Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-28 / 98. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. április 28., szerda S. Képességek arany foglalatban HÁRMAN A LEGJOBBAK KÖZÜL Nemcsak hagyományosak, hanem hasznosak is a külön­böző diákversengések. Ezt bizonyította legutóbb az a szellemi párviadal, amelynek során a legtájékozottabb ke­reskedelmi és vendéglátó­ipari szakközépiskolások „hadakoztak” a legjobbak­nak járó jutalomért, elisme­résért. Közülük szólaltatunk meg most hármat, azokat, akik dobogós helyezést szereztek, azokat, akik megszívlelendő tanulságokat idéznek. Arról, hogy miként kaphatnak a valódi képességek mestermí- vü arany foglalatot. Kormányos Antal a debre­ceni színeket vitte győze­lemre, méghozzá nem is akármilyenre, ugyanis 97 pontot ért el, olyan szintet, amelyre az elmúlt évek so­rán még nem volt példa Az egri Domus Áruházban mérlegelték felkészültségün­ket. Én — többek között — egy fiatal házaspár számára válogattam össze nyolcezer forintos keretből a legfonto­sabb háztartási felszerelése­ket. Nem volt könnyű, de si­került. Terve: a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki kihelyezett tagozata. Korábban is erre gondolt, de nem nagyon reményke­dett. Most viszont — szerep­lése jutalmaként — kezében a fél belépő. o A szombathelyi Hérics Ág­nes kereskedelmi gazdaság­tanból vitte el a pálmát, ö arról informál, hogy egy kissé riporteri feladatokat kellett megoldania. — Elküldték a Centrum Áruházba, valamint a Textil Nagykereskedelmi Vállalat kirendeltségéhez, mindkét he­lyütt arról érdeklődtem, hogy miként szerzik be az árut. Tapasztalataimat rög­zítettem, rendeztem, s erről ál­lítottam össze egy tízperces beszámolót. Ekkor már sej­tettem, hogy viszonylag jóra kerekedett, de hogy a leg­első leszek, arról nem is ál­modtam. Ezután viszont az újságíró lepődött meg, mert a követ­kező választ jegyezhette fel: — Otthon azt várják tő­lem, hogy azonnal tovább­tanuljak. Én azonban más­képp döntöttem: legalább egy esztendőt dolgozom a kereskedelemben, egy élel­miszerboltban helyezkedem el. Nem a pénzkereset miatt, hanem azért, hogy ízelítőt kapjak a gyakorlatból, más szóval olyan ismereteket gyűjtsék, amelyeket később sokrétűen kamatoztathatok. Ez tiszteletreméltó elhatá­rozás. Annál is inkább, mert kevesen képesek erre. o A karácsondi Körösi Mar­git — ő második lett keres­kedelmi áruismeretből — szintén rendhagyóan véleke­dik. — Jó érzés arról beszélni, hogy milyen sokat adott ne­velőim megértése, ötletgaz­dagsága. Én elsősorban azzal magyarázom azt, hogy felta­láltam magamat. Ez az útra- való engem arra kötelez, hogy feltérképezzem a való­ságot, azaz én se felvételi­zem az idén. Eredetileg a fa­lumban kívántam bolti eladó lenni, de bármennyire fur­csán hangzik, mégis így van: egyetlen üzletben sem akadt hely. Ezért aztán a ludasa áfész központjában tevé­kenykedem majd. Jövőre persze jöhet a nagy nekifu­tás. Még az a szerencse, csak matematikából mérlegelik felkészültségemet. Ezt a megfogalmazást mindjárt javítjuk is. Félig már gólya, s ez egyáltalán nem Fortuna istenasszony érdeme, hanem az ő munká­jának gyümölcse. o Túljutottak a nagy erőpró­bán, joggal lehetnek büsz­kék teljesítményükre. Nem is marad el a pedagógusok, a diáktársak, a barátok gra­tulációja. Példájukra azon­ban másért is érdemes felfi­gyelni. Ók hárman ugyanis azt hangsúlyozták, — igaz, más-más szólamban —, hogy kizárólag azok kerülhetnek a legjobbak közé, akikből nem hiányzik a szakmasze­retet, a lelkesedés, az átla­gon felüli szorgalom, s nem utolsósorban a lebilincselő szerénység. Pécsi István Színes és látványos idénynyitó Abádszalókon Színes és látványos szóra­koztató programmal kezdő­dik április 30-án, pénteken a kiskörei tározótavon az idei sportidény. A május 2-ig tartó rendezvénysorozat szín­helye