Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-27 / 73. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1982. március 27., szombat A jövő óriása? E gy brazil mondás szerint az Egyesült Államok csupán azért vásárolta meg Alaszkát és Hawait, mert nem tudta elviselni, hogy területe kisebb legyen, mint Brazíliáé. A brazilok gondolkodását valóban meghatározza, hogy hazájuk a „legek” országa. Hiszen 8.512 ezer négyzetkilométeres területtel Dél-Amerikában az elsők, a világon pedig az ötödik leghatalmasabbak. Az ország területe — a Szovjetunió kivételével — ráférne egész Európa. Brazília földünk hatodik legnépesebb állama: lakossága több mint 130 millió. (A jelenlegi 2,5 százalékos népességnöveléssel az ezredfordulóra a 200 milliót is túlhaladják.) La tin-Ameri ka egyetlen portugál nyelvű országa a világon az egyik legifjabb. Minden második brazil 20 évesnél fiatalabb, s 80 százalékuk 40 év alatti. A hivatalos adatok szerint 1 millió 200 ezer az egyetemista — senki sem számolta össze azonban azokat a gyerekeket, akik százezerszámra kóborolnak, csavarognak otthontalanul szerte az országban, nemegyszer bandákba tömörülve. A legek országában tehát a szélsőségesek is igen nagyok. A leggazdagabbak és a legszegényebbek között — a Newsweek amerikai hírmagazin becslése szerint — 500 szoros a jövedelemkülönbség. Egyes vidékeken a várható élettartam rövidebb, mint a fejlődök sere^iajtójának számító Bangladeshben! A hatalmas potenciállal rendelkező Brazüiát mégis egyre sűrűbben nevezik a jövő óriásának. S joggal, hiszen azon kevés fejlődő ország egyike, amely valóban fejlődik. Természeti kincseit tekintve mérhetetlenül gazdag, az Amazonas-medence óriási te-1 rüietedt például még fel sem mérték. Bruttó nemzeti termékét tekintve a tőkés világ nyolcadik legerősebb gazdasága. A sokat emlegetett „brazil csoda” éveiben 10 százalék fölött járt gazdaság növekedése, de az olajválság utáni szűkefob esztendőkben is sikerült a 6—7 százalékos ütemet fenntartani. A kivételesen gyors fejlődés hátterében egy kemény tekintélyuralmi rendszer állt, amely az 1964-es katonai hatalomátvétel után merész fordulatot hajtott végre. Az erősen közponosított gazdaságban a korábbi importhelyettesítés helyett export- orientált fejlesztésbe kezdtek a külföldi tőkét jelentős kedvezményekkel csalogatták, be az országba. A bérek leszorításával, az életszínvonal visszafogásával biztosították az olcsó munkaerőt, míg a dinamikus fejlődés fenntartásához szükséges , belső stabilitást mindenféle ellenzékiség, társadalmi mozgolódás letörésével, a pártok és a szakszervezetek betiltásával teremtették még. A brazil modell hajtóerői azonban a hetvenes évek közepétől némileg meggyengültek. A fejlődés egyik korlátját egyelőre a viszonylagos energiaszegénység jelem ti. Az- ország területén ugyanis nem tudtak annyi olajat bányászni, amennyi a növekvőszükségleteket fedezné. (Egyedül a szárazföldi talapzat próbafúrásai kecsegtetnek némi sikerrel.) Az 1973-as válság óta jócskán megnövekedtek az olajszámlák — a szakemberek akkoriban kezdték keresni az alternatív energiaforásokat. Vízi energiából például hatalmas kiaknázatlan tartalékok vannak a kontinensnyi országban. Az Itaipu folyón most épülő vízi erőmű a leg nagyobb lesz a világon! Ugyanakkor ambizíózus program kezdődött (az Egyesült Államok vonakodása miatt elsősorban nyugatnémet közreműködéssel) a nukleáris energia felhasználására is, az erősen motorizált ország benzinellátási gondjainak csökkentésére pedig kidolgozták a világszerte nagy feltűnést keltő alkoholprog- ramot”. (A cukornádból nyert alkohol felhasználáséval működő autók növekvő népszerűségre tettek szert* az utóbbi időben azonban — az elégtelen állami támogatás miatt — visszaesni látszik a „részeges autók” iránti kereslet.) A világszerte jelentkező gazdasági gondokat tehát Brazíliában sem sikerült teljesen elkerülni. A kölcsönt felvételek miatt hatalmas külföldi adóssáígállomány halmozódott fel — ráadásul a kamatlábak emelkedése miatt egyre inkább teljesíthetetlen törlesztési terhekkel —, míg az exportlehetőségek jelentősén csökkentek. A palackba zárt szellem is mozgolódni kezdett: a nagy ipari központokban, elsősorban Sao Paulában szaporodó munkásmegmozdulások, elhúzódó sztrájkok figyelmeztettek a felgyülemlett feszültségekre. A sorrendiben negyedik tábornok-elnök, Joao Baptista Figueiredo politikájának kulcsszava ezért az „abertura”, a „nyitás” lett. Fokozatosan lazítani kezdték a szelepeket, amnesztiát kaptak az emigránsok (a kommunisták is), felújították a politikai pártok működését, szókimondóbbá válhatott a sajtó. S már az is megtörténhetett, ami korábban soha, hogy a szívével gyengélkedő tábornok-elnököt átmenetileg civil politikus helyettesítette. A nyitás első igazi próbáját azonban az idén őszire kilátásba helyezett választások jelentik. Majd két évtizede először nem a tábornokok jelölik ki az egyes államok kormányzóit, hanem a közvetlen szavazás eredménye dönt. S ha a tábornoki kar kemény vonalat követő hívei időközben nem gondolják meg magukat, s nem avatkoznék közbe, a következő elnökválasztáson, esetleg már polgári elnök is kerülhet Latin-Amerika leghatalmasabb országának élére. Elekes Éva PÉLDÁTLAN BOTRÁNY ... Vérdíj a gyilkos feleségének A bűnözés és a bűnüldözés változatos történetében is példátlan eset rázta meg nemrég Kanadát: egy többszörös gyermekgyilkos majd százezer dollárt fizetettetett ki a hatóságokkal annak fejében, hogy saját nyomára vezette őket. A hihetetlen történet tavaly nyáron kezdődött. A Csendes-óceán parti Vancouver rendőrsége óriási erőkkel nyomozott egy félelmetes gyilkosságsorozat ügyében: a városban és környékén alig 15 hét alatt 11 gyermek és tinédzser tűnt el. Óriási területet kutattak át — minden eredmény nélkül. A gyilkosságokat csak gyanították, míg meg nem lett az első eltűnt: a 14 éves Judy Kozma holttestén 19 késszúrást találtak. Brutális, iszonyatos gyilkosság, amely a végletekig megrázta a hosszú nyomozástól amúgy is felzaklatott közvéleményt. Nem sokkal később még három eltűnt fiú és lány összeállította: Huppán Béla tetemét találta meg a rendőrség. Használható nyom azonban sehol sem maradt. A szerencse — vagy talán a városszerte féktelen gyanakvás — azonban végül segített. Egy Clifford Olson nevű, 42 éves, állástalan építőmunkás ugyanis egyszerű hirdetményt ragasztott ki egy egyházközségi épület falára. A plakát ablaktisztítói munkát ajánlott — gyerekeknek. Máskor ez a legkevésbé sem lett volna feltűnő, most azonban valaki mégis jelentette a rendőrségnek. A nyomozók utánanéztek Olsonnak: a megtermett, izmos férfinak — ifjúsági boxbajnok volt egykor — gyerekekkel ugyan nem volt korábban semmi ügye; annál többször büntették betörésért, lopásért, súlyos testi sértésért. A vizsgálat azonban nem talált semmit, ismerősei egybehangzóan állították: Olson megjavult, megnősült, gyereke született. Ennek ellenére sokáig követték Olsont, akkor is, amikor tavaly augusztusban, egy bérelt autóban két fiatal fiúval, kihajtott a városból. Látva, hogy a kocsiban pálinkát itat a gyerekekkel, a detektívek elhatározták: ittas vezetés vádjával őrizetbe veszik. Megérte, hiszen végre komoly nyomra akadtak: a letartóztatott noteszában ott állt Judy Kozma neve és címe. Az első lépcső egy borzalmas gyilkosságsorozat megoldása felé! És — kitűnt — csaknem az utolsó. Olson életének a legparányibb részletét is, szinte nagyítóval vizsgálták át, mégsem találtak ellene több bizonyítékot, mint azt, hogy mindig akkor bérelt autót, amikor eltűnt egy gyerek. Ez pedig kevés, hiába volt az egész nyomozóapparátus meggyőződve arról, hogy Olson a tettes. Ekkor a gyanúsított fantasztikus ajánlatot tett: hajlandó bizonyítékokat szolgáltatni, ha minden, segítségével felderített gyilkosság után 10 ezer dollárt fizetnek ki a feleségének. A tehetetlen hatóságok ráálltak: a példátlan üzlet a legnagyobb titokban létrejött. Olson sorra elvezette a nyomozókat a tetemekhez. A hatóságok fizettek, a gyilkos pedig januárban beismerő vallomást tett a bíróság előtt. Ekkor robbant a bomA gyilkos Olson (Fotó — Stern — KS) ba: a kanadai közvélemény tudomást szerzett a bűnüldözők és Olson egyezségéről. Országos bortány kerekedett. „A gyilkos felvette a vérdíjat” — háborogtak a politikusok, jogászok és az egyszerű polgárok. „így lehet iskolát csinálni abból, hogy a gyilkosság kifizetődő üzlet legyen” — figyelmeztettek a lapok. A hatóságok persze mentegetőztek: „Nem tudtunk bizonyítani, tehát a gyilkost nem lehetett volna elítélni. így viszont végre megnyugodhatott a tavaly nyár óta rettegő város.” Ä felzúdulás mértékét tekintve azonban valószínű, hogy az ügynek további következményei lesznek. A. K. Elveszett paradicsom Újsághír: Másfél tonna kokaint fedeztek fel Miami nemzetközi repülőterén a vámhatóságok egy kolumbiai gép fedélzetén. A szállítmány feketepiaci ára 950 millió dollár. Eddig ez az amerikai vámosok legnagyobb fogása. Florida aranypartja még nemrégiben is az üdülők paradicsoma volt. A színes képeslapokban és prospektusokban az aranypart azúrkék ege alatt pálmák hajladoznak, derűs, gondtalan emberek állnak a smaragdszínű tengerben. Az éttermekben, a luxusszállodákban, az utcákon nyüzsögnek a vidám turisták. De aki ma fellapozza az újságokat, más képet kap: a nyílt utcán lelőtt férfi fekszik saját vérében egy autó mellett. A rendőrség és egy szuperre ankét fosztogatói utcai csatát vívnak. 13 éves gyilkost hallgatnak ki. Élmény az ígéretek földjén Az újságok nem hazudnak. Floridában, az USA egyik legkedveltebb üdülőhelyén, a turisták egykori ígéret földjén ma veszélyes az élet. A mértéktelen kábítószer-kereskedelem, és az erőszakos bűncselekmények áradata hurrifcánszerűen tört be erre a földre, és elsöpörte a paradicsomot. Ma itt a legmagasabb az USA- ban a bűnözési arányszám. Legrosszabb a közbiztonság, és ez elviselhetetlen kockázatot jelent az üdülni vágyók számára. Az FBI évente kiadott bűnözési statisztikája szerint Miami az első, West Palm Beach az ötödik, Fort Lauderdale a nyolcadik helyen áll a bűnözésben az USA városai közül. Mindhárom város Dél-Floridában fekszik. Az elmúlt évben Miamiban volt a legmagasabb a gyilkosságok aránya az Egyesült Államokban: 100 ezer' lakos közül hetvenen lettek gyilkosság áldozatai. A Dél- és Közép-Ameri- kából származó marihuana és kokain “háromnegyedét Florida déli részén keresztül csempészik az USAiba. Ennek piaci értéke évente eléri a tizenkétmilliárd dollárt, miközben ezen a vidéken a turistaforgalom már csak hétmilliárd dollárt jövedelmez. Narkós gyilkosok Az egymással is vetélkedő csempészbandák főnökei felvásárolják a legszebb tengerparti luxusvillákat, és onnan irányítják az „üzletet”. A bandák véres harcot vívnak egymással az „anyagért” és a piacért, és a gyakori utcai lövöldözéseknél nincsenek tekintettel a járókelőkre. Miamiban már négy bank van a kébítószer- keresikedők kezében. A rendőrség kimutatta, hogy Floridában minden harmadik gyilkos a kábítószerélvezők — ahogy errefelé mondják, a narkósok — közül való. A kábítószercsempészekkel folytatott harcban a rendőrség, újból és újból reménytelenül alulmarad. Dél- Florida majdnem ötezer kilométer hosszú tengerpartja, melyhez számtalan sziget és öböl tartozik, szinte ellenőrizhetetlen. Florida hivatalos halászainak egy része a nyílt tengeren levő dél-amerikai hajókról a saját csónakjaival hozza be az értékes és keresett rakományt, fordulónként átlagosan 5000 dollárért. A kábí- tószenkereskedők kifogyhatatlanok az ötletekben. A drága kokaint gyakran távolból irányított miniatűr robotrepülőgépekkel juttatják be az országba, vevőikhez. Fegyverek, kutyák védőrácsok A kábítószer-kereskedelmet kísérő bűnözési hullám rettegésben tartja az embereket. Érthető, hogy Florida veszélyeztetett lakói minden áron meg akarják védeni magukat a bűnöző hordáktól, és a vidék ma csaknem egy erősen felfegyverzett katonai bázis benyomását kelti. Miami térségében 1980-ban a fegyverkereskedelem forgalma 50 százalékkal nőtt. Ugyancsak virágzik a védőrácsok, riasztóberendezések, páncélozott autók, és a rablótámadók ellen kiképzett kutyák kereskedelme is. Ez bizony már nagyon távol áll a képeslapokban reklámozott gondtalan, nyugodt, virázó turistaüzlettől. A floridai üdülőparadicsom turistaforgalma 1981- ben esett vissza először nagyobb mértékben. Miközben az utazási társaságok mind több dél -amerikai látogatót igyekeztek toborozná, az észak-amerikai üdülök egyre inkább elkerülik Miamit, és Florida többi, bűnözéssel elviselhetetlenül megfertőzött nagyvárosát. Még nyugtalanítóbb az állam vezetése számára, hogy Florida lakosai egyre növekvő számban hagyják el szűkebb hazájukat, mert túl veszélyessé vált ott számukra az élet. Azok, akik szinte pánikszerűen távoznak az elveszett paradicsomiból, 95 százalékban észak-aim erikai- ak, sajnálják ugyan elhagyni a smargdszínű tengert, de életösztönük erre kényszeríti őket, mert nem bíznak többé abban, hogy e területre valaha is visszatér a nyugodt, biztonságos élet. HÁZIATLASZ Malaysia Területe 329 ezer km*, lakossága 13,3 millió. Ásványi kincsekben gazdag, Iparilag fejlódó mezőgazdasági ország. A világ legnagyobb kaucsuk (természtes gumi) — és pálmaolaj — termelője. E két mezőgazdasági termék biztosítja az ország devizabevételének több mint 30 százalékát. Jelentős még a rizs, kókuszdió, ananász és a tea termesztése Is. Malaysia a világ első óntermelője, évente 61 ezer t (fémtartalomban), de jelentős a vasérc (évi 340 ezer t), a bauxit (évi 300 ezer t), a gyorsan fejlődő kőolajtermelés évente 13 millió t olajat eredményez. Az ország jelentős erőfeszítéseket tesz az ipar fejlesztésének érdekében. _ „ Brasilia üzleti negyede. A modern építészeti elrendezés, az új épületek sokasága jellemzi a brazil fővárost (Fotó — CP — MTI — KS) A brazil—paraguyi határnál épülő vízi erőmű a leghatalma- sebb lesz a világon! A tervek szerint 1983-ban kezd működni
