Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-01 / 77. szám
A rátermettséget nem vizsgáljuk (111/3.) A történelemtanítás — ma MA: BEMUTATÓ A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZBAN Birkanyírás Mondjuk: világnézeti tárgy a történelem. Eredményességét mégis osztályzatokkal értékeljük. Főként azon mérve meg a „vizsgázót” — milyenek az ismeretei. Évszámokat, neveket, földrajzi helyeket, fogalmakat, összefüggéseket kérdezünk. Pedig a magatartás a lényeg. A többi csak eszköz. Ahogy a tanár is csak közvetít, persze, meghatározó módon. ‘ Milyenek a tanárok? Tantervileg nem kötelező Abban egy pillanatig sincs vita közöttünk, hogy a tanár véleménye, meggyőződése tud igazán hatni a diákra. Ezt hangsúlyozza Kenyeres Sándor is, aki a gyöngyösi mezőgazdasági szakközépiskolában az elsőtől a negyedik osztályig vezeti végig diákjait a történelmi fordulókon. — Ügy van a tantervi anyag elosztva, hogy az első és a második osztályban a a történelmet, és az utolsó, kiegyezésig, 1867-ig tanítjuk mondhatni száz évet pedig a másik két osztályban. Ez a „súlyeltolódás” nyilván jelez is valamit. Az eredményességgel nincs gond, ahogy a legutóbbi szakfelügyelői látogatáskor is elhangzott: elismerést érdemel a tanár és a diák ebben az iskolában. — De ha már ilyen bőséges helyet kap a napjaink történelme, mennyire nyílik lehetőség a „kényesnek” tar•tott kérdések megbeszélésére is? Például: Trianon, a doni csata, a százezer magyar vöröskatona az intervenciósok ellen, a fasizmussal szembeni ellenállás, az önkéntes budai ezred és így tovább? — Hát... tanára válogatja. Ezeknek egy része nem tantervi anyag és főként mélységeiben nem jut rájuk elég idő. Ha azonban a fiatalok Világszemléletének változásait kutatom, azt állíthatom, hogy érződik náluk a jó irányú fejlődés, ami nem a szavakban mérhető le, hanem a viselkedésben. Heti két óra jut történelemre ebben az iskolában. Az utóbbi száz év aránya pedig. .*. A tanárra bízzák A középiskolai történelem- tanítás felügyelője a megyénkben dr. Berzy Piroska. Beszélgetésünket onnan indítottuk, hogy az utóbbi évek vargabetűje nyomán gondot okozott a történelem tanításának „visszaállítása” — újból érettségi tárgy lett. — Az érettségin? Általában négyes és ötös jegyeket kapnak a fiatalok. A négyes az valóban négyes. De az ötös... az az érdemjegy egyébként sem elég reális az iskolai gyakorlatban. — Mennyire függ az eredmény a tanártól? — Ma a tanár szabadon választhat, hogy a tantervi anyagból mennyit és hogyan tanít meg. A súlypontozásra a lehetősége adott. Csak figyelembe kell vennie, hogyan épül egymásra a tanítási anyag. Például. A fasizmusra egy óra jut. Tessék végiggondolni. Ha itt mindent el akar mondani...? Márpedig a tanárok beleesnek ebbe a hibába. — Milyen segítséget kapnak a pedagógusok a munkájukhoz? — A szervezett továbbképzésre szinte időnk sem jut. Az önképzés a legfontosabb. De tartunk mi bemutató órát is, hogy a gyakorlatot is érzékeltethessük. — Milyen tudással érkeznek a gyerekek az általános iskolából? — A színvonaluk még nem a legjobb. A tényismeretet kell hangsúlyoznom itt is és általában is, mint olyan követelményt, ami nélkül elemzés sem lehetséges megfelelő mértékben. — Mennyire „vitáznak” a diákok az egyes történelmi tényanyag alapján? — Nem jellemző, hogy a tanuló az órán vitába