Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-31 / 76. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. március 31., szerda S. A helyi és a megyei ifjúsági parlamentek után ÁPRILIS 5-6-7-ÉN „Nem volt szükség tolmácsra a párbeszédhez" A hivatalos párbeszéd — már alig egy hónap van csupán hátra belőle — lassan véget ér. Mármint a fiatalság és munkájuk, életük korosabb irányítói között. Az ifjúsági parlamentek ugyanis éppen e nagyon hasznos tapasztalat- és gondolatcserét voltak hivatottak szolgálni. Tavaly ősszel rendezték a munkahelyek és az iskolák szűkiebb körű fórumait, az idén márciusig pedig a középszintűeket, a megyeieket. Munkatársaink beszámolói alapján meglehetősen vegyes, úgymond felemás kép alakult ki a demokrácia iskoláiként elképzelt és többségében úgy is kezelt tanácskozásokról. A teljes körű összegzésre — már ami megyénket illeti — mozgalmi szakember segítségét kértük: Gazsó Lászlóét, a KISZ Heves megyei Bizottságának titkáráét. — Az ifjúsági parlamentek megrendezésénél alapvető fontosságú a jó előkészítő munka. Melyek voltak az ezzel kapcsolatos főbb tapasztalatok? — Először is elmondom, hogy számos fórumról közvetlen, személyes tapasztalataim vannak, közvetve azonban szinte mindegyikről van bőséges információ. Az előkészítést jól segítette a KISZ KB, az Állami Ifjúsági Bizottság és a SZOT ifjúsági bizottsága által kiadott közös útmutató. Ehhez a megyei tanács hasonló testületé is hozzájárult kiadványával. Zavart okozott viszont az, hogy az egyes ágazatok is kibocsátottak hasonló füzetecskét, s a különféle útmutatók néha keresztezték egymást. A jövőben jobban kell biztosítani a sajátosságokat is szem előtt tartó cselekvési szabadságot az előkészítésben. Különben a megyei KISZ-bizottság javasolta is ezt a felsőbb szerveknek. — Ügy tudjuk, ennek ellenére sem ment mindenütt rendben a felkészülés a fórumokra. Különösen nem több középszintű parlament esetében .. . — Tapasztalataink szerint az iskolai és munkahelyi párbeszédeket elég jól előkészítették. Erősödött a KISZ és a szakszervezeti szervek kapcsolata, több helyen együttes testületi ülésen gyakorolták jogosultságaikat. A 11 középszintű fórumnál azonban valóban voltak gondok. így, a KISZ megyei bizottságának például csak két alkalommal sikerült gyakorolnia az ifjúsági törvényben is biztosított jogait. Nem volt kellően hatékony az együttműködés a szakszervezettel sem. Hogy melyek «az okok? Ezek egyrészt az előkészítés fogyatékosságaiban keresendők: sok helyen egyszerűen nem ismerték az ifjúsági törvény erről szóló rendelkezéseit. De önkritikusan meg kell állapítanunk, hogy mi magúnk is mulasztottunk — megkésve érzékeltük a hiányosságokat. S még egy észevétel: számos vállalatnál nem éltek kellő mértékben a részparlamentek lehetőségével, ez pedig az összparlamenten kedvezőtlenül hatott a megjelenésre, a vitára. — Az eltelt „parlamenti hónapok” alatt mindenütt és mindig a párbeszéd-jelleget hangsúlyozták. Vajon, sikerült-e az elképzeléseknek megfelelően kialakítani a vitaszellemet? — Ami a legfőbb tanulság, s ez jó: o vezetőknek és a fiataloknak nem volt szükségük tolmácsra ahhoz, hogy megértsék egymás gondjait. Általában jellemző volt, hogy a közös megoldásokra törekedtek. Az is tapasztalható volt a legtöbb helyen, hogy reálisan értékelték az 1978-as parlamenti sorozat óta eltelt időszakban végzett munkát, s jól is mozgósítottak az akkori intézkedési tervekbe foglalt feladatok megoldására. — Mégis, jó néhány fórum után azt a következtetést kellett levonnunk, hogy az ifjúsági parlament termelési tanácskozássá alakult át... — Valóban, a vita a tanácskozásokon területenként és szintenként elég eltérően alakult. Tartalmukat illetően a párbeszéd a lakás- helyzet, a bérezés és a pályakezdés kérdései, gondjai köré összpontosult. Ez természetes is, hiszen a tanulmányi időszak meghosszabbodásával a pályakezdés és a családalapítás a fiataloknál manapság egyidőben jelentkezik. Valamennyiünk ügye ebben segíteni őket. Ez — az irántuk érzett felelősség — elsősorban a helyi parlamenteken érződött leginkább. Kétségtelen azonban, hogy a középszintű fórumokon sajnos azt is tapasztaltuk, hogy a lakásgazdálkodás elveiről a megkérdezettek nem voltak eléggé tájékozottak. Ebben a témakörben jó példaként említhetem a Mátraalji Szénbányáknál bevezetett gyakorlatot, miszerint a KlSZ-ta- gok 100 ezer forint kamatmentes hitelt kapnak a lakásépítéshez, amit a természetes nyugdíjkorhatár eléréséig kell törleszteniük. Ha azonban a KlSZ-tagnak három gyermeke születik, akkor ezt az összeget jutalomként kapja meg a bányától. Azért is említésre méltó ez, mert növeli az ifjúsági szövetség presztízsét, segíti a lakáskérdés megoldását, s jól ösztönöz a népesedéspolitikai feladatok végrehajtására. Emellett szó volt még a programkínálat javításáról a művelődés fejlesztése érdekében, a diákparlamenteken pedig az iskolai tantervek egymásra épültségének diszharmóniájáról, az intézmény életébe történő beilleszkedés nehézségeiről is. — A fórumsorozat tapasztalatai után melyek a legfőbb teendői a KISZ-nek az elkövetkező időkben? — Előbb elmondom, hogy az intézkedési terveket kellően véleményezték a KISZ és a szakszervezeti szervek, ennek is tudható be, hogy a parlamenteken kevés hozzászólás hangzott el róluk. Jól határozták meg a fiatalok kötelességeit és jogait, néhol azonban készítőik általánosságok mögé bújtak. A mi feladatunk áttanulmányozni a jegyzőkönyveket, közreműködni, segíteni az országos küldöttek fel-, készítésében. Az intézkedési terveket munkaokmányként kezeljük, s folyamatosan figyelemmel kísérjük a bennük foglaltak megvalósítását. A jövő teendői közé tartozik még jobban mozgósítani az ifjúságot közös feladataink teljesítésére, s ehhez tovább fokozni a KISZ szervezettségét. — Milyen észrevételeket továbbít a megyei testület a felsőbb szerveknek? — A dolgozói, illetve a tanulói téren célszerű lenne eltérően megszabni a parla%mentek gyakoriságát, az előbbinél elegendő lenne ötévenként, a diákok esetében pedig a jelenlegi gyakorlat szerint kétévenként. Javasoljuk azt is, hogy a tanácsi szervek ilyen fórumait igazítsák az ötéves tervek készítésének időpontjához. Végül: a parlamenteken eléggé homályos kérdéskör volt az ifjúsági pénzeszközök megteremtése, felhasználása. A zavart egyébként az okozta, hogy a Pénzügyminisztérium és az ÁIB titkársága csak késve, októberben adta ki közös közleményét erről. Ezen a következő fórumoknál mindenképpen változtatni kell. Sz. Z. LEGUTÓBB FÜZESABONYBAN ALAKULT Heves — iskolaszövetkezeti megye Heves megye iskolaszövetkezeti megye pontosan 1981 óta. Akkor alakult meg ugyanis a domoszlói áfész működési körzetében az aba- sári iskolaszövetkezet. Bezárult a kör: mind a 12 áfész területén van már iskolaszövetkezet. Ezzel Heves megye az országban elsőként — és mind ez idáig egyedül — iskolaszövetkezeti megye lett. S hogy mit jelent ez az 1981. december 31-i adatok tükrében? Huszonkettő működik 4398 taggal és évi 2 633 000 forintos forgalommal. De hogy mit jelent a munkára, a közéletiségre nevelés szempontjából, azt az iskolák igazgatóinak a véleménye tükrözi a legjobban. Dr. Nagy Andorné, a Gárdonyi gimnázium igazgatója szerint: ma már hiányozna, ha nem lenne. Nem véletlen, hogy a Magyar Űttörők Szövetsége a közelmúltban napirendre tűzte az iskolaszövetkezetek fejlesztésének az ügyét, és ezt a kérdést olyan szempontból vizsgálta, hogy mit tesz, vagy tehet az iskolai szövetkezés a diákok munkára nevelése érdekében. Amiről még kell szólni: sokakban felmerülhet a kérdés, mi indokolja még az iskolai szövetkezés magyarországi és Heves megyei fejlesztését? Ennek az elmondottakon kívül további oka, hogy az ország lakosságának jelentős része ma szövetkezeti dolgozó vagy tag. Ez azt is jelenti, hogy most az iskolákból kikerülő tanulók jelentős része ma szövetkezeti, takarékszövetkezeti, áfész- vagy más mezőgazda- sági tsz-, kisipari szövetkezeti dolgozókká vagy tagokká válik. S miután napjaink iskolarendszere a gyakorlati életre is kell hogy neveljen, nem mellékes, hogy az iskolákból a szövetkezeti tagságba vagy éppen munkakörbe cseppenő fiatalok tudják-e egyáltalán azt, hogy mi is az a szövetkezet, tud- nak-e élni a jogaikkal, ki tudják-e használni lehetőségeiket? Ezeknek az ismereteknek a megszerzéséhez is hozzásegít az iskolaszövetkezet. Ez a kép azonban nem lenne teljes, ha nem említenénk az iskolaszövetkezetek mozgalmi munkáját, amelyre kitűnő példákat találhatunk az egri Gárdonyi, Dobó gimnáziumokban, az Alpári Gyula szál - >/.