Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-06 / 55. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. március 6., szombat i jf * *■ f rC3| s aff" ™jsgf lig kWw ij 'l|r# i 3. Versenyre késztetve Az első fecskék egyike A GARANCIA garanciái A GARANCIA. Lakossági Beruházó G. T. Eger, Beloiannisz ű. 7. sz. alatt 1982. február 1-én, megnyitotta irodáját. Lakásszervezési, -terveztetési, -kivitelezési és egyéb építési ügyekben bizalommal forduljon hozzánk. Díjtalan építési, műszaki tanácsadás. A ROSSZ NYELVEK SZERINT, ha nem is a pad alá, de egy kevésbé kényelmes lócára került a vendég a között a két szék között, amelyet újabban a vendéglátás kínál neki. A gazdaságpolitikusok szerint viszont nagy eredmény az is, hogy a két szék közül választani lehet: a hagyományos formában és a szerződésben működő vendéglátó helyek jelentik e két lehetőséget. Korábban a vendég a nemtörődömséget kifogásolhatta; az egyhangú étlapokat, a szakszerűtlen étel- készítést, az udvariatlan felszolgálást, a vastagon fogó ceruzákat, az egykor híres magyar gasztronómia nyomasztó elszürkülését. 1979 júliusa — az emlékezetes áremelés — után már alig akadt kifogás, mivel alaposan megcsappant a vendégek száma. Csaknem kiürültek az éttermek, és még az önkiszolgálók, sőt az italboltok törzsközönségének nagy része is átpártolt az élelmiszerboltokhoz. Természetesen az alacsonyabb árak miatt. Ez a helyzet alaposan megrázkódtatta a vendéglátóipart. Idegesek lettek a tétlenségre ítélt pincérek, a forgalom, a bevétel csökkenését számláló vállalati vezetők. Állították, hogy a felemelt árszínvonal még a nyugati vendégek számára is magas, és tiltakoztak, amiért az élelmiszerárak emelésével egyidejűleg a vendéglátó vállalatoktól megvontak szinte minden állami támogatást. Így nem lehet megélni! — állították. Megszokták ugyanis, hogy lehetett kicsi az adag, morcos a felszolgáló, pecsétes az abrosz, íztelen a gulyás, hideg a húsleves és meleg a sör — a vendég jött. Bosz- szankodott, beírt a panaszkönyvbe, és ha az ízeket nem is, de az állami támogatást élvezte. A mesterségesen alacsonyan tartott éttermi árak évtizedeken át gondoskodtak a vendégekről és a szakma elkényelmesedéséről. AZ ALAPANYAGOK árának emelése és az ártámogatás megvonása dilemma elé állította a szakmát: vagy visszaszerzi vendégkörét, vagy lehúzhatja a redőnyt. Természetesen az előbbit próbálták meg, sok helyen vendégcsalogatókat találtak ki — reklámkampányt indítottak. Különféle árengedményeket adtak, ám ezek sem bizonyultak igazán célravezetőnek: bár a forgalom nőtt, az engedmények a vállalatok gazdaságosságát veszélyeztették. Sikereket csak ott értek el, ahol újra felvették az étlapra a zónaételeket, az olcsóbb alapanyagokból készíthető tésztaféléket, utcán át is árusítottak, szórakoztató programokkal, mindenekelőtt diszkóval csalogatták be a vendéget. Miközben a vendéglátó vállalatok, szövetkezetek keresgélték a módszert, amely a megváltozott árak mellett is a felszínen tartja őket, a népgazdaság ágai közül elsőként ők kaptak lehetőséget a szerződéses üzemeltetésre. Ha a szövetkezetek nem is, az állami vállalatok éltek ezzel: megindították a nagy érdeklődéssel kísért versenytárgyalásokat. Ma hozzávetőlegesen 1600 vendéglátó hely működik az új formában: az üzletvezető vállalja a kockázatot, és ha a vállalatnak befizetendő összegen túl nyereségre tesz szert, azt tesz vele, amit akar. Zsebre vághatja, szétoszthatja munkatársai között, vagy befektetheti az üzletbe. A vállalkozásnak ez a formája sokféle tartalékot hozott a felszínre. A vendégek kezdték észrevenni, hogy a szerződéses üzletekben változatosabb lett a kínálat, kellemesebb a légkör, és mintha az árak is csökkentek volna. Pedig az 1600 vendéglátó helyen összesen ezer fővel csökkent a létszám, a szerződéses üzletvezetők többsége csökkentette egyéb költségeit is, és miközben rendre fizeti a vállalatnak a szerződésben vállalt összeget, maga is megél. (Nem mellékes, hogy ez az összeg átlagosan a kétszerese annak, amit ugyanezek a vendéglátó helyek korábban, a ge- bines formában, jövedelmeztek a vállalatoknak.) MIT SZÓLTAK MINDEHHEZ azok, akik továbbra is hagyományos formában működnek? Nem tehettek mást, versenyre kényszerültek a szerződésesekkel. A megyei vendéglátó vállalatok tavaly nagyobb nyereséget értek el, és jóval több vendéget fogadtak, mint 1980-ban. Az igazgatók, az üzletvezetők többsége figyeli, milyen módszereket alkalmaznak a szerződésesek, igyekeznek maguk is csökkenteni a költségeket, az adminisztratív létszámot, és megpróbálnak jó hangulatot teremteni a boltokban. Nekik kedveznek azok a központi elképzelések, amelyek fokozni kívánják az éttermi üzletvezetők önállóságát. Jó néhány hagyományos formában működő vendéglátó hely vezetőjének máris jogot adtak arra, hogy az ételek árát ne a szokásos kalkuláció, hanem — bizonyos határok között — a saját elképzelése szerint alakítsa. A továbbiakban az önállóság ezen . is túlterjed. Az üzletvezetőket valószínűleg feljogosítják arra, hogy maguk válasszák meg a felszolgálókat, a szakácsokat, és keresetüket is ők szabják meg. Ha árut — alapanyagot — is bárhol beszerezhetnek, önállóan dönthetnek a költségeket befolyásoló tényezőkről, akkor javulhat az étterem — és a vállalat — eredménye, a vendég közérzete. Mindennek természetesen csak akkor van értelme, ha az étterem vezetőjének jövedelme nem csupán a forgalomtól, hanem az eredményes gazdálkodástól is függ: ha a költségmegtakarítás, a forgalomnövekedés anyagi következményeit az üzletvezető is viseli. BÄR AKADNAK visszahúzó erők, tény, hogy a vendéglátást megrázó 1979-es áremelés és dotációmegvonás óta több változás történt e szakmában, mint a megelőző negyedszázadban. Amennyiben a további elképzeléseket is megvalósítják, valódi verseny alakulhat ki a szerződéses és a hagyományos vendéglátó helyek között, s ilyen körülmények között a vendég valóban vendégnek érezheti majd magát. Ha ma még esetleg nem is tudja, hogy a kpt szék közül melyiket válaSz- sza, vagy olykor úgy érzi, hogy az árak a pad alá kényszerítik, a verseny viszonyai között végre kényelmesen leülhet majd valamelyik ülőhelyre. Bizonyára azt választja, amelyiket tisztábbra törlik. Q. Zs. A fenti sorok a közelmúltban többször is megjelentek lapunk hirdetési oldalain Feladója, s egyben a szóban forgó társaság képviselője: Dávid Árpád mérnök, egri lakos. Az egyetlen szobából álló „irodaház” egyetlen íróasztalán tucatnyi akta, iratcsomó. Ezek már az első hónap termései? — Ha arra gondol, hogy vannak-e már megrendelőink, akkor örömmel mondhatom, hogy vannak... Mielőtt részletesebben is bemutatnánk a GARAN- CIÁ-t, engedjen meg egy próbát. Tételezzünk fel egy olyan ügyfelet, aki lakásának statikai vizsgálatát szeretné elvégeztetni önökkel. Igennel, vagy nemmel válaszol ajánlatára? — A világ legtermészetesebb dolgaként: igennel... — De hát ön nem statikus, és az általa irányított társulásnak sincs ilyen szakembere. — Mindez egyáltalán nem zárja ki, hogy a megrendelt munkát mégis egy kiváló statikus végezze el. Azokhoz a tevékenységekhez ugyanis, amelyek profiljainkhoz tartoznak, igen jól képzett szakembergárdánk van. Ök természetesen a különböző üzemekben, szövetkezetekben, intézményekben dolgoznak főállásban, és a GA- RANCIÁ-tól kapott megrendeléseket szabad idejükben teljesítik. Nem fusi, nem fekete munkával, hanem legálisan. Sőt, még azt is hozzáteszem, hogy társadalmi igényt elégítenek ki. És ami talán az egészben a legdöntőbb: hiszem, hogy a miénkhez hasonló vállalkozásokkal igen nagy értékű szellemi tartalékokat lehet mozgósítani. Tudom, hogy az utóbbi szavak már-mór frázisokként hangzanak, de valamennyiünk szerencséjére olyan időket élünk, amikor az életszínvonalunk javulásával az emberek, a családok igényei is időről időre igényesebbé válnak. Ezt szeretnénk mi a magunk módján, lehetőségeinkkel és tisztes munkával szolgálni. Néhány hete e sorok írója is fölkapta a fejét a reggeli borotválkozás közben, amikor a rádióból a Miskolcon nyílt diétás étteremről értesült. Aztán pedig lelkesülten hangot adott az eseménynek az újságban és sok-sok rászorulóval — kínlódó beteggel — együtt érezve mindjárt követésre ajánlotta a jó példát. A glosszá nyomán a napokban a Panoráma Szálloda és Vendéglátó Vállalatnál érdeklődtünk arról, hogy van-e szó a borsodiakhoz hasonló törekvésről. Nos, mint dr. Nagy Sándor igazgató válaszából kiderült: ha az ötletet, a tippet nem is éppen a lapból vették, a fölvetett téma olvastán mindenesetre határozottabb igyekezetbe kezdtek. Mert a helyzet a részükről is ismert, jól tudják, hogy számos szenvedő ember szeretne hozzájutni az egészségi állapotának megfelelőbb ételekhez, s természetesen segíteni kívánnak nekik. Csak hát mindeddig még nem sikerült megoldást találni az ügyben. Inkább csupán a szándék volt meg bennük, a cselekvés valahogy elmaradt ... — Szóval — folytatta az igazgató — az utóbbi idők— Lakossági Beruházó Gazdasági Társulás. Tulajdonképpen mit lehet, vagy mit kell érteni a cégtáblájukról idézett mondaton? — Nekem is szabad kérdezni ? — Természetesen. — Adva van egy olyan család, amelyik például kertes házat, vagy egy garázst szeretne építeni. Melyik építőipari szervezethez, vagy hatósághoz fordulhat ez a család, ahol szőröstől-bőrös- től, vagyis a kulcsátadásig megrendelheti leendő otthonának, garázsának munkálatait? — Hát... — Nos, mi ebben látunk fantáziát, és természetesen üzletet is. — S konkrétan mire vállalkozik a GARANCIA? — Vállaljuk társasházak, csoportos és családi házak tervezését, műszaki ellenőrzését, beszerezzük a szükséges hatósági engedélyeket, biztosítunk kivitelező' kapacitást, költségvetést készítünk és még az OTP-kölcsö- nökhöz szükséges okmányokat is kitöltjük és összeállítjuk. Gyakorlatilag egy beruházásnak, egy felújításnak, vagy tatarozásnak valameny- nyi munkafolyamatait elvégezzük. Partnereinknek nem kell tehát a különböző engedélyekért, Okmányokért s az építőipari anyagokért szaladgálniuk. — Közületi megrendeléseket is elfogadnak? — Igen. Elsősorban építő- mesteri, valamint külső és belső szakipari munkákra. Ezenkívül — ahogyan hirdettük is — díjtalanul adunk tanácsokat a különböző építési technológiákra és tervekre. Még szombat délelőtt is. És mint társulásunk nevéből is kiderül: az általunk bonyolított beruházásokra ugyanúgy garanciát vállalunk, mint bármelyik szocialista vállalat vagy szövetkezet. — Építeni, építkezni nem olcsó dolog ma Magyarországon. Ráadásul az érdekek ellentétesek, vagyis a megrendelők minél olcsóbban szeretnék új létesítményeiket megvalósítani, a kivitelezők nek, a beruházóknak pedig azon van a nagyobb haszben, ha nem is sokkal, de azért valamennyivel föltétlenül sikerült előbbre lépnünk. Munkatársainkban nemcsak az érdeklődés, hanem a készség is nőtt. Több elképzeléssel is előálltak, s úgy vélem, hogy ezek megvalósításával sem lesz különösebb baj. Mindenesetre — biztos, ami biztos — a kollégák buzgalmához a szakfőorvos és a vezető diétás nővér tanácsait is igényeltük. Már kapcsolatot teremtettük velük, s rövidesen a társaságunkban utazunk közvetlenebb tapasztalat- cserére a testvérvállalathoz. A helyszínen kívánjuk alaposabban tanulmányozni a miskolciak tevékenységét, hogy gyakorlatukat a legszerencsésebben ültethessük át saját körülményeink közé. S azon leszünk, hogy ^ leghamarabb megörvendeztessük új szolgáltatásunkkal a Heves megyei közönséget! — Hol találkozhatunk majd munkájuk eredményeivel? — Egyelőre az egri Vadászkürt Étteremre gondoltunk, de ha itt beválik az üzlet, a vendégek reményeink szerint megkedvelik az újdonságot, netalán akkora lesz az igény, hogy nem győzzük kielégíteni: akkor nuk. ha a költségek minél magasabbak, Ezzel kapcsolatosan mit ígér a GARANCIA? — Természetesen nekünk is meg kell élni. Mégis úgy döntöttünk, hogy a hozzánk hasonló vállalati és szövetkezeti szervezetekkel ellentétben mi nem egy-három, hanem (0,1—1 százalékos haszonkulccsal dolgozunk. Vagyis lényegesen olcsóbban, mint a vállalatok, szövetkezetek, vagyis mint a kon- kurrencia. — Bizonyára nem most hallja először, hogy sokan elsősorban a nagyobb kereseti lehetőségeket látják az ilyesfajta vállalkozásokban. — ők egyrészt nem ismerik adóztatásunk igen szigorú rendszerét, és a piac törvényeit sem. Mert ha ismernék, akkor tudnák, hogy a kisvállalkozások működését is a piac — a kereslet és a kínálat — szabályozza. Ha nem tudunk versenyben maradni, vagyis nem azt, és nem úgy szolgáljuk, mint amit, s ahogy a vevő kéri — tönkremegyünk. Ahhoz persze, hogy ez a kínálati piac létrejöjjön, egy bizonyos időre van szükség/ Épp a kisvállalkozások ösztönzése, elterjedése hozza létre azt a helyzetet, amelyben egyetlen tevékenység sem válhat „könnyű” pénzszerzési lehetőséggé, egy szektor, vállalat, akár kisüzem monopolizálható területévé. A kicsik közötti verseny azért is járhat kölcsönös haszonnal, mert így remény van arra, hogy egy idő után a kisüzet- mi termelés és szolgáltatás területein is megszűnik az „eladók piaca,” s helyette a „vevők piaca,” alakúi ki, ami jótékonyan hathat az árakra, a minőségre, az egész tevékenységi kör szervezettségére. Szóval, nekünk ezekkel a tényekkel nap mint nap számolnunk kell. Nem leszünk tehát milliomosok, de természetesen az adósok börtönébe sem szeretnénk jutni. Az igazi vizsga persze ezután következik. Reméljük, a lakosság és a GARANCIA sem csalódik majd... Koós József persze másutt is próbálkozunk. — A Vadászkürt I. osztályú egység. Nem lesz esetleg túl költséges a diétázók itteni étkezése? — Üzletünk „besorolása” természetesen nem érinti az árainkat. A diétások számára ugyanolyan „készpénzes" és előfizetéses étkeztetést biztosít majd, mint más vendéglőnk. Módot adunk nemcsak a kiválasztott ételek elhordására, hanem hely- beni fogyasztására is. S a tervezett kétféle menü egyikét sem akarjuk drágán adni. — Akkor is szolidak maradnak, amikor az idegenforgalmi főszezon „ugrásszerűen” emelkedő kereslete más megfontolásokat kíván a gazdálkodásban? — Semmi esetre sem akarunk csalódást okozni a diétás vendégeknek. Mindössze azzal számolhatnak, hogy a csúcsidényben valóban erőteljesen megnövekvő türista- sereg, a már hónapokkal korábban bejelentett belföldi és külföldi csoportok miatt ősztől tavaszig nem a Vadászkürtben, hanem valamelyik közeli más helyen tesszük lehetővé az étkeztetésüket. S nyilvánvalóan úgy, Számítógépes ellenőrzés Új átvételi rendszer — jobb minőségű tej Felkészült a tejipar az új tejátvételi rendszer bevezetésére, amelyben a jelenlegi gyakorlattól eltérően nemcsak a tej tápanyag-, hanem csíratartalmát is vizsgálják. Ezzel a korábbiaknál pontosabban határozhatják meg a minőséget, ami a termelőket az ipar igényeinek jobban megfelelő tej előállítására ösztönzi, hiszen az értékesebb tejért magasabb árat kapnak majd. Most még bonyolult, hosz_ szadalmas művelettel ellenőrzik a tejet. A Tejipari Tröszt a közelmúltban olyan automata műszereket vásárolt, amelyek az eddiginél több információt nyújtanak a tej összetételéről, és kis- számítógép hozzákapcsolásával egyúttal az értékelést is elvégzik. Elsőként Veszprémben, berendeztek már ilyen műszerekkel egy korszerű laboratóriumot, s egyelőre kísérleti jelleggel az új rendszer szerint vizsgálják a környék tehenészeteiből beérkező mintákat. Az eredményről folyamatosan tájékoztatják az állattartókat, akik ennek alapján pontosan megállapíthatják, hogy hol célszerű a technológia szigorítása. Többi között a higiéniás előírások körültekintőbb betartás sával és a frissen kifejt tej hűtésével javítható a minőség. A veszprémi tapasztalatok felhasználásával jelenleg Debrecenben készülnek elő újabb korszerű tejminősítési laboratórium felállítására, s előreláthatóan Szekszárdon is létrehoznak hasonló intézményt. Az új rendszer teljes körű bevezetésére előreláthatóan jövőre kerül sor. Az új rendszer nyomón a tejipar várhatóan több első osztályú tejet kap majd mezőgazdasági partnereitől. Az értékesebb alapanyagból pedig jobb minőségű tejet, tejterméket állíthatnak elő. hogy ne vegyék túlságosan észre a különbséget. — Terveznek-e egyebet is a betegek, a korszerűbb táplálkozás híveinek további örömére? — Szeretnénk egri, központi cukrászüzemünkben is bevezetni néhány diétásoknak való sütemény készítését, ‘ megpróbáljuk fokozni hidegkonyhai „műhelyünk” termelését. Ez utóbbi mutatkozik nehezebbnek. A jelenlegi hely — a Belvárosi Étteremben — ugyanis már rendkívül kicsiny, itteni dolgozóink a mostani kívánságoknak is alig tudunk eleget tenni. Ennek ellenére nem mondunk le költözési szándékunkról, mindenképpen iparkodunk alkalmasabb körülményeket keresni az egyre inkább igényelt munkához. Reméljük: előbb vagy utóbb ez is sikerül! Nem kevés, amit az igazgató mondott, jóllehet az újságíró mór akár többről is szívesen beszámolt volna. A kedvezőbb változásoknak tagadhatatlanok a jelei, a néhány tervből is komoly elhatározásokra, észrevehető eredményekre következtethetünk. S ez önmagában is biztató! Gyóni Gyűli» Diéta a vendéglátásban
