Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-15 / 112. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. május 15., szombat Az amerikai légierő egyik korszerű, F—14-es harci repülőgépe — a törzs alatt Jól látszanak' az indulásra kész rakéták. (Fotó — AP—MTI—KS) A Reagan-kormányzat — sajátos, feje tetejére állított logikával — azt a nézetet vallja, hogy amíg a 80-as években nem fejezik be az amerikai hadászati rakétanukleáris csapásmérő erő minőségi átépítését, vagyis amíg nem lesznek isimét fölényben a Szóvjetunióval szemben, nem lehet szó a fegyverkezési versenyt korlátozó érdemi megállapodásról. ) Szélesedő szakadék De hát mit érhet el a washingtoni adminisztráció azzal, ha mostani ötéves programjában mintegy 1500 milliárd (másfél millió!) dollárt költ el a legkorszerűbb hagyományos és nem. hagyományos harceszközök rendszeresítésére? A* úgynevezett hadászati „triád” — a szárazföldi telepítésű MX rakéták, a Trident-atom- tengeralattjárók és a legújabb B—1-es bombázók — nagyarányú fejlesztése semmi esetre sem lesz képes tartósan megváltoztatni a hosszú idő alatt kialakult, megközelítően egyenlő hadászati erőviszonyokat. Azt a veszélyt azonban felidézheti — és ennek mind több jelét látjuk —, hogy a Pentagon által kezdeményezett fegyverkezési verseny új formájával szélesedik a tárgyalási mechanizmus és a reális megegyezés közti szakadék. Frontáttörés és „fékrendszer" A fő problémát voltaképpen az jelenti, hogy a hadi- technikai „frontáttörés” általában előbb következik be, mint ahogy azt a gyakran évekig elhúzódó két- és több oldalú tárgyalás követni tudná. Ennek során mind nehezebben áttekinthető és ellenőrizhető a fegyverzetfejlesztés mindenféle „fékrendszere.” Vegyük szemügyre például az utóbbi időben lelassult, majd pedig stagnáló SALT-folyamatot. Noha már 1979 nyarán aláírták a SALT-2 szerződést, a washingtoni ratifikálás elmaradt, a hozzácsatolt és egyes támadó harceszközfajták fejlesztésének tilalmát kimondó jegyzőkönyv érvényességi hatálya a múlt év decemberének végén lejárt. Azóta a Pentagon tábornokai és a mögöttük álló „héják” úgy érzik, szabad kezet kaptak. Az óceánon túl már mind többször hallani a 70-es évek elején megkötött SALT—1. — a rakétaelhárító rendszereket korlátozó előírás •— mellőzéséről. Ha majd ugyanis — érvelnek Amerikában — szolgálatba állítják az MX-eket, silóik védelméről gondoskodni kell A fegyverkezés lépéselőnyét a diplomáciával szemben, más tények is igazolják. A Nyugat-Európába szánt, rendkívül pontos amerikai Pershing—2-es rakéta és a robotrepülőgép (cirkáló rakéta) kipróbálása és - tömeggyártásának előkészítése ugyancsak megelőzte a múlt év végén Genfben kezdett szovjet—amerikai eszmecserét. Sőt, a NATO-tanács több mint egy évvel a tárgyalás előtt — 1979 decemberében — már döntött az „euroha- dászati harceszközökről.” Há — mint mondják — 1983 őszéig nem sikerül kompromisszumot kötni a közepes hatótávolságú európai rakéta-atomfegyverek számának csökkentéséről, a határozatot a NATO előreláthatóan végrehajtja. S itt következik a diplomácia újabb dilemmája. A tapasztalat egyértelműen bizonyítja: ha bármilyen új fegyver egyszer már rendszerbe kerül — ide sorolható a neutronfegyver is —, sokkal nehezebb elérni a kivonását, mint alkalmazásának eltiltását. „Kisajtó” a világűrbe Az Egyesült Államok egyelőre nem akar semmiféle, a leszerelést előmozdító lépést tenni. Ellenkezőleg. A fegyverkezési hajszát igyekszik a világűrre kiterjeszteni. A kozmoszba telepítendő irányítási rendszer kikísérletezésére az űrrepülőgépek fedélzetén elhelyezett lézer és más fegyverek — például a „gyilkos műholdak” — kifejlesztésére irányuló igyekezet jól érzékelteti a Pentagon célját. Egy régebbi nemzetközi megállapodás tiltja ugyanis a nukleáris eszközök űrbéli elhelyezését, ez a tilalom azonban nem vonatkozik az egyéb, merőben új típusú fegyverek Föld körüli pályára