Abádszalók lesz, ahol a nyitónapon „Tiszatáj” cím­mel képzőművészeti kiállítás nyílik, majd polbeaténeke- sek és mai dalosok találkozó­jára kerül sor. Május 1-én a 14 négyzetkilométer vízfelü­letű abádszalóki öbölben a Magyar Vitorlás Szövetség évadnyitó versenyt, rendez, az „optimist” kategóriában. A vitorlások küzdelme után széllovasok, vízisízők, hajó­modellezők és sárkányrepü­lők tartanak kétórás bemuta­tót. Vasárnap, május 2-án az abádszalóki ünnepség mű­sorát nagyszabású pályaava­tó lovasverseny zárja, ame­lyen az ország legjobb lova­sai vetélkednek akadály haj­tásban és díjugratásban. Ugyancsak e napon a nagy­községben építő- és iparmű­vészeti vásáron fazekasok, keramikusok, tűzzománcké­szítők, csont- és fafaragók kínálják majd portékáikat. Mit kölcsönözhetünk a Balatonnál? A mindjobban terjedő if­júsági turisztikai igények ki­elégítésére felkészült az Ezermester, Üttörő és Ifjú­sági Kereskedelmi Vállalat kaposvári dél-dunántúli te­rületi igazgatósága. A közel­gő szünidő alatt számos tu­risztikai felszerelést biztosí­tanak számukra a Balaton déli partján a balatonszeme- si, a balatonszárszói és a fo- nyód-bélatelepi kempingben. Kedvezményes áron — húsz százalékkal olcsóbban — kaphatnak sátrakat, kerék­párt, gumimatracot, fémvá­zas hátizsákot, bográcsot, sportszereket: pingpongkész­letet, toliasütőt, labdákat, békafelszerelést. A vízi esz­közöket, amelyek a fiatalo­kon kívül az idősebb korosz­tály részére is rendelkezésre állnak, rendes belkereske­delmi kölcsönzői áron szél­vitorlást, túrakenut, túraka­jakot és egypár evezős csó­nakot bérelhetnek. GÖRBE TÜKÖR REGÉNY Már egy fél órája utaztak. A fiú szemügyre vette a szemben ülő lányt, és azt gondolta: „Hm, az ízlésem szerint való”. A lánynak hosszú lábai voltak, pont olyanok, ami­lyeneket a fiú szeretett, és gödröcske az állán, ami vi­szont nem tetszett neki. Sű­rű haja volt, amit kedvelt, és fehér bőr.e, ami össze- ' egyeztethetetlen volt a fiú­nak a női szépségideáiról kialakított képével. Pár szeplő az arcán — ez jó, ám az óriási pecsétgyűrűt le kellene húzni a mutatóuj­járól. Az ajka vastag — az ilyet a fiú mindig kedvelte, a szoknyája azonban, aminél rövidébb a világon sincs, azért már túlzás. Szemöldö­ke egyenes — ez is mindig tetszett a fiúnak, de ő maga soványka, amit a fiú egyál­talán nem állhatott. És hogy egész őszinték le­gyünk: a fiú egy barna kis­lányba volt szerelmes, aki nadrágban járt, és anyaje­gyet hordott az arca jobb­felén, de az kikosarazta, és a fiú most azért utazott az ünnepekre az anyjához. A * lány észrevette, hogy a fiú elmerülten figyeli, és a maga részéről ő is végig­mustrálta útitársát. A fiúnak egészséges fehér fogai voltak, melyek termé­szetesen tetszettek a lány­nak, és piros pozsgák az arcán, amelyek a lány véle­ménye szerint rontják a fizimiskát. Termete sudár, ami pont a lány ízlése sze­rint való volt, de a vállai túlságosan keskenyek, amit nem kedvelt. Szomorú sze­mek — ezt szerette, seszinű szempilláiról azonban ezt egyáltalán nem lehetett el­mondani. Szép kezei voltak — ez jó, ám keskeny ajka, a lány véleménye szerint, nem vált előnyére. De hogy egészen őszinték legyünk: a lány egy geszte­nyebarna hajú, sportos kül­sejű fiút szeretett, aki azon­ban elárulta őt, és a múlt héten nősült. Meglehet, hogy a lány éppen szíve sebeit gyógyítgatni 'utazott a Ju­nior-üdülőbe. „Nem rossz!” — összegezte a fiú gondolatban, és ciga­rettával kínálta a lányt. Mit ígér az úttörőknek: A következő mozgalmi év? Mint arról már lapunkban hírt adtunk, az elmúlt hét három napját a Magyar Űt- törőszövetség Heves megyei Elnökségének tagjai a felső- tárkányi KISZ-táborban töl­tötték, mégpedig azért, hogy a következő mozgalmi év feladatait meghatározzák, megtárgyalják. Révészné Bőgős Zsuzsan­nától, a megyei úttörőelnök­től arról