Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-16 / 39. szám

NÉPÚJSÁG, 1982. február 16., kedd A KUBAI RUM Aranyszínű, szédíti nedű Ezernyi fahordóban érlelik a kubai rumot Ahogy a kölnihez a fran­cia, a whiskyhez a skót — úgy kívánkozik a rumhoz a kubai szócska. A jelző itt ugyanis nem csupán szár­mazási helyet jelöl, hanem egyben a minőséget is ga­rantálja. A magyarázat egyszerű: cukornád nélkül nincs igazi rum, a cukornád viszont — a dohány mellett —ma is a karib-tengeri szocialista szigetországnak egyik leghí­resebb, legfontosabb termé­nye. A rumgyártás több év­százados hagyományra te­kinthet itt vissza: Közép- Amerikában Kuba a XVI— XVIII. századtól fokozatosan vezető szerépre tett szert ebben az iparágban. A XIX. század második felére or­szágszerte virágzanak már a rumkészítő üzemek. Nap­jainkban a Havanna Club új gyáregységei a világ egyik legnagyobb rumelőállítóivá fejlődtek: éves kapacitásuk nem kevesebb, mint 30 mil­lió liter! De hogyan is készül az igazi, híres kubai rum? A szeszgyárba kerülő cukor- szirupot először hatalmas, 250 ezer literes tartályokba helyezik. A szirupot vízzel hígítják, s a cukrot alkohol­lá változtató gombák hozzá­adásával 30 órán keresztül erjesztik. Az alkoholban már gazdag mustot gőznyomás­nak teszik ki, ekkor az al­kohol illőanyagok formájá­ban kiválik, s kondenzáto­rokon átvezetve cseppfolyós­sá válik. A folyadék a A tökéletes minőséget állandó ellenőrzéssel biztosítják (Fotók: KS) desztilláló tornyokba kerül, ahol alkoholtartalmát 70 fo­kosra növelik. Ezt az úgynevezett új­szeszt fehér tölgyfahordók­ba öntik; megkezdik az el­ső érlelési szakaszt. Mintegy három év múlva a félkész rumot hígítják és átszűrik.' Az eredmény kristálytiszta, fogyasztható folyadék —, de még mindig nem az igazi nedű... Ahhoz, hogy valódi kubai rum legyen, a szak­értők több évszázados gya­korlata, nemegyszer nemze­dékeken keresztül öröklődő szakmai titkai szükségesek. Ekkor érkezik ugyanis a ke­verés időszaka: hozzáértő mesterek keverik a külön­böző korú, erősségű és érett- ségű italokat, hogy állandó ízlelés és ellenőrzés közben elérjék a kívánt aromát. Az ember feladata itt volta­képp véget ér. Ismét több esztendős ^pihentetés követ­kezik: a rum „megöregszik”, „beérik”, könnyed aranyszí­nűvé válik, s kicsit átveszi a hordók tölgyfájának za­matét is. Most már lehet palackozni, csomagolni —és koccintani vele... Végezetig — kedvcsináló­nak — nézzünk néhány ki­próbált, ismert receptet: Grog: Egy kávéskanál cukrot és egy evőkanál cit­romlét puncspohárban fel­oldunk. 5—6 cl kubai rumot adunk hozzá, forró vízzel felöntjük, és jól elkeverjük. Toddy rum: 1 kávéskanál cukrot, kis citromhéjat, két szegfűszeget körülbelül 3— 3,5 cl kubai rummal e.keve- rünk, majd puncsospohárban forró vízzel kiegészítjük. Havanna Club felvert tojás­sal: Egy kávéskanál cukrot és egy tojást turmix-keverő­ben felrázunk. Tizenegy cl forró tejet és körülbelül 4—5 cl kubai rumot adunk hozzá, összekeverjük, re­szelt szerecsendióval behint­jük. Tom and Jerry: Egy tojás- sárgáját és egy kávéskanál cukrot puncsospohárban fel­verünk. Másfél likőröspohár (kb. 3,2 cl) kubai rumhoz hozzáadjuk a felvert tojás- fehérjét. Állandó keverés közben felöntjük forró tej­jel. Behintjük reszelt szere­csendióval. Sz. G. Japán babák a házi emelvény lépcsőin. Japánban rengeteg,a baba, és nemcsak a számuk fel­mérhetetlen, hanem a szép­ségüket és változatosságukat is nehéz leírni. A néprajz- kutatók, muzeológusok azon­ban régi és kedvelt téma­ként foglalkoznak e világ­szerte egyedülálló babakul­tusszal, s így jóvoltukból sok mindent tudunk már e bábufa-brikálás, -öltöztetés múltjáról, a szokás tovább- öröklődéséről. Egyebek között tudjuk azt, hogy a babakészítés — pon­tosabban a babaajándékozás — hagyománya a középkor­ba nyúlik vissza. Ebben az úgynevezett sötét történelmi időben természetesen misz­tikus célzattal adtak a szü­lők kicsinyeiknek élőlény formájú játékszereket, ma­gyarán azért, hogy óvó, védő talizmánokként a qpssz szel­lemeket távol tartsák vagy elűzzék. (Mindehhez tudni kell, hogy a japán aprósá­gokban az újjászületett is­teneket vélték felfedezni.) Idő múltával a bábuk át­adásának időpontja is rög­zült, mégpedig úgy, hogy kü,ön ünneppé lett a lányok és szintén külön ünneppé a fiúk megajándékozásának a napja. Az előbbi — a jomi — március 3-án „esedékes”, az utóbbi — a tango — pe­dig május 5-én. Tehát mindkét ceremónia a tavasz, a megújulás időszakához kö­tődik. Hogyan zajlott le, illető­leg a hagyomámyökhoz ra­gaszkodó japán családoknál hogyan zajlik le ma is egy- egy ilyen babaünnep? * A lányok jomija alkal­mából a családi fészek leg­szebb helyiségében többlép­csős, bíbor színű lepellel bevont emelvényt állítanak fel. Erre rakosgatják rá azokat a régről megmaradt és ereklyeként őrzött babá­kat, amelyeket a família nő­tagjai hagyományoztak utódaikra. Mégpedig szigo­rú rend szerint, mert a pó­dium legtetején a japán császár és császárné másá­nak kell trónolnia, mellettük pedig előírásszerűén a mi­niszterfiguráknak kell követ­kezniük. Az alsóbb grádi­csok a császári udvar jel­legzetes figuráié: ott dísze­legnek az udvarhölgyék; ott kacagnak, dühöngnek, zo­kognak a rizsbortól megré- szegült udvaroncok; no és szintén ott, az alantasabb lép­csőfokokon mutogatják ma­gukat a hagyományos japán színjátszás a no- és a ka- buki-játékok figurái is. A fiúk babaümnepe, a tangó, ha lehet, még látvá­nyosabb! Annál is inkább, mert ekkor nemcsak a ja­pán otthonok egyik szobája ölt díszes külsőt, hanem az egész házon látni, hogy ott hagyományőrző parádé van. Ezt jelzi egyebek között az árbócra kitűzött pontyzász­ló, amely — mint a neve is jelzi — egy hal alakú zsá­kocska, amelynek dróttal ki­merevített száján befúj és szétterpeszkedik a szél. (Ez a poiny lobogó egyébként a lovagi szellem és az egész­ség jelképe.) Mindemellett a fiúk nem­csak a régi babákban gyö­nyörködnek, meg az újon­nan kapott figurákat köszön- getik, hanem rituális fürdőt is vesznék. Mégpedig olyan vízben mártják meg magu­kat, amelybe kardliliomot — a vitézség szimbólumát főz­ték bele. S ha már a fő­zést említettük, ne hagyjuk szó nélkül a fiúk ünnepének valóban ünnepi menüjét sem. Az ifjak ugyanis ekkor dúsan fűszerezett, tölgyleve­lekbe csavart sütött rizst kapnak, utána pedig bam­buszlevelekben kisütött rizsgombócot. Ismerve immár mind a lányok, mind a fiúk japán ünnepét, hadd nevezzük meg nevük szerint is azokat a legjellegzetesebb babákat, amelyeket mint fő típuso­kat tart nyilván az egyete­mes néprajztudomány. Vannak tehát mitsuri nin- gyók, e csuklós fababák színé­szeket vagy gyermekeket utánoznak. Vannak aztán kokeshi ningyók, amelyek afféle alaptípusokként vár­ják, hogy felékesítsék őket. A babagyűjtők megítélése szerint azonban mindenképp a hakata ningyók a legszeb­bek mutatványosokat, a nép­élet sok-sok jellegzetes figu­ráját örökítik meg velük mind a bábugyártó népmű­vészek, mind azok az ipar­művészek, akik a japán ba­bakultusz jelenkori ápolását választották hivatásukul. Külön örömként nyugtáz­hatjuk, hogy nemcsak azok a magyarországiak ismer­kedhetnek meg a japán ba­baművészettel, akik a szige­tek országába eljutnak, ha­nem azok is, akik a Magyar Nemzeti Múzeum bábgyűj­teményét láthatják. E kol­lekció — példa rá az itt lát­ható ábra — a jomik és a tangók megannyi szépséges emberutánzatát foglalja ma­gában. A. L. H eti umor ét elején — Kiválóan idomított ku­tyám van — dicsekszik a há­zigazda a vendégnek. — Ha adok neki három koronát, cigarettát hoz érte! — Ezt nem hiszem! Éppen egy félórája adtam neki Bt koronát, és most se cigaret­ta, se kutya! — Csakhogy én azt mond­tam magának, hogy cigaret­tára három koronát adok neki. Ha őt koronát kap, ak­kor moziba megy... ★ A skót a szobában ül és olvas. Eközben percenként a villanykapcsolóhoz ugrik, kikapcsolja a világitást, majd újra bekapcsolja. — Mit csinálsz? — kérde­zi a felesége. — Lapozni sötétben is tu­dok! — válaszolja a skót. ★ — Nézd csak azt a nőt — mondja a feleség a bálon a férjnek, egy merész kivágá­sú ruhát viselő fiatal nőre mutatva. — Hogy jelenhet meg így a nyilvánosság előtt? — Két nagyon jó oka is van rá, szívem — válaszol­ja a férj. ★ — Képzeld, az orvos azt mondta, maláriás vagyok! — Az semmi! Az a leg­könnyebb betegség, még egy szúnyog is kibírja... Az olvasógép gyorsan tanul A Kurzweil amerikai cég olyan gépeiket állított elő, amely 25-ször olyan gyorsan tud iratokat olvasni és a számítógépbe táplálni, mint az átlagos gépkezelő. A Kurzweil Data Entry Machine (KDEM=adatbetáp- láló gép) egy fényképező­gép-szerű berendezéssel mű­ködik, amely pásztázza a nyomtatott oldalakat, a ké­peket pedig digitális impul­zusokká alakítja át. A KDEM-ben egy számítógép a betűket felbontja az őket al­kotó hurkokra, vonalakra és görbületekre és ezeket össze­hasonlítja a memóriájában tárolt mintákkal. A gép egy tanuló eljárás­ra épül, amely lehetővé te­szi, hogy több mint 200 féle betűtípussal meg tudjon bir­kózni. A KDEM-et eredetileg va­kok részére fejlesztették ki, mint olyan gépet, amely az írott szót hanggá alakítja át. Az egyik gépet most a va­kok intézete használja. A KDEM későbbi változatainak, amelyeket most egyetemeken és s zárni tógépközpomtokban állítottak munkába, össze­tettebbeknek kellett lennie, mert a kiejtett szóhoz képest nagyobb pontossági követel­ményt támasztottak velük szemben a szöveg kezelését illetően. A betűk optikai felismeré­se általános vélemény sze­rint fontos eleme az irodai munka automatizálásának. Hivatalokban arra használ­nák, hogy a nyomtatott anya. got fogadja és tárolja a számítógépek mágneses ko­rongjain. tarnaszentmiklósi telepe forgalmazza: műanyag, egyéb építőipari kiegészítő termékek, Begyűjtjük a színesfém hulladékokat. Várjuk szíves vásárlóinkat és ügyfeleinket. niUiíllViIHIil:] km. üUI "1 Iái T Tj1!* I n’I , . * $ . . s­Nyitva tartás hétfőtől péntekig 6-12 között. K OB színesfém alapanyagok, alumíniumból készült épületbádogos termékek. Telefon: Tarnaszentmiklős 2. Telex: 63285.

Next

/
Thumbnails
Contents