állítására. A példa egyértelműen szemlélteti, hogy a fegyverkezéskorlátozási tárgyalások és szerződések politikai gépezetének for- dulatszámát az adott szférában messze meghaladja a haditechnikai forradalom rendkívüli felgyorsulása. A zöld asztalnál ülő diplomaták és katonai szakértők ma már tehát új helyzetben vannak. Komplikálja dolgukat, hogy az új tényezők gyakran fel sem mérhetők tudományos pontossággal. A diplomácia lépéshátránya, s nyomában a bizalmatlanság, kiszámíthatatlan következményekkel járhat. Ilyen bonyolult helyzetben mindennél inkább szükség van az érintett hatalmak nagyfokú önmérséklésére, az érdekek kölcsönös figyelembevételére, a katonai-hadászati egyensúly fenntartására. Serfőző László ny. alezredes OLASZ KERESZTÉNYDEMOKRÁCIA Hatalom, mindenáron Nehezen szállt fel a füst Rómában a kereszténydemokratapárt, a DC „pápaválasztó konklávéjáról”. A kongresszusi szavazás végül is azt eredményezte, hogy a voksók 51 százalékával Ciri- aco de Mita 54 éves politikusnak, a balszámy jelöltjének juttatta a főtitkári széket A győztesnek — lovagi asan — elsőként Arlando Forlani, a párt volt elnöke gratulált, aki a konzervatív áramlatok támogatásával jelöltette magát A DC kongresszusa több okból is megkülönböztetett figyelemre tarthatott igényt Olaszországon belül éppúgy, mint külföldön. A harmincöt éve megszakítás nélkül kormányon levő keresztény- demokraták politikai irányvonalának meghatározása — még a mai gyengébb pozíciókból is — döntően befolyásolja a belső válsággal küszködő Olaszország sorsát A krízis nem kerülte el a DC-t sem, amely a mély megosztottság jegyében kezdte kongresszúsát. Az olasz választók mintegy egyhar- madának támogatását élvező kereszténydemokrácia tekintélye hanyatlott. A pártvezetés csúcsain lelepleződött korrupciós ügyek, a terroristákkal fenntartott kapcsolatok megingatták az eddigi jobboldali vezetés helyzetét Tavaly júliusban pedig megtörtént az elképzelhetetlen: a második világháború óta első ízben nem kereszténydemokrata politikus a kormányfő, hanem a republikánus Spado- lini vezeti a kabinetet Az ötpárti kormányban ugyan még mindig a DC a hangadó, a miniszterelnöki tiszt elvesztése azonban végleg megtört egy eddig érinthetetlennek tűnő politikai tabut A DC kézzelfogható presztízsveszteségéből a többi párt is hamar, levonta a következtetéseket. Űj politikai szövetségek, koncepció és új irányvonalak születtek. A kereszténydemokrácia hanyatlását és a kommunisták tartósnak ítélt kirekesztettségét felismerő szocialisták — Bettino Craxi vezetésével — nem tartják kielégítőnek jelenlegi részesedésüket a hatalomból. Craxiék igényt tartanak a kormányfői posztra és cserében hajlandónak mutatkoznak a DC-vei kettesben, esetleg kis pártokat is bevonva kormányozni. A kommunista párt viszont,' a Moro halála után végbement jobbratolódás nyomán lemondott a kereszténydemokratákkal kötendő „történelmi komp romi szszumról”, vagyis arról, hogy az ország választóinak mintegy 70 százalékát képviselő két nagy párt közösen irányítsa Itália sorsát A „tör“ ténelmi kompromisszumot” felváltó kommunista elképzelés — a demokratikus alternatíva — már arra irányult, hogy a DC-t a hatalomból kirekesztve, a baloldali pártok jussanak kormányra. A mérleg nyelveként magukat nélkülözhetetlennek tartó szocialisták viszont a jelek szerint politikailag kifizetődőbbnek tartják, ha a meggyengült kereszténydemokratáknak nyújtanak jobbot, s így kevésbé rögös úton érkeznek el céljaikhoz. A szocialistákkal fenntartott kapcsolatok központi helyet kaptak a kongresszusi vitában. A DC jobbszámya úgy vélte: csupán kettejük összefogása tarthatja távol a hatalomtól az Olasz Kommunista Pártot A De Mita vezette győztes balszámy viszont a Craxi pártjával fenntartott privilegizált viszonyban veszélyeket^lát: a kereszténydemokrácia megállíthatatlan hanyatlásától, jobbracsúszásától tart A szocialisták