érdeklődtünk, hogy milyen változások várhatók a legifjabbak mozgalmi éle­tében? — A Magyar Üttörők Szö­vetsége Országos Tanácsá­nak útmutatása alapján a jövőben nagyobb szerepet kap a család. Ezenkívül erő­sítenünk kell az eszmei, po­litikai munkát, aminek főbb feltételei között szerepel a munkára nevelés, valamint az, hogy hogyan segítsük a gyerekeket a mindennap­jaink információhalmazában történő eligazodásban. Na­gyobb hangsúlyt kell kapjon a jövőben a társadalmi szer­vek támogatása, s az, hogy nyíltabbá váljanak az isko­lák. Ezzel a gyerekek pálya- választását igyekszünk elő­segíteni, azt, hogy ismerjék meg az eddigieknél jobban az egyes szakterületeket, a munkások életét, minden­napjaink problémáit. — Hogyan kerül a család­ból az apuka, anyuka, netán a nagymama az úttörőmoz­galomba? — Szeptembertől bevezetik az ötnapos munkahetet az iskolákban is. így tehát megnövekszik ' minden egyes családtag szabad ideje. A gyermeket nem akarjuk ki­szakítani az otthoni környe­zetből. A család válsága igen gyakori beszédtéma manap­ság. Nagyon sok programot csak hét végén tudunk le­bonyolítani. Miért ne vehet­ne részt azon a szülő, vagy akár a nagyszülő, ha kedve van hozzá? Megnézhetik gyermeküket egy vetélke­dőn, egy bemutatón, egy fesztiválon, vagy akár egy seregszemlén. Tavaly Eger­ben a városi szövetségnek már volt egy remek kezde­ményezése: a „Családok tor­nacipőben” elnevezésű akció. Többek között ennek a foly­tatásával, vagy hasonló szer­vezésével elérhetjük azt, hogy a szülő ne csak közön­ség . legyen, ^hanem aktív résztvevő. S mivel itt nem egy kampányakcióról, hanem hosszú, több éven keresztül tartó folyamatról van szó, el kell mondani azt is, hogy az úttörőszövetség így pró­bál a válságba került csalá­dokon segíteni, ami ma saj­nos általános jelenség. A szülő ugyanis gyermekén keresztül befolyásolható, „megfogható”. — Ebben az esetben már társadalmi tudatformálásról beszélhetünk. Hogyan került ez az űttörőszövetség prog­ramjába? — A téma nem új. A hosz- szabb hétvégék azonban olyan dolgokat is felszínre hoztak, olyan témákra is élesebben rávilágítottak, amelyek felett eddig vagy elsiklottunk, vagy évek hosz- szú során keresztül nem tud­tunk előrelépni. Ezek egyike a csonka családok miatti ve­szélyeztetett gyermekek éle­te, akiknek sorsa egészen másképp is alakulhatott vol­na, ha az otthoni környe­zetben nem fogyatkozik meg, vagy nem változik olyan gyakran a létszám. — Az ötnapos iskolai munkahétről már érintőle­gesen szóltunk. Mégis: konk­rétan mit jelent ez? — Feltétlenül figyelembe kell vennünk azt, hogy szeptembertől nagyobb ter­het kell elviselniük a gyere­keknek az iskolában. Ezért hangsúlyozni kívánjuk az úttörőcsapatok önállóságát. Azt, hogy ne legyen rendez­vényeinken olyan résztvevő, aki azért jött, mert a „megye előírta, mert a já­rás kötelezte”. Az eddigi kultúrfelelősök helyett, sza­badidő-felelősök lesznek, akiknek az lesz a feladatuk, hogy figyelemmel kísérjék programajánlatainkat, hív­ják fel azokra a figyelmet, megvitassák, s döntsenek közösen, igénylik azt, avagy sem. Nem az a cél, hogy több rendezvényünk legyen, hanem inkább a már bevált, állandó, meglevő programo­kat megfelelően koordinál­juk, kihasználjuk. Eddig ugyanis bebizonyosodott, hogy még mi, felnőttek sem tudunk kellőképpen élni a lehetőséggel, nem tudunk megfelelően bánni a megnö­vekedett szabad idővel. — Mi az, ami még fontos a jövőben? — Nem szeretnénk azt, hogy az úttörők mozgalmi munkájának rovására menne az ötnapos munkahét. Fon­tosnak tartjuk továbbá, hogy a következő tanévben a moz­galomba kerülő gyerekek ne érezzék azt, hogy ők egy emelkedő demográfiai hul­lám^ csúcspontján születtek. Ebből nem szenvedhetnek hátrányt. Munkánkat úgy kell szervezni, s végezni, mint az elmúlt években, amikor kevesebb volt az úttörő... Kis Szabó