kezdene. Talán az is közrejátszik, hogy bizonyos fokú „visszafogottság” már beléjük plántálódott. Magyarkodás, valamiféle soviniszta megnyilvánulás nem érzékelhető náluk. Az így nyert összkép ugyan nagyon szívderítő, de már sokkal árnyaltabb a korábbinál. Választóvíz Sok jót nem sorolt fel dr. Molnár József, az egri tanárképző főiskola történelemtanszékének helyettes vezetője, amikor afelől érdeklődtem, milyen felkészültségű fiatalok kezdik el a tanulmányaikat. Amíg a történelem nem volt érettségi tárgy... elég gyenge ismeretanyaggal érkeztek. Még ma is bizonytalanok a forradalmakat illetően. Az első négy félév tulajdonképpen szelektál. Azután ... ha már ott marad, az oklevél elérhető távolságba kerül. — Azt mondhatom, hogy jól felkészült tanárokat bocsátunk az általános iskolák rendelkezésére. Az is igaz, hogy a pedagógusok elég nagy hányada nő. Férjhez mennek, jön a család, és a kezdeti lendületük esetleg megtörik. Pedig általában négyes-ötös érdemjeggyel mennek el tőlünk. — A pályára való alkalmasságukat ki vizsgálja? — Végzünk ugyan többféle felmérést, de amikor valaki a főiskolára jelentkezik, a rátermettségének kutatása nincs az érdeklődés középpontjában. — Milyen tapasztalataik vannak az általános iskolai történelemtanításról? — Eddig sok volt a gazdaságtörténet a tankönyvekben. Ma már a történelem- szemlélet jó. Megfelelő tényanyagot is kapnak a gyerekek. De ... azt szoktam mondani a főiskolásoknak, csak olvasni, minél több könyvet olvasni, és ha lehet, ajándékba is szakkönyvet, történelmi tárgyú könyvet kérjenek. Legyen mindenkinek egy kis házi könyvtára, ha tantárgyi frisseségét meg akarja őrizni. Az aggódás, a lelkiismeretesség, a felelősség szavai ezek. Ne direkt módon A gyöngyösi városi párt- bizottságon a propagandaés művelődési ügyek felelőse dr. Papp Lajos. — Minden olyan alkalommal részt veszünk a tanácskozásokon, amikor az iskolákban politikai, nevelési kérdések vannak napirenden — hallottam tőle. — Legutóbb a gimnáziumban végeztek felmérést világnézeti témakörből. Kiderült, hogy a fiatalok a történelmet nagyon fontosnak tartják. A tantárgy hatásossága azonban kicsorbul, ha a tanár összetéveszti a tanítást a szemináriummal. Nem lehet úgy nevelni, ha a tanár direkt módon „szaval”. Az ókor és a középkor feldolgozása jobb, és mintha a tanárok is szívesebben tanítanák ezt a történelmi részt. A tankönyvekről megoszlanak a vélemények. Azt mondják, nem lesznek any- nyival jobbak, mint ameny- nyiszer változtatják azokat. — Milyen lehetőségeket látnak a legújabb kori események elmélyítésére? — Nagyobb figyelmet érdemelne a munkásmozgalom és a helyi történeti anyag. A tanároknak csak egy kisebb hányada foglalkozik ezzel. Eredményesen bevonhatnák ebbe a munkába a honismereti és a történelmi szakkörök tagjait. — Hogyan vélekednek a történelemtanítás eredményességéről? — A tanárok jó része szívesen és eredményesen tanítja a történelmet, ez a meglátásunk. Egy részük azért foglalkozik a tananyaggal, mert az kötelező. És vannak olyanok is, akiknek a munkáját még lehetne javítani. Diplomatikus válaszok, de közérthetőek. Értenek is belőlük azok, akiket illet? Itt értünk a mondandónk végére. Ennyit tudtunk meg a mai történelemtanítással kapcsolatban. Feltételezhetően nem mindent és feltételezhetően lesznek, akik vitatják is megállapításainkat. Kíváncsian