előretörésének ellensúlyozására alkalmas eszköznek véli a jelenlegi ötpárti koalíció fennmaradását. De Mita nem kerülte meg az úgynevezett „kommunista kérdést” sem: az új főtitkár szerint figyelemmel kell követni az OKP „fejlődését”, s a kormánypártoknak közösen kell elemezni a vele fenntartott viszonyt A kereszténydemokrata balszámy győzelme hosz- szabb távon bizonyára érezteti majd hatását a lehetséges kormányformulák kidolgozásában. Azt már jóval nehezebb megjósolni, hogy az intézmények, a terrorizmus és a gazdasági válságtól sújtott olasz választópolgárok mikor és mennyit érzékelhetnek a még mindig meghatározó kereszténydemokrácia • csúcsain történt változásokból. Major László y Jr# \ ART BUCHWALD: Az értet/en nyugat-európaiak Az USA-kormányzat magas állású hivatalnokainak állandó bizonykodásai sem magában az Esésűit Államokban, sem Nyugat-Euró- pában nem csökkentették a szkeptikusok számát, akik nem tartják meggyőzőnek az arra vonatkozó érveket, --hogy feltétlenül szükségünk - neutronbomba gyártására. Valójában pedig ez tényleg annyira kell az Egyesült Államoknak, hogy. egyszerűen nehéz elképzelni, hogyan voltunk meg eddig nélküle. A neutronbomba a legnagyobb felfedezés azóta, hogy a • fehér kenyér megjelent. Robbanásakor óriási sugárzás keletkezik, amely elpusztítja az embereket, de sértetlenül hagyja az ipari létesítményeket és a lakóépületeket. Eltérően a már meglevő atomfegyvertől, amely főleg a légnyomás és a hősugárzás következtében pusztít. „Minek nekünk a neutronbomba?” — ezt a kérdést persze csak olyan emberek teszik fel, akik mindig akadályokat gördítenek a fejlődés elé. Ezért a kérdés figyelmet se érdemel, de én mégis válaszolok rá. Kell a neutron- bomba, amennyiben totális háborút akarunk viselni idegen területeken. A neutron- bomba biztosítja az egyensúlyt, amely arra kell, hogy visszatartsuk az oroszokat a Nyugat megtámadásától. Azt várná az ember, hogy az európaiak végtelenül boldogok lesznek amiatt, hogy egy korszerűbb bomba gyártására térünk át, amely megölheti őket, de megőrzi valamennyi gyönyörű palotájukat és templomukat. Ám ahelyett, hogy azt mondták volna: „Köszönjük. Uncle Sam”, váratlanul azt tanácsolták nekünk, hogy minél mélyebbre ássuk el a neutronbombáinkat. Én így is tennék, s Utah államban hagynám a bombákat, . de megnézném magamnak, hogyan fognak nélkülük ezek a hálátlan európaiak háborút viselni. Ha az a szándékuk, hogy megelégszenek a hagyományos atomfegyverrel, akkor nem tehetünk mást, mint hogy sikereket kívánjunk nekik. Ha azonban hirtelen valami erőBiztosítási rabló—pandúr játékok Franciaországban Egy jó állapotban levő kék Ferrari gördül az autóbezúzó telep udvarára. Tulajdonosa magabiztos léptekkel siet be az irodába, majd fél óra múlva megelégedetten távozik. Előtte azonban még leszámolt jó tízezer frankot a tulajnak. A többi már nem az ő gondja. A többit elvégzi az a hatalmas prés, amely a szép Ferrarit 60X60 centis kockára lapítja. Emberünk ezután a biztosító társasághoz siet, ahol szabályszerű bejelentést tesz, hogy ellopták a kocsiját. Egy hónapot vár, majd ismét felkeresi a biztosítót, aki a törvényes feltételeknek megfelelően kifizeti neki a kártérítési összeget, a Ferrari hivatalos, úgynevezett „Argus” árát: százezer frankot... A francia biztosító társaságok most összefogva tanulmányt készítettek, amely szerint az 1980-ban ellopott 220 ezer gépkocsi (a francia gépkocsipark egy százaléka) közül 40 ezret nem találnak többé meg. Hová lettek? Vagy szépen elutaztak Afrikába és Közel-Keletre hamis papírokkal egy alvilági hálózat segítségével, vagy alkatrészként értékesítették, de az is lehet, hogy valahol belesüllyesztették a Rhone vagy a Szajna medrébe. S nem kevés esetben, mint a kék Ferrarit, kocka alakra sajtolták, s most roncstelepen várja, hogy egy acélkohóba szállítsák. A biztosítási csalás valóságos iparággá vált, s az ellenük való védekezés is. Észrevették például, hogy az „ellopott” kocsik nagy része hat-nyolc éves, rozsdásodó, horpadt karosszériájú, kizsarolt öreg motorú járgány. E tisztes életkorban már nem nagyon érdemes költeni a javításra ... Sőt azt is kimutatták, hogy igen sok a nagy márka az ellopott autók között. Nem azért, mert a tolvajok különlegesen rajonganak a Porsche, a Mercedes, a Lamborghini márkáért, hanem gyakran azért, mert tulajdonosaik már unják a nagy étvágyú benzinzabálót, és a különlegesen magas biztosítási díjak .fizetését, és a nemkülönben borsos adót. A szép kocsi tehát egy szép napon eltűnik ... Van eset azonban rá, hogy a történet más fordulatot vesz. A kocsit balhés kedvű fiatalok, vagy portyára járó bűnözők tényleg ellopták, aztán amikor már eleget jártak vele, valahol otthagyták. Ezek a kocsik is egy üzletágat jelentenek például ta. lálékony munkanélkülieknek, vagy nyugdíjas rendőröknek, akik egy kis pótlékot szeretnének a havi postautalvány mellé. Figyelmesen járják az utcákat, meg_ jegyzik a különösen koszosporos, tehát gazdátlannak látszó járműveket, utánanéznek a nyilvántartóban, meg. tudják, hogy melyik biztosítóhoz tartozik, azután ott jelentkeznek. „Ha 10 százalékot ad, meg tudom monda_ ni, hol az eltűnt kocsi. Maguk is jól járnak, mert nem kell kifizetni a kártérítést, és én is megkapom a pénzt a munkámért, mert utánajártam.” És gyakran a biztosító fizet. Inkább ötezret, mint ötvenezret. Franciaországban — mint. hogy sok a kocsi — az anyakönyvelés egyszerű. A tulajdonos a rendőrségen kap egy „szürke kártyát”, azon rajta vannak a kocsi legfontosabb adatai, amelyek központi számítógéprendszerre vannak betáplálva. „Szürke kártyát” azonban lehet hamisítani, s egy vidéki prefektúrán „valódi” másolatot kérni róla, s íme, a hamis kártya most már valódi. Egy valódi ko. csit már hozzá lehet igazítani. Oj rendszámmal újra biztosítani és újra ellopatni. A biztosítási csalások formái kifogyhatatlanok. Például ré. gi baleset nyomait újból kifizettetni. Egy találékony ga- rázsos például „próba közben szenvedett karambolért” oly sokszor vett fel biztosítási díjat, hogy 750 ezer frank kárt okozó csalásért kellett elítélni. Védekezésül Franciaországban is bevezették a „bonus-mai us” rendszert, azaz minél többször karambolozik valaki, annál magasabb a biztosítási díja. A védekezés azonban még nem eléggé hatékony: 1980-ban 10 milliárd frankot fizettek ki a biztosítók különböző autókárokért. S hogy még mindig jó üzlet az autóbiztosítás, arról újabb és újabb biztosítócégek meg. jelenése tanúskodik. Hosszú távon ugyanis ők nyernek. , R. Sz. 1. összeállította: Pilisy Elemér sebbre lesz szükségük, mindig lesz rá módunk, hogy emlékeztessük őket arra a hűhóra, amit akkor csaptak, amikor azt javasoltuk nekik, hogy neutronfegyverünket a földjükön helyezzük el. Ellenfeleink figyelmen kívül hagyják a legfontosabbat: mi nem azért gyártunk bombát, hogy háborút kezdjünk, hanem azért, hogy elhárítsuk. Ha az oroszok megtudják, hogy van neutronbombánk, és készek vagyunk a bevetésére, nem fognak terveket szőni a Nyugat megtámadására. Persze ők is létrehozzák a saját neutronbombájukat... Addigra azonban minden valószínűség szerint mi már lézerfegyvert fogunk gyártani. Az a fontos, hogy egy lépéssel mindig megelőzzük az ellenséget. Nem akarom, hogy bárki is azt gondolja, hogy miután megfelelő mennyiségű neutronbombát halmoztunk fel, nyugodtan fogunk ülni a babérjainkon. Ez a fegyver, annak ellenére, hogy olyan heves vitákat váltott ki, nem egyéb, mint egy nehéz helyzetbe került közönséges gyalogsági parancsnok rendelkezésére álló kényelmes eszköz. Nem szabad, hogy zavarjanak a kiadások. Ha a bomba segítségével meg tudjuk óvni értékes ingatlanainkat a pusztulástól, a ráfordított költségek nyomban megtérülnek. (Zahemszky László fordítása) Lépés-^jg^l hátránybaP^ a diplomádat „Préseljék kockára , a ff kocsimat" ff
