Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-15 / 87. szám
* NÉPÚJSÁG, 1982. április 15., csütörtök 3. NÉPI ELLENŐRÖK VIZSGÁLTÁK Porforrások — a nemzeti park ölén Sok vád érte már Bélapátfalva új cementgyárát is a levegő szennyezéséért, mert — hogy úgymond — csak hitegette környezetét a hely- , zet javulásával. ! Mint a KÖJÁL mérőállomásainak tapasztalatai bizo- ! nyitják: tavalyelőtt és ta- \ valy is az ellenőrzött 14 hely ' közül négynél volt a megengedettnél nagyobb a szeny- í nyezés, a leginkább sújtott • munkástelepülésen pedig tovább romlottak az állapotok. Jellemző ez utóbbiakra, hogy a négyzetkilométernyi területre jutó 374,3 tonnás, évi „teljesítmény”: a normának több mint két és félsze* rés túllépése! Valóban riasztó, hogy pél- ’ dául 1981 nyarán nnég a Bükki Nemzeti Park területén, a Szalajka-völgyben és a Pisztrángosnál is „túltelje- ’ sitést” mértek, hiszen a közkedvelt kirándulóhelyen minden másra sokkal inkább számítana a turista, mint erre. Meghökkentő, hogy a modern, nemrég épült gyárban nem kevesebb, mint 35 szennyező forrást tartanak nyilván a levegő minőségére érzékeny, kényes szakemberek, s olyant is emlegethetnek, ami — a klinkerhűtők ( elszívó rendszerének a kürtője ez — az elviselhetőnél csaknem kilencszer porol jobban! Korántsem véletlen, hogy az ügy a népi ellenőrökig jutott, s a Heves megyei NEB munkatársai az elmúlt hónapokban széles körű, szinte mindenre kiterjedő vizsgálatsorozatot folytattak a hibák feltárására, kijavítására. Mire vezetett a vizsgálódás? Nos — ahogyan többi között megállapították —: mindenekelőtt az egyes porleválasztó berendezések konstrukciós és tervezési hiányosságaival magyarázhatók a tapasztalatok, nem annyira a gyár, mint a beruházás megvalósítása a bosszúságok okozója. A választott, úgynevezett száraz technológia Bélapátfalván prototípus-jelleggel került kivitelezésre, feledvén sajnos minden ebbői következhető Hátrányt, figyelmen kívül hagyván a szakminisztérium környezet- és természetvédelmi főosztályának határozott kifogását is. Már a próbaüzemi megfigyelések során több rendellenességet észleltek, a népi ellenőrök pedig még sok más hiányosságra is fényt derítettek. Kiderült, hogy a porleválasztók közül az elektrofdlte. rek a szükségesnél kisebb teljesítményűek és rosszabb hatásfokúak, a zsákos leválasztok — amelyekkel egyébként a legtöbb a baj! — gyakran eltömődnek, s tisztításuk csak kézi erővel lehetséges. A gyár tavaly január óta meglévő önálló munka- és környezetvédelmi csoportja anyagilag nincs érdekeltté téve a kialakult helyzet javításában, ami érezhetően a névlegességre vall. Miként a kis szervezet formálisságára enged az is következtetni, hogy tulajdonképpen csak egy dolgozója foglalkozik olyan feladatokkal, amelyek a körülmények pozitív változásához vezethetnek. A népi ellenőrök tájékozódása alapján a meglévő berendezések átalakítása, illetve cseréje összesen mintegy 78 millió forintba kerülne. S mint utóbb meggyőződhettek erről: szerencsére van törekvés a problémák csökkentésére, megszüntetésére, azon vannak az országos vállalatnál és Bélapátfalván egyaránt, hogy megtalálják a megoldás lehetőségeit. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottsághoz már eljuttatott összefoglaló jelentésben utaltak is erre. Ugyanakkor kedvező, hogy a vizsgálat óta is történtek a cementgyárban pozitív változások: két új elektrofliter beszabályozása és üzembe helyezése még az I» negyedév végéig sorra került. Különben az igazsághoz tartozik az is, hogy a régebbinél hatszorta nagyobb teljesítményű új gyár, a korábbihoz képest aránytalanul kevesebbet porol — s most lényegében ennek a további csökkentéséről van szó. Gyors eredményekre sajnos nem számíthatunk —, de az elkezdett munka mindenképpen bizalmat, reményt keltő. Föltétlenül hihetjük, hogy a még háborgó kedélyek is lecsillapodnak. Gy. Gy. Sláger lett a káposzta A boldogi kertészkedés visszanyeri rangját daságnak. Ezt a tényt vétek lett volna figyelmen kívül hagyni. Később, ismerkedvén Árvái János, Petrovics Jánosné, vagy éppen Koczka Ferenc munkájával, termelési eredményeivel, kiderül, érdemes bízni a paradicsomban is. Ahogy mondják, összehozza hektáronként a negyven-ötven ezrest, és nincs gond az eladásával. A termést innen konténerekben szállítják a konzervgyár túrái lényerő állomására. Ami pedig az előzményeket jelenti? Mindenki otthon neveli a palántát, fúrat kutat, öntöz, törődik a növényvédelemmel. Pillanatnyilag nincs időeltolódás! A palánta vég helyett olcsóbb a fólia. őszi Ambrus és Gyökér István a me- legágyi kereteket készíti paradicsom- termesztéshez, (jobbra) Árvái János és családja 1300 négyzet- méternyi fóliaterületet vállalt el részművelésben (Fotó: Szabó Sándor) gazdaságnak pedig földbérleti díjat fizetnek ... Tíz százalék nyereség Ránk köszöntött a tavasz, zöldell, éled a határ. Lukács Dezső, a Lenin Termelőszövetkezet boldogi kerületének vezetője azonban arról is beszél, hogy a szorgos kezű lányok, asszonyok ezen a településen már jóval korábban. a hajtatással megkezdték a munkát. — Ezt követeli az élet, a mezőgazdaság rendje, és felénk szorgalomban sincs hiány. Különben a gazdaság vezetése is arra törekszik, hogy olyan termelési feltételeket teremtsen, amelyek minden partner számára előnyösek, illetve jól jár a kereskedelem, a vásárlóközönség. Növeltük tavaly óta a közös szántóföldi zöldségterületet. Csaknem száz hektáron foglalkozunk e kultúrával, amelynek középpontjában a paradicsom, káposzta, paprika áll. Tizenöt hektáron ugyanakkor vegyes kertészkedést folytatunk, innen látván el két üzemi konyhánkat, továbbá hatvani zöldségesboltunkat. Valaha, az 1930-as évektől, nálunk mindenki a paprikára esküdött, követte az öröklött hagyományokat. Meg kell mondjam, ez a múlt! Ugyanis a paprika értékesítése olyannyira rossz az alacsony felvásárlási ár miatt, hogy csökkentenünk kellett az erre szánt területet — mondotta egy szuszra Lukács Dezső. Kesergés helyett A helybeliek tehát nem keseregtek, hanem jó gazdaként nem csak keresték, hanem meg is találták a mélyből vezető kiutat. Mint boldogi körsétánk során széleskörűen tapasztaltuk; hallottuk: igen beváltak a kertészetben a korai, középkorai és kései káposztafajták, amelyekből tavaly hek- táranként 127 ezer forint értéket hozott ki például Záhony Mihály, vagy Ke pes Ottó, aki huszonkét esztendeje foglalkozik kertészkedéssel, Az ágazaton is meglátszott a termékváltás eredménye, hiszen a 4 millió 700 ezer forint szántóföldi és az egy millió 350 ezer „fóliás” bevétel első alkalommal jelentett hasznot a közös gazták egy része kikelt, a héten indul a paradicsom pi- kírozása, földbe kerül a burgonya, és ott van a vegyes zöldségek magva is. Fantázia a hajtatásban Fólia alatt 1900 négyzet- méteren korai káposztával foglalkoznak egyébként a boldogi „részesek”, és túl vannak a hajtatáson, azaz a palánták sátor alá kerültek. Innen a mintegy száz má- zsányi termést május első napjaira várják. Ahogy Varga László kertészmérnöktől hallani, ötezer négyzetmétert kapott a paprika, amivel nincs különösebb gond pillanatnyilag. És a hideghajta- tás révén, amit a szigorú energiatakarékosság írt elő, május közepére remélik a piacolást. A paradicsom 80 százalékát, jó négyezer négyzetméteren, szintén termőre rakták, tehát május közepén ennek az átvétele, szállítása is megindulhat a különböző kereskedelmi partnereknek. — Nem véletlenül látunk fantáziát a hajtatásban, a fóliázásban — mondja a kerületvezető. — Igaz, rengeteg nehézséggel, kockázattal jár. de a törődés meghozza a gyümölcsét. Persze akkor, ha minden tényezőt megfelelően mérlegelünk, ha alaposan megfontoljuk, hogy mire, mennyit költsünk. Mi az egész kertészkedésben a leginkább célravezető módszer? Amivel már tavaly is operáltunk, megakadályozni a ráfizetést. Olyan érdekeltségi rendszert alakítottunk ki, amely minden érintett fél javára szolgál. A részesség korábbi változatával szemben most minden kiadást a tagok, a termelők vállalnak, nekünk, illetve a Hogy milyen eredményre számítanak a Lenin Termelőszövetkezet kertészetében ez év végén? Lukács Dezső szerint mind a szántóföldi, mind a fóliás zöldség hozza az idén a tavalyi termelési értéket, ami összességében hatmillió forint feletti árbevételt jelent. Ha már most figyelembe vesszük, hogy a tagok, részesek huszonhét forintot fizetnek a kertészkedés céljából igényelt földért négyzetméterenként, akkor a földterület alapján tíz százalékos haszonnal zárhatja az 1982-es gazdasági évet a Lenin Termelőszövetkezet üzemága, amire az utóbbi időben nem volt példa. Természetesen ezzel összefügg, hogy az igyekvők, a szorgoskodók sem csalódnak, azaz az ő borítékuk is vastagabb lesz. Az már aztán külön pozitívum, hogy a boldogi zöldségtermesztés végre visszanyerheti régi. országos rangját, megbecsülését. Akkor is, ha közben — mint példát idéztünk — módosul a termékszerkezet, a profil. Különben az újfajta részesművelés és a háztáji termelés figyelembevételével ez idáig ötven vagon zöldség leadására, átvételére kötött szerződést a közös gazdaság, javítván a lakossági ellátás lehetőségét is. Olyan cél ez, amelyért érdemes később megtérülő áldozatot hozni... Moldvay Győző „Otthon és itt a gyárban is...” — Hát igen! Itt aztán tényleg sugárzik a rend, a fegyelem, a szervezettség és a tudomány is .., — Ezt akár úgy is vehetjük, hogy egy kicsit savanyú a szőlő...? — Bizonyos dolgokkal kapcsolatosan igen ... ~[ — Például? — Itt senki sem cselleng, valamennyi gép dolgozik, tiszták az üzemek, a technika korszerűsége pedig egyenesen lenyűgözi az embert. — Mindezek az egri Fi- nomszerelvénygyárban elérhetetlenek? — Nagyon is megvalósíthatóak! Annál is inkább, mert ha ennyi modern gépünk egyelőre nincs is, de bábban egészen biztos vagyok, hogy a mi szakembereink is tudnak annyit, — ha nem többet — mint az itteniek... — A „produkciók” között mégis feltűnően nagy a különbség ... — A váltás a Finomsze- relvénygyárban is megtörtént. Már ma is összehasonlíthatatlanul szervezettebben és magasabb színvonalon termelünk, mint valaha is. És az új mércénk, illetve az új követelményünk első számú igénye már nálunk is a világszínvonal. Ehhez persze nemcsak időre, hanem különböző fejlesztésekre, vagyis pénzre is szüksége van gyárunknak... A fenti párbeszéd három évvel ezelőtt zajlott le Finnország egyik legkorszerűbb gyára, a HANKYJA cég megtekintése után Nagy János, az egri Finomszerel- vénygyár csoportvezető szakmunkása és e sorok írója között. Azóta természetesen többször is találkoztunk, de csak a legutóbbi „randevúnkon” került hivatalos napirendként ismét szóba a HANKYJA és az egri Fi- nomszerelvénygyár. Az első kérdést a közös emlékek tették fel a szocialista címmel többszörösen kitüntetett egri brigád vezetőjének, aki jutalomként kapta a két évvel ezelőtti finnországi utat. A kérdés pedig így hangzott: Az a bizonyos szőlő édesebi? lett-e azóta...? — Nem is egy, vagy két fokkal — hangzott a rövid, de annál magabiztosabb válasz ... — Ezek szerint megszűntek a csellengők és komputerek irányítják a raktározást, valamint az alkatrész- és az alapanyag-ellátást is az egri gyárban? — Nem, sajnos itt még nem tartunk. De a lógók, a munkaidő alatti lődörgők „állománya” időközben nálunk is látványosan megcsappant, és ha szabad így (Fotó: Perl Márton) fogalmazni; az egyre nehezebb külgazdasági körülmények ellenére is bejöttek tippjeink még a legfejlettebb tőkés piacokon is. Vagyis a rend, a fegyelem, a szervezettség és a tudomány is szebben csillog már nálunk is ... — Elnézést, de honnan ez a jólértesültség? Mert végül is Nagy János most, 1982-ben is „csak” egy szakmunkás csoportvezető... — Ez így igaz, de azért hadd tegyem hozzá, hogy én itt voltam szakmunkás- tanuló, itt lettem párttag, a mi kollektívánk érdemelte ki elsőként a szocialista brigád címet a vállalatnál, az általam vezetett kis csapatnak tucatnyi kitüntetése van. Engem is megtiszteltek már a Munka _ Érdemrenddel is. Szóval, mi nemcsak a megrokkant gépeket gyó- gyítgatjuk itt a gyárban, hanem szívesen elmegyünk fákat ültetni a városba, iskolákat, szociális otthonokat patronálunk, de szüreteltünk és törtünk már kukoricát is szabad időnkben. Mindezeket főnökeink is tudják és honorálják is. Egyebek között azzal, hogy naponta értesülünk a vállalat életével, munkájával, örömeivel és gondjaival kapcsolatos hírekről, eseményekről. Végül igen sok érdekes és értékes információt „juttat” számomra az is, hogy évek óta tagja vagyok az egri városi pártbizottság fegyelmi bizottságának... — Említette, hogy az új vállalati mérce első számú követelménye a szakmai Világszínvonal. A nemes szándékon kívül konkrétan miben látja a gépszerelő, vagy a csoportvezető, vagy akár a brigádvezető a legnagyobb lehetőségeket és a legdöntőbb követelményeket? — A sok közül kettőt emelnék ki. Én első helyre — ez természetesen magán- vélemény, így nyugodtan lehet rajta vitatkozni —, a vezetői példamutatást tartom. Szerintem ez a legdöntőbb. Mert ha egy vezetőre, legyen az párttitkár, csoportvezető, üzemvezető, mérnök, vagy technikus, tényleg minden tekintetben fel lehet • nézni, akkor szerintem az általa irányított kollektíva még a hegyeket is megmozgatja. A másik pedig az anyagi és az erkölcsi megbecsülés. A saját példámat említem. Én bár nem vagyok itt a vállalatnál alapító tag, de közvetlen utánuk kerültem a Finom- szerelvénygyárba. őszintén bevallom, hogy időközben sok-sok lehetőségem lett volna olyan új gazdát választani, ahol lényegesen többet kereshettem volna, mint itt. Mégsem mentem el, mégis maradtam. Az itt tartó bizalom, a tisztelet, az ember munkájának megbecsülése, a tisztes emberi szavak számomra még a mai világban is többet jelentenek a pénznél. Lehet, hogy ezek udvarias és nagy szavakként hangzanak, de hát én ezt hiszem és ezt vallom ... — HANKYJA egyik lakatos munkása úgy válaszolt a „hogyan tudna még értékesebb munkát végezni és többet keresni” kérdésünkre, hogy ha ennek valamennyi feltételét nap mint nap biztosítanák a gyárban. Egyetért vele? — Szívemből szólt. Ezt akár szent igazságnak is tekinthetjük. Mert nálunk is az a helyzet, hogy az emberek akkor' lógnak, vagy csellengenek, ha nincs anyag, ha nincs alkatrész, vagyis ha nem tudnak dolgozni. — A vállalat udvarán, útjain és irodáiban is többektől megkérdeztük, hogy milyen szakembernek és vezetőnek tartják Nagy Jánost? A válasz kivétel nélkül így hangzott: halk szavú, csendes ember, de annál szigorúbb és következetesebb. Véleményét egyformán, címre és rangra való tekintet nélkül szemtől szembe * mondja meg mindenkinek ... — Miért ne tenném? Mitől, kitől féljek? Persze az nem egy népszerű dolog, hogy egy régi munkatársamnak azt mondjam: Haver, vagy komám, te most szépen ellődörögted az időt, ezért nem kapsz béremelést, vagy jutalmat, de hát ezt nekünk meg kell tennünk. Az esetek döntő többsége azt bizonyítja: ha az emberek időnként „fel is kapják a vizet”, vagy egy-két napra meg is sértődnek, de végül is megértik és rájönnek, hogy tényleg nem érdemeltek béremelést és jutalmat. Legalábbis a mi közösségünk ilyen. — Otthon, a családban is ilyen határozott és következetes? — Az ember nem tud kibújni a bőréből. Az persze külön öröm, hogy tényleg harmonikusan élünk itt Egerben, ebben a gyönyörű városban. Nincs lakásgondunk — saját erőnkből oldottuk meg — Jutka' lányom a Jászberényi Tanítóképző Főiskola hallgatója, Csaba fiam pedig a 2-es számú Általános Iskolába jár, feleségem pedig a kereskedelemben dolgozik. Nem dicsekvésként mondom, de szépen megvagyunk. Otthon és itt a gyárban is... Koós József
