Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-28 / 74. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. március 28., yasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK Dekoncentráltak vagyunk? Napjainkban elszaporodó- ban vannak azok az idegen eredetű szóalakok, amelyekben a de- szóalkotó elem játssza a főszerepet. Ez a példatár is erről tanúskodik: deformál, dehonesztál, de- militarizál, demoralizál stb. A folyóiratok hasábjain és a napilapokban különösen gyakran és feleslegesen jelentkeznek ezek a nyelvi formák: de koncentrált, dekon- centráltság, deheroizálás, det- ronizá lás, de stabilizálás stb. Hogy milyen beszédhelyzetekben és szövegösszefüggésekben kapnak közlő szerepet, arról ezek a szöveg- részletek bizonykodnak: „Egyre gyakrabban dekoncentráltak vagyunk” (Előadásrészlet). — „Egyes gyerekek a dekontcentráltság miatt lógnak ki a sorból” (Magyar Hírlap, 1982. jan. 30.). — „Irodalmi múltunk nagy követőivel és verseivel kapcsolatos deheroizáló törekvések kezdenek divatossá válni.” (És, 1982. jan. 10.). — „Az egyik tankönyv heroizál, a másik deheroizál” (Magyar Nemzet, 1982. febr. 13.). — „A deheroizálás szándéka még világosabb.” (Népújság, 1982. febr. 7.). — „A detronizálás, a lefokozás, az elsekélyesítés korszakába léptünk” (Magyar Nemzet, 1982. jan. 27.). — „Valamiféle nemzetközi összeesküvés léteznék, amely a NATO destabilizálására irányulna” (Magyar Nemzet. 1982. jan. 24.). Szükség van-e a szövegbe szervült idegen szavakra? Ilyen mértékben semmi esetre sem. Mert pl. a dekon- centráltság nyelvi szerepét rá lehetne bízni ezekre a magyar megfelelőkre: figyelmetlen, szétszóródott figyelmű, a figyelem összpontosítására képtelen, nagyon szórakozott, figyelmetlenség, fe- ledékenység, felületeskedés, a gondolatok elkalandozása, gondolkozásbeli fegyelmezetlenség stb. A deheroizálás, a detronizálás és a destabilizálás szavakkal kapcsolatban azt kell hangsúlyoznunk, hogy a lefokozás, a csökkentés, a megfosztás, a hiányzás tényét és jelenségét fogalmazzuk meg velük. Ha pl. a stabilizálást, a stabilizálódást akarjuk magyar megfelelőkkel felcserélni, akkor ezekből a nyelvi formákból kell válogatnunk: megszilárdítás, állandósítás, állandósulás, egyensúlyban tartás stb. A szavak eleji de- szóelem éppen arra utal, hogy a felsorolt használati értékeknek az ellenkezője érvényes. A destabilizálás latin eredetű szóalakot tehát ezekkel a magyar nyelvi formákkal helyettesíthetjük: meggyengítés, szétzilálás, meglazulás, ingadozás, meg- lazítás, megingatás, ingatagság stb. A deheroizál szócsaládja is feleslegesen gyakran jut szerephez. A hérosz, a heroizmus magyarul hős, hősiesség, aki tehát deheroizál, valóban höstelenít; valakit vagy valamit hősi mivoltától foszt meg, illetőleg a szokott emberi mértéken felüli képességeit kisebbíti, gyengíti. Dr. Bakos József Eszperantó testvérvárosok Új kezdeményezés született Pécsett: a mecseki Si- kondafürdőn — ahová nyaranta szervezett nemzetközi úttörőtáborba a testvérvárosokból is jönnek gyerekek — az idén e városok eszperan- tista diákjait is vendégül látják. A bulgáriai Szlivenből, a finnországi Lahtából, a jugoszláviai Eszékről, az NDK- beli Schwerinből és a szovjetunióbeli Lvovból meghívott lányok, fiúk találkozhatnak az eszperantóul beszélő magyar pajtásokkal, s a tolmács nélküli úttörőcsoport az egész tábor számára szemlélteti majd a nemzetközi nyelv életrevalóságát, kézzelfogható hasznát a mindennapi érintkezésben. Pálos kolostor az Almár-völgyben Az idén befejeződik a feltárás Sírkő a kolostor templomának szentélyéből (Tudósítónktól) Csak a gyakorlott régész- szem vészi észre az ásatás nyomait az Almár-völgyben. A buckák, halmok nem árulkodnak arról, hogy alattuk bújnak meg az egykori pálos kolostor maradványai. A feltárást Fodor László, a Dobó István Vármúzeum munkatársa vezeti 1974 óta. Mint elmondta, kezdetben a városi tanács évi 30 