Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-26 / 72. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1982. március 26., péntek Két hangverseny egy napon Bolgár karmester Egerben Szerdán az Országos Film- harmónia két hangversenyt is rendezett az egri Gárdonyi Géza> Színházban: délután a tizenéveseknek, este a felnőtteknek. Délután az Egri Szimfonikus Zenekar mellett Szepesi Györgyöt szólistaként is fel kell jegyeznünk, mert zenetörténeti bevezetőin túl ez a művészi közreműködése bizonyította, amit az egri Fúvósötös fellépéseinél korábban észleltünk: hangszerét kitűnő technikai felkészültséggel kezeli, de ami ennél is fontosabb: a zenének ezt a testetlen, épp ezért n.a- radandó mondanivalóját akarja hallgatóinak átadni. A másik egri szólista, Kalmár Gyula zongorán működött közre. A beethoveni muzsika nyilvánvaló hatással van a fiatal művésztanárra, mert ehhez az első tételhez önálló kadenciát is írt. Ezt bizonyos kurtítással előadván az a benyomásunk, hogy Kalmár Gyula a mércét magasra tette, mert az előadói pályán nem akar elakadni. Az Egri Szimfonikus Zenekart Farkas István vezényelte. A felnőttek bérleti hangversenyén Vaszil Kazandzsi- ev vezényelte a Miskolci Szimfonikus Zenekart. Ez a kitűnő bolgár karmester két meglepetéssel szolgált az egri közönségnek. Bevezető számként vezényelte saját alkotását, az llluminationt. A szerző szerint ez a zenei látomás a modern technika, az embernek a világűrben való előretörésének hatására keletkezett. Tény, hogy a hagyományos zenekari felállást kiegészítette ütőhangszerekkel, vibrációs, elektromos hangeffektusokat szolgáltató eszközökkel. Ezek a hangszerek és a vonósok újszerű megszólaltatása együttesen szolgáltatták azt az élményt, amely Beethoven, vagy Csajkovszkij zenéjéből egészen idegen volt. A közönség hiszi, hogy a mában is kell az az újság, amit a szellem képes zenei hangokba, megfogalmazásba rögzíteni. De ezt a szerzői lelkesedést ez a közönség, ahogyan Kazandzsiev az Illuminationban elbeszélte, még nem képes egy hallásra befogadni. A karmester másik meglepetése a VII. szimfónia előadásmódja volt. Az a karmester szuverén joga, hogy a műben rejlő értékeket milyen hangsúllyal, a részletek milyen árnyaltságával bontja ki, hiszen ki-ki hozzáteszi a műhöz mindig is a maga szándékait, élményeit. Ez a hetedik talán pergőbb, talán vidámabb volt az általuk megszokottól. A Miskolci Szimfonikusok dicséretére legyen mondva: az Iilluminaitionban és a VII. szimfóniában is hajlékonyán, felkészülten fogadták az egyéniség hatását; végül is remek muzsikálással játszották be ismét magukat az egri közönség szívébe. Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyének szólistája Szenthelyi Miklós volt. Rá úgy emlékezünk, mint aki három évvel ezelőtt a csaknem induló művész fiús alázatával közelítette meg az éppen soron levő művet. Most érett muzsikusként a romantika hatásos művével jelentkezett újra. A zenetörténeti bevezetőt Pándi Marianne mondotta el. Kazandzsiev zenei látomásáról neki sem voltak szilárd támpontjai, akárcsak a közönségnek. Farkas András r Vigalmaink Telet hoztak az idén a Sándorok és Józsefek. Benedek sem ért egy hajítófát, mert meleg helyett hideggel érkezett, a Bükkben és a Mátrában havazott. Egyszóval felsültünk a néphittel, de annál inkább tartottuk magunkat a kedves hagyományhoz, a névnapi köszöntéshez. Köszöntöttük és köszöntjük az ünnepeiteket névnapjukon, azokat, akik sorra kerülnek a naptárban. Egy kis kitérővel megemlítésre érdemes, hogy az idei farsang bálokban és egyéb vígságokban is bővelkedett. — Maga, mint jó táncos, mit szól ezekhez? — Tényleg volt belőlük bőven! Koptattam eleget a cipőm talpát. ' — Nem túlzás ez a sok vigalom? Kedves, vidám ember lévén finoman válaszol: — Válogatni kell bennük! Egyébként a legtöbb, üzleti fogás. Gyakran nem is azok szervezték, akiknek a nevét felirták a cégérre. Azt mondják, Szegeden kéményseprőbált is csaptak az idei farsangon, nyolc kéményseprő és háromszáz más szakmabeli részvételével. Később visszakanyarodunk az első témához. A névnapokról kerül szó. — önmagunkat ünneplő ország vagyunk! Nem gondolja? — Van benne valami. A legtöbb országban a névnap megmaradt családi keretek között, nálunk futótűzként terjedt. —> A