Népújság, 1982. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-03 / 28. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. február 3., szerda 1 AZ ÖNÁLLÓSÁG ÚTJÁN (2.) „Add vissza a babaruha't” A nagyvállalati tröszti előnyök és hátrányok kitapasztalására, összegezésére jó másfél évtized állt rendelkezésre. Mégis amikor kormányzati szerveink lehetővé tették az önállóvá válást, a vállalatok egy része bizonytalankodott. Több helyütt kezdetben az önállósítás, okát, célját sem tudták egyértelműen megfogalmazni. „Megszűnt a tröszt”, „Központi utasítás”, „Most ez a divat”, — vélekedtek néhá- nyan. Így aztán az önállósításhoz kapcsolódó stratégiai célkitűzések kidolgozása is csak lassan kezdődött el. Mentségül szolgáljon persze, hogy a „váláshoz” rendkívül kevés idő állt rendelkezésre. Érthetően nem akartak az irányító szervek idő előtti felfordulást, bonyodalmakat okozni, így aztán sok helyütt alig pár hónap alatt kellett felkészülni az önállóságra, megteremteni azoknak a hiányzó funkcióknak a szervezeti és személyzeti feltételeit, amelyek korábban adottak voltak a nagyvállalatnál, a trösztnél. Ki kellett alakítani például az önálló pénzügyi osztályokat, erősíteni a meglevő kereskedelmi és marketing- osztályokat, igazodni a nagyobb követelményekhez. S jog szerint intézkedni sem tudtak 1981. január, illetve 1982. januárja előtt a vállalatok, mivel az előkészítés időszakában még nem ^ váltak hivatalosan önállóvá. A nagyvállalatokból kilépett egységeknek a legtöbb gondot a vagyon megosztása okozta, amely a további munkának, a talpon maradásnak egyik döntő feltétele. Ráadásul, a vagyonmegosztás rendkívül hosszadalmas művelet volt. Alapja ugyanis a mérleg, amit előzőleg el kellett készíteni. Erre pedig rendszerint az önállóvá válás után két'há- rom hónappal került sor. Nagy vitákra adott alkalmat a megosztási elvek kialakítása is. Mert mindenütt érdek-összeütközéseket okozott a fejlesztési hitelkötelezettségek, az alapok, a forgóeszköz-állomány megosztása. Nehezen sikerült megegyezni abban, hogy például a fejlesztési hitel- tartozásokat teherviselés, termelőképesség arányában, vagy a hitelből való részesedés szerint osszák meg. Ráadásul a legtöbb felbomlott nagyvállalat súlyos fejlesztési alaphiánnyal küzdött, tehát elvileg szétosztaniva- lója sem volt. A vagyonmegosztási vitákban akadtak, akik keményen talpukra álltak — az előző év kiemelkedő eredményeire hivatkozva — s a továbblépéshez megfelelő anyagi alapokat követeltek, s kaptak meg a nagyvállalattól. Mondván, ez utóbbinak már igazán mindegy, hogy mekkora az alaphiánya. Mások viszont mérsékeltebb álláspontra helyezkedtek — jobb a békesség alapon — s az elviselhetőség határáig átvettek némi adósságot a nagyvállalattól, vagy a „babaruhának” csak egy részére tartottak igényt. A „se harag, se pénz”-szerű elválás után, az önállóság útjára lépett vállalatoknak mindenekelőtt pénzügyi bizonytalanságokkal kellett szembenézniük. Részben a korábbi pénzügyi kötelezettségeik, vagy az előforduló veszteségek miatt, amelyeket korábban a nagyvállalat kiegyenlített. Részben az önállósággal járó készletnövekedés terhei, illetve a nem éppen szerencsés vagyonmegosztás miatt. A start tehát eltérő kondíciókkal indította az útjára a vállalatokat. Szinte mindenütt felülvizsgálták, miként felelnek meg a vezetők — a művezetőktől az igazgatóhelyettesekig — az új feladatoknak. Ennek során lehetőség nyílt több személyi változtatásra, a fiatal, törekvő szakemberek előléptetésére, a munkában elfáradt, a feladatoktól lemaradt vezetők kicserélésére. Létrehozták egyúttal azokat a funkcionális osztályokat is, amelyek korábban csak a nagyvállalatoknál voltak, illetve másokat igyekeztek kellően megerősíteni. Mindehhez új szakembereket vettek fel, illetve ahol lehetőség adódott, ott a meglevőkből emelték ki ezeket. Elsősorban a kereskedelmi osztályokat erősítették meg