történt. Ha már egy egri szórakozónegyed kialakítására nincs is lehetőség, mégis érdemes lenne valamiféle kompromisszumos megoldásra törekedni. Elvégre megyeszékhelyünk egyszerre idegenforgalmi központ, diákváros, s lakóhely is ... Kis Szabó Ervin
