Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-17 / 64. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. március 17., szerda 3. A diagnózis: tesztmánia Töprengés a tanulásról A szakberkekben, de azo­kon kívül is igen sokat be­szélnek a tanulásról, annak fontosságáról, valóban jó vagy kiválónak kikiáltott módszereiről. Se szeri, se száma az ezzel kapcsolatos kísérleteknek, újságcikkek­nek, rádió- és tévéműsorok­nak. Mindegyiket a jó szán­dék, az őszinte segítőkészség szülte, de igen sokszor el­fajzottak a valóságtól a kö­vetkeztetések, annál is in­kább, mert kiindulótételeik jó néhányszor vitathatók. Ez azért elszomorító, mert az ilyesfajta szellemi torzulás szenvedő alanyai mindig ä diákok. írásbeliség, felsőfokon Az újnak hirdetett ötle­tek olykor járványszerűen terjednek. Olyan vészes gyorsasággal, hogy joggal rettenünk meg .tőlük. Zömük magva az az erősen téves szemlélet, hogy minél keve­sebb stabilabb elsajátítandó ismerettel terheljük a fia­talokat. Ezért váltak diva­tossá a túlzottan is elnéző számonkérési formák. Közü­lük legveszélyesebb, mivel a legmakacsabbul tartja ma­gát, a különböző tesztek re­gimentje, a feladatlapok özöne. Lényegük az, hogy ifjaknak több variáció közül kell kiválasztaniuk a helyes választ. Nos, ez valóban könnyítés, de arra ritkán ébredünk rá — ráadásul in­dokolt kételyeinket hirtelen el is hessegetjük, — hogy a csipetnyi előny, a sokszínű­ség, a változatosság látsza­ta mekkora kárt okozhat. Ezek sorában legsúlyosabb az, hogy felszínességre, ké­nyelmességre szoktat és megnyirbálja a ténytudást. Kedvez Fortuna kegyeltjei­nek, mert kis szerencsével bárki — méghozzá teljesen tájékozatlanul — elérheti az elégséges, sőt a közepes szintet is. Ez bizony elbor- zasztó, mert a tizenévesek jó része, »— legalábbis pil­lanatnyilag — ennél többre nem is vágyik. Más szóval: házat épít biztos fundamen­tumok nélkül. Nem nehéz elképzelni, mi lesz az épület sorsa. Vigyük tovább a gondo­latsort! Jó lenne az, ha a másodfokú egyenletek meg­oldóképletét is csak ilyen szerény, fokon jegyeznék meg a középiskolás fiúk, lányok? Meghökkenünk és rávágjuk: semmiképpen, hi­szen akkor egy szöveges példa megoldása tetemes időt igényelne. Másként fo­galmazva : ezt az álmából felvert gyereknek is fújnia kelL Miért alkuszunk meg ak­kor olyan könnyen más té­ren, a természet- és társa­dalomtudományok egyéb ágazataiban? Riasztó némaság Az elszomorító tünetek köre ezzel még nem zárul. Az előbb említett helytelen gyakorlat ugyanis 'az órák egy részében megálljt pa­rancsol a beszédnek, a ti­nédzserek némaságra kény­szerülnek. Emiatt már pa­naszkodnak a pedagógusok — különösképp a magyar szakosok — akik keseregve észlelik, hogy a szóbeli ki­fejezés egyre satnyul. Érett­ségi elnökként magam is ta­pasztaltam, hogy a 18 esz­tendősök igen nagy kínnal öntötték meglehetősen ko­pott formába gondolataikat. A mondatok megtörtek, el- • sorvadt az állítmány, torzók­ká satnyultak a határozók. A színesítés, az élénkítés eszközeire hiába vártam, s a megszerkesztettség, a ha­tásos találás jegyeit szintén feleslegesen reméltem. Ez a sérülés zavarttá, fél­szeggé teszi az iskolásokat, akik hasonlóan hangolt fel­nőttekké váltak. Olyanokká, akiknek nincs merszük vé­leményükkel kirukkolni, vi­tába szállni a szocialista de­mokratizmus különböző fó­rumain. Egy is elég annak érzékeltetésére, hogy a