közgazdászokkal, piackutatókkal. Ennek ellenére a vártnál kisebb mértékben nőtt az önállósult vállalatoknál az alkalmazotti létszám, hiszen jórészt belső tartalékok hasznosítására törekedtek. Ezt szolgálta, hogy sok helyütt szakintézetek bevonásával elkészítették a már önállósult gazdasági egység működési és szervezési szabályzatát. De minden szabályzatnál hatékonyabbnak bizonyult, hogy az önállóvá vált vállalatoknál mindenekelőtt a dolgozók is bizonyítani akarták: képesek saját lábukon megállni, pátyolgatás, .támasz nélkül is sikeresen megoldani feladataikat. A gazdasági vezetés mellé elsőként az üzemi pártszervek, pártbizottságok álltak, amelyek már az előkészítés időszakában is elvi és egyúttal operatív segítséget adtak. Mozgósító tevékenységükkel nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a mindennapi gazdasági teendőket maradéktalanul elvégezzék az üzemekben, műhelyekben, miközben az átállás időszakában alaposan megnőtt a gazdasági vezetés leterheltsége. Mert mi tagadás, kezdetben az önállósulás gondjait, növekvő feladatait nem annyira a munkásoknak, mint a vezetőknek kellett vállalniuk. Az üzemi demokrácia különböző fórumai minden előző időszaknál hatékonyabbá, elevenebbé váltak. Korábban a nagyvállalati rendszerben, objektív okok miatt is e fórumok többnyire formálisak voltak. Az éves, gazdasági, szociális terveket a nagyvállalati tanácskozásokon hagyták jóvá. Természetesen előtte megvitatták a gyáregységek szintjén is, csak hogy ide az idő rövidsége miatt általában előkészítetlenül, nagy vonalakban kerültek e tervek. Az érdemi munkának különben sem volt nagy esélye, hiszen a döntéseket befolyásolni nemigen tudták, legfeljebb csak elfogadni. Gyökeresen megváltozott a helyzet a gyáregységek önállóvá válásával. Az üzemi demokrácia fórumai így már teljes egészében és hatékonyan betölthetik hivatásukat. S ez volt, s ma is a garanciája annak az optimizmusnak, amely általános jellemzőjük az önállósult vállalatnak a „mély vízben” is, ahol másképpen, az eddigiektől eltérően kell „úszniuk”, alkalmazkodniuk a változó és új viszonyokhoz, követelményekhez. Andrássy Antal (Következik: Sír-nevet alapon) Megyei tanácskozások a lakásgazdálkodásról Lezárult a tanácskozássorozat, amelyen a megyei pártbizottságok és a tanácsok végrehajtó bizottságai — mint Hevesben is — közösen vitatták meg a lakásépítés, -fenntartás, -gazdálkodás és -elosztás fejlesztésének irányelveit. Az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács tervezetéről felelősségteljes, mélyreható eszmecserét folytattak az együttes üléseken, sokoldalúan elemezve a lakáshelyzet javításának módjait, azt a több irányú — gazdasági, szervezési, társadalompolitikai — intézkedés- sorozatot, amely az irányelvekben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges. A testületi vitákat mindenütt az otthonteremtés nehézségeivel és a meglévő lakásalap megóvásával, elosztásával kapcsolatos problémák reális, önkritikus feltárása jellemezte. Az együttes üléseken elismeréssel szóltak a lakásépítésiben eddig elért eredményekről. A mai feszültségek jó része — mutattak rá — a tanácsi szervek, valamint az építő és fenntartó vállalatok, a szövetkezetek munkájának szervezési és irányítási hiányosságaira is visszavezethető. Az ésszerűbb, fegyelmezettebb munka, a gazdálkodásban rejlő tartalékok kihasználása tehát az igényekhez képest szűkösebb anyagi lehetőségeket nagyban ellensúlyozhatja. Több ülésen felvetették a jogi szabályozás bizonyos elemei módosításának olyan változtatásoknak a szükségességét, amelyek a társadalom erkölcsi értékítéletéhez igazodva gátját vetnék a lakáshoz jutással kapcsolatos indokolatlan előnyök érvényesülésének, a munka nélküli jövedelemszerzésnek. Az egyenlő esélyek megteremtésének igényével, szóltak a tanácskozásokon a fiatal családok, a pályakezdők lakáshelyzetének javításáról. Hangsúlyozták: a lakossági terhek — kétségtelenül szükséges — növekedése mellett is meg kell találni annak módját, hogy a szerényebb keresetű fiatalok számára is elérhetővé váljék az önálló otthon. Sok helyütt rámutattak arra is,, hogy a kedvezőbb lakáskörülmények döntő szerepet játszhatnak a vidéki városokba, falvakba kerülő értelmiségiek letelepedésében. Egyetértettek a megyei vezető testületek tagjai abban, hogy az állami bérlakások és a személyi tulajdoniban lévő otthonok lakóinak teherviselése az eddigieknél jobban közeledjék egymáshoz, különös tekintettel arra, hogy vidéken eddig is a magánerős építési formák aránya volt a nagyobb, s a tervek szerint szerepük tovább növekszik. Ezzel összefüggésben azt is javasolták, hogy a magánlakás-építést, illetve -vásárlást támogató hitelkedvezmények indokolatlan különbségeit szüntessék meg, általában egyszerűsödjék az OTP-kölcsönformák rendszere. Ne az építési formát, hanem az építkezésre vállalkozó állampolgárt támogassák — fogalmazták meg az egyik tanácskozáson, utalva arra, hogy az eltérő települési sajátosságok miatt esetenként a némileg költségesebb építési módot célszerű választani. Számosi, a tanácsok munkáját is érintő javaslat, észrevétel hangzott el az eszmecseréken. Általános volt a vélemény például, hogy t energiát kell fordítani megfelelő telkek biztosítására, az egyéni építkezők rendelkezésére bocsátott területek előkészítésére, a közművesítésre. Mindenütt szó esett a rugalmasabb lakáscsere- rendszer megteremtésének helyi feladatairól, s arról, hogy az ingatlankezelő vállalatok váljanak érdekeltté a minőségileg is eredményes gazdálkodásban, esetleges rossz munkájuk ne a lakókat sújtsa. Nagy hangsúllyal szóltak a lakáshoz jutást segítő munkahelyi támogatás szükségességéről, növelésének lehetőségeiről. Több megyében felvetődött az aprófalvak elhagyott, üresen álló házainak sorsa: szervezett hasznosításuk is hozzájárulhatna a feszültségek enyhítéséhez. Általános véleményként fogalmazódott meg: a falvak népességmegtartó képességének fokozása, az arányosabb, kiegyensúlyozottabb településfejlesztés követelménye elválaszthatatlan a lakáshelyzet javításától, az ésszerűbb gazdálkodási rendszer kialakításától. Mindennek megvalósításálban nagy felelősség hárul a megyei vezető testületekre, népképviseleti szervekre, s jelentős szerepük van a helyi kezdeményezéseknek. A merész vállalkozó: Kovács Péter tudja kielégíteni az igényeket, annyi a jelentkező. Már vannak állandó kuncsaftjai is, köztük a népszerű színművész: Benkő Péter. De visszajárnak hozzá szinte a világ minden tájáról a külföldiek is. Erről tanúskodnak az összegyűjtött levélek, amelyeknek egyikére japán postai bélyegzőt nyomtak, másikat az NSZK-ban, Hollandiában adták fel, vagy amelyben éppen a szomszédos Csehszlovákiából jelezték érkezésüket. A lovak társaságában eltöltött felejthetetlen órákat idézi Spanyol- országból a címzés: „Senior Don Peter Kovács”. Gondolhatnánk, ioné egy jó ötlet a sok közül, amit az ügyes vállalkozó egyedül valósított meg. Az ötlet vallóban remek. Kis Szabó Ervin Még a szarvasok is csodálkoznak Irány a Szalajka! (Fotó: Perl Márton) Ötlet a fantáziaszegénységben Kié a szánkó! Kirándulók nyeregben Megyénk idegenforgalmi központja a Bükk és a Mátra. Ezzel mindahényan tisztában is vagyunk: minden évszakban gyönyörű a környezet, a valódi kikapcsolódásra alkalmas, bármerre is járunk. A túrázó joggal számíthatna hát arra, hogy ha felkeresi a környéket, dúskálhat a programajánlatokban, a színes, érdekes műsorokban, kedvére választhat útvonalat a kiránduláshoz, lesz, aki elkíséri. Sajnos a valóságban nem így van. A táj, a környezet ugyan valóban vonzó — még télien is —, de a programok igencsak szegényesek, vagy egyáltalán hiányoznak. Az IBUSZ fogad ugyan egyéni vendégeket is, de programokat csak csoportoknak biztosít Amikor ezek „felsorolásához” érünk, egy mátrai, farkasmáilyi kirