Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-24 / 70. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. március 24., szerda 3 Kényelmesek konfliktusa Ülést tartott a megyei tanács vb Nagyüzemek a kistermelésért MENNYIT ÉS HOGYAN dolgozunk? A kérdés első felére könnyebb a válasz. Munkahelyünkön 42 órát hetente és ezen felül — fel­mérések, becslések szerint — átlagosan vagy két-három órát naponta. Utóbbihoz sokféle tevékenység soro­landó, az adat tehát pontat­lan és túlontúl általános. Van, akire négy-öt óra is jut, van, akire semmi. Kü­lönben is: mérhető-e és munkával töltött időnek szá­mítjuk-e, ha valaki csak gondolkodik a tennivalói­ról? És vajon hogyan dol­gozunk? Mindannyian lát­tunk már lógósokat, tapasz­taltunk hanyag munkavég­zést, találkoztunk kedvetle­nül, tessék-lássék módon dolgozókkal. És ismerünk munkájukba beleieledkezőket, sőt megszállottakat is. Kinek van igaza, kit becsüljünk többre. Hát persze, hogy a sokat és a jól dolgozókat. Ilyen egyszerű volna? Vélhetően nagyon kevesen vallanák be akárcsak ma­guknak is, nemhogy nyilvá­nosan: nem szeretnek dol­gozni, utálják a munkát. Azt már valamivel többen, hogy szeretnek ugyan dol­gozni, csak éppen azt a munkát nem kedvelik, ami­ért a fizetésüket kapják. Rosszul választottak pályát, munkahelyet, ám nem vál­toztatnak, mert a változta­táshoz erőfeszítés kellene, és egyelőre ennyiből is meg­élnek. Megfosztják magukat attól, amit a munka örömé­nek szoktunk nevezni, no meg mindannyiunkat attól a többlettől, amit más he­lyen, más körülmények kö­zött nyújtanának. Nyilatkozatok, riportok visszatérő fordulata: „sze­rencsés vagyok, mert a munkám hobbim is”. Ha jól belegondolunk, egyetlen passziónkra, szenvedélyünkre sem fordíthatunk annyi időt, mint amennyit munkával töltünk. Szabad időnkben ritkán csinálunk olyasmit, amit nem kedvelünk. Saj­náljuk rá azt az egy-két órát is. Jól tudom persze, hogy a munka elsősorban megélhetésünk forrása. És aki, mondjuk, lakásra gyűjt, aligha engedheti meg ma­gának, hogy a többletjöve­delem megszerzését attól te­gye függővé, tetszik vagy nem tetszik a tisztességes pénzszerzés adott módja. De a választott szakma, a hiva­tás is csak annyit jelentene, hogy csinálom, mert muszáj, mert valamiből meg kell él­nem? Aligha. PÉLDÁK SOKASAGA bi­zonyítja, hogy dolgozni igen­is lehet szenvedéllyel. És ugyancsak példák, sajnos gyarapodó példák figyelmez­tetnek rá, hogy e szenvedé­lyünknek is határt kell szabnunk. Mert a túlzott terhelést nem bírja szerve­zetünk. Fenyegetően sok az infarktus, a korai halál. Okai összetettek, magyarázatuk szakembert, orvost illet. Lai­kus legfeljebb arra vállal­kozhat, hogy az okok egyi­kén töprengjen. Nevezetesen azon, hogy vajon ki és miért kerül úgynevezett konflik­tushelyzetbe, miért él fe­szültségben? Nézzük csak: X szereti és kiválóan végzi munkáját. Következésképpen mindig valami újat, a ko­rábbinál hasznosabbat akar. És ütközni kényszerül, amit már-már természetesnek fo­gadunk el, mondván, az újért meg kell küzdeni, az újat nem értheti meg min­denki azonnal. Ami jól hangzik, csak nem a teljes igazság. Mert az új, a jobb nem mindig bonyolult, nem mindig nehezen követhető. Mindössze a kényelmesektől avagy a kedvetlenektől kí­ván többet, azonosulást a tőlük idegen felfogással. Márpedig a kényelmesség, a kedvetlenség aligha fogad­ható el természetesnek. Az ütközés, a feszültség is el­kerülhető lenne, illetve az volna az ideális, ha a ké­nyelmesek ütköznének, mert őket kényszerítené rá a köz­felfogás, ha minden esetben az önös érdekük is magatar­tásuk megváltoztatását dik­tálná. Nem valószínű, hogy belerokkanna a változásba az, aki energiájának felét- harmadát emésztette fel ko­rábban. Az effajta „kény­szerítés” ma nagyon