Népújság, 1982. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-20 / 91. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. április 20., kedd f. A vágtatás energiát takarít meg A lovak egy bizonyos se­besség elérésekor miért kez­denek el vágtatni, miért nem ügetnek egyszerűen tovább? Ez a kérdés foglalkoztatott két amerikai zoológust, Do­nald Hiayt-ot és Richard Taylort oly módon, hogy sok fáradozás árán három kis lovat betanítottak arra, hogy bátran és szófogadóan üges­senek és vágtassanak egy futószalagon. Közben a két kutató kiderítette, hogy a lovak mindig olyan járásmó­dot választanak, amelynél az erőráfordítás (az oxigén fo­gyasztáshoz képest) és a já­rási sebesség a legelőnyö­sebb arányban állnak egy­mással. Amint a lovak nem tudnak rátérni erre az op­timális járásmódra — mint például az ügetőlovak vagy a mutatványt végző lovak — az erőkifejtés aránytalanul megnövekszik. így például olyan lovaknál, amelyeket a természetes lépés ütem üknél visszatartottabb ügetésre kényszerítenek, az oxigénfo­gyasztás kerek 50 százalék­kal növekszik. A szakértők következtetése szerint ugyanígy van ez az ember­nél is: furcsa kacsázó járás­módjukkal például a gyalog­lók több energiát fogyaszta­nak, mint az a futó, aki azo­nos sebességgel fut. Az ős- amerikaiak Ázsiából jöttek Ügy látszik, megoldódik egy tudományos dilemma. A hetvenes években kalifor­niai őslénytani leletek nagy feltűnést keltettek: olyan csontvázmaradványokat, amelyek anatómiailag a mo­dem embernek (Homo sa­piens) feleltek meg, 48 000, ill. 70 000 évesnek vélték. Ez nemcsak azt jelentette vol­na, hogy Amerika még az utolsó jégkorszak vége előtt, sokkal korábban is lakott volt, mint ahogy eddig föl­tételezték ; hanem ráadásul a modem ember származási helyét az óvilágból az új­világba kellett volna áthe­lyezni. Sem Európában, sem Kisázsiában nem mutatha­tók ki hasonló korú leletek. Egy új kormeghatározási módszerrel felülvizsgálták az amerikai lelet korát. Ez a módszer arra épül, hogy az urán 238-as izotópja tórium 230-ra, az urán 235 pedig Protaktinium 231-re bomlik. Ha egy tárgynál a keltezés mindkét, egymástól függet­len bomlási sorozattal ugyan­azt az eredményt adja, ak­kor a kormeghatározás meg­bízható. Ebben az esetben is ez történt: a 48 000, ill. 70 000 éves leletek kora 11 000, ill. 8400 évre zsugo­rodott. Mindkét adat bele­illik abba az eddigi elkép­zelésbe, mely szerint Ame­rika betelepülése mintegy 13 00(1 évvel ezelőtt történt ázsiai bevándorlókkal. (Die Welt) Vádlottak padján: a Ha valaki „vádiratot” akarna készíteni a dohány ellen, s abban leírná, hogy milyen nagy károkat okoz az emberek egészségében, több kötetnyi anyag gyűlne össze. És még mindig nem volna teljes, mert pontosan a sta­tisztikai adatok tükrében sem lehet rámutatni, a do­hányzás döbbenetesen rom­boló hatására. Néhány adat a „vádlott” származásáról, elterjedéséről. A dohány (régebben .arany­levél”) az Újvilág felfedezé­sekor Kolumbusz és társai révén került Európába ősha­zájából, Dél- és Közóp-Ame- rikából. Ott már a legrégibb időkben is szállott a dohány füstje az ég felé. A dohányt „Szent fűnek” nevezték, mert azt tartották, hogy a füst kapcsolatot teremt a menny és a föld, az istenek és az emberek között. Európában az egyház és az állam veze­tői sokáig üldözték és bün­tették a dohányzót, a sátán megszállottjának bélyegez­ték, aki a gyehenna füstét eregeti orrából-szájából. Ma­gyarországra a XVI. század­ban került; sokan hódoltak a „bumótozás,” a „tubáko- lás,” de leginkább a pipázás szenvedélyének. Sokan hittek a dohány gyógyító, csodate­vő hatásában. A XIX. szá­zad közepén