Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-10 / 58. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. március 10., szerda f. DISZ - MAFISZ - KISZ A múlt tapasztalatai, élményei nem homályosulhatnak el Belőlük lesz az utánpótlás? Még nem tudni, de a feltétele­ket igyekeznek megteremteni számukra Heves megye sporthelyzetéről Szót kérünk az országos parlamenten Egy évforduló mindig alkamat ad arra, hogy visszaemlékezzünk, illetve akik ezt még nem tehetik, azok megismerkedjenek a történelem egy kis részletével, darabjával. Különösen áll ez az idén a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség negyedszázados jubileumára. A történeti kutatások az ifjú­sági mozgalom múlt évtizedeiről már né­hány esztendővel ezelőtt megkezdődtek. Igazából azonban csakis a személyes él­ményeken keresztül kerekedhet ki a ma generációiban hiteles kép korábbi évek ese­ményeiről. Minderre ad nagyszerű lehetőséget a KISZ 25. születésnapja, amelynek tiszteletére — beszélgetésekben, emlékezésekben, leírások­ban — lapunkban mi is módot nyújtunk a korszakba való visszatekintésre. Elsőként Báry Józsefet kerestük meg, aki jelenleg a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat igazgatója. A Budapest Sportcsarnok­ban a Magyarország—NDK fedett pályás atlétikai viada­lon láthattuk Páldiné Pál Ilonát, aki az NDK-beli fu­tónők mellett harmadiknak érkezett a célba. A Hatvani Kinizsi Vasutas SC nemzet­közi minősítésű versenyzőnője a moszkvai dlimpián az 5. helyezést elért 4X400-as vál­tó tagja volt. Ezúttal azon­ban Heves megyeiként az országos ifjúsági parlamen­ten képviseli a megye spor­tolóit. A néhány nappal ez­előtt lezajlott megyei fórum után megkérdeztük olimpi­konunkat, hogy mit monda­na el az országos parlamen­ten, ha szót kapna?- > — A három város, Eger, Gyöngyös és Hatvan közül azt hiszem a legjobb minő­ségű atlétikai pályával mi, hatvaniak dicsekedhetünk. Csakhogy ez mind kevés ah­hoz, hogy komolyabb fejlő­dést, eredményt érjünk el. Nincs futófolyosó, kondicio­nálóterem; ezért naponta a fővárosba kell utaznunk. Azok a versenyzőink, akik még az iskolapadban ülnek sem időben, sem anyagiak­ban nem vállalhatják ma­gukra az ingázás terheit. így az alapozási és felkészülési időszakban tehetséges gyere­keink felkészülését csak na­gyon nehezen tudjuk megol­dani, bár a gyermek korosz-’ tályú és serdülő fiataljaink jó eredményeket hoznak. Az utánpótlás korúak közül így sokan lemorzsolódnak. Egy tanuszoda is hiányzik városunkból. Évente mind­össze négyszáz-ötszáz gyerek tanul meg úszni. Azt persze hozzá kell tennem, hogy Hatvanban sporttagozatos általános iskola működik, amelynek tantervében is szerepel az úszásoktatás, s akkor már ez még kisebb­nek tűnik. A testnevelés alapvető célja pedig a moz­gás megszerettetése — de miként?, s hogyan?, ha az alapfeltételek nem biztosí­tottak. A sportegyesületi tagok számát tekintve megyénk az utolsó, a 19. helyen áíl. Ez cseppet sem megnyugtató. Éppen ezért az a bizonyos piramis, melynek alapja a tömegsport, úgymond nem a legszilárdabb. Egerben a 14—15 ezer diákból mindösz- sze 1300-an sportolnak! Mi­ből fejlődjék hát) az élsport?! — Ami ma elég az holnap kevés! Vagyis az egyéni sportágakban a minősítések szintjét egyre nehezebb tel­jesíteni. a juttatások mérté­kének növekedése viszont nincs összhangban a követel­ményekkel. Javaslatunk az alsó határszint megemelése. — Egyenetlen a sportszerel­látás, mind mennyiség és mi­nőség tekintetében is. — A csapatsportágak versenyzői miért nem szerezhetnek egyéni minősítést? A küzdés, a munka ugyanaz, vajon ha­sonló-e az elbírálás? ... — Röviden ennyi lenne, persze a másik két küldöttel még megbeszéljük, s aztán reméljük, a szó nem száll el... (tereny) — Engedjen meg először egy személyes kérdést: 1956 ok­tóbere előtt milyen kapcso­lata volt a kommunista If­júsági mozgalommal? — A szocialista ifjúsági mozgalom helyzete és tevé­kenységé mindig szorosan összefüggött a párt munká­jával, közvetlén és távlati céljaival. Éppen ezért a fia­tal kommunistáknak a múlt­ban is a mozgalom szerve­zése, annak munkájában a cselekvő részvétel volt a leg­fontosabb feladata. Sok ha­sonló korú társammal együtt tulajdonképpen a felszaba­dulástól dolgoztam az ifjú­sági mozgalomban. A párt megbízásából szerveztük és különböző szinten vezettük Heves megyében a cselek­vésre kész fiatalok tömegeit. Az emlékezetesebb állomá­sok a következők voltak; a szakszervezeti ifjúmunkás- és tanoncmozgalom szerve­zése, iskolatitkári munka a Diákok Nemzeti Szövetségé­ben. A két munkáspárt 1948- as egyesülése után a Dolgo­zó Ifjúság Szövetsége létre­hozásában vettem részt. Közvetlenül az ellenforrada­lom előtt a DISZ megyei bizottságának osztályvezetője voltam. — Az ellenforradalom leveré­se után rétegszervezetek Jöt­tek létre. Ezek egyike volt a Magyar Forradalmi Ifjú­munkás Szövetség. Tudomá­som szerint, Heves megyé­ben ennek ön volt a veze- zetője. Miként emlékszik vissza erre az időszakra? — Mindenekelőtt tudni kell, hogy az MSZMP Heves megyei Ideiglenes Szervező A KISZ Központi Bizott­sága a Művelődési Miniszté­riummal, a Népművelési In­tézettel és a Népi. Iparmű­vészeti Tanáccsal egyetértés- ban pályázatot hirdetett a „Népművészet ifjú mestere” cím elnyerésére. A pályázat célja, hogy az ifjúság (ama­tőr és hivatásos művészek) kőiében elősegítsék a nép- művészeti szellemű alkotó- és előadói tevékenységet, a nemzeti hagyományok ápo­lását és továbbfejlesztését, a nemzetiségiek kultúráját is. A pályázaton 30 éves ko­rig bárki részt vehet a kö­vetkező művészeti ágakban: Bizottsága 1956 novemberé­nek elején kezdte meg a párt újjászervezését. Ebben a munkában, idősebb elv­társaink irányításával mi, fiatalok is részt vettünk. Az 1957 januárjában megtartott kommunista aktíván a párt fiatal tagjaira számos fel­adatot bíztak rá, köztük rám is. Határozott megbízá­sunk volt arra, hogy a ré­tegszervezetekből kiszorít­suk a párt vezető szerepét tagadó, revizionista elveket valló vezetőket, biztosítsuk az MSZMP befolyását. Ugyanakkor közre kellett működnünk a KISZ megala­kításának előkészítésében. így lettem én a MAFISZ megyei szervező bizottságá­nak a titkára. Megtisztelő, bizalommal teli forradalmi feladat volt ez. — A MAFISZ milyen kap­csolatban állt az üzemi párt- szervezetekkel, hogyan sike­rült előkészíteni a munkás- fiatalok ' soraiban a KISZ zászlóbontását? — A munkásfiatalok szer­vezésénél a megye akkori legfontosabb üzemeire össz­pontosítottunk. (Egerben a Hajtóműgyár, Lakatosáru - gyár, bútorgyár, dohánygyár, Finomszerelvénygyár, továb­bá a Bélapátfalvi Cement­gyár, Egercsehi, Petőfibánya stb.) Az üzemi pártszerveze­tek befolyása a helyi fiatal párttagokon keresztül ér­vényesült, ám e szervek se­gítsége nélkül nem lett vol­na lehetséges feladatunk megoldása. Az üzemekben a legtudatosabb fiatal mun­hangszeres népzene, népdal, néptánc, népmese; valamint 35 éves korig hímzés, szö­vés, fafaragás, fazekasság, kerámia, szövött technikájú szőnyeg, kékfestés, tojásfes­tés, kovácsoltvas-készítés, gyékény- és vesszőfonás, vi­selet és más művészeti ágak. A hangszeres népzene ka­tegóriában pályázóknak az általuk használt hangszeren tízpercnyi hangszeres népze­nei ‘anyagot kell bemutat­niuk, legalább két zenedia­lektus területéről. A népdalt választóknak tízpercnyi idő­tartamban zenekíséret nél­kül kell népdalokat — négy lírai dalt vagy két különböző kásokkal tárgyaltunk. A fő kérdés az volt, hogyan vé­lekednek az 1956-os októ­beri események jellegéről, a Szovjetunióról, a párt vezető szerepéről. Akkoriban ezek igen éles és kényes kérdések voltak. A KISZ zászlóbontá­sáról szóló bejelentés nap­ján, 1957. március 21-én, a munkásfiatalok MAFISZ- szervézeteiket kivétel nélkül mind KISZ-szervezetekké alakították át. Ez volt mun­kánk próbája. Megyénk munkásfiataljai ezen a na­pon tehát politikai érettsé­güket bizonyították. — A KISZ megalakulás* után hogyan vett részt az Ifjúsá­gi szövetség munkájában? — A többi rétegszerveze­tek a maguk területén ugyanazt az előkészítő mun­kát végezték- el, mint mi. A KISZ körvonalai már február közepéig lényegében kialakultak. így történhetett meg, hogy megyénkben né­hány nappal az ünnepélyes zászlóbontás előtt, március . 15-én délután létrejött a KISZ megyei szervező bi­zottsága, hét taggal. Köztük voltam én is. Később, ami­kor a középszervek is létre­jöttek, a megalakuló Eger városi KISZ-bizottság titká­rává választottak. Az ifjú­sági mozgalomból 1960-ban kerültem át a pártappará­tusba. A kapcsolatom az if­júsággal persze nem szakadt meg, hiszen 10 éven át ifjú­sági felelősként dolgoztam. — Jelenleg milyen kapcso­latban van a fiatalokkal? S balladát, vagy ballada hosz- szúságú szokáséneket — elő­adniuk. A néptáncos pályá­zóknak tudnia kell legalább két táncdialektus területéről kiválasztott két tánctípust, s a hiteles formakincsnek és a szerkezeti vonásoknak megfelelően legalább két-két percig szabadon rögtönöznie. Akik a népmesét választják, egyéni, szép mesemondó stí­lusban legalább tíz népme: sét kell előadniuk. A tárgyi alkotóművészei műfajában öt-öt, a szövött technikájú szőnyeg kategó­riában három önálló, szaba­don választott méretű alko­tással kell pályázni. magától értetődik a kérdés: Mit tanácsol az Ifjúsági szö­vetség mai vezetőinek? — Vállalatunk dolgozóinak fele 30 éven aluli. Munká­jukat a vállalati KISZ-bi- zottság és öt alapszervezel fogja össze. Ez a tény az igazgatói munkakörben is igényli az ifjúságpolitikai feladatokkal való törődést. Persze az eszközök és a módszerek ma már mások. Kétségtelen azonban, hogy a múlt tapasztalatai, élmé­nyei nem homályosulhatnak el Igyekszem minél többet törődni az ifjú kereskedők élet- és munkakörülményei­vel, pályakezdésük nehézsé­geivel, eszmei-politikai és szakmai fejlődésük biztosí­tásával. A mai ifjúsági vezetők fel­adatai az alapvető kérdések­ben azonosak a mieinkkel. Ám az elmúlt negyedszázad fejlődése a feladatok meg­oldását másképpen teszi szükségessé. Magasabb fel- készültségükre, főleg peda­gógiai és gazdaságpolitikai ismereteik folytonos bővíté­sére van szükség. Baráti beszélgetéseken sokszor fel­vetődik a forradalmi roman­tika iránti nosztalgia. Szerin­tem a forradalmi tettek le­hetősége és ideje 1982-ben sem múlt el. A feladatok azonban -ma sokkal bonyo­lultabbak és nehezebbek. Gondoljunk csak a fiatalok erkölcsi-politikai és ideoló­giai nevelésének fokozott követelményeire, az ifjúság tennivalóira, a termelőmun­ka hatékonyságának növelé­sében. A legfontosabb az, 'hogy a KISZ a család és az iskola mellett egyre inkább döntő nevelési tényezővé vá­lik. Mi, mai ötven év kö­rüliek a politikai munkát az ifjúsági mozgalomban tanul­tuk. Hálával és tisztelettel tekintünk e mozgalomra. Sikerei örömöt okoznak, hi­bái ami hibáink is — mond­ta befejezésül az egyik ala­pító. Szalay Zoltán Az értékeléskor a saját gyűjtést előnyben részesítik. A pályázóknak — legfeljebb — tíz oldal terjedelmű dol­gozatban össze kell foglal­niuk a választott művészeti tevékenységük célját. Jelez­niük szükséges, kitől és ho­gyan tanulták, mikor és mi­lyen indítékok alapján kezd- .tek hozzá a művészeti