várjuk a véleményüket. G. Molnár Ferenc Szalay István: Örvös galamb n/2. A konyhában friss zsírszag áradt, a tűzhelyen pattogott a rőzse és a jó melegen apám hanyatt vetette magát a heverőn. Jóllakottam békés nyugalomtól megszálltán, egy csöppet sem haragosan mondta: — Akkkor kisfiam, te nem azt láttad, amit néztél. — De igen! — erősítettem önmagamat, bár anyám lök- dösött a könyökével. — Látott, amit látott! — morgolódott anyám, és mosogatásba kezdett, miközben a forró vízből ugyancsak kapkodta kifelé az ujját. Kintről besüvített a kora tavaszi szél és a kutya a farkával verdesni kezdte az ajtót. — A kutyának még nem adtál? — Várjon a sorára! — csattant fel anyám, aki macskapárti volt és kétszer inkább adott enni a macskáknak, mint egyszer a kutyának. ' Már azt hittem, megúszom a szajkóügyet, elfeledhetem az örvös galambot is, amikor újra előkerült a dolog: — A mátyás meg a szajkó, az egy madár! Érted? Egyféle madárnak pedig nincs kétféle tolla ... Gondoltam, annyiban hagyom a vitát. — Én azt hittem ... — Tudni kell! Aki tud valamit, annak hasznát veszi, aki nem tudja, csak hiszi, az butaságokat beszél. Miután apám nem látszott haragosnak, még morcos kedvében sem volt, anyám pedig elfoglalta magát a mosogatással, gondoltam, én is kérdezek tőle valamit. — Aztán, miért* jó tudni, hogy itt vannak az örvös galambok ? A macska felugrott az asztalra, belenyalt a tányérba, az meg két darabban állt meg a földön. így aztán egy pillanat alatt minden megváltozott. Apám felugrott, anyám szidta a macskát, magam pedig a seprű után nyúltam, hogy az ágy alól előkotorjam a bajt okozó macskát. — Sicc ki! — nyitottam neki ajtót, az pedig a seprűtől való félelmében úgy rohant kifelé, mintha meg sem akarna állni. Jóval lámpagyújtás után lassan-lassan visszaállt a házban a délutáni békés, nyugodt hangulat, megint beszélgetni . kezdtünk. Szerettem volna már túl lenni ezeken a madárügyeken, . ezért a világért szóba nem hoztam volna, — Azt kérdezted, hogy miért jó tudni, hogy megjöt- tek-e az örvös galambok? Először is azért, mert az erdésznek tudnia kell, hogy mikor érkeznek vissza a költöző madarak, aztán az örvösöket nyomban követik a szalonkák, ha pedig itt vannak a szalonkák, akkor itt a ta_ vasz és sza- lonkázni is lehet. Az sem mindegy aztán, hogy kinek a kerületében lövik a vendégek az első hosz- szú csőrű madarat. Este, lefekvés előtt kimentem az udvarra. Az erdő felől langyos, földszagú párát hozott a szél és olyan szépen fénylettek a csillagok, mintha megkérte volna rá őket valaki. — Látod a holdat? Meglepődtem, hogy apám ott áll a hátam mögött. — Nem látom! — Ne is keresd! Ma újhold van és csak később bújik elő. — Ezt meg miért kell tudni? Apám a hátamra terítette a köpenyét és viccelődve a szemembe húzta a sapkámat. — Azért, mert a szórókon a vaddisznókat csak holdvilágnál lehet meglátni... Amikor lefeküdni készültem, ő akkor cihelődött, húzta a csizmáját és felvette a kabátot. Félálomból hallottam még anyám hangját: — Melegen öltözz, mert még csípősek az éjszakák... (Vége) Csiszár András és Kulcsár Imre azzal a bizonyos zakóval (Fotó: Jármay György) Mi történik, ha egy velúrzakót birkává minősítenek? Természetesen rengeteg baj — különösen, ha az ügy „papírra kerül”, bélevész a hivatalok labirintusába. Szta- niszlav Sztratiev Birkanyírás című szatirikus játéka ezt a folyamatot ábrázolja, viszi a végletekig. A darab rendezője Szűcs János, akitől először arról érdeklődtünk, hogy ez a bolgár darab mit jelent ma a magyar közönség számára. — Ez a mű Bulgáriában nagyon élő, kemény szatirikus dráma. Ha nálunk valamivel előrébb is szaladt a fejlődés, s csak a múlt kínja az ilyen fokú bürokrácia, akkor is érdemes felkiáltójelként színpadra állítani. Két lehetőség állt előttem, az egyik, hogy hasonlóan a Thália színházi produkcióhoz, . kabaréízűvé alakítsuk át a játékot: ott Gálvölgyi János remek karikírozóké- pességére alapoztak. Nálunk komorabb lett az egész, kissé Franz Kafka Kastélyára emlékeztetőén. Számomra ez tűnt logikusnak, hiszen micsoda abszurditás egy zakót legeltetni Szófia ^főterén ... — Mégis kinek ajánlaná ezt az előadást? — Mindenkinek, akinek már volt valamilyen hivatallal dolga. Olyan fokon kesernyés ez a mű, hogy vígjátéknál valamivel több, de még nem abszurd darab. Ezért nem mondhatnám, hogy egy bizonyos réteg értheti, de azt sem, hogy csú- pán önfeledt szórakoztatást kínál. Bárkivel előfordulhat, hogy beleütközik egy szerv fafejűségébe. Ha otthon felejti a buszon a bérletét, esetleg nem egy embernek kell bemutatnia, hanem egy hivatalnoknak, aki az íróasztalba kapaszkodik. Nem egy emberrel beszélünk ilyenkor tehát, aki mondjuk a közértbe elfelejti elvinni a pénztárcáját, s megkéri a pénztárosnőt, hogy várjon egy pillanatig, míg hazaszalad. Ha abszurditásig fokozódik ez a hivatalnoki öntudat, az állampolgár elvesztheti önmagát. — Ez a játékstílus mostanában nemigen divatos. Utóljára talán Urbán Ottó Uborkafaját játszották hasonló módon. Bár hozzá kell tenni, hogy éppen ebben az évben újították fel azt a darabot is ... — Valóban sajátosan kellett mindezt megjeleníteni: leginkább a .leningrádi Szatíra Színház stílusához tudnám hasonlítani azt, amit a nézők látni fognak. Sokan ismerik és szeretik Rajkin művészetét Magyarországon is. Naturalista módon nem lehetett eljátszani a darabot, sokkal inkább bábjá- tékszerűen, érzékeltetve az őrült mechanizmust. Tehát ma este — reméljük sokak örömére — új bemutatóval áll színpadra a miskolci—egri színház társulata, az ipari városban már játszott mű tán megnyeri az egriek tetszését is. Főbb szerepekben: Kulcsár Imre, Varga Gyula Jászai-díjas, Csiszár András, M. Szilágyi Lajos, Sándor Erzsi, Fehér Tibor Jászai-díjas, érdemes művész és Horváth Zsuzsa. (gábor) Gyulai nyár A Várszínházban két magyar dráma ősbemutatója, Kodály-est és a magyar líra második fesztiválja várja az idei nyáron a Gyulára látogatókat; huszadszor kerül sor az eszperantó nyári egyetemre, és ismét fogadják a Gyulához kötődő képzőművészeket a hagyományos nyári művésztelepek — egyebek közt ezt kínálja az idei gyulai nyár. A Körös-parti kisváros legjelentősebb művészeti fóruma, a Várszínház június 11- én vendégjátékokkal nyit, majd július 2-án Marton László rendezésében láthatják a színházbarátok Szé- kely_ János Vak Béla király című történelmi drámájának ősbemutatóját. A Várszínház Iglódi István rendezésében mutatja be július 23-án Jé- k' Zoltán Oroszlánok Aquimcumban című vígjátékát. Augusztus 5-én rendezik meg, immár másodszor, az egyetemes magyar költészet fesztiválját, amely a Várszínház és a televízió szegedi stúdiójának közös estje — s nyilvános felvétele — lesz.