feltűnt a ciga­retta, és sohasem látott si­kert aratott, amely sajnos a mai napig tart. Még annyit: az 1848-as forradalom végle­gesen megszüntette a do­hányzási tilalmat. Ma már közismert, milyen egészségromboló hatása van a dohányzásnak. A dohány­zó ember önmagát és kör­nyezetét súlyos egészségügyi veszélynek teszi ki. Nézzünk meg néhány tényt a dohány „bűnlajstromából”, amelyeket orvosok, kutatók, kémikusok bizonyítottak: A dohányban lévő nikotin lassan ölő méreg. Ha nö­vényvédő szerként használ­juk a nikotint, a tároló­edényt halálfejes címkével látják el. Egyetlen cseppje néhány perc alatt megöli az embert. Két erős cigarettá­ban éppen annyi nikotin van, amely elegendő egy ember megöléséhez. Viszont két cigaretta elszívása után nem hal meg senki, és en­nek az a magyarázata, hogy a dohány izzásakor a niko­tin 35 százaléka elég, 40 százaléka eloszlik a levegő­ben. A többi nikotin a ci­garetta csikkjében szaporo­dik fel, tehát a cigaretta utolsó negyedének elszívá- s a legveszélyesebb. A dohányzás káros szere­pe a tüdőrák kialakulásá­ban napjainkban már orvo­silag bebizonyított tény. A cigaretta papírjának elégé­sekor olyan anyagok ke­letkeznek, amelyek rákkeltő hatásúak. Az ajak- és a gégerák ugyancsak a dohá­nyosok között fordul elő leggyakrabban. A szív- és érbetegségek kifejlődését elősegíti a cigarettázás, va*- lamint a nikotin hatására romlik a végtagok vérellátá­sa, és az érszükületes beteg súlyosabb állapotba kerül­het. Az idegrendszer műkö­dését is károsan befolyásol­ja a dohányzás. A szerve­zetbe kerülő nikotin hatásá­ra a legfinomabb véredé“ nyék: a hajszálerek szűkül­nek össze. A hajszálerek jó működésének fontosságára rávilágít, hogy egész szerve­zetünket mintegy 2500 méter hosszúságiban behálózzák a hajszálerek. Ez az oka an­nak is, hogy a dohányzó nők dohány arcbőre veszít rugalmassá­gából, szépségéből, s idő előtti öregedéshez vezethet. Különösen súlyos követ­keményekkel járhat, és két szervezetet károsít a do­hányzás, ha terhes nő hódol ennek a szenvedélynek. A nikotin átjut a lepényen, ká­rosítja a védtelen magzatot. A dohányzó terhesek között kimutathatóan gyakori, a spontán vetélés, a koraszű- lés, a magzat születési sú­lya az átlagosnál kisebb. „Passzív dohányzó” lesz az újszülött, és az anyatejjel szívja magába a nikotint, ha édesanyját az anyai hi­vatás sem tudja annyira fe­gyelmezni, hogy lemondjon a dohányzásról. A gyerme­ke látja kárát. Sajnos az is dohányzónak számít, aki egyetlen cigaret­tát sem szív el, de környe­zetében rendszeresen dohá­nyoznak. A kísérletek azt igazolták, hogy a „passzív dohányosok” szervezetében is magas nikotintartalom mutatható ki, ha hosszabb ideig cigarettafüstös helyi­ségben tartózkodnak. Ezért egészségük érdekében jogo­san tiltakoznak a dohányzás ellen. A legnagyobb kárt a fiatal szervezetben végzi a nikotin, tehát kisgyermeke ellen vét a szülő, ha jelen­létében dohányzik. S ha már nem tud leszokni szenvedé­lyéről legalább sűrű szellőz­tetéssel frissítse fel a leve­gőt (a munkahelyeken is oldja a két tálbor közötti fe­szültséget a gyakori szellőz­tetés.) A dohányzásról AKA­RATERŐVEL le lehet szok­ni. Próbáljuk meg addig, amíg nem súlyos betegség kényszerít arra, hogy leszok­junk e szenvedélyről... (F. K.) „Kedves nők, fokhagyma, dohány.. Hogyan érhetünk meg magas kort? Hogyan érhetünk meg ma­gas kort? Élvezzük ki az élet örömeit, vagy esetleg jobb, ha megtartóztatjuk magunkat? Ez a kérdés. Er­re egyáltalán nem adnak egybehangzó válaszokat azok, akik a százéves kor­határt átlépték. „Akar ön százévesnél idő­sebb lenni?” A százhúsz éves etiópiai Jigecu Jemigru ehhez a