is „ben­ne van a levegőben”. Fe­szültséget oldó hatását is remélhetjük — nem beszélve a várható gazdasági ered­ményekről. Nem állíthatjuk persze, hogy ennek a feszültségnek az oldódása mindenkit meg­óv a túlhajszoltságtól. Konf­liktusok nélkül is lehet „két végén égetni a gyertyát”. Anyagi javakért, sikerekért, hiúságból. Hogy hol az ész­szerű határ? Nincs értelme a hajszának, ha „gyümöl­csét” — az anyagi javakat vagy akár az erkölcsi sikert — nem tudjuk élvezni. Ha életünk minősége —, hogy a manapság divatos kifejezés­nél maradjunk — rosszabb, mint amilyennek a lehető­ségét már megteremtettük. Ha nincs módunk feltöltőd­ni, kikapcsolódni. Nem mel­lékesen e hiány előbb-utóbb munkánkat is gátolja. Mert mennyiségét állandósíthat­juk ugyan, de vajon azonos maradhat-e a minősége, amelynek inkább folytono­san javulnia kéne? MENNYIT ÉS HOGYAN dolgozunk? A személyre szóló válaszhoz kinek-kinek egyes szám első személyben kell feltennie a kérdést: „mennyit és hogyan dolgo­zom?” és mindjárt utána: „így helyes, így tisztességes vajon?” (M. D.) Kiesik — de együtt nélkü­lözhetetlenek. S hogy e meg­állapítás nem pusztán szó­noki fogás, arról tanúskod. janak először a számok. A megyében levő kisgazdasá­gok — számuk eléri a 75 ezret — és az áfészek támo­gatásával működő szakcso­portok az elmúlt évben me­gyénkben mintegy 2 milli­árd forint értékű mezőgaz­dasági terméket állítottak elő. A kisüzemekből került ki a megyében megtermelt zöldségfélék 40, a gyümölcs 60, a szőlő 30 százaléka. Az állattenyésztésben sem rosz- szabb az arány, a megyei össztermelésből 40 százalék­kal részesednek a kisterme­lők. E néhány számadat felso­rolása is azt bizonyítja, hogy tegnapi ülésén nem véletle­nül, hanem nagyon is indo­koltan tűzte napirendjére a megyei tanács végrehajtó bizottsága a mezőgazdasági kistermelés helyzetét, vala­mint azt, hogy a áfészek és a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek miként segítik e népgazdasági szempontból is rendkívül fontos tevékenysé­get. A végrehajtó bizottság elé került tájékoztató, valamint a kialakult vita egyaránt azt Bolgár erdész szakemberek Heves megyében A Mátraalji Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság vendé­gei voltak kedden, a bolgár erdészeti minisztérium veze­tő szakemberei. Georgij Ne- delin, a fakitermelő-ágazat főigazgatója, Vaszilj Jowew, a fakitermelő kombinát ve­zérigazgatója és Alexander Petkov, az Erdészeti Kutató Intézet főigazgatója tapasz­talatcsere-látogatásra érke- .zett a megyébe, s megismer­kedett az erdőgazdaság által alkalmazott hulladékmentes fakitermelési technológiával a Bükk hegységben. A vendégek, akiket elkísért dr. Németh József, a MÉM erdészeti és faipari hivata­lának főosztályvezetője is, ellátogattak a felnémeti fű­részüzembe, ahol a korszerű fafeldolgozással, nagyértékű beruházás nyomán kialakí­tott új technológiával ismer­kedtek. A helyszíni tapasztalatcse­re után az erdőgazdaság köz­pontjában értékelték a lá­tottakat. A vendégek nagy elismeréssel nyilatkoztak az erdőgazdaság korszerűsítési törekvéseiről és elmondták, hogy a jövőben kapcsolatot akarnak teremteni az egri erdőgazdasággal, a hulladék- mentes fafeldolgozás alkal­mazása érdekében. A vendé­geket dr. Kovács Jenő, a Mátrai Erdő- és Fafeldolgo­zó Gazdaság igazgatója ka­lauzolta és tájékoztatta a gazdaság terveiről. Ólommentes benzinadalék Egy, hazánkban eddig .nem készült benzinadalék- amyag, a rr.etil-tercier-butilé- ter gyártására építenek új üzemet a lemimvárosi Tiszai Kőolajfinomítóban. A ben­zinhez kevert adalékanyag javítja a gépjárművekben használt hajtóanyag komp­ressziótűrését, és tökéletesen helyettesíti az egészségre ká­ros ólomvegyületeket. Az új­féle benzinadalék-anyag a motorokban teljes