jókívánat sosem árt! — Attól függ, mikor... — Hogyan érti? — Tudja hány száz és ezer munkaóra esett ki a gyárakban, hivatalokban, gazdaságokban a Sándorok táján? Megpróbáltam! Tíz telefonhívásból nyolc hívott nem volt a helyén. — Mennyi szesz fogy el hivatalokban, munkahelyeken egy-egy jeles névnapon? Mennyi munkaóra vész et? Hány részeg ember állította magáról, hogy ő aznap dolgozott? Kukacoskodás, rosszmájúság! — ötlik minduntalan az ember eszébe. — Hallgasson ide! Miért nem otthon, és miért a munkahelyen? Miért a munkaidő alatt? És mindezek mellett megy a vita tíz, meg tizenöt percekért az ebédidő miatt, „ötnapos munkahét. Emberek!- Le kell dolgoznunk a harminc percet...” A harminc percen felakadunk! A napos lógásokat meg természetesnek vesszük! Ugye, nevetséges? — Azt gondolom, maga már túlmegy a témán. Azért sem hagyja abba. — Vegyék már észre! Vannak emberek — sajnos sokan —, akik munkaidejük jelentős részét azzal töltik, hogy lógnak, többek között köszöngetni járnak. Potyázni, ahogyan a dolgozni szeretők emlegetik. Ott találjuk őket barátnál, haragosnál egyaránt, ök nem tiszteletet adni, hanem inni akarnak. És méghozzá sokat! Gondolataiba merül, majd feleszmél és mérgesen rámnéz: — Nahát! Kellett magának kérdezősködnie... Szalay István Nem lehet elég korán... Tervek a következő tanévre Ha nehezen és lassan is, de mégis kitavaszodik. Ilyenkor a kisdiák számolgatni kezd: hány nap múlva lesz végre vakáció? S míg ő a szünidőről és a nyárról ál- mozodik, addig a szakemberek már a következő tanévet készítik elő. A múlt szeptembertől 38 ezer 600 tanuló „koptatta” megyénk iskolapadjait Ez a szám efc év kilencedig hónapjára 4fl ezer 200-ra módosul. Milyen változások várhatók a megyei iskolák tárgyi és személyi feltételei területén? Ezzel a kérdéssel kerestük föl Bógyi Kálmánt, Heves megye Tanácsa művelődési osztályának főmunkatársát. — Igaz, hogy megyénk nem tartozik a tantermekkel legjobban ellátott megyék közé, de mindent megteszünk azért, hogy a VI. ötéves tervidőszak végére ledolgozzuk a hátrányunkat. Ennek jegyében indul majd a következő tanév is. Az építők idén szeptemberre adják át a vidék legkorszerűbb oktatási intézményét Gyöngyösön, a dél-kálváriaparti lakótelepen. Huszonnégy tanterme és decembertől használható tornaterme, valamint 1983 szeptemberétől működő 1200 adagos konyhája enyhít a város gondjain. — Az egrieknek is szolgálhatunk jó hírrel. Szeptembertől a lajosvárosi „piros” iskola tornaterme, 400 gyermek kiszolgálására alkalmas konyhája, valamint étterme és új műhelyei fogadják majd a tanulókat. Ugyancsak Egerben, a következő tanévtől „indul” az új gyógypedagógiai intézet Az intézmény munkája mentesíti a Május 1. utcai épületet; itt kisegítő iskola létesül. — Az óvodásokat ettől az esztendőtől Hatvanban, a Balassi utcában 100, Péter- vásárán 50, Bükkszenter- zsébeten, Gyöngyöspatán és Füzesabonyban pedig 25 —25 kicsi befogadására alkalmas új épületrész várja. A megyeszékhelyen májustól vehetik majd igénybe a kibővített epreskerti óvodát — A nagyobbakat napközibe, az idén majd 40 csoporttal több várja, mint eddig. Igyekszünk a napközis ellátást is javítani, de itt a legfontosabb az, hogy a meglevő tanterembázist használjuk fel jobban és több funkció szerint Pedagógusok 130-cal többen dolgoznak a megye iskoláiban. Még egy fontos hír, amit meg kell említeni: a községekben nem alakítanak ki újabb körzeti iskolákat. Márciusban minden évben felmérik, hogy hány elsőosztályos lép majd be szeptemberben az iskolák kapuin. Ez a szám az idén az eddigi összeírás szerint mintegy hatezer lesz. Hogy „meglepetés” az illetékeseket ne érhesse, ezért szükséges már most a főbb dolgokban felkészülni az őszi első becsen- getésre. II1/3. Halk kaparászás a külső dupla ajtón. — Sandra! Nyissa ki! Én vagyok az, Robert. Gyorsan, az isten szerelmére... A lány szapora léptekkel sietett az ajtóhoz. Ahogy kinyitotta, visszahőkölt. Robert úgy nézett ki, mint egy kísértet. Elnyűtt szürke posztónadrág fölött kifogástalanul vasalt pincérkabátot viselt. Vérzett a feje, kivörösödött szemét Sandrára függesztette. — A sarkunkban vannak. Magyarázkodásra nincs idő. A lehető leghamarabb el kell jutnunk a követségre. Lent vár a mosoda kocsija. Pon-. tosan