000 forinttal támogatta az ügyet, ami nem túl sok pénz, de megpróbálták ügyesen beosztani. A középkor itteni emlékei szakaszosan kerülhettek a napvilágra, hiszen minden évben csak a nyári hónapokban dolgoztak. Sajnos elég keveset tudunk a pálosokról, pedig ez az egyetlen igazi magyar rend. 1263-ban özséb, esztergomi kanonok alapította. Hazánkban már az Árpádok idején nyolc kolostoruk állt. Virágkorukat a XIV. században élték. Nagy Lajos az akkori velencei köztársaságból 1381- ben elhozatta Szt. Pál remete holttestét, s azt a Szt. Lőrinc pálosszerzet őrizte a főváros közelében. Itt a Felnémet határában megtalált Mária Magdolnának szentelt pálos kolostort 1347-ben Monoszlai (Dörögdi) Miklós egri püspök építtette. Ezt okleveles adat is bizonyítja. A levéltári anyagokból kiderül, hogy megyénkben még Pálosvörösmarton volt egy hasonló épület, amelyről azonban nem maradt tárgyi bizonyíték. Ezenkívül a Pilis és a Mecsek környékén épült több klastrom. A húszas években, amikor megépítették az iparvasutat az Almár-völgyön keresztül, akkor akadtak rá először a romokra. Több faragott kő is előkerült, amit annak idején egy felnémeti magtárba vittek. Sajnos egy 45-ös bombatámadás elpusztította ezeket. A jelenlegi, most már tudatos ásatás során jelentős leletanyaghoz jutottak. Találtak néhány tárgyat is; egy aranyozott ostyatartó szelencét, Ulászló pénzeit, öv- és könyvveret-töredéke- ket. Ezek á maradványok segítenek abban, hogy hű képet kapjunk a remeték életéről. Kezdetben a világiak elől teljesen elzárva éltek, s önellátóak voltak. Erre utal a közelben megtalált kis víztározó. Valószínű halat tároltak benne. Bizonyítja ezt az is, hogy a konyha melletti emésztőgödörben sok halcsont maradt meg. Az épület alatt elhelyezkedő pince bortárolásra szolgált. Jelentős felfedezésnek számít a vízcsatorna és egy kezdetleges fűtéstechnikai eszköz. Nagyon fontos adalék a sekrestye melletti kápolna teljes feltárása. Több sírt találtak, és előkerült egy 1352- es feliratos sírkő is, ami szintén használható támpont a kutatásban. A feltárással csaknem végeztek, az épület északi sarkán van még munka. Ez az idei feladatok egyike. Fodor László úgy tervezi, hogy ezt 1982-ben befejezik. Ezek után . a rekonstrukció következhetne, amihez jelentős pénzösszeg szükséges — mintegy 3 és fél millió forint, Így elég távolinak tűnik az az időpont, amikor a közönség is láthatja majd az Al- már-völgyi romkertet. Marosi Éva Két tehetséges fiatal Dal- és zongoraest a főiskolán Két tehetséges fiatal adott csütörtökön este az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola zenetermében hangversenyt; Páncél Éva és Juhász Flórián. Páncél Évát még egri gimnáziumi éveiből ismerjük. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy a színes, nagy vivőerővel rendelkező orgánum az énekesi pályára viszi gazdáját. Mintha csak kötelező gyakorlatot mutatott volna be Bach Máté passiójából, a recitativóval és az Áriával, hogy aztán az alkata és szíve szerinti romantikát szólaltassa meg. Thomas és Bellini egy-egy áriája után a hang minden regiszterét csillogóan kinyitotta az énekes a Csajkovszkij-dalban. Juhász Flórián ugyancsak Bach-hal kezdte; majd Haydn c-moll szonátájával győzött meg arról, hogy ez az önfeledten, lelkesedéssel és lírai hangvétellel muzsikáló zongorista szintén a romantikában tudja igazán otthonosan magát. Nemcsak abból érződött ez, ahogyan Páncél Éva énekszámait hajlékonyán és a művek hangulatát is tömörítve kísérte; Schubert B-dúr impromtu-. jében, főképp Liszt transz- cendes etűdjében, a Hófúvásban, az árnyalatok és a szenvedélyek kifejtésében magas hőfokon, magától értetődően és magabiztosan muzsikált. Ez a tanár inkább művészegyéniség. (f. a.) Francia filmvígjáték Bűbájos éretlenek Több filmből gyűjtöttem össze a tanulságot : jó Franciaországban gyermeknek lenni Valamilyen csodálatos önállósággal élnek ott a fiatalok. Talán a nagy filozófus és pedagógus Rousseau eszményei érvényesülnek, hiszen összeütközéseik később kezdődnek a társadalommal, mint a világ más táján. A kamaszkor az a határmezsgye, amelyen túl ott a szürke és poros felnőtt világ. A sorompó az érettségi, amely úgy látszik, arrafelé megőrizte még tekintélyét, hiszen különben nem lehetne vígjáték alapja sem a megszerzéséért vívott küzdelem. Nem csoda így, ha a kamaszok egy része mindenáron meg akarja őrizni függetlenségét, s nem szándékozik semmiféleképpen levizsgázni. Az Éretlenek című francia filmvígjátékban egy magángimnáziumban jön ösz- sze egy osztályravaló a vásott diákokból, akik minden eszközzel védik kedvező helyzetüket, szeretnének a lehető legtovább középiskolások maradni. Hogy meddig? Talán mint a . film közepén felbukkanó jó hetvenéves úr, aki élete alkonyán ül be a padba, a kölykök közé, hogy megszerezze a drága okiratot. De hát mi van akkor, ha a tantestület megesküszik arra, hogy mindenképpen át- ráncigálja, -pofozza, -húzza, -lökdösi az ellenszegülőket az érettségin? Természetesen harc. A legrafináltabb eszközökkel, a technika legújabb vívmányaival, vagy éppen nyers fizikai erővel. A kamaszok azonban kifogyhatatlanok az ötletekben, minden támadást visszavernek, Lúdas Matyiként háromszo. ros bosszút állva. A diákcsínyek valódi professzorai ők, többszörös utóvizsga-díjasok. Közben azért élik a maguk bohókás életét, esendőek, kedvesen pajzánok, hűek és hűtlenek. Felelőtlenek, mert tehetik: éretlenek még. De a tantestület sem adja be könnyen a derekát, s a küzdelem odáig fajul, hogy végül az iskola — igaz, részben véletlenül — a levegőbe repül. Ezek után már a bíróság teszi kötelezővé, börtön- büntetés terhe mellett, hogy leérettségizzenek barátaink. Ezért aztán ők a puskázás valóságos arzenálját vonultatják föl, míg megszületik a vizsgaeredmény. Legalább olyan ötletesek ebben is, mint a csínyek kieszelésé- ben, így nem lehet kétséges, hogy sikerül a próbatétel. Hisz végülis ezzel bizonyítják életrevalóságukat. Nagyon jó, derűs ez a film. Olyan sziporkázó szellemességgel készült, hogy egy pillanatra sem engedi lankadni a figyelmet, igenigen megdolgoztatja nevetőizmainkat. Jelentős társadalmi problémákat nem hordoz, mulatságos módon beszél a konfliktusokról. Látszik, hogy a színészek maguk is élvezettel játszanak. A végére mégis idekívánkozik egy ko- - molyabb gondolat, amely a filmbeli vidámság mögött általánosítható módon meghúzódik. A háború utáni Európában némileg elszakadtak egymástól a nemzedékek. Talán a magasabb életszínvonal, a lehetőség, talán más az oka: a fiatalok nem nagyon akarnak felnőttekké válni, ők tudják miért. Bizonyára nem túl vonzók a nagykorúság szerepei. Pedig az élet sorja mégiscsak _az, hogy felnőjünk, családanyákká és -apákká váljunk. S lehet, hogy sótlanokká is. Talán az lenne a jó, s ez a film nem is csekély tanulsága, hogyha mindnyájan kicsit gyerekek maradhatnánk, s az eddiginél jobban „éretlenek”. Nem a felelőtlenséget, hanem a tréfát, a derűt kellene átmenteni a sorompón túlra, hogy vonzóbb legyen a világ. Akkor talán a fiatalok sem hadakoznának a belépés ellen kézzel-láb- bal a felnőttség kapujában. Gábor László Onagy Zoltán: SZÉP fr Tisztelt Farkas Mihály- né Elvtársnő! Ottlétem alatt több ízben kíséreltem meg felvenni a kapcsolatot önnel, de őszinte sajnálatomra minden próbálkozásom meghiúsult. Hajdani — egyetértő — tárgyalásainkra hivatkozva kérem, hogy jelenlegi szorult helyzetemben ne vonja meg tőlem segítő tanácsait, segítő támogatását. Mint közös ismerőseink bizonyára informálták, különösen szerencsétlen tél elébe tekintek, amelyet a Tanács jóindulatával, kevésbé nyomorúságosán hasznos alkotómunkával tölthetnék, hasonlatosan az eddigiekben történtekhez, amellyel nem múló hálára, tiszteletre köteleztek. Búcsúzóul elnézését kérem ügyetlen szókezelésemért, de hiszen ezt ön is tudja, szobrász vagyok, nem író. Ujja- im az agyagból lélegző, élő formákat képesek teremteni, de szóvirágok fűzéséhez nincs érzékem. Az előző feltételnek is képtelen vagyok eleget tenni akkor, ha a víz befagy albérletemben, kilátásaim erre engednek következtetni. Tisztelettel értesítem még arról, hogy a Szép Helena című aktom befejezésétől néhány munkaóra választ el. Tisztelettel maradok: Holdy András Tisztelt Holdy András Elv- társ! Sajnálattal értesültem ittlétéről, valamint arról, hogy nem sikerült találkoznia velem, annak ellenére, hogy napját keresésemmel töltötte. Minden bizonnyal behozható ennyi időveszteség, bízom benne, hogy tehetségével és legendás munkabírásával bepótolja az elvesztegetett napot. Rossz munkakörülményeit illetően, annak megjavítását elősegítendő: javaslatot fogok tenni a következő ülésen, de az ülés döntésének milyenségére semmiféle garanciát nem vállalhatok, lévén szavazatom egy kilenc közt Ezidőben nem tudok olyan dátumot meghatározni, amelyet teljes biztonsággal be tudok tartani, előre nem látható elfoglaltságok miatt. Egy közeljövőben postázandó levélben az időpontot tudatom önnel. Elvtársi üdvözlettel jó munkát kíván: Farkas Mihályné sk. Szép Helénám! Remélem, ezt a levelet nem iktatod, csodálkoznának munkatársaid. Először is, én csakugyan hozzád mentem, Te meg letagadtattad magad, ami szerintem ebben a korban nevetséges. Az embernek egy kort elérve vállalnia kell dolgait, akkor is, ha alkalmanként az őrületig kényelmetlenek. Másodszor: Ha beszélni tudok veled, akkor nem kellett volna szállást keresnem éjszakára, harmadszor pedig tényleg nagyon szegény vagyok, itt a tél, nincs cipőm, kabátom, kesztyűről nem is ejtek szót, stb. Ha pedig beáll a fagy, és nem tudok ebben a rettenetes vizes odúban fűteni, a Helena-akt még tavasszal sem lesz készen. Hát ennyi. Most pedig — emlékeztetve hajnalig tartó éjszakáinkra — sietve add meg a dátumot, amikor az ösztit megbeszélhetjük. Szeretettel csókol: Andris András! Most aztán elvetetted a sulykot! Nem vállalok több kockázatot miattad, csak azért, mert olyan vagy amilyen, és mert bolondot tudsz csinálni az emberből! Lehetsz felőlem olyan tehetséges, mint Michelangelló. Igyekeztem segíteni rajtad, mert olyan kis hülye gyerek vagy, hogy még egy kenyeret se tudsz zsírral megkenni, erre részegen szétkürtölöd, hogy miből is élsz. Nem hittem volna! És főképpen ne hivatkozz semmiféle éjszakákra, mert ne hidd, nem vagy Herkules! Pont olyan vagy, mint más, csak fiatal vagy, és hihetetlenül jókedvű mindig. Ez a hallatlan optimizmus is ostobaságodból fakad, hiszen nem is látod, nem is fogod fel, egy-egy látogatásod után micsoda botrányok, cirkuszok gyűrűznek. Ne keress, nem fogadlak. Nem lesz időm! Szép volt, jó volt, vége a dalnak, kisfiam! (Egyébként tudom, nem is akartál feljönni, egyből elkaptad azt a tanárnőt!) Az új gazdasági helyzetben pedig: nincs pénz. Ne is várd. Szevasz: SzH. Ma Egerben „Vándor Sándor“ énekkari szemle A KÓTA megyei szervezete és a Megyei Művelődési Központ közös rendezésében újabb területi bemutatóra kerül sor ma délelőtt Egerben, a 6-os számú Általános Iskola aulájában hat együttes lép színre: a Megyei Művelődési Központ kamarakórusa (karnagy Tar Lőrinc), 212-es Ipari Szakmunkásképző énekkara (karnagy Kis- gergely Mária), az Építők Heves megyei Kórusa (karnagy dr. Valentin Kálmán és Ocskay György), a Mezőgazdasági Szakiskola énekkara (karnagy Bodnár Zita), az Egészségügyi Szakközépiskola énekkara (karnagy Ko- repta Katalin) és a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola női kara (karnagy Tar Lőrinc). A 10 órakor kezdődő zenei esemény tétjét az adja, amint arról a rendezők nevében Ocskay György, a KÖ- TA megyei titkára tájékoztatott, hogy: a legjobbak tovább jutnak a megyei szemlére. S ezzel az igazán felkészült kórusok további útja a Vándor Sándor országos munkás és ifjúmunkás énekkari szemléig vihet.