következő receptet adja: „Igyék mértékletesen, kerülje a bánatot és a köz­lekedési eszközöket, — ki­zárólag gyalog járjon! De mindenekelőtt: minél gyak­rabban házasodjék.” Jemig­ru konyháján már a tizen­harmadik felesége főz. A hagyományos kérdésre, hogy miképpen ért meg ilyen magas kort, egy százéves amerikai nő, Rosa lo Bello Chicagóban nemrég ezt vá­laszolta: „Sok kedves férfi és sok jó sör”. A 118. évé­ben nemrég Athénban meg­halt görög Michel Cagarakis a maga részéről úgy vélte: „A kedves nők, a bor, ren­geteg fokhagyma és dohány”. A közép-görögországi Ko­cámból származó 120 éves „Efthymia mama” viszont bevallja, hogy nem ismeri idős korának titkát: „Min­dent csináltam: jól ettem, a Cipuro-snapszból is tisztes­ségesen ittam”. Efthymia mama egyáltalán nem ért egyet azokkal, akik meg­tartóztatják magukat a jó konyhától és más „szórako­zásoktól”. „Mit ér az élet, ha nem ehetünk és ihatunk jól?” „Egyetlen csepp alkoholt sem, és lehetőleg minél ké­sőbb kezdjünk el dohányoz­ni.” Ezt a receptet ajánlotta a nemrég meghalt jugoszláv Vukadin Mitrovics, aki soha egy csepp alkoholt sem ivott, első cigarettáját 90 éves korában szívta el, s tisztes 120 évet élt. Aszpa- szia Kucuku egy vele egy­idős görög nő viszont úgy véli: „Egyék házilag sütött kenyeret, sok hagymát, fok­hagymát és olivát, de min­denekelőtt kerülje az orvo­sokat”. A Macedóniában meghalt 116 éves Janula Grava hosszú életét az egy­szerű étkezéseknek tudta be, amelyeknek fő alkotórészét a főzelékfélék, a kecskesajt képezték. A száz év feletti kínaiak többsége hosszú életét a Zsenmin Zsipao szerint a rendszeres testedzésnek és nem utolsósorban a korához illő foglalatosságoknak kö­szönheti. Táplálkozásuk fő alkotórészeit a kukorica, bab, rizs, édeskrumpli és külön­féle gombák alkotják. Japán kortársaik ezzel szemben olyan étkezéseket részesíte­nek előnyben, amelyek fő­ként nyershúsból, rizsből és „Szusi”-ból (egyfajta egy­tálételből), valamint főzelék­ből állnak. A 113. életévében Los An­gelesben meghalt Fanny Thomas ezzel szemben azt ajánlotta: „Egyék naponta háromszor almakompótot és mindenekelőtt — sohase házasodjék meg!” Ez a re­cept viszont úgy látszik csak a nők számára jó. És való­ban, a férfiak láthatóan ne­hezebben viselik el az egye­düllétet. A Baltimore-i Egye­tem egyik tanulmánya sze­rint az özvegy férfiaknál a halandóság átlagosan 28 százalékkal magasabb, mint házas kortársaiknál. (Basler Zeitung) H eti umor ét elején James szívesen mutogatta a vendégeinek a medvebőr­szőnyeget, és mindenkinek elmesélte, hogyan sikerült lelőnie a medvét. A felesége már halálosan unta az egé­szet, és végül kifakadt: — Néha már sajnálom, hogy annál a párviadalnál nem a medve lőtt elsőnek! ★ Fred egy kis szoborral ál­lított be a régiségüzletbe. A tulajdonos két font sterlin­get ajánlott érte. — ön tréfál! — kiáltotta Fred. Hiszen ez nagyon régi holmi. Még a nagymamáé volt. — Az egyetlen ember, akit érdekelhetnének az ön kedves nagymamájának a holmijai, feltehetően az ön kedves nagypapája volt — vont vállat a régiségkeres­kedő. ★ — Ügy hallottam, új va­dászkutyád van? — Ö, nagyszerű kutya! Nélküle egyszerűen nem is mehetnék vadászni. — Akkor miért nem lá­tom sohasem veled az er­dőben? — Mi köze ehhez az erdő­nek? Amikor vadászni in­dulok, a kutya otthon ma­rad, végighallgatja a felesé­gem mondókáját, vele együtt nézi a televíziót, és elhozza az élelmiszert a szomszédos boltból! „Állati dolgok’ Macskaital Zárás utáni pihenő a állatkert hüllőházában (MTI fotók: Manek At tila felvételei — KS) Nem lehetne kissé csendesebben? — a kutyám aludni szeretne

Next

/
Thumbnails
Contents