épisko- lában, Hatvanban a szakközépiskolában, valamint a hevesi, lőrinci általános iskolákban. A mozgalmi munka keretében jelentős számú választott vezetőségi tag gyakorolja a szövetkezeti demokráciát. Ezek az iskola- szövetkezetek ösztöndíjakat alapítanak, iskolaszövetkezeti művészeti együtteseket, szakköröket tartanak fenn, szép számmal szerveznek közművelődési és sportrendezvényeket. Egyszóval az iskola nyitottságát kihasználva a tanulók sok tekintetben közelebb kerülnek a munkás hétköznapokhoz. Ez pedig jó a pedagógusoknak, a szövetkezeti mozgalomnak és az iskolaszövetkezetek tagjainak. A MÉSZÖV és az áfészek az iskolai szövetkezés nagyszerű lehetőségét kihasználva sok mindent megtettek a tartalmi és a szervezeti munka fejlesztése érdekében. Cél: további iskolaszövetkezetek megalakítása, még tartalmasabb szövetkezeti élet megteremtése. A MÉSZÖV az országos gondok és tennivalók összegzése érdekében néhány évvel ezelőtt megrendezte Mátra- füreden az I. országos iskolaszövetkezeti konferenciát, amelyen a pécsi és soproni egyetemek iskolaszövetkezeti küldötteitől kezdve az ösz- szes magyarországi középiskolák és általános iskolák szövetkezeti delegációi is részt vettek. Hatása azóta is érződik a szövetkezeti közéletben. Varga László ★ A Füzesabony és Vidéke ÁFÉSZ is iskolaszövetkezetét hozott létre a füzesabonyi Postaforgalmi Szakközépiskolában. Hatvan tagja van, a munkát öttagú intéző bizottság irányítja. Az iskola- szövetkezet létrehozásának célja, a fiatalok bevonása a kereskedelmi munkába, a szövetkezeti mozgalom alaposabb megismertetése. A szakközépiskola biztosította a szövetkezeti bolt kialakításához szükséges területet, a berendezést az áfész adta. Az iskolaboltban a tanulók maguk az eladók is. Reggelit, tízórait, tanszereket, írószereket árusítanak diáktársaiknak. Az áfész saját cukrászüzeméből szállítja a friss süteményt. Az iskolaszövetkezet tagjai vállalták, hogy bekapcsolódnak az áfész által rendezett kulturális és sportprogramok szervezésébe, lebonyolításába. Az irodalmi színpad pedig részt vesz a kulturális programokon. A diákok munkáját Vallon István tanár irányítja, s egyben az intéző bizottság elnöke is. FIN-diákcentrum Budapesten A forradalmi ifjúsági napok keretében április 5—6— 7-én rendezi meg a KISZ Budapesti Bizottsága a FIN- diákcentenáriumot. A központi helyszín ezúttal a XI. kerületi Kaffka Gimnázium, a József Attila Gimnázium és a Kertészeti Egyetem lesz. A FIN-diákeent- rumban politikai, kulturális programokkal, sportrendezvényekkel várják a tanuló- fiatalokat. „A középiskolai KISZ- szervezetek továbbfejlődése” címmel április 5-én, délelőtt a Kaffka Gimnáziumban tartják meg az 1982-es diákszemináriumot. A tanácskozáson a középfokú tanintézeti KISZ-munka továbbfejlesztésének kérdéseit, feladatait vitatják meg a KISZ X. kongresszusának határozata és a közelmúltban megjelent KISZ központi bizottsági határozat alapján. A tanácskozásra elsősorban középiskolai KISZ-vezetőket várnak, de minden érdeklődőt szívesen fogadnak. A diákcentrum idején — az országos diáknapokéhoz hasonló módon — megszervezik a DC-klubot, ugyancsak a Kaffka Margit Gimnáziumban. Változatos kulturális programokkal várják majd itt a diákokat. Mindhárom napon délután 14 órától 21 óráig diákmozi is várja az érdeklődőket a Kaffka Gimnáziumban: a tizenévesek világával foglalkozó filmeket vetítenek. A „Diákrock” című programokon a rockzene és a dzsessz jeles képviselőivel, művelőivel találkozhatnak a tanulók, s szakmai vitákon, közvetlen tapasztalatcseréken értékelhetik a műfaj helyzetét, szót válthatnak a fiatalok kedvelt zenéjének időszerű kérdéseiről. A József Attila Gimnáziumban rendezik meg a FIN- diákcentrum sportprogramjait: kispályás labdarúgásban, kosárlabdában, asztali- teniszben és sakkban mérhetik össze ügyességüket, tudásukat a diákok. Csak diákigazolvánnyal léphetnek be a FIN-diákcentrum záróprogramjára, a kertészeti egyetemi koncertre április 7-én az érdeklődők; az esten az Üj-Skorpió együttes lép fel. (MTI) Rendhagyó felkészülés KISZ-propagandistáknak Riporter kerestetett — Egerben Üj és érdekes módját választotta az egri városi KISZ- bizottság az alapszervezeti propagandisták felkészítésének. Még február közepén meghirdettek egy vetélkedőt, amely önmagában nem új módszer, csakhogy összekapcsolták olyan szellemi tornával, mint amilyen a televízióban nemrég látott vetélkedő, a Riporter kerestetik volt. Az elmúlt heti rendezvényen a megyeszékhely ifjú propagandistái között kereste a zsűri a jó riportert. A résztvevők valamilyen KISZ-es akcióról szóló egy- egy négyperces tudósítással nevezhettek be. Több-kevesebb sikerrel meg is oldották a feladatot. A Finomszerei- vénygyár pinceklubjában meghallgatott „nevező” kazetták közül a megyei kórház KISZ-szervezetének műsora bizonyult a legjobbnak, szinte humorfesztiválba illő kerek beszámolót adott a nagy- takarítási csatáról, amelyet az új kórház mielőbbi átadásáért szerveztek. A helyszínen az első szintén magnós feladat volt: kétperces riport készítése 25 éves a KISZ, Mit jelent ma a KISZ? témakörökben. Amíg a csapatok egy-egy tagja riporteri munkáját végezte, addig a többiek elméleti jellegű feladványokra válaszoltak. A zsűri bizony alaposan megdolgozott azért, hogy a legigazságosabb döntést hozza. A mintegy ötórás szellemi versengésben végül is az Egri Megyei Bíróság összevont csapata végzett az első helyen, megelőzve a megyei kórház és az Agria Bútorgyár együtteseit. Az eredményhirdetéskor a zsűri azt is elmondta, hogy a felvételeket a Finomszerel- vénygyár KISZ-bizottsága az ifjúsági vezetők továbbképzésein, vitaanyagokként — természetesen a készítők hozzájárulásával — felhasználja, hiszen valóban sokféle véleményt tartalmaznak az ifjúsági szövetségről. S ez talán az egri Riporter kerestetik legnagyobb haszna ... Bereczky Sándor Mindhalálig kamaszok Gondosan maszkírozott öregedő hölgyek és urak, tetőtől talpig agyonkopott farmerban, nyakukban sál. Kamaszoknak álcázva járják a világot, a beatzene ritmusára lépnek, szájuk csak tegeződésre áll. Megtartották valamikori lázadásukat a felnőttség kopott és fenyegető világával szemben. Vajon milyenek lesznek a mostani tizenévesek? Olyanok, mint az elrettentő példaként felsorolt ellenkultúra képviselői? Azok, akik nem tudnak, vagy nem akarnak beilleszkedni sehová, tönkreteszik ezzel nemcsak a saját, de gyermekeik életét is. Mert hogy a függetlenség... A sehová sem tartozás... Vajon meddig lehet ezt csinálni, hol a határ, ahol meg kell állni, s valamit föl kell vállalni. Mert olyan munkát kell találni, amely saját belső lehetőségeink megtalálásához segíthet, olyan társat, akivel elképzelhető az élet. Különben csak látszatmegoldások, ízetlen „szerelmek”, válások és tragédiák következhetnek. Egy felszínes, levegőtlen világ reménytelen útjai. Sajnos a fiatalabb generációk nemigen tanulták meg azt, hogyan kell megharcolni valamiért, szeretnék készen kapni az esélyeket. Pedig nincs más út, mint a küzdelem, az igazságunkért, a teljes élet lehetőségéért. Azért, hogy ne legyünk örökre kamaszságra ítéltetve, de felnőjünk egyszer. Nem azzal harcolunk az öregség ellen, hogy követjük az új és új divat változásait, partnereinket és eszméinket váltogatva, hanem azzal, hogy megtaláljuk a dolgok értelmét, számot vetünk azzal, hogy mennyit érhetünk. Mert nem kötelező olyan szürkévé, rosszkedvűvé, vagy éppen korrupttá, vétkessé válni, mint az előttünk álló rossz példák . Vannak más minták, más példaképek is. Mert mégiscsak elképzelhetetlen, hogy ugyanabból éljenek a fiatalok húsz év múlva, mint most. Meg kell harcolniuk az új formákért, az új lehetőségekért. (gábor)
