Népújság, 1982. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-14 / 62. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. március 14., vasárnap S. VISSZHANG Es ha százezer forintig megcsalnám? Olvasom, hogy az ellenőrök egymás kezébe adják a kilincset és mivel nem is ismerik egymást, az „ellenőrzött” tesz eleget a protokoll szabályainak, mutatja be őket egymásnak. Egy pillanatig megnyugtat engem ez a hír: jó ha az ellenőrök egymás körmére néznek. De ha egy kicsit elgondolkodik a honpolgár, akkor felmerül a nem is olyan kis kérdés: jó-e az, ha valahová ki- és bejárnak, ha egymás sarkát tapossák az ellenőrök? Jó-e, ha az egyik ellenőr utánanéz a másiknak, ha a vizsgálódást vizsgálat követi? Nem lenne-e ebben az esetben a kevesebb több? Anélkül, hogy ezt eldön- teném, — sajnos a tényeket és a tapasztalatokat nem volt módom elég sokszor ellenőriztetnem — egy régi példálózással járulok hozzá „Az ellenőrök ellenőreinek ellenőrei”, a Népújság március 6-án, Gyurkó Géza tollából megjelent íráshoz. A történet nem mai, régebben fordult elő. Íme: Egy parasztemberre munkát bíztak, de a megbízót nagyon foglalkoztatta: hogyan járjon utána, hogyan ellenőrizze azt, hogy hogyan végzi el a munkát ez az ember?. Ott téblábolt hát a — mondjuk nagyságos úr — a paraszt mellett, és ezen spekulált. Amíg pipáját szíva ott töpreng a gazda, így szólt hozzá a parasztember: — Tessék egy kicsit már figyelni Nagyságos úr! Ha én Nagyságodat megcsalhatnám két forintig, ha biztos is, hogy nem fogná megtudni, mégsem csalnám meg! De ha mondjuk megcsalhatnám százezer forintig, ma meg volnék győződve, hogy rajta kapnak mégis megcsalnám, mert úgy sem történnék semmi bajom ... (papp) Talán már mi sem Talán már mi sem fogjuk látni... azt a néhány egri épületen megmaradt lámpa fényét. Igaz, a szó szoros értelmében nem mindegyik „míves remek”, de a funkciónak, mely betöltésére hivatottak, még megfelelnének. Ha az Egerben található, nem is egészen két tucatnyi lámpa mind; egyikében volna égő, ha üvegbúrájuk nem volna törött vagy hiányos, ha a megyei tanács és a helyőrségi művelődési otthon épületein kívül a többiek is világítanának! Hol is láthatók ezek? A Líceum oldalain (összesen nyolc), a Dobó utca 26. számú házon, a Megyei Művelődési Központ és a TIT székházának bejáratánál, a Dobó István Erdészeti Szakközépiskola kapuboltozatával párhuzamosan, valamint a borgazdasági kombinát Csiky Sándor utcai palackozójának felzáró szakaszán. Jó volna, ha nemcsak napvilágnál, de este is, saját fényüknél szemlélhetnénk őket! Kriston Vízi József muzeológus Szívesen látunk és várunk minden olyan levelet, amely pusztulásra vagy jobb esetben csak elfeledésre kárhoztatott épületekre, műtárgyakra hívja fel a városukat, községüket; településüket szerető emberek figyelmét. Reméljük, hogy e figyelem sok mindent kiragad a veszendőség karmaiból. Helytörténeti adalék egy műemlékhez A 35 méter magas, 142 éves, fehér, kerek, műemlékké nyilvánított — de nem jelölt — templom előtt Szilvásváradon sokan megállnak, megnézik, de nem sokat tudnak meg róla. A régi műemlékeket nyilvántartó szakkönyv is csak eny- nyit közöl: „Terve talán Páchtól”. A közelmúltban megjelent a Heves megye műemlékeit nyilvántartó könyvsorozat III. kötete. Ez valamivel már többet mond műemlék templomunkról: „Építésze, aki 1812—17 között a pétervásári neogótikus, kéttornyú templomot és az ottani körtemplomot építette, Povolni Ferenc egri építőmester volt, akit 1810- ben a szarvaskői templomhoz készített körtemplom terve alapján is a szilvásvá- radi körtemplom tervezőjének tarthatunk” (586. oldal). A szerző — ugyancsak az 586. oldalon — műemlékünkről így ír tovább: „A mai templom építésére vonatkozó lapot az egyházközség jegyzőkönyvéből kitépték. Építtetője azonban ismeretes, Keglevich Miklós személyében, aki, mint Szilvásvárad földesura, katolikus létére pompás templomot épített református vallású jobbágyai számára”. Nos, ez. utóbbi idézethez kívánkozik helytörténeti adalékom, amit szeretnék közkinccsé tenni. Az egyházközség jegyzőkönyvéből valóban ki van tépve a templom építésére vonatkozó lap. A község történetének kutatása alkalmával azonban kezembe került a kitépett, megsárgult lap, melyen szó szerint, javítás nélkül ez olvasható: „A hozzám intézett Instantiájokból megértettem a Helységnek közönségesen való óhajtásokat, az újonnan megépítendő Templomnak mentül előbb Ki van tépve a templom építésére vonatkozó lap (Fotó: Huppán Béla) való hozzáfogatása eránt. Nem vót az előttem feledé- kenységben, mert a régi templomnak omladékai csak nem mindennap reá emlékeztetnek. Ha látszaton is ezen építéshez való készül- let hallgatásba lenni, mind az által nem egészen volt az megszüntetve, mert még ugyan az 1824/5 esztendőtül áll a kocsmájának árenda pénze nálam depenálva vagyon és így eztendenként számítva 250 VC forintokat hat eztendőre esik 1500 VC ft. Készen vagyon mint egy 100 000 tégla, 600 kila mész, ezen noha elegendők nem lesznek az építéshez: azonban annak kezdetére elegendőnek lenni ítélem, de a szükség is kénszeríti a hozzá fogatáshoz, mert a régi templom minden órában leomlással fenyeget. Legelőször tekintvén a régi Templomnak alkalmatlan helyhez- tetését a meredek parton — az újonnan építendő templomot az úgy nevezett NS kert, és Boros János kertjének egy résziben felállítani kívánom, — de mivel ezt Kegyelmeteknek a Superinten- dentiára bejelenteni szükséges tehát az eránt kérjék meg a Tiszteletes Urat, hogy; ez eránt a szükséges lépéseket megtenni ne terheltet- ne. Holnap reggel a bírák közül ketten és a kurátor 10 órakor jelenjenek meg a Nemes Kertben a hol a Templom helyet felfogjuk mérni és egyengetés végett a lakosok közt kiosztani, mely egyengetésnek mi helyt az idő engedi meg kell történi. A lakosoknak pedig ezennel rendeltessék hogy minden fertály házhelyt bíró ember köteles leszen a mai naptul számítva, egy eztendőnek leforgása alatt három kis ölkövet a Dobogó bányábul behordani és azt a hely színén ölbe rakni, és a további rendelkezéseket mindenkor Eklesin Kurátorához fogom intézni, a ki eránt való engedelmeskedést a lakosságnak elrendelem. Készült, Veresháznál Feb- ruárius 13-dik napján 1832- dik eztendőben. G. Keglevich Miklós s. k.” Jegyzet: Dobogó-bánya, a helyi homokkőbánya neve. Veresház, volt grófi épület, a mai óvoda épületének helyén. Vörös téglából épült, vakolatlan ház. A tiszteletes neve: Kiss Pál segédpap (1829—1839). Gól Gyula, Szilvásvárad Jubileum Füzesabonyban Negyedszázados júbileu- mát ünnepli e hónapban a Füzesabony és Vidéke Takarékszövetkezet. A megyében elsőként ezt a takarékszövetkezetet hozták létre 25 évvel ezelőtt. Működési területük ma már 15 községre terjed ki, s tizenkét helyen van kirendeltség, ahol teljes körű pénzügyi szolgáltatással foglalkoznak. Taglétszámuk 13 ezer 850 fő, a befizetett részjegyalap pedig több mint hárommillió forint. A betétállomány az elmúlt év végén már meghaladta a 232 millió forintot. Az első között vezették be az átutalási betétet, amely máris népszerű. Lakossági hitelként évente 40—45 millió forintot folyósítanak, különösen nagy az érdeklődés az áruvásárlási és a lakáskorszerűsítési kölcsön iránt. Az elmúlt években egyre több kiegészítő pénzügyi tevékenységet vezettek be. Ma már 25 vállalattal, szövetkezettel és intézménnyel óan megállapodásuk különféle pénzügyi szolgáltatások bonyolítására. Ilyenek az állatfelvásárlás kifizetése, tej, dohány, vetőmag értékkifizetés, biztosítások és a kül- és belföldi utazások szervezése. öt szocialista brigád járul hozzá munkájával a szolgáltatás javításához, négy már az aranykoszorús jelvény birtokosa. Farkas Csaba Tófalu Véradó nap Mátraderecskén önkéntes véradó napot tartottak Mátraderecskén, február 25-én, az általános iskolában. Véradásra 93-an jelentkeztek, közöttük Sram- kó János téglagyári esztergályos és Pádár József tsz- brigádvezetőkkel az élen a brigádok tagjai is. Vígh Sándor hetvenedik, Tóth Gizella hatvanadik esetben adott vért. Kis Andrásné és Kovács Istvánná családjából évente rendszeresen háromhárom családtag szokott részt venni az önkéntes véradáson. A Vöröskereszt aktívái és a község vezetői bíznak abban, hogy a legköze lebbi véradáson még többen és több vért adnak majd. Maruzs János Mátradere cske Miénk i$ az erdő, vigyázzunk rá Hosszú, kemény tél után alig várjuk, hogy tavaszod- jon, mint a méhek, „kirepülhessünk” a szabadba — természetbe — kirándulni, kertészkedni, mozogni. Ahogy a hó olvadt, úgy szikkad a föld, fű, avar, erdő lombja. A természet tömeges meghódítása magába rejti a tűzveszély fokozódását, erdei tüzek szaporodását Évről-évre szomorú, milliós tűzkárokról hallunk tudósítást: szinte kivétel nélkül mind emberi gondatlanság következménye, mely elkerülhető volna, ha egy kicsit többet törődnénk éS figyelnénk a természet rombolóira. E gondatlan emberek közé tartoznak elsősorban á dohányosok, akik határban, erdőben, munka közben, vagy kirándulás alkalmával; gyalogosan vagy autóval rágyújtanak, és vagy az égő gyufát vagy az égő cigarettavéget oly könnyen dobják el. Az erdők közelében szaporodó hétvégi házak, kertek,- tulajdonosainak tavaszi gazégetése is komoly erdőtüzet okozhat. Veszélyeztetnek a tudatos gyújtogatók, akik passzióból gyújtogatják fel az útmenti árokpartokat, parlagokat, patak és csatornák mentén felnövő száraz növényzetet. Ezek a tüzek gyakran „belegelnek” az erdőbe, de kárt okoznak az állat és madárvilágban, hiszen a számukra a legjobb búvóhelyet semmisíti meg. Vannak még a szalonnasütők, akik megfeledkeznek a legelemibb óvintézkedésről is. A tűz nem játék. Távozás előtt gondoskodjunk oltásáról. Gyermekek által okozott tüzekről is eleget hallunk, s nem egy erdei tűz keletkezését lehet gyermekek számlájára írni. Utolsóként említem a mezőgazdasági nagyüzemek által végzett legelőégetést. Nem ritka eset, amikor csak az avar ég a legelőn, de őri ző személy sehol. Egy kis odafigyeléssel és nagyobb törődéssel megelőzhetők az erdei tüzek. Ne menjünk el tehát szó nélkül a gondatlanságok mellett. Mienk is az erdő, érdekünk, hogy védjük. Bognár Ignác Eger Válaszol az illetékes Intézkedünk A Népújság „Az utasok is tehetnének” című cikkében az igazgatóságunk területén előfordult hiányosságokkal foglalkozott. E témával kapcsolatban a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság is megküldte igazgatóságunknak a vizsgálati jelentéseket, melyből a fenti újságcikk néhány példát közöl. A NEB és a KÖJÁL helyszíni vizsgálata során megállapított hiányosságok megszüntetése folyamatos feladatunk, ezen több érdekelt osztályunk dolgozik együtt. Füzesabony állomáson a váróhelyiség falazata pókhálós, poros állapotának megszüntetésére intézkedtünk. Az igazgatósági épülettakarító csoportot 1982. márc. 1-től időszakos nagytisztításra Füzesabony állomásra irányítottuk. Az épületen 1982 harmadik ne- , gyedévében nagyobb felújítási munkák kezdődnek majd. Az újságcikkben említett állványozás továbbépítése — amely a magasabb felületek takarítását segítette volna — anyaghiány miatt nem volt lehetséges, így .el kellett bontani. Mikófalva megállóhely épülete postahivatal céljára lesz bérbe adva, Sírok megállóhelyen az ellenőrzés idején lehetett kitört üveg, de azokat időközben pótolták. Kőkútpuszta megállóhelyen az utasok részére nem áll rendelkezésre MAV- helyiség, MÁV-szolgálat a megállóhelyen nincs. Az újságíró szerint az illemhelyek 19 helyen voltak szennyezettek, ezt nem vitatjuk, de messzemenőkig egyetértünk a cikk címével: „Az utasok is tehetnének”. Azzal, hogy az állomások jelentős részében az ivó- vízellátás sem megoldott, nem értünk egyet, mert véleményünk szerint nemcsak a vezetékes vízellátás egyenértékű az ivóvízellátás megoldottságával. A továbbiakban tett intézkedéseinkről értesíteni fogjuk a szerkesztőséget. Miskolci Sándor vasútigazgató-helyettes Értesítjük GYÖNGYÖS város vízfogyasztóit, hogy a Vízmű rekonstrukció munkál miatt március 15-én, 21- én és 28-án nyomáscsökkenés és vízhiány varhatö. Kérjük a fogyasztók türelmét és megértését. Heves megyei Vízmű Vállalat
