Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-13 / 37. szám
a. NÉPÚJSÁG, 1982. február 13., siombat Magyar — lengyel tárgyalások Púja Frigyes külügyminisztert pénteken, lengyelországi hivatalos, baráti látogatásának második napján fogadta Wojciech Jaruzelski hadseregtábornak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, miniszterelnök. A találkozón, amelyen részt vett Józef Czyrek lengyel külügyminiszter is, az eredményesen fejlődő magyar-lengyel kapcsolatok kérdéseiről, valamint a két országnak a nemzetközi életben való együttműködéséről volt szó. Púja Frigyest ugyancsak pénteken fogadta Henryk Jab lonski, a lengyel államtanács elnöke is. Nyomaveszett a kommandónak Mintegy ezer rendőr helikopterek és idomított kutyák segítségével folytaltott hajtóvadászatának eredményeként csütörtökön, Olasz' országiban letartóztattak ötvenkilenc emberit, elkoboztak több lőfegyvert, és nagymennyiségű lőszert. A letartóztatottaknak és a lefoglalt fegyvereknek azonban semmi közük sincs a caser- tai laktanya fegyverrakltárát kifosztó terrorista-kommandóhoz, amelyet keresnek, illetve a laktanyából elvitt fegyverekhez. A Nápoly, Caserta és Tje- nevento környékére kiterjedő nyomozás harmadik napján, őrizetbe vették azt a tizenkilenc katonát is, akiknek a fegyverrablás időpontjában a laktanyában őrszolgálatot kellett volna ellátni. Őket hadbíróság elé állítják. Ez nyilván, nemcsak a szolgálati szabályzat megsértésével indokolható, hanem azzal a lélektani tényezővel is, hogy olyan időszakban juttatták „lépéselőnyhöz'’ a „Vörös Brigádokat”, amikor az országos felgöngyölítósi akció már kiszámított pontossággal zajlott. Kedden, a fegyverraktár kifosztásának napján, Lago- rio hadügyminiszter már tájékoztatta a helyzetről a kormányfőt, és az olasz parlament biztonsági ügyeikkel foglalkozó bizottságát. Folytatja munkáját a szakszervezeti világkongresszus A kép előterében a világkongresszuson részt vevő magyar delegáció tagjai (Népújság-telefonó A béke megőrzésének szükségességét hangsúlyozták a havannai kongresszusi palotában ülésező X. szakszervezeti világkongresszus tanácskozásának második napján. A csütörtöki plenáris ülésén felszólaló mintegy negyven küldött egyetértett abban, hogy a világbéke megszilárdítása nélkül elképzelhetetlen a társadalmi haladás, a dolgozók életkörülményeinek javítása. Karel Hoffmann, a Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom Központi Tanácsának elnöke, elítélte az Egyesült Államok által ösztönzött fegyverkezési hajszát, és megállapította, hogy a békéért vívott harc szükségességét mindinkább átérzik a világ különböző földrészeinek népei. Nguyen Duc Thuan, a Vietnami Szakszervezetek Szövetsége Végrehajtó Bizottsága elnökségének .elnöke támogatásáról biztosította a Szovjetunió által a különböző fórumokon előterjesztett békejavaslatokat. Jósé Manuel Meneses, a Panamai Dolgozók Országos Szövetségének főtitkára, elítélte a fegyverkezési hajszát. Fathi El-Raheb, a Palesztina! Dolgozók Általános Szövetségének főtitkára Washington szemére vetette, hogy az egész emberiség létét fenyegeti, s kifogásolta, hogy az Egyesült Államok az arab népekkel szemben Izrael mellett foglal állást. Demaine Debih Abellah, az Algériai Dolgozók Általános Szövetségének főtitkára, emlékeztetett arra, hogy a fejlődő országokat megfosztják természeti kincseiktől, s ezért a helyezetért az Egyesült Államokat, valamint a nemzetközi monopóliumokat tette felelőssé. Az algériai szakszervezeti vezető azért is bírálta Washingtont, mert akadályokat gördít az új gazdasági világrend megvalósítása elé. A felszólaló küldöttek szolidaritásukról biztosították a washingtoni fenyegetéseknek kitett KuADN/ZB — MTI — KS.j bát és a térség hasonló helyzetben levő más országait. Jósé Cristobal Duran, a Dominikai Köztársaság szak- szervezeti mozgalmának vezetője, hangsúlyozta, hogy ha az Egyesült Államok megtámadná Kubát, Salvadort, Nicaraguát, vagy Grenadát, az Egyesült Államok a Playa Giron-ihoz hasonló, gyors vereséggel nézhetne szembe. A csütörtöki ülésen szólalt fel még Mexikó, Venezuela, Libanon, Franciaország, Nigéria, Bulgária, Etiópia, Kambodzsa, Jamaica, a Fülöp-szigetek, Törökország, Üj-Zéland és Laosz szak- szervezeti küldötte is. ROMA János Pál pápa pénteken afrikai körútra indult. A pápa látogatást tesz Nigériában, Beninben, Gabonban és az egyenlítői Guineában. II. János Pálnak ez lesz a 10. külföldi útja, mióta megválasztották a .katolikus egyház fejévé. BONN A bonni kormány pénteken hivatalosan bejelentette, hogy a NATO állam- és kormányfőinek csúcstalálkozóját június 10-én Bonnban tartják meg. NAIROBI A Washington-barát Szomáliái kormányzat fegyveres erői a kelet-afrikai ország északi vidékén több napos küzdelem után leverték a hadsereg egy tiszti csoportjának lázadását — jelentette csütörtökön diplomáciai forrásokra hivatkozva a Reuter hírügynökség. MARRAKECH Alexander Haig amerikai külügyminisztert, aki egynapos látogatáson Marokkóban tartózkodik, csütörtökön fogadta II. Hasszán marokkói király. Megbeszélésükön elsősorban a Marokkó által megszállt Nyugat-Szahara jövőjéről, a közel-keleti problémákról, és a két ország katonai együttműködéséről volt szó. TUNISZ Pénteken Tuniszban Szíria kérésére összeül az Arab Liga tagállamainak rendkívüli külügyminiszteri értekezlete, hogy megvizsgálja azoknak a lehetséges büntetőintézkedéseknek a körét, amelyeket alkalmasnak vél elrendelni a Golan-fennsík Izrael általi bekebelezését hallgatólagosan támogató nyugati államok ellen. VARSÓ A LEMP eszmei-politikai egységéről, a marxizmus-le- ninizmus legjobb hagyomáj nyaihoz való visszatérés szükségességéről beszélt Marian Orzochowski, a Központi Bizottság titkára, a Koszali- ni vajdasági pártbizottság plenáris ülésén. —( Külpolitikai kommentárunk )— Craxi esélyei ITÁLIÁBAN NÉHÁNY HETE újabb kormányválság lehetőségét latolgatták a honatyák a Montecitorio- palota, vagyis a parlament épületének folyosóin. Akkor úgy tűnt: Bettino Craxi, a szocialisták ambiciózus főtitkára támadásba lendül és megpróbálja bevenni a Palazzo Chigit, a miniszterelnökség második emeleti dolgozószobáját. Ám azóta lelohadtak a kedélyek, s Craxi kormányfői álmai — legalábbis egyelőre — szétfoszlottak. Több okból is. Készülő rohamának első lépcsőjében a politikus sorra fölkereste az ötpárti koalícióban részt vevő pártok vezetőit. Felkínálkozása már akkor, az első fordulóban vegyes fogadtatásra talált, különösen a kereszténydemokratáknál, akik ugyanis szeretnék visszaszerezni az elvesztett kormányfői posztot, amelyet most a republikánus párti Spadolini birtokol. A kereszténydemokrata pártban azonban egyelőre nem döntötték el, kit jelöljenek erre a tisztségre: a frakciók között nem könnyű megállapodásra jutni, különben is, a P—2-botrány, az illegális szabadkőműves-szervezkedés csaknem valamennyi számba jöhető politikusukat közvetve vagy közvetlenül érintette. CRAXI TERVÉT az ugyancsak szocialista párti Pertini államfő is rosszallotta. Spadolini kormányának sikerei pedig még erőteljesebben megkérdőjelezték. A kabinet ugyanis a súlyos gazdasági helyzetben néhány figyelemre méltó eredményt ért el. Az infláció növekedési üteme 20 százalékról 16-ra csökkent, az ipari termelés lassú emelkedést mutat és tavaly — ha kismértékben is — növelték a nemzeti jövedelmet, gyarapodott a devizatartalék. A koálí- ció által tervezettnél valamivel nagyobb ugyan az államháztartás múlt évi deficitje — 50 ezer milliárd líra helyett 51 ezer milliárd —, de Spadolini megítélése szerint az idén mindenképpen alulmaradnak ezen az értéken. Ami a politikai szférát illeti, az utóbbi hetek sikeres antiterrorista intézkedései kétségkívül növelték a bizalmat a koalíció iránt. Elfogták Giovanni Senza- nit, a „Vörös Brigádok” fő ideológusát és római osztagának parancsnokát, kétszáznál több elfogatóparancsot adtak ki azonosított szélsőséges elemek ellen, s több tucat, régóta körözött terroristát letartóztattak. VÉGÜL IS NEMCSAK CRAXI HÁTRÁLT MEG terve elől, de a kereszténydemokraták is módosították taktikájukat. Korábban azt tervezték: április első napjaiban Bariban rendezik következő kongresszusukat, amely — mint az már lenni szokott — az ország politikájára erőteljes hatást gyakorol. Piccoli főtitkár most bejelentette: április 28-án, Rómában ül össze a tanácskozás. Megfigyelők úgy vélik: a kereszténydemokrácia is időt akar nyerni. Netán azzal a gondolattal barátkozik, hogy elodázza a kormányfői poszt megszerzéséért indított akcióját, s partnereinek javasolja: erősítsék meg bizalmukat a jelenlegi kabinet iránt. Az sem kizárt persze, hogy időközben sikerül a frakcióknak megállapodniuk a miniszterelnök-jelölt személyében, s a kongresszus után mégis kirobbantják a kormányválságot. Gyapay Dénes Szebb, mint valaha együtt fejlődtek, változtak azok is, akik által és akikért olyan lett a főváros, amilyen ma. A lokálpatriotizmus legtettrekészebb, legközösségibb vonásai erősödtek meg Budapest lakosságában, amelyet már mind kevésbé választanak el előítéletek, rossz hagyományok a haza bármely más vidékén élőktől. Budapest nyitott város lett olyan értelemben is, hogy készséggel fogad be mindent, ami a haladás, a ÄÄ szocializmus, a nép érdekét szolgálja. Vagyis Budapest olyan lett, mint az egész ország. Általunk, nekünk épült és szépült, a világ szeme előtt is büszkén vállalható, s ma is tele energiával, mozgékonysággal, tudással a jövő építéséhez. Ez a szép ünnep is munkában találja Budapestet. Amely éppen így válik méltóvá az ünnepre. Cserhalmi Imre leteket, a lakótelepeket, a metrót, a szállodákat, az áruházakat, a gyárakat, a kórházakat, az utakat — legyenek bár budapestiek — egy kicsit az egész ország a magáénak érzi. És a mai évfordulón indokolt büszkeséggel, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy hazánk fővárosa még sohasem volt a történelme folyamán olyan szép, olyan gazdag, olyan sokoldalúan vonzó, mint most. És e folyamattal Fővárosunk ünnepe A főváros romokban Van a világnak sok országa, sok fővárosa, de talán egyik sem annyira fő város, mint a mi Budapestünk, amely a történelmi fejlődés sajátosságai folytán sokszorta nagyobb a legnagyobb magyar városoknál is. Nem csoda, ha már a méretek miatt is elsőrendű fontosságú, országos ügy volt mindig az, ami Budapesten, s Budapesttel történik. Csaknem négy évtizeddel ezelőtt, 1945. február 13-án, amikor a győzelmes szovjet seregek hatalmas véráldozatokkal, s a Budai önkéntes Ezred magyar katonáinak együttműködésével megtisztították a háború által annyira megviselt magyar fővárost a német náci seregektől, s a magyar fasiszta csatlósaiktól — még nem szabadult fel az egész ország. Még csaknem két hónap telt el az egész haza felszabadulásáig, mégis azáltal, hogy az ország szíve (s földrajzilag is csaknem közepe) új életre kelt, egy kicsit már fellélegzett a második világháborúban — és az előtte két és fél évtizeden át »tartott fél- feudális-kapitalista rendszerben — meggyötört Magyarország. ötvennapos, kemény csata folyt Budapestért, számtalan élet áldoztatott a városért. A halálosztó fasizmus a legaljasabb eszközöktől sem riadt vissza: amint ezt a szovjet parlamenterek legyilkolása örökké emlékezetesen példázza. De azután hamar és a szabadságára ébredt nép hegyek mozgatására is kész erejével, lendületével született meg a felszabadult ország első csodája: az a tempó, amely- lyel a romokat eltakarították, a közlekedést, a közélelmezést, az oktatást újra indították. Hogy harminchét év alatt mi történt Budapesten, miként lett nemcsak nagy, hanem egyre gyönyörűbb s lüktetőbb életű metropolis belőle — annak még csak felvázolására sincs hely e rövid megemlékezésben. De nincs is szükség rá. Hiszen egész ország népe tudja, mert figyeli és számontart- ja azt, ami Budapesten történik. A hidakat, a középü-