hét perc múlva lepakolják és elindul. Megvesztegettem a sofőrt. Átvisz bennünket a rendőrség által lezárt utakon. A követségen biztonságban leszünk. Ebben a pilanatban megzörgették az ajtót — Kinyitni! Rendőrség! — Megláttak! — csikorgatta Robert a fogait. A lányt az ajtó melletti falhoz tolta, felkapott egy súlyos ólomkristályvázát. Egy óriási ütéstől megremegett az ajtó, a tok engedett és nagy robajjal bezuhant a helyiségbe. Tulajdon lendületétől sodortatva egy bikaszerű férfi bukott át a küszöbön. Robert a fejére sújtott a vázával. A sötét ruhás férfit túl későn vette észre, túl későn látta meg a pisztolycsövet Sandra előugrott a fedezékéből, és kiütötte a fegyvert a férfi kezéből. Róbert felismerte az esélyét, és a sú- iyos vázát a sötét ruhás felé hajította. Az kikerülte, fejest ugrott a szobába, fölkapta a pisztolyt. A hatalmas erejű lövés nyomán a golyó kirepült a nyitott ajtón, s a szemközti falra pattant. Eltalálta a kristály- üveget, a bársonytapétából is kiszakított egy széles csíkot. Gipszdarabok váltak le a falról. Sandra felkiáltott. A friss vakolat mögül előtűnt egy ajtó. Az alig megkötött massza tovább pattog- zott. 413 — világított át az aranyozott szobaszám a vakolaton. — Jöjjenek vissza a szobába, és emeljék fel a kezüket! — parancsolta a sötét ruhás. — Az embereim rögtön itt lesznek. Robert összeszedte magát: — Milyen játék folyik itt tulajdonképpen? — Egy dráma, amely katasztrófát válthatott volna ki — válaszolta a sötét ruhás. — Partridge kisasszony édesanyja az afrikai utazás során egy rendkívül ragályos betegséget kapott. Tegnap, néhány perccel azelőtt, hogy a gépük földet ért, sürgős telexet kaptunk ba_ rindai irodánktól. Országunk többszáz milliót áldozott az ünnepi sportjátékok előkészítésére és megszervezésére. A televízió az egész világnak közvetíti az eseményeket. A közeli napokban túristák százezreit várjuk. Ha a Partridge-esetre a játékok megnyitása előtt fény derül, nagy káosz tört volna ki. Ezért éjszaka lepecsételtük a szobát, megváltoztattuk a vendégkönyvet. A szállodai személyzetet kicseréltük, a hölgyeket elkülönítettük, önt is, Mr. French, mint az egyedüli személyt, aki a hölgyekkel érintkezett, elkábítva egy klinikára szállítottuk. — Miféle betegség ez? — Feketehimlő. Mrs. Partridge túl későn oltotta be magát. Sandra felkiáltott: — Mi van az anyámmal? — Meghalt. Még az éjjel elhamvasztottuk. A lány felugrott, megingott, Robert kapta el. — És Sandra? ö is beteg? — Partridge kiasszony már a bárban kapott egy lassan ható altatót az italába. Specialistáink megvizsgálták éjszaka. A lelete negatív. — Hála istennek! — Robert a kerevetre fektette a lányt. Aztán dühtől kivörösödve fordult az ellenlábasához: — Másként nem lehetett ezt elintézni? Ember, én újságíró vagyok. Csak nem hiszi, hogy nem kürtölöm világgá? — Kitűnő orvosaink vannak — mosolygott a sötét ruhás. — És kitűnő preparátumokkal rendelkeznek. Olyanokkal, amelyek az emlékezetre hatnak. Társalogjunk csak két hét múlva! Kíváncsi vagyok, vajon tudni fogja-e a nevét egyáltalán? — Innom kell valamit! — Robert odalépett a kis bárszekrényhez, tripla konyakot töltött magának, cigarettát vett elő. Kiitta a poharát, felkattintotta az öngyújtót, aztán a lángon át a férfi arcába köpte az alkoholt. A sötét ruhás felüvöltött, megpróbálta elfojtani a lángokat. Robert az ajtó felé rántotta a még mindig félig eszméletlen lányt. A személyzeti lépcsőn az utolsó pillanatban érték el a mosoda gépkocsiját, amely bőgő motorral várakozott az udvaron. ★ A követségi kocsi délután kivitte őket a repülőtérre. Akadály nélkül szálltak fel a futárgépre. — Nem hittek nekünk — suttogta Sandra, amikor a gép a levegőbe emelkedett. Robert átölelte a lányt: — Nem voltak bizonyítékaink. És a barindai jelentés, miszerint egy bizonyos Mrs. Manja Partridge négy nappal ezelőtt elhunyt és tanúk jelenlétében elhamvasztották, meggyőzte a követet. A titkosrendőrség tökéletes munkát végzett, örülhetünk, hogy nem a bolondokházában kötöttünk ki. Gyengéden megcsókolta Sandra homlokát. Éppen elrepültek a Központi Stadion felett, ahonnan galambok ezreit röppentették fel, hogy vigyék el a vidám üzenetet a világnak: — A játékokat megnyitották! Németből fordította: Zahemszky László