vesz­teség társadalmi vonatko­zásban is aggasztó. Szerető szigorral Pánikfélére azért nincs ok, mert az orvoslás lehetsé­ges, csak meg kell találni — ehhez nem szükséges kü­lönleges adottság és lele­ményesség — a feltétlenül hatásos gyógyszereket. Az első a szerető szigor. Tan­könyveink, — bár az újak közül sem rajonghatunk mindegyikért — már rögzí­tik és világosan elkülönítik — ez akkor is igaz, ha a szempontokat esetenként megkérdőjelezhetjük — a törzsanyagot, azt a penzu­mot, amellyel meg kell bír kozniuk a diákoknak. Ezt követeljük makarenkói hév­től sarkallva, a legkisebb megalkuvást is mellőzve. Ne adjunk mankókat, ne enged­jünk szabadkezet a szeren­csének, szorítsuk vissza a kísértő tesztdömpinget, mert alkotó gondolkodás csak szi­lárd ismeretek birtokában születhet, mert önálló, te­remtő, kiegyensúlyozott, ha­tározott és megnyilatkozá­saikkal vonzó emberek csak így formálódhatnak. Nem­csak napjainkban, hanem a jövőben is. Pécsi István összkomfortos lesz Szövetkezel a : Rekultiváció: így mond­ják. Magyarán arról van szó, hogy a külszíni fejtés során a szénről lefejtett föld­réteget ismét termőkép essé teszik. Ez a terület Visonta körül több községnyi határ­rész. A gépek olyan furcsa alakzatokat képeznek a volt szőlők és szántók helyén, amelyek a kívülállóknak nem sok jót ígérnek. Itt ala­kítottak szövetkezetét a bá­nyászok, az erőmű dolgozói. Ide járnak szabad idejük­ben almát, málnát és sző­lőt álmodni a fura tájra. Össznépi buzgalom Nem hiszem, hogy volna még olyan ország, olyan nép, ahol ennyire össznépi „árta­lommá” lett volna a kertész­kedés. Mert ez a mi kedvte­lésünk nem akármilyen. Aki csinálja, olyan komolyan ve­szi, mintha azon fordulna meg általános emberi érté­ke. Ha ennek alapján mon­danák ki róla, mennyire ké­pes' egy szakmának megfe­lelni, akkor sem lehetne ezt a „hét végi” kertészkedést elmélyültebben, odaadóbban végeznj. Ez a fajta tenni akarás ra­gadt rá a Thorez bánya és a Gagarin erőmű különböző beosztású dolgozóira. Ha már ott van a rekultivációs üzem, átvállalnának annak a területéből személyenként akár kilencszáz négyzetmé­tert is. Hátha ők is haszon­nal tudnának bíbelődni a nyers talajjal, kicsiholni be. lőle a szép termést. Ha úgy vesszük, nem is akármilyen feladat ez. Töb­bet kíván, mint a Sárhegy valamelyik része, vagy a Lencsemáj, vagy a Hegyme- gi. Legyen, ha akarják, bólin­tott egyetértőén a vállalat vezetősége. Abból baj nem lehet, ha a bányász a mű­szak után a kertbe megy és ott a szomszédja az erőmű dolgozója. Ők háromszázan Az a bizonyos eszkimó-fó­ka arány most megismétlő­dött Bár eddig pontosan 288 parcella talált gazdára, ke­vésnek bizonyult ennyi terü­let. — Még a közeli napokban újabb ötven kert területét tűzzük ki — közölte Győri Sándor, a szakszövetkezet elnöke. — Mihelyt annyira felszikkad a föld, hogy rá lehet menni, már mérjük is az újabb parcelládat. Azt már Juhász Árpádtól, a GYÖNGYSZÖV ÁFÉSZ felvásárlási osztályának a vezetőjétől tudtuk meg, hogy őket csak másodikként ke­resték meg. — Másik áfészhez mentek eredetileg a bányászok, de az nem vállalta el őket. Mi készséggel fogadtuk az aján­latukat. Szervezetileg tehát hozzánk tartoznak. Olyan szakszövetkezetünk lettek, mint a többi. — Mi jó származik abból a kertszövetkezet tagjainak, ha ők jogilag az áfészhez tartoznak? — Nagyon sok. A mi szö­vetkezetünk beszerzi nekik a szükséges facsemetéket, alanyokat, a vetőmagvakat, a műtrágyát, a termeléshez szükséges alapanyagokat. Ne­kik nem okoz gondot egyik sem. — És az értékesítés? — Az sem lesz gond. Ál­landó telepet alakítunk ki a bánya egyik épületében, amit használatra megkapott a kertszövetkezet. Ott a mi felvásárlónk azonnal átvesz minden terményt. A szállí­tás is a mi dolgunk. Ez, ha úgy tetszik, teljes komfortnak fogható fel. Ha már agronómus Győri Sándor a rekultivá­ciós üzem agronómusa. Hogy miként választották meg elnöknek, annak sora van. A volt elnök nem győzte a tennivalót, ügyvezetőnek fel­kérték Győri Sándort, hi­szen neki egyébként is az lenne a dolga, hogy a med­dőhányó termővé tételében a gazdálkodási formákat se­gítse. — Nagyon jó szívvel fo­gadják a kerttulajdonosok, ha mondok nekik valamit. Jól akarják csinálni, ez a lényeges. Többségük valami­féle készséget hozott is ma­gával otthonról, gyerekkorá­ból. Ahogy látta az „öregek­nél”. Én is így kezdtem an­nak idején. Felsorolni sem lehetne, hány állomáson keresztül ju­tott el az elnök a mai mun­kaköréhez. Mint kertész­szakmunkás hegesztő lett a Thoreznál, majd mint he­gesztő beiratkozott a gyön­gyösi mezőgazdasági szak- középiskolába. — Miután az üzemnek nem volt szüksége kertész­re, azt mondták, tanulhatok, de ők ... ! Tanultam. És még szeretném tovább folytatni. El akarom végezni a kerté­szeti egyetemet. Az biztos, a szakszövetke­zet tagjai nemcsak szakmai fogásokat tanulhatnak az el­nöküktől. A jövő pedig A nagyrédeiek is érdek­lődnek irántuk, ók már el­mondták, milyen növényfé­leséget tudnak megvenni tő­lük, milyen mennyiségben. A hűtőház győzi fogadni a termést Győri Sándor, a szakszövet­kezet elnöke (Fotó: Szabó Sándor) — Ha jó idő van, egész autókaraván vonul ki a ker­tekhez a műszak után. De nemcsak kapát, metszőollót hoznak ide az emberek, ha­nem pihenni is akarnak: há­zat építenek a telekre. — Lesz hozzá út is, vil­lany is, víz is? — Lesz. A követ egyelőre mindenki a maga földjéről termeli ki az úthoz. Jó ma- kadám lehet így. A víz? A bánya nincs messze. Kiépít­jük a fővezetéket, a gerin­cet. Erre csak rá kell csat­lakozni. A villany? Az erő­mű is itt van, lesz tehát áram is. Segít a bánya, segít az erő­mű, segít a GYÖNGYSZÖV. De nem valamiféle jóté­konysági intézmény jön így létre, bár az sem megveten­dő, ha belegondolunk, hogy több mint háromszáz bá­nyász és erőműves talál itt jó alkatmat a felfrissülésre, a mezőgazdasági termelés sem akármi. Mert aki kedv­telésből nevel szőlőt, almát, málnát vagy zöldségfélét, az „meg akarja mutatni” — egy kicsit a szívét is odaadja. Ha jól belegondolunk, egy ilyen kertszövetkezet jó — mindenkinek. G. Molnár Ferenc Szép feladatra vállalkozott Kovalik Károly riporter, az országgyűlési képviselők, napi munkájuk, napi gond­jaik, feladataik emberközel­ben történő bemutatására. Így ismerkedhettek meg a tv-nézők Kasu József sziget­vári állami gazdasági igaz­gatóval, majd Mezei László szerszámkészítővel, a BHG dolgozójával, aki a II. kerü­let képviselője a parlament­ben. Tetszéssel fogadott mű­sor Kovalik Károly megbe­tegedése miatt veszélybe került — de nem végve­szélybe. Pásztor Ferenc ri­porter vállalkozott a sorozat folytatására, s kollégái — Pintér Gyula rendező, Kapu­vári Sándor operatőr és Bar­na Ferenc szerkesztő társa- Csapó...! — felvétel indul. (Fotó: Szabó Sándor) ságában Hatvanba látoga­tott, ahol dr. Novák Pálnét, a város képviselőjét lepte meg a stáb. A „Tisztelt Ház” március 23-i ülésén felszólalni készülő képviselő­nőt saját otthonában kérték kamera elé, és ő a kérésnek természetesen örömmel tett eleget. A nyugdíjas főorvos- asszony ugyanis „hivatalból” természetesen jó ismerője a város egészségügyének, s nem kevésbé tájékozott a városi közművelődés, a szo­ciális ellátottság és a jó hírű Hatvani Galéria téma­körében. — Ha szót kapok, lesz mi­ről beszélnem — mondta mosolyogva a stáb tagjai­nak, majd mint tv-s berkek közeli ismerője, tudva, hogy ez amúgy is elengedhetetlen — hozzálátott sminkje elké­szítéséhez. S ikeres évről adhat számot tagjainak a tavalyi esztendőt értékelve a Füzesabonyi Vegyesipari Szövetkezet. Árbevételük 38 millió forintról 51 millióra emelkedett — ipari szövet­kezeteknél ez nagy számot jelent, hiszen alig 200 főt foglalkoztatnak. Jelentősen nőtt az egy főre jutó anyag­mentes termelési érték, és a várt 5,5 millió helyett 6,2 millió forint nyereséget könyvelhettek el. A sikerek mögött mind­össze egyetlen, kissé el is koptatott fogalom áll: a ter­mékszerkezet korszerűsítése. Négy olyan vállalkozás jel­lemezte a tavalyi évet, amely mind új szellemi termék megvalósításával járt. A legnagyobb népgazda- • sági jelentősége kétségkívül a B—3 olajszűrőnek van. Az országban ma már 300 rpűködő berendezés igazolja, hogy a Csepel Autógyárban szabadalmazott újítással a A vegyesipari szövetkezet sem próféta? Sikeres év Füzesabonyban kenő-, a hidraulika- és a motorolajoknak egyaránt leg­alább a felét meg lehet ta­karítani. A vásárlók nagy része a mezőgazdasági nagy­üzemekből került ki — a megyéből, sajnos egyetlen vásárló sem akadt! —, de sorra jelezték a berendezés vételárának gyors, 3—4 hó­nap alatti megtérülését az ipari üzemek is: a Mátra- vidéki Fémművek éppúgy, mint a Taurus. Igazolta te­hát a berendezés a Buda­pesti Nemzetközi Vásár zsű­rijének bizalmát: az 1981-es vásárdíjat. Exportja is meg­kezdődik a hetekben. Hasonló népgazdasági je­lentőséggel bír a környezet- védelem szempontjából a la­mellás szeparátor. Ez a PVC­betét a meglevő szennyvíz- telepek tisztítóteljesítményét a többszörösére növeli. A Fővárosi Csatornázási Mű­veknél novemberben tartot­ták az első létesítmény be­mutatóját. Azóta — a nagy hidegben is áldozatkész szerelők jóvoltából — már két újabb telep készült el. Boglárlellén a Balaton vé­delmének lehetőségét bizo­nyítja — a párját már meg is rendelték Akarattyára. A másik működő berendezés a Volán 1. sz. Vállalatánál készült el, és a Duna buda­pesti szakaszának védelmét szolgálja. Ez is újabb meg­rendelést hozott, a követ­kező lamellás szeparátort az Óra-Ékszer Vállalat telepén létesítik Budapesten. Az első nyugatnémet megrendelés a közeljövőben megvalósul. A nagy dolgok mellett a kicsik is fontosak — vallják Füzesabonyban. A Kiváló Áruk Fórumán a kitüntető jelzésre vált jogosulttá a Fenyves előszobafal e hó végére kerül kereskedelmi forgalomba. Az eddigi be­vásárlókosár árának feléért gyártják a legújabb termé­ket, az acélvázas bevásárló­szatyrot. Ez összecsukott ál­lapotban a kézitáskába is befér, és fogantyújának megnyomására ugrik a vég­leges méretre. Most az első példányok készültek el — a vásárlók még e félévben is­merkedhetnek vele. Kőhidi Imre Sorozatban készül a lamellás szeparátor.

Next

/
Thumbnails
Contents