Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-06 / 31. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1982. február 6., szombat Amíg nem késő - .. Ezzel a mottóval foglalhatjuk össze mai témáink mondanivalóját. A környezetvédelemről szólunk, bemutatjuk azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel a természet védelme mellett az ember egészségét igyekeznek megőrizni. Tanulságosak ezek hazánkban, sőt szőkébb hazánkban is, gondoljunk csak kedvelt kirándulóhelyeink egyre szennyezet tebb levegőjére ... összeállította: Hekeli Sándor Hulladékból komposzt A háztartási hulladékok nagy része szerves anyag, krumliihéj, száraz kenyér, növényi maradványok, de ilyen a mezőgazdasági hulladék is. Ezek kezelése, szállítása, lerakása súlyos gondot okoz, különösen a nagyvárosokban. Egyre kevesebb hely jut a szemét lerakására, és szeny_ nyezi a környezetet, a rothadó anyagok bűzt terjesztenek, legyek, patkányok, és egyéb állatok tény észhelyévé válik. Sok helyen rátérnek ezért a szemét elégetésére, amely kétségtelenül bizonyos előnyökkel jár, de nagy. hátrányai is vannak. Először is a szemété get ömű nagy beruházást igények de működtetése sem olcsó, különösen a megdrágult energiaárak mellett. Szennyezi a levegőt, de talán a legnagyobb kárt okozza, hogy megsemmisít olyan anyago. kát, amelyeket ésszerűbben lehetne használni, kivonja azokat az anyagoknak a világon kialakult körforgásából. Elsősorban ilyen anyag a szerves hulladék. A szerves hulladékok legésszerűbb felhasználási módja a komposztálás. A kcxm- poszt használata kimagasló forrása lehet talajkonzervá- 16 gyakorlatunknak, mivel a műtrágyák kizárólagos használata nem előnyös a talaj számára, mert lerombolja fizikai szerkezetét, és (MTr Külföldi Képszolgálat megváltoztatja tulajdonságait. A komposztálás nemcsak konzerválja forrásainkat az újrafelhasználás általi, de életre kelti a talajt, és ugyanakkor a hulladékanyagok kezelésében is megoldást jelént. A komposztálás helyes módszereinek a kidolgozására világszerte végeznek kutatómunkát. A Szovjetunió gigantikus komposztálási tervet dolgozott ki. 28 városban 32 kom posztüzemet építenek. A városban 30 millió lakos után 18 700 000 köbméter szemét keletkezik, az üzemek kapacitása ebből 8 600 000 •köbméter szemét. Moszkva 4 üzemet kap 2 millió köbméter szemét feldolgozására. A szeméttálrölás egyik gondja a tömörítés, hogy minél kisebb helyet foglaljon el. A komposztálási eljárás jobban tömörít, mint például a nem is olcsó őrlés. Az NSZK-ba;n az új komposztálóüzemekben nem őrlik meg a szemetet, hiszen elvégzik azt a szerves anyag lebontását elősegítő élő szervezetek, amelyek a lebontást egészen a humuszképződésig folytatják. A komposztálás visszavezeti az élő és a benne mineralizált anyagot a körforgásba. Képünkön: Az uppsalai (Svédország) Me. zögazdasági Egyetem munka, társa a házilag készített komposztot vizsgálja. Szemétözön világszerte A modern társadalmunk egyik fojtogató problémája az emberi környezetet rendkívül megterhelő szemét. A történelem folyamán a szemét elkísérte és elkíséri az embert, hisz léte fenntartása során keletkezik: olyan heterogén anyagtömeg, amelyet eddigi életstílusunk szerint életünk köréből eltávolítottunk. A szemét természetesen másként jelentkezik falusi és városi környezetben. Mezőgazdasági körülmények között szinte észrevétlenül gyorsan visszakerül a szerves anyag körforgásába. Városi körülmények között nagy problémát okoz, hiszen a város a létfenntartás hulladékait nem tudja visszajuttatni a körforgásba, és ehhez járul a városok ipari termelése után visszahagyott szemét. Az élelmiszeripari termékek fogyasztásában kísérteiként kíséri az emberiséget a göngyöleg. Egy része, például a papír, papírdoboz, visz- szakerül a körforgásba, nem kerül vissza viszont a legtöbb műanyag, amely még a szerves anyagok komposztálását is megnehezíti, akárcsak a szilánkra törött üveg. A szeméttakarítás problémáját világszerte nehezíti egyrészt a helyigény, másrészt az egyre növekvő távolságra való szállítás. De növekszik a jelentősége annak a kérdésnek is, hogy a már egyszer felhasznált, drága energiával legyártott göngyöleganyagok minden haszon nélkül kárba vesznek. örvendetes jelenség, hogy egyre határozottabban bontakozik ki a városi hulladék újrahasznosítása, valamint az újraelőállítás és -fel- használás a körforgáshoz. Eddig a hulladék és a szemét ugyanazt jelentette. Ebben a rendszerben nincs többé szemét, hanem hulladék. Ez olyan anyagokat jelent, amelyek csak időlegesen kapcsolódtak ki a gyár- tás-felhasználás-hulladék- gyártás körforgalmából. Hatalmas technológiát kell teremteni, mégpedig nemcsak a szeméttelepek anyagának feldolgozására, hanem arra is, hogy a hulladékot a keletkezés helyén azonnal a gyártásba vissza lehessen vezetni. A gyártási technológiák nem fejeződhetnek be a termék előállításával, hanem a hulladék újrafelhasználására is ki kell terjedniük. Ezzel elérhető a hulladék mennyiségének és a kezelés helyigényének a csökkenése is. Ami már káros... Az utóbbi évek kutatásai azt tükrözik, hogy jelentős különbség van az ipari és a közlekedési zajok között előfordulásuk gyakoriságában és az információtartalmában egyaránt. A legújabb vizsgálatok szerint az egyenlőtlen ipari zajokat azonos zajszint esetén mintegy 5 dB értékkel nagyobbnak érzékeli az ember, mint az ismerős közlekedési zajokat. így például a megszokott vasúti zajok kevésbé ártalmasak. A zajcsökkentési kutatások igen fontos tématerületei a kis zajú gépek konstrukciója, valamint az építészeti térhatároló elemek: falak, ajtók-ablakok hanggátlásának javítása, munkahelyek, gépcsarnokok zajának és az utcai közlekedési zajoknak a csökkentése. Képünkön a francia Safa- re-Crouzet gyártmányú „Sonar DEBB—1" típusú zajregisztráló készülék látható. Ez a berendezés az épületben hallható belső zajok, de az épületen kívüli külső zajforrások regisztrálására egyaránt alkalmas. Búvár biológus a tenger mélyén A Távol-Kelet az Oroszországi Föderatív Szovjet Szocialista Köztársaság egyha- tod része, területe több mint 3 millió km2. A hatalmas földrész és a mérhetetlen óceán találkozása sajátos monszunjelleget kölcsönöz a vidék éghajlatának, télen a szárazföld felől az óceán felé, nyáron pedig az óceánról a szárazföld belseje felé vonulnak a hatalmas légtömegek. Vlagyivosztok a Tengermellék közigazgatási központja. A város az apró öb- löcskékkel tagolt Muravjov- Amurszkij-félszigeten fekszik. Jelentős csendes-óceáni kikötő, egyben közigazgatási és művelődési központ. Vlagyivosztokot 1860-ban alapították. Elsősorban kikötőváros. Vezető helyet foglal el a városban a hajógyártás és a gépgyártás, de rádió- és gyógyszergyára is van. Több kutatóintézet is működik Vlagyivosztokban, így a csendes-óceáni halgazdálkodási intézet és az oceanográfiai intézet. Vlagyivosztokból az utóbbi években jelentős óceánkutató expedíciók indultak ki és érkeztek vissza ide a több hónapos kutatóutakról. A kutatóhajók felkeresték a Japán-tenger, a Csendesóceán, sőt az Indiai-óceán kutatási területeit. Az elmúlt években jelentős programot teljesített a KALLISZTO nevű szovjet óceánkutató hajó, amely az Indiai-óceán fizikai és kémiai jellemzőit mérte, valamint a sekélyebb vizű tengerfenék élővilágát tanulmányozta. Képünkön könnyűbúvár-szkafanderben Borisz Preobrazsenszkijt, az expedíció vezetőjét látjuk az óceán fenekén kisebb mélységben. (APN—KS) Harc a repülőtéri zajözön ellen A repülőzaj a légi közlekedés kellemetlen kísérőjelensége. Olyan téma ez, amely a világ összes államát foglalkoztatja. Az egyre nagyobb és gyorsabb gépek üzembe állításával növekszik a zaj mértéke és annak zavaró hatása. Tévedés azt hinni, hogy az emberi szervezet képes megszokni a lármát Tapasztalatilag kimutatható. hogy a fokozódó zajszint szívbetegségeket, na- gyothallást okozhat, a szuperszonikus repülőgépek hangdöreje pedig az anyaméhben lévő magzatokat is veszélyezteti. Alvó személyeken végzett kísérletekből kiderült, hogy a káros befolyások öntudatlan állapotban is jelentkeznek az emberi szervezetben. Ma már nemcsak azok protestálnak, akik közvetlen szenvedő alanyai a repülőterek közelségének, hanem azok is, akik látják, hogy hamarosan ők is bekerülnek a zajzónába. A repülőgépek zajáért tulajdonképpen a sugárhajtóművek a felelősek. A panaszok többnyire a fel- és leszállások zajözönével kapcsolatosak. Érthető is, hiszen a felszállásnál mindig igénybe kell venni a hajtómű összteljesítményét. Újabban a repülőgépek a start után hosszai ideig emelkednek és olyan meredeken, amennyire csak lehetséges, hogy az úgynevezett átrepülési területen csökkentsék a zajt. A leszállás zajcsökkentésére pedig új rászállási technikát dolgoztak ki. Az úgynevezett elektronikus sik- 1 óösvényre történő vízszintes rászáll ást 600 helyett 900 méter magasságba helyezték. Ezáltal a haijtómű tolóereje a rárepülés első fázisában rendkívül alacsony, ami által a zaj is kisebb. Ugyanakkor a futómű és a fékszárnyak felhajtásának az idejét annyira elodázzák, amennyire csak lehet, és így a nagyobb hajtóműteLjesít- ményre csak később van szükség. Képünkön 15 méter magas vasbeton védőfal, amely 3,8 kilométeres gyűrűként fogja körül a frankfurti repülőtér egy részét és parabolikus felületével visszaveri a terjedő zajt. (KS) Növényorvosokra volna szükség A súlyosbodó környezet- védelmi problémák miatt, egyre nagyobb felelősség hárul a növényvédelmi szakemberekre világszerte. Az NSZK egyetemein például minimális alapoktatásban részesülnek a növényvédelemmel foglalkozó jövő szakemberei. Az egyetemek befejezése után is csak önképzés segítségével lehet e témában mélyebb ismereteket szerezni és doktorálni. A különféle kémiai készítmények rengetegében történő eligazodás, a növényvédelem szakszerű irányítása, a veszélyes készítmények receptszerű felírása ma már megköveteli, hogy a szakemberek a növénygyógyászatban doktori fokozatot szerezhessenek. Így az ember és állatorvosok mellett tehát szükség volna „növényorvosokra” is. Növények — a légszennyezés indikátorai A környezetet féltő ember az egyre növekvő légszeny- nyezés mértékét aggodalommal-- figyeli. Az esetleges mérgezés küszöbértékeit is megpróbálják meghatározni. Elvben minden növénynél ki lehet, mutatni a légszeny- nyezés hatását, de néhány kitűnő indikátornak bizonyul a kutatók kezében. Finnországban a Leggyakrabban előforduló fémes légszennyező az ólom, amely főleg a közúti forgalom révén kerül a légkörbe. A levegő szennyezőinek folyamatos mérésével több finn kutató összefüggéseket állapított meg a szennyezettség és a távolság között. Az ilyen mérések nagyon költségesek, ezért az út mentén növő zuzmók és fák kérgének vizsgálatával pótolták a méréseket. Helsinki közelében mintegy 10 km-re fekvő Espoo városka 4 sávos autó- útja melletti zuzmókat és fenyőfakéreg-mintákat elemeztek. Angliában, Merseyside megyében sok az ipari üzem. A hatóságok összesen 24 helyen létesítettek mérőállomásokat. ahol többek között a kéndioxid-koncentrációt is mérik, 24 órás napi átlagokat állapítanak meg. Angol kutatók a zuzmók és a hegyi juharon élő Rhytisma ace- rinum nevű gombafajt használták fel arra, hogy a kéndioxid-légszennyezést megállapítsák. Anglia északkeleti részén fekvő Consett városban a legjelentősebb lég- szennyező a helyi acélgyár. A füstgázok nehézfémekkel is szennyezik a környéket. A szennyezés mértékének meghatározására 24 helyről szedtek moha- mintákat április—május és június hónapokban. A laboratóriumba szállított mintákat a szokványos atomabszorpciós elemzés segítségével vizsgálták a nehézfémtartalmat illetően. Amerikai tapasztalatok szerint a kukorica is kitűnő indikátor a szennyezés kimutatása során. Az Illinois Egyetem mezőgazdasági tanszékének szakemberei nemrégiben a kukorica növekedését figyelték ólommal és kad-mi uimmal szennyezett környezetben. A hatást kü- lön-külön és együttesen is vizsgálták. A kukorica magvait iszapos homoktalajba vetették el, de a talajt előzőleg ólomklorid és kad- miumklorid vegyszerekkel kezelték. Japánban, ahol nagyon népszerű virág a liliom, a különféle mérges gázok hatását vizsgálták li Momma g- vak csírázására. A Liláum lomgiflorum nevű faj magvait egyenes sorokban vetették el és az egyes sorokat más-más mérgező gázok hatásának tették ki 1, 2 és 5 órára. A liliom is kitűnő indikátornak bizonyult akár két gáz kombinált hatásának vetették alá ezt a virágot a japán kutatók.