mun­kához, milyen csoportokban működnek közre, saját gyűj­tés esetén az adatközlőt is meg kell jelölniük, mese­mondáskor pedig azt, hogy milyen környezetben, kiknek szoktak mesélni. Az előadóművészeti kate­góriában a jelentkezéseket, és a tárgyi népművészeti al­kotásokat május 1. és 5. kö­zött kell beküldeni a KISZ Központi Művészegyüttes székházába (Bp. VII., Rot- tenbiller utca 16—22.). Ki lesz a Népművészet ifjú mestere? Pályázati felhívás Diákjegy Apa; Hová sietett annyi­ra? Fiú: Biztosan haza. Nem kérdeztem. Igaz, ami igaz: a diákjegy nagyszerű talál­mány. A tanulók, nyugdíjasok és katonák ugyanis szintén igénybe szeretnék venni azo­kat a szolgáltatásokat, amelyek árai nem mindig igazodnak a pénztárcájukhoz. Ter­mészetesen az efféle kedvezmény nem min­denütt létjogosult, hisz ellenkező esetben gye­rekkel és nagyszülőkkel telnének meg példá­ul az áruházak. A kulturális intézményekben már régóta gyakorlat a kedvezményes jegyek árusítása. Így törődnek azokkal, akik (már vagy még) nem rendelkeznek önálló keresettel. Néhány helyen azonban furcsán értelmezik az en­gedményeket. Ha például egy tanuló fut­ballmeccsre akar menni, diákigazolványa el­lenében féláru belépőt válthat. Viszont, ha le is akar ülni, a jegyszedő (miközben az állóhely felé tessékeli a diákot), azzal ér. vei, hogy a tanuló kevesebb pénzzel járul hozzá a sportegyesület költségéhez. Így a diák semmi kedvezményt nem kap! Vajh, szerencsés-e, hogy az embereket aszerint osz­tályozzák, ki mennyi pénzt „hoz a Jconyhára”. Kicsit furcsa, hogy a kapunál engedményt adnak, de néhány perccel később vissza is veszik azt. Vajon mit szólnának az emberek, ha pél­dául egy vendéglő öles betűkkel hirdetné ár- leszállítását, miközben minden vendéggel köz- lik: mivel kedvezményes az étkezés, ait áll­va kell a konyhán elfogyasztaniuk, mert az asztal és az éttermi ebéd csak a teljes árat fizetőknek jár. Egy másik képzeletbeli eset: kedvezményes szobaárat hirdető szállodában, miután a vendég kiegyenlítette a számláját és éppen elhagyni készül a hotelt, elé áll egy „kidobóember”, aki felszólítja a vendéget, hogy fizesse ki az engedményt, különben... Az azonosság a futballpálya, az elképzelt vendéglő és szálloda között egyértelmű. De hová tűnt az engedmény? Az anyagmaradás törvénye értelmében valahol meg kell len­nie annak a tíz forintnak! Papp Gábor Apa: Szép kislány ... Fiú: Ügy gondolod? Apa: Miért, te nem? Fiú: Nem, ugyan miért ... Apa: Ezért nem kísérted haza? Fiú: Minek? Menjen csak egyedül. Apa; Ez azért mégsem szép. Fiú: Rá se ránts, megszok­ta. Elkíséred egyszer-kétszer, aztán tudja a frász, mit kép­zel be magának. Apa: Furcsa, hogy neked nem tetszik. Nagyon kedves kislány. Fiú: Miért ne tetszene? Nagyon is tetszik! Apa; Hallgass ide, lehet, hogy te bele ... Fiú: Lehet. De ezt honnan lehet tudni? Szerelem ’82 Apa: Szeretnél mindig ve­le lenni? Fiú; Ühüm... Apa; Féltékeny vagy rá? Fiú; Azt hiszem. Apa; Folyton csak ő jár a fejedben, a munka eszedbe se jut. Megy a munkád? Fiú; Nem megy. Apa: Tudod, mit mondok neked, öreg cimbora? Te szerelmes vagy. Meg kell neki mondanod, különben valaki más mondja meg, az­tán vége a dalnak. Fiú; Tudod, apa, ebben van valami. Apa; Nem kell feltétlenül térdre hullanod előtte meg éhhez hasonlóak. Elég, ha egyszerűen csak annyit mondsz; így meg így, én té­ged ... na érted? Fiú; Értem, csak azt nem tudom, mit szól majd hozzá. Lehet, hogy ki is nevet? Apa; Mondd csak, régen tart már nálad ez a dolog? Fiú; Két éve. Apa; Meglehetősen hosszú idő! Fiú; De már körülbelül egy éve együtt élünk. Johanna Wilinska (Len­gyelország) (Zahemszky László fordí­tása) összeállította: Szalay Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents