Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-06 / 55. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXIII. évfolyam, 55. szám ABA: 1982. március 6., szombat 1,80 FORINT A szakszervezetek fontos partnere a KISZ A SZOT elnökségének ülése Tartalmat az idős kornak! Ismeretlen ismerőseim az utcáról a nyugdíjas nő és férje, akikkel rendszerint a különböző büfék, italboltok tájékán találkozom a városban. Csipegetnek, eszegetnek vagy éppenséggel öblögetik a lenyelt falatokat. Eszemben sincs, hogy iszákosaknak, netalán alkoholistáknak véljem, nevezzem őket. A házaspárt inkább csak amolyan csellengő, haszontalanul tébláboló embereknek tartom. Olyanoknak, akik közé tartozik például az a bácsi is, aki — jóllehet egészsége, ereje teljes birtokában van még — naphosszat többnyire csak leselkedik háza sarkán. Vagy az a másik úr, aki jobb híján céltalan utazgatásokkal tölti idejének nagy részét a helyijá- ratű buszon. Valahogy nem értem őket. Miként azt a nyugalmazott társukat sem, aki ugyan megpróbál valamilyen kapcsolatot tartani régi munkahelyével, be-bejár a megszokott falak közé idős fejjel is, de... nem csinál semmit. Legalábbis a „menetrendszerű” hivatali kávézáson és az egykori kollégák szobáiba való bekopogtatásokon kívül. Mit sem zavartatván magát azzal, hogy nem találnak vagy nem akarnak találni a számára valamiféle „testre szabott” feladatot, talán csak amolyan felszínes kötelező, de semmi esetre sem emberi tiszteletből. „Kívülállóként" is bánt a dolog, őszintén fájlalom a komolyabb tartalom nélkül pergő perceket, órákat, napokat, helyeket. Az elfecsérelt hónapokat, éveket. Amelyekkel — ugye? legalább már ebben a korban illenék jobban csínján bánni. Szerencsére azonban vigasztaló is akad szép számmal. Csupán ismerőseim közül s akár csupán „kapásból” hosszú listányit sorolhatnék. Nemcsak éjjeliőröket, portásokat — hanem sokkal cselekvőbb embereket is. Üzemből, szolgáltató műhelyből s több más mellett persze, irodából is. Egyikük-másikuk pontosan nyugdíjas korában kapott olyan megbízatást, ami a szívéhez legközelebb áll, valójában idős napjaiban talált rá a munka igazi örömére. Ügy teszi a dolgát, hogy a fiatalok sem különben, s kedvet teremt olyanok számára is a buzgalomhoz, akik különben — amint mondani szokás — talán a munka temetésére mennének el szívesebben. Magam is osztozom a boldogságukon, s jó példáikat nem győzöm hangsúlyozni. Ha pedig arra gondolok, hogy netalán egyre több követőjük is akad — még elégedettebb vagyok. Mert meggyőződésem, hogy a cselekvés, a hasznos időtöltés, a munka és a művelődés, vagy együtt e kettő meghosszabbítja az életet. Töltsük meg hát értékes tartalommal idősen is az éveket! Gyóni Gyula A SZOT elnöiksége pénteki ülésén a szakszervezetek ifjúságpolitikai munkáját vizsgálva megállapította: a szakszervezetek a bérből és fizetésből élő fiatalok teljes körét, s mindenekelőtt a munkásfiatalokat és szakmunkástanulókat segíti a pályakezdésben, a szakmai képzésben és továbbképzésben, élet- és munkakörülményeik javításában, családalapítási gondjaik megoldásá1. ban. A fiatalok elhelyezkedése Hazánkban évente 130— 150 ezer fiatal kerül ki az iskolákból. Az általános iskolát, a szakmunkásképzőt és a szakközépiskolát végzők sokkal gyorsabb elhelyezkedésre számíthatnak, mint a gimnáziumot végzettek, mert a vállalatok elsősorban fizikai munkásokat keresnek, s nehezebb elhelyezkedni; adminisztratív munkakörökben. Gimnáziumi végzettséggel a fiatalok már nem szívesen vállalnak fizikai munkát, és az a tapasztalat, hogy őket a vállalatok sem szívesen ve-, szik fel, mert úgy vélik, hogy a fizikai munkát csak ugródeszkaként használják fel az áhított íróasztalhoz. Gyakran jelent gondot a felsőfokú végzettségűek elhelyezkedése is, ehhez is sok segítséget nyújtottak és nyújtanak a szakszervezetek. A bérfejlesztésből, a nyereségből, jutalmakból álitalában munkájuk arányában részesülnek a fiatalok, az anyagi elismerés azonban — bérezési rendszerünk adottságai miatt — nálunk ugyanúgy nem eléggé differenciált, mint az idősebb munkások esetében. Különösen az értelmiségi alkalmazotti fiatalok bére nem követi kellőképpen a teljesítményüket. Ilyen Hetek, hónapok óta foglalkoztatja a dolgozókat — és a megye közvéleményét is — a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat sorsa. Mint ismeretes ugyanis: az alapítás óta többször is szai- nált vállalat az V. ötéves tervben ugyan megerősödött, de az 1980. és az 1981-es esztedőt már isméit tetemes veszteséggel zárta. Mi okozta a visszaesést? Egyrészt mindenképpen az, hogy a VI. ötéves terv szigorúbb termelési és gazdálkodási követelményeinek számos területén — termelés, termelékenység, jövedelmezőség, gazdálkodás, struktúra stb. — nem tudott kellő hatékonysággal és rugalmassággal dolgozni. Tovább nehezítette helyzetét, hogy a többszöri erőfeszítések ellenére sem sikerült megerősít- teni a1 középvezetést, és nem mindig volt kellően határozott az első számú vezérkar sem. Az igazsághoz tartozik ugyanakkor az is, hogy a szempontból valamivel jobb a helyzet azokban a munkakörökben, ahol a teljesít, rnény konkrétan mérhető. Szorgalmazzák a szakszervezetek az ifjúság helyzetét érintő egyes rendelkezések folyamatos korszerűsítését — mondja az elnökség határozata. Elsősorban azokat, amelyek a fiatalok család- alapítását, önálló életük kialakítását, egészségügyi, munkavédelmi, szociális ellátásukat, üdülésüket, művelődésüket, sportolásukat érintik. A szakszervezetek támogatják azokat az akciókat, kezdeményezéseket, amelyek a lakások jobb elosztását, a lakásgondok fokozatos megoldását és ebben a fiatalok részvételét segítik elő. Az elnökség hangsúlyozza, hogy az ifjúságot érintő faladatok megoldásában a saakszervezeti mozgalomnak legfontosabb partnere a KISZ. Az együttműködés számtalan hatásos intézményes és kötetlen formája alakult ki a két szervezet között, s o kapcsolatokat tovább akarják javítani. Az energiagazdálkodásról A továbbiakban az energiagazdálkodás korszerűsítésével kapcsolatos szakszervezeti feladatok végrehajtásának menetét vizsgálta meg az elnökség. E fontos prog- ram társadalmi ügy, ezért a szakszervezetek kezdettől támogatják sikeres végrehajtását. A SZOT elnöksége összességében kedvezőnek tartja a kibontakozó folyamatokat, az eredmények azonban lényegesen tovább javíthatók, ezért most ismét felhívta a szakszervezeti szerveket az energia-racionalizálás táberuházási piacok szűkítése egyre nehezebbé tette jövedelmezőbb vállalkozásaikat. Mindezek ráadásaként a jogosan kért segítség is gyakran elmaradt, még a „gazda,” az Építési és Városfejlesztési Minisztérium részéről is... A vállalat akkor is sokszor magára maradt, amikor pedig csak a központi segítség könnyített volna sorsán, munkáján. Mindezekről részletesen is szó esett azon az aktívaértekezleten, amelyet tegnap rendezitek Egerben, a vállalat központjában. Az aktíva résztvevőit — a pártszervezetek, a szocialista brigádok képviselőit, a dolgozók kül- dötteit, valamint a meghívott vendégeket — közöttük Barta Alajost, az MSZMP Heves megyei Bizottságának titkárát, Petrovai Lászlót, az ÉVM főosztályvezetőjét, Hajdú Miklóst, az építők megyebizottságának titkárát, dr. Asztalos Miklóst, a városi mogatására, egyebek között arra, hogy fokozottan ösztönözzék a takarékosságot szolgáló munkamozgalmakat, a kevesebb energiát igénylő termékek és technológiák bevezetését, szervezzenek tapasztalatcseréket a jó módszerek tömeges elterjesztésére. Ezután a X. szakszervezeti világkongresszusról szóló jelentést hallgatta meg az elnökség. A kongresszus jelentőségét a részvevők nagy száma is kifejezi; 136 ország, 356 szervezetének 804 küldötte volt jelen, 269 millió szervezett dolgozó képviseletében. Sokféle álláspont ütközött, hiszen az ott képviselt szervezeteknek alig több mint 20 százaléka tagja az SZVSZ-nek, a többi más szakszervezeti világszervezethez tartozik. A küldöttek a nyolcvanas évek szakszervezeti mozgalmának szinte valamennyi fontos kérdését megvitatták, más és más alapállásból, de a viták az egységtörekvések és nem a konfrontáció jegyében zajlottak le. A kongresszus határozottan bizonyította, hogy a nemzetközi szakszervezeti mozgalom aktívan részt vállal a világpolitika alakításából. Szakszervezeti napok A továbbiakban a SZOT elnöksége határozatot hozott a szakszervezeti napok rendszeresítéséről. Az elnökség javasolja, hogy a szakszervezeti alapszervezetek legalább évente szervezzenek szakszervezeti napot, amikor minden formalitás nélkül találkozik a tagság a szakszervezeti vezetőkkel, véleményt cserélnek, tájékoztatást kapnak az eredményekről, a gondokról, pártbizottság osztályvezetőjét — Mucsi Péter, a vállalati pártbizottság titkára köszöntötte, majd a gondokat és a legfontosabb 'tennivalókat Petrovai László és Barta Alajos elemezte. Ezután került bejelentésre, hogy Rakusz József igazgató felmentési kérelmét a miniszter elfogadta és egy|- ben miniszteri, biztos beosztásban s a teljes igazgatói jogkör gyakorlásával Szamos Gábort, a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat volt osztályvezetőjét bízta meg. A volt igazgató más fontos állami beosztásba kerül. Az új vezető a bizalom megköszönése után azzal zárta felszólalását, hogy bár a vállalat nehéz helyzetben van, de a korábbinál szervezettebb, hatékonyabb munkával stabilizálható tevékenysége, s alkalmasnak tartja a kollektívát arra, hogy a vállalat ismét eredményesen gazdálkodjék, Aktíva az Állami Építőipari Vállalatnál I Ii iiavaÍa n v/íllnlni álÁn Tavaszi nagytakarítás Nem győzött még végérvényesen a tavasz, a kikelet az öreg tél felett, hidegek még az éjszakák, fagyosak a hajnalok de a délelőtt kisütő nap már Ígéretes, elűzi a hideget, s mind több kedves jele mutatkozik az örök megújulásnak. Most, március első napjaiban — a tavasz és a tisztasági hónap jegyében a falvakban és a városokban is folyik a „nagytakarítás”, így Egerben is. A gyönyörű Népkertben melegen öltözött asszonyok szedik össze gereblyéikkel a tavalyi avart, készítik a helyet a selymes, üdezöld pázsitnak. A fürdőben férfiak dolga a díszbokrok csinosítása. Néhány nap, és már szépen nyírt bokrok várják majd az igazi tavaszt és az első napozókat. (Fotó: Perl Márton) Marjai József Mexikóba utazott Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese pénteken Mexikóba utazott, ahol a kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről folytat tárgyalásokat a politikai, gazdasági, kereskedelmi és a pénzügyi élet vezető személyiségeivel. Az MSZBT titkára Egerben Pénteken tartotta ülését a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Heves megyei akcióbizottsága, amelynek tagijad ezúttal tárgyalták meg az idei munkatervüket. Egyúttal elkészítették ajánlásukat az országos programhoz. A tanácskozáson réseit vett György Sándor, az MSZBT országos elnökségének titkára, akit a megbeszélés után fogadott és a megye politikai, kulturális életéről tájékoztatott Kiss Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője. A továbbiakban György Sándor az egri MSZ B T-tagcsoportok életéivel ismerkedett, s látogatásit tett a megyed pártbizottság oktatási igazgatóságán.
