Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-08 / 82. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. április 8., csütörtök 3 A batyuzással kezdődött... Verseny a fogyasztóért HITEL - EXPORTRA (IV/3.) Többletcukor, valutáért... Napjainkban az ár- és jövedelemszabályozás a népgazdaság számos területén jelentős változásokat indított el. Ezért érdemes felidézni azt a pénzügyi-gazda, sági akciót, amely a 70-es évek második felében „45 milliárd forintos exportfejlesztő hitel” nevet kapta. A kormány megbízása alapján a Magyar Nemzeti Bank új feltételek között hitelpályázatot hirdetett a vállalatok körében. A cél a fizetési mérleg javítása volt, olyan kölcsönnel, amely gyorsan megtérül és a tőkés exportot növelő beruházásokra, illetve importcsökkentésre irányul. . A KERESKEDELMI ÉLET j fő színtere Budapesten ak- : kor a Nagykörút és a Rákó- j czi út volt, ott — mármint az utcán — kínálták az alkalmi árusok a kincset érp gyertyát, a mécsest, a tűzkövet, a pogácsát. Az utóbbit a legélelmesebbek árulták: a batyuzók. Azokat hívták így, akik egy pár viseltes cipőben és viharkabátban viszontagságos körülmények között falura utaztak, hogy a parasztportákon iparcikkeiket élelemre cseréljék. Aki egy zsák liszttel tért vissza a városba, az pogácsát sütött belőle, s azt az utcán árulta. A fenséges csemegéért sorbaálltak az éhes emberek. Valahogy így kezdődött a kereskedelmi élet 1945 tavaszán. A cserekereskedelmet később a lakosság szervezett élelmiszer-ellátása váltotta fel. Kezdetben a nagyüzemekben osztottak a munkásoknak zsírt, lisztet, cukrot, később — jegyre — már mindenkinek jutott némi élelem. Lassan, ahogy az ipar újra termelni kezdett, lódenkabáthoz, micisapkához is hozzá lehetett jutni a boltokban. Pénzért, mert hiszen 1946 augusztusa óta már fo- * rintunk is volt, a korábbi, elértéktelenedett pengők, millpengők, bilipengők helyett. A tervgazdálkodással együtt kialakult a kereskedelem szervezete is: olyan vállalatokból, amelyek a központi utasításoknak- megfelelően osztották el a lakosság körében a nehezen megtermelt fogyasztási cikkeket. Ezek a cégek csak nevükben voltak vállalatok, hiszen semmi másra nem vállalkozhattak, mint az elosztásra. Szigorúan megszabták, hogy melyikük, milyen áruval, az ország mely területét láthatj el; a keveset igazságosan kellett szétosztani. A kereskedelemnek ez a szervezeti rendszere — a működési profil és a terület merev elhatárolása — sokáig fennmaradt: megfelelt a tervutasításos, a tervlebon- tásos gazdaságnak. Az áruhiány miatt csák úgy lehetett a lakosságot „ellátni”, ha minden területnek, árufajtának megvolt a forgalmazásra kijelölt felelős gazdája. A vállalatokat utasíthatta a minisztérium: hol, miből, mennyit kaphatnak, illetve adhatnak el. Az árut ugyanis nem beszerezték, hanem kiutalták számukra, és nem kereskedelmi módszerekkel értékesítették, hiszen nem azt árusították, amit a vevők kerestek, hanem azt adták el, ami és amennyit az elosztó szervezetektől kaptak. SAJNOS, TÜLSÁGOSAN SOKÁIG MARADT FENN ez a sajátos szükség szülte kereskedelmi forma. Nyomokban még ma is fellelhető, s ami vele jár — a monopol helyzet, a verseny kizárása — kifejezettten káros. Mert ha egyazon területen több kereskedelmi vállalat, szövetkezet forgalmaz hasonló termékeket, az bővítheti a kínálatot, a választékot, javíthatja a 'fogyasztói igéhyek kielégítését és hatékofíjrabbá teheti a gazdálkodást. A verseny a fogyasztóért, pontosabban a versengők számára kedvező döntéséért, a választásáért, a pénzéért folyik. Cserébe a fogyasztók Egyaknás, dupla füstjáratú, „folytonégő,, széntüzelésű kályha sorozatgyártását kezdték meg hétfőn a salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban. A belső füstjáratok szellemes kialakító“ sa révén a kályha hasznokedvezőbb vásárlási feltételekhez, többek között választási lehetőségekhez jutnak. Ha a kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek egymás mellett, párhuzamosan működhetnek, akkor előbb- utóbb rákényszerülnek, hogy kínálatukkal alkalmazkodjam nak a kereslethez. Vagyis nem azt fogják az ipartól megvenni, amifr az éppen gyárt, hanem azt rendelik, amire a lakosságnak szüksége van. De a verseny folyik az árusítás feltételeiben is. A árengedményes akciók sora, bár az többnyire csak felhalmozódott készletektől való szabadulás módja, egyúttal árversenyt teremt a vállalatok között. A vevő oda megy, ahol olcsóbban vásárolhat, s amelyik vállalat nagyobb forgalmat, több nyereséget ér el, az előnyre tesz szert. Fejleszthet, több részesedést oszthat. Szemben a lemaradóval, amely alaphiányossá válhat, amelyről kiderülhet (ami a múltban rejtve maradt), hogy gazdaságtalanul működik. A vevők megnyerésének a vonzó árpolitika csak az egyik módja. Ahol díjtalanul szállítják házhoz a mosógépet, a bútort, ott szívesebben és nyilván többen vásárolnak. Ahol hajlandók díjtalanul a ruha vagy a nadrág hosszát felhajtani-leen- gedni, ott könnyebben, több örömmel vesznek készruhát az emberek. S hogy a kereskedelmi verseny mire késztetheti a vállalatokat, arra példa a Keravill módszere. Ez a vállalat Budapesten telefonhívásra házhoz viszi a színes televíziót — kipróbálásra. Ha a megrendelő megtartja, kifizeti a készüléket. Ha nem, akkor csak a szállítás költségeit fizettetik meg vele a háromnapos használatért. A Keravill nem jótékonyságból ilyen nagyvonalú, hanem azért, mert több készüléket szeretne eladni. A vevők többsége máris náluk vásárol, tehát a többi vállalatnak is elő kell rukkolni valamivel, hogy versenyben maradhasson. A verseny kibontakozásának vannak még akadályai. Ilyen például a tervutasításos rendszerből örökségként megmaradt kereskedelmi szervezet, amelyet a monopol vállalatok megbontásával, újak alapításával és irányításuk módosításával korszerűsítenek. (A szervezet megreformálásának első lépéseként jogot adtak a szövetkezeteknek arra, hogy ne csupán a falvakban, hanem a városokban is tevékenykedhessenek.) A jogi korlátoknál nehezebben háríthatok el a vezetők szemléletében, magatartásában rejlő akadályok. A vállalatoknak sokkal kényelmesebb volt a monopolhelyzet, mint a rugalmas, versenyszellemű kereskedői munka. Ám megfelelő gazdasági szabályozással, az egyéni érdekeltség fokozásával erre is lehet ösztönözni. A VERSENY ALAPVETŐ FELTÉTELÉT nem a kereskedelem, hanem az egész népgazdaság teremti meg: megfelelő vásárlóerővel, s a fogyasztási javak bőségével. Ilyen körülmények között a kereskedelmi vállalatok nem az áruért, hanem a fogyasztóért versenyezhetnek. Az ehhez szükséges feltételek kialakítása is az elmúlt 37 év eredményei között könyvelhető el. (G. Zs.) sítja a füstgázok hőjét is. Részben ennek köszönhető, hogy a szénminőségtől függően 71—75 százalékos hatásfokkal égeti el a tüzelőanyagot, ami nemzetközi összehasonlításban is jó eredménynek mondható. A répa betakarítása során a változékony, esős őszi időjárás miatt, gyakran sok sár kerül a cukorgyárba. Ennek megelőzése csak úgy lehetséges, ha megfelelő berendezést állítanak üzembe. Ezzel a sártömeget géppel leválasztják a répáról, így az nem zavarja cukorgyártásra való felhasználását. Erre szolgál az úgynevezett répamechanizáció, melyet először a 70-es évek elején Magyarországon a Mátravi- déki Cukorgyárak hatvani gyárában építettek és vezettek be. Nem rég Selypen kezdődött hasonló munka. — Éppen az 1980-as rendkívüli esős őszi hetekben érkezett sáros répatömeg döbbentett rá bennünket igazán a répamechanizáció fontos, ságára — mondja Lichtenstein József, a Mátravidéki Cukorgyárak főmérnöke. — Emiatt a selypi gyár feldolgozása 60—70 százalékra esett vissza. Csökkent a termelés, amely növelte a kampány hosszát. Több répát kellett tárolnunk, és ez jelentős veszteséget okozott. dúló előtt a kömloiek. A „Faluföld” felé igyek“ szünk Kömlő határában. Van talán három éve is, hogy legutóbb erre jártunk. Dr. Gál Lajos, a Május 1. főagronómusa még pontosabban emlékszik. — Aratáskor lesz három éve. Szép búza, jó termés volt. — És túzoktojást találták a kombájnosok ... — Igen, „túzoktojást” — mosolyodik el a főagronó- mus. és az a mosoly jelentheti, hogy hiába, ilyenek vagytok, a lényegtelenre jobban odafigyeltek” és jelentheti, hogy a mókáskedvű emberek felültetek bennünket, mert nemcsak túzok volt ott, a dús búzamezőn, haJ nem borz, ürege, róka, kígyó-béka, meg mindenféle egyéb móka, a maguk mu- lattatására, meg persze — a magunkéra. Hogy tehát igaz volt-é a dolog azzal a túzoktojással, az már a múlt titka, az viszont tagadhatatlan, hogy két gyönyörű vadnyúl riad meg, hogy elporzunk mellettük a dűlőúton, s olyan vágtát vágnak ki az asztallap si- maságú szántón, szemmel követni is alig győzzük. Azok tehát elviharzanak, majd tisztes távolban leülve fülelnek, mi pedig maradunk Ezek megszüntetésére építik meg a répamechanizáci- ós rendszert, mellyel évente Selypen 3500 tonnával több cukrot gyártanak majd, és ez egyben 1200 tonna fűtőolaj megtakarítását teszi le. hetővé, amely tőkés importot helyettesít! A gyár vezetői arról is gondoskodtak, hogy Hatvanban tovább tökéletesítsék a répafeldolgozási technológiát. Ami korábban kimaradt, azt mosl pótolják. Kialakítják az úgynevezett létisztító és az utótermék állomást is. — A selypi és a hatvani fejlesztés — folytatja a főmérnök —, összesen 32 millió forint többletcukrot eredményez, 5,7 millióval kevesebb energia felhasználása mellett. A cukrot pedig valutáért exportálhatjuk a világpiacon. Mindehhez 133 millió forintra van szükségünk. A gazdaságossági számítások alapján hitelt kér. tünk a Magyar Nemzeti Bank exportfejlesztési keretéből és 79 millió forintot engedélyeztek a két cukors dicsérjük a földet: amerre ellátni, de szinte mindenütt errefelé, nagyszerűen megmunkáltak a táblák. Még kisebb rög is csak elvétve látható, mintha nem is nehéz gépekkel, hanem gyalukkal dolgoztak volna rajtuk. — Már az őszi betakarításkor kedvezett az idő — emlékeztet Gál Lajos —, és eddig a tavaszra sem panaszkodhatunk: hagyta és — eddig úgy néz ki — hagyja, hogy dolgozzunk. És dolgoznak is. Itt, a „Faluföldön” — rengeteg „föld”, „tag” van errefelé —, egy 80 hektáros területen cukorrépát vetnek. Mielőtt földbe kerül a drazsírozott mag — egymástól az itt ideálisnak számító, pontosan 11,7 centiméterre —, vegyszerrel fertőtlenítik a talajt, drótféreg, meg minden egyéb károsító ellen. — Helyrevetés — mutatja a főagronómus, s néhány szem magról lehúzza a por- hanyós földet —, le lehet mérni, biztos, hogy annyi. Az érkeztünkkor a tartályt „Timet” fertőtlenítőyel éppen újratöltő traktorosok, Klész Ignác és a fiatalabb Kőműves József buzgón bólogatnak. gyári beruházáshoz. A szerződést még tavaly májusban aláírtuk. Ezután megkezdődött a munka a két gyárban. A hitelszerződés szerint Hatvanban 13 millió forintos költséggel idén befejeződik a fejlesztés. Az úgynevezett utótermék állomás kialakításához szükséges hűtő-kavaró berendezés, az AGROBER-ÉLITI és a Mátravidéki Cukorgyárak köLös szabadalmaként itt Hatvanban kerül először megvalósításra Magyarországon. A kivitelezést gyárunk lakatosain, csőszerelőin és forgácsolóin kívül a Gép- és Felvonószerelő Vállalat végzi. A Selypen épülő répamec- hanizációs rendszer kialakítására tavaly 27 millió forintot költöttek. Az idén tovább folytatódott az építkezés szeptemberre, a cukorkampány indítására egy részét üzembe is helyezik. Jövőre pedig teljes egészében átadják. — Az építést 50 millió értékben a Mátraalji Szénbányák petőfibányai üzemének munkásai végzik — sorolja Lichtenstein József. — A technológiát a Gép- és Felvonószerelő, valamint a Budapesti Villanyszerelőipari Vállalat vállalta. A gyártelepen belül 1,2 kilométer hosszú vasúti iparvágány is épül, melyet az Ütés Vasútépítő Vállalat épít. Kezdeményezésünkre kéthetenként úgynevezett kont- rollnapot tartunk. Ezen az összes, a fejlesztésben érdekelt vállalat képviselői részt- vesznek és az adódó gonAzután róluk is néhány szót, csak addig, míg újra nem indulnak. Az öregebb traktorvezető már 13 éve veti Kömlőn a cukorrépát, és nem babonás, ha másért nem, hát mert — jól érti a dolgát. Ezt persze nem ő mondja, hanem a főagronómus, továbbá azt is, hogy nagyon jó párosítás ez a két ember, válthatják egymást a vezetésében az MTZ 80-ason, amit a RAU vetőgép elő fogtak. — Váltás nélkül nem is menne — magyarázza a tapasztaltabb traktoros — reggel 6-tól este 7-ig barázdában vagyunk. — Máshol is vetnek cukorrépát? — Persze — és sorolják: — a Bálint tagon, a Lövöldéken, a Vitéz tagon, ezekkel már elkészültünk, igaz, dolgoztunk április 4-én is. Ha nincs műszaki hiba, vagy más fennakadás, 20 hektár a napi eredményünk. Hogy az a bizonyos „más" fennakadás ne éppen miattunk legyen, elköszönünk, ök újra barázdában vannak, Gál Lajos pedig megjegyzi: — összesen 150 hektár cukorrépánk lesz, annyi, mint tavaly, de 20-at most a tagok is vállaltak. Csak azt sajogjuk — teszi még hozzá, és már indulunk is tovább —, hogy a cukorrépa premizálását úgy állapították meg, hogy inkább csak az új termelőket ösztönzi, minket, régieket jóval kevésbé. ★ Sárga sisakban Török József, fiatal ágazatvezető motorozik előttünk a tarna- szentmiklósi úton a Cifratábla felé. Komótosan követjük, s közben nézzük a vetést. Erre búza van, szemet gyönyörködtető. — Ha a varjú Szent György- napra elbújhat benne — dünnyögi a régi öregektől szólás-mondást a főagronóLichtenstein József: — Az összehangolt, pontos munkán múlik, hogy határidőre elké. szüljenek az új létesítmények. .. (Fotó: Szabó Sándor) dók megoldására a helyszínen azonnal javaslatot tesznek. Az összehangolt pontos munkán múlik, hogy határidőre elkészüljön az új létesítmény. A Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium kiemelt fejlesztésként tartja nyilván a Selypen és Hatvanban megvalósuló programot. Ezért rendszeresen, lépésről, lépésre figyelemmel kísérik a megvalósítását. Nagyon sokat várunk, a feszített ütemben készülő létesítményektől, mert üzembe helyezésük kétmillió 822 ezer dollár többletbevételt jelent majd az országnak. A devizahozamból pedig csaknem másfél év alatt megtérülnek, tehát gazdaságosak! Nekünk is érdekünk a gyors szervezett munka, hiszen ha a beruházások megvalósulnak a hitel utáni kamat 33 százalékát visszatér ríti a bank, ami előnyt jelent ... mus —, akkor már nagy baj nem lehet. György-nap pedig, ha nem is föltétien „szent”, mint tudjuk, április 24-én lészen. Ha addig kap még egy jó kis esőt, utána bőségesen napsütést... Bízzunk benne, a kezdet nem volt rossz. A Cifratáblán három gép dolgozik. — Napraforgót vetünk — ad rövid tájékoztatót Török József. — Két fajtát, össze: sen 350 hektáron. Éppen ma — ez április 5-én volt — ma kezdtünk Csakinszkij 269-es fajtával. Ebből van 120 hektárra való, a többi NSH—27 hibrid lesz. — Úgy tartják, a napraforgó biztos befektetés ... — Mi két éve kezdtük 180 hektáron és akkor 18 mázsa volt a termésátlag, tavaly pedig — 40 hektárral megnövelt területen — 21 mázsa. Ennyivel most is kijönnénk. bár természetesen maga a termésátlag nem nagyon sokat mond, az eredmény a fontos, az, hogy milyen ráfordítással érjük el. Itt gabona volt az elővete- mény, sikerült jól előkészíteni a talajt, szántás után kétszer tárcsáztuk, ősszel és tavasszal nehézfogast kapotf aztán vegyszerbedolgozás kultivá torral. Az idő tehát kedvezetl termelőszövetkezeteinknek a tavaszi induláshoz. A márciusban elvégzett tavaszi, árpa, a borsó és a lucerna után most a cukorrépa és a napraforgó van soron, és marad még 750 hektár kukorica és 180 hektár silókukorica-vetés. Valószínűleg rövidesen: ha a talajhőmérséklet 12 fok felett lesz. A gépek Kömlőn ehhez is készen állnak. Alakuljon bármiként is a helyzet, egy bizonyos: az embereken és a technikán semmi sem múlik. Ne is múljon. És: sikerüljön az év. B. Kun Tibor Új „ folytonégő ” kályha (Folytatjuk) Mentusz Károly Ha a varjú Szent György-napra elbújhat... Kitűnő körülmények között vetik a magot Kömlőn Előírás szerint, védőruhában töltik fel a vegyszert új for(Fotó: Perl Márton)