Ervin „Éterhalász” a dobogón RÁDIÓSKLUB EGY HATVANI ISKOLÁBAN Csak nászutasok­nak! Fiatal nászutasok (30 év alattiak) egész évben 50 százalék kedvez­ményt kapnak Szeren­csen a Huszárvár Szál­lóban. Az egyhetes üdü­lés ára, teljes ellátással kedvezményes szállás­sal személyenként 1500 forint. Jelentkezés a Borsod Touristnál 3525- Miskolc, Széchenyi utca 55. Telefon: 46-14-876. „Alapjában véve szimpati­kus” — döntött a lány, és szendvicseket halászott elő a táskájából. A fiú meglátogatta a lányt a Junior-üdülőben, és sokat táncoltak az álarcosbálon. A lány látogatóba ment a fiúhoz, és az anyjánál kedvtelve falták a nyúlpás- tétomot. Azután sokáig éltek bol­dogan, a fiú csak néha gon­dolt arra, hogy azzal a nad- rágossal, akinek anyajegy volt az arca jobbfelén, min­den másképpen lehetett vol­na. A lánynak pedig olykor­olykor eszébe jutott a spor­tos külsejű, gesztenyebarna fiajú ' fiú, és arra gondolt, hogy vele az egész nem így lett volna. És nincs kizárva, hogy mindketten tévedtek. De az • is lehet, hogy nem. Johanna Wilinska (Lengyelország) (Zahemszky László fordítása) Gyakran hallat magáról a Rákóczi úti általános iskola rádiósklubja, amely az MHSZ kihelyezett szakköre­ként működik, és vezetői tisztét immár nyolc eszten­deje Hriczó István fizikata­nár tölti be. A ma is húsz tagot számláló kis csapat éppen munkássága elismeré­seként kapott engedélyt rö~ • vidhullámú kollektív adóál­lomás működtetésére. Nos, a szakköri munka, amely a tanulás mellett sok áldozatot követel a 13—14 esztendős úttörőktől, újabb sikert ho­zott: Rohács Tibor, az MHSZ és az Űttörőszövetség hagyományos „Lenin ifjú távírósza” versenyén orszá­gos harmadik helyezést ért el. Ahogy a nyolcadikos kis­diák elmondotta, mindössze két esztendeje vesz részt a szakkör munkájában, és bi­zony sok gyakorlásba, tanu­lásba telt, amíg eljuthatott Leninvárosba, a háromna­pos nagy vetélkedőre. Ami könnyítette számára az in­dulást, az a műszaki, fizikai ismeretek iránti vonzódás és érzék. E tantárgyból rendre ötös került a bizonyítványá­ba. Persze, az ilyen szakköri tagokra a vezető is jobban odafigyel, többet törődik ve­lük. így tette ezt Hriczó tanár bácsi Tibi esetében, íme milyen szép eredmény­re jutván. Minő úton-módon kerül a rádiózás ismereteinek birto­kába egy-egy szakköri fia­tal? Jószerint minden a „betűvetéssel” kezdődik. Magnóról gyakorolnak elein­te, megismerkednek a Q- kódex anyagával, vagy ép­pen a rövidítésekkel, ame-. lyek a távírászkodás alapfo­galmai közé tartoznak. Egy évig tartott ez a tanfolyam, mégpedig olyan eredményes operátori vizsgával, amely­nek során — a KPM műsza­ki bizottsága előtt — percen­ként ötven jelt kellett a hatvani kisdiáknak „fór galmaznia.” Aztán már csak kitartásán, szorgalmán múlt, hogy „rövidhullámú” vizsgát is tegyen, ezáltal válva al­kalmassá a kollektív adóál­lomás működtetésére. Egyéb­ként a büszke harmadik he­lyezett, akit a felkészülés­ben Szűcs János, az MHSZ rádiósklubjának vezetője szintén segített, Leninváros- ban nem tudta „hozni” a megyei versenyen elért ered­ményét, amikor is percen­ként 140 betűt továbbított távíróján. — Nagyon izgultam, hi­szen komoly volt a tét, — jegyezte meg érdeklődésünk­re a Rákóczi úti iskola kis­diákja, aki szakemberek vé­leménye szerint felnőttme­zőnyben is hasonló sikerrel állna helyt Olyan jók a reflexei, hogy a 140 betűs percenkénti sebességnél már szinte képtelenség jobbat nyújtani. Leninvárosban, sajnos, 110-re futotta. Ami azért bőven elég volt a do­bogóhoz. Hogy különben milyen terveket forgat fejében Ro­hács Tibor? Jól tanul és idő­vel orvos szeretne lenni. De addig még „rádiós” elkép­zelései is vannak. Ha min­den jól megy, a klub segít­ségével egy adót fabrikál össze, amivel aztán ideje, kedve szerint „halászhat” az éterben... (m. gy.)

Next

/
Thumbnails
Contents