egészében elég, így csökken majd a kipufogógázok káros szén- monoxid tartalma is. bizonyította, hogy megyénk­ben igen nagy jelentőséget tulajdonít e kérdésnek min­den érintett szerv. Bizonyít­ják ezt az eredmények is. Az is megfogalmazódott vi­szont, hogy a kistermelés ko­rántsem mentes a gondok­tól. Az állattenyésztést te­kintve az utóbbi időben va. lamelyest mérséklődött a te­nyésztési kedv, kevesebb a háztájiban tartott szarvas- marha és többen abbahagy­ják a sertéshizlalást is. A (Tudósítónktól) Szokatlan vállalkozásba kezdtek •' 5 elmúlt év őszén a besenyc+e’ki Lenin Terme­lőszövetkezet állattenyésztői. Az ágazat jövedelmezőségé­nek fokozása érdekében nut- riatelepet létesítettek és hoz­záláttak a törzsállomány ki' alakításához. Zerényi Endre, a szövet­kezet főállattenyésztője az eltelt fél esztendő tapasztala­tait az alábbiakban össze­gezte : kapcsolatot teremtet­tünk a Sárszentmihályi Ál­lami Gazdasággal, tőlük vá­sároltuk a tenyészállatokat, a felszereléseket, és a tar A következő években — ezzel számolnak a tervek is — nagyobb szerep jut a magánerőnek a lakásépítés­ben. Az építés szándéka csak kisebb részben vezet­hető ma már vissza a lakás­hiányra, sokkal inkább a mi­nőségi igények késztetnek építkezésre. Fontos szerepet vállal e munka megkönnyítésére az Építésügyi Tájékoztatási Központ. Különböző infor­mációs és tervkatalógusok­kal segíti ma már az egyé­ni építőket; az érdeklődők ajánlatokat kaphatnak csa­ládiház- és üdülőtervekre egyaránt A magánlakásépí­tési katalógusokban például kötetenként 40—60 családi ház változata jelent meg. Ugyanilyen tervváltozatokat szolgáltatnak sorházakra, társasházakra is. Akik hét­végi házat akarnak építeni, 53-féle üdülő műszaki meg­oldásai közül választhatnak. A tervkatalógusban találha­tó építészeti megoldások vál­tozatos tetőkialakítással (ut­cára merőleges és azzal pár­huzamos nyeregtető, vagy sátortető stb.) készültek. A sík vagy lejtős terep adott­ságaihoz illeszkedő, a telek beépítési lehetőségeit égtáj és fekvés szerint is követni tudó ajánlott tervek széles választékot adnak és egyé­ni, családi igényeket egy­aránt kielégítenek. Az aján­lott tervkatalógusban levő tervmegoldások bizonyos vita során például elhang­zott olyan észrevétel, hogy a sertéstenyésztők nem kedve­lik a több éves szerződéses felárat, szerintük elég lenne az alapár és az ehhez járuló mennyiségi felár. A tenyész. tői kedv csökkenését idézte elő a takarmánytápok árá­nak növelése is. A növénytermesztésben kü­lönösen a gépek, az alkatré­szek hiánya okoz gondot. Hiánycikk az olcsó motoros kapa, de a korábban meg­vásárolt kapákhoz sem lehet (Fotó: Perl Márton) tástechnológiai tanácsokat is tőlük kaptuk az első idők­ben. A szövetkezet egy régi do­hánypajtáját alakította át a törzstenyészet számára, itt 92 karámot építettek ki. Két­száznegyven tenyészállattal kezdték el a munkát, s ter­mészetesen nem volt köny- nyű, nagyüzemi körülmé­nyek közöitt a takarmányozás, a gondozás, a szaporítás technológiáját kialakítani. Sok gondot okozott az el­ső időkben a takarmányo­zás. Eleinte nyers répát, gyökgumós növényeket, ti­font, majd kukorioaszárat, mértékig változtathatók is. A nyílások elhelyezése, a válaszfalak helye módosít­ható, nem változtatható azonban az épület külső kon­túrja, a szerkezeti falak he­lye és az épület tömege. A tervek többsége egyébként lehetővé teszi a tetőtér gaz­daságos beépítését, a lejtős terephez is képes illeszked­ni, mert ez esetben az épü­let alá külön szint vagy fél­szint tervezhető. A katalógusban található ajánlatokat az Építésügyi Tájékoztatási Központ, az észak-magyarországi terü­letet átfogó információs iro­da értékesíti. A bizományo­si hálózat tagjai a járási, váro­si tanácsok műszaki osztályai­nak kijelölt dolgozói és az OTP egyes munkatársai. Heves megyében, Egerben, a taná­csi tervező vállalat, Gyön­gyösön pedig a Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövet­kezet ajánl még típusterve­ket. A felsorolt helyeken á kiviteli tervek mindenütt beszerezhetők. Aki ezekből vásárol, a TÜZÉP telephe­lyein, az OTP-nél és a ta­nácsoknál soron kívüli ügy­intézésben részesülhet, hi­szen ezeket már csak adap­tálni kell. Az ajánlott ter­vek alapján készülő épüle­tekre az OTP egyébként tíz százalékkal magasabb építési kölcsönt is ad. Az építésügy információs bázisa több mint három év­tizedes múltra tekinthet minden alkatrészt megkapni. A nagyobb területű háztáji gazdaságok megművelése sem könnyű feladat, hiszen ezek szántásához már na­gyobb méretű traktorok kel­lenének. A termelőszövetke­zetek viszont nem minden­hol vannak erre felkészülve, másrészt nem is szívesen vállalnak bérmunkát, nem a munka, hanem a pénzügyi szabályozás miatt. Az eredmények és a gon­dok felvázolása mellett egy­értelműen megfogalmazó­dott, hogy a megyében a mezőgazdasági kisáruterme- lés fejlesztésében még van­nak lehetőségek és minden érintett szervnek azon szük­séges dolgoznia, hogy a le­hetőségből valóság szüles­sen. Ehhez többek között a termelőszövetkezetek és a fogyasztási szövetkezetek to­vábbi erőteljes támogatásá­ra, a termeléshez szükséges anyagok, eszközök folyama­tos biztosítására, valamint az értékesítés feltételeinek to­vábbi javítására van szükség, összességében arra, hogy a kistermelő érezze munkájá­nak fontosságát és azt is, hogy érdemes miért dolgoz­nia. Kaposi Levente lucernát, etettek, de ez a ta­karmányozás nem vált be kellően. Most főtt takar­mányburgonyát kevernek össze abraktakarmánnyal, ezenkívül takarmányrépát, darált lucerna lisztet kapnak, természetesen vitaminkiegé- szítésekkel együtt. A jobb takarmányozás eredménye, a szaporulat növekedése. Ed­dig 200 kis nutriával szapo­rodott az állomány. A kedvező tapasztalatok nyomán a szövetkezet újabb pajtát alakít át nutriatelep- pé, és 5—600 anyából álló törzsállományt fejlesztenek ki. vissza. A rendszeres infor­máció a technikai fejlődés felgyorsult folyamatában kü­lönös jelentőségű. Az új ta­pasztalatok gyors átvétele, alkalmazása a hazai építő­ipar fejlődésének is fontos feltétele. Ezek az informáci­ók képesek az építtetőket és az építőket egyaránt olyan ráfordításoktól, többletmun­kától megszabadítani, ame­lyek révén a költségek is csökkenhetnek. Az Építésügyi Tájékozta­tási Központ tíz éve hozta létre információs irodái há­lózatát. Ezek az irodák a területi munkát segítik, köz­vetlenebb kapcsolatot alakít­hatnak ki az építkezni szán­dékozókkal. Űjabban már számítógépek is segítik á hálózat szolgáltatásait, film­laboratórium, műszaki könyvtár gyűjti a legújabb kiadványokat, dokumentu- kat. A Budapesti Nemzetkö­zi Vásár területén állandó kiállítás nyílt, s ennek meg­tekintésére a közeljövőben Heves megyéből is csoportos látogatást szerveznek. A könyvkiadás és -forgalmazás, az ajánlott és típustervek készítése, növekvő forgalma­zása mutatja, hogy a szer­vezet iránt egyre nagyobb az érdeklődés, mind többen kérik segítségét az építők és az építtetők közül egyaránt. Dr. Horváth Béla a miskolci információs iroda vezetője VIZEINK TISZTASÁGÁT ŐRZIK. Az Alföld közepén a fo­lyók és tavak vizeinek minőségét figyelik, vizsgálják rend­szeresen a Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság vízminő­ségvédelmi laboratóriumának munkatársai. Itt végzik az ön­tözővizek vizsgálatát is. A képen: vízmintát vesznek a labo­ránsok (MTI fotó — Csíkos Ferenc felv. — KS) Ajánlott tervek — nagyobb választékban Hogyan építkezzünk? Besenyőtelki tapasztalatok Jó üzletet ígér a nutria

Next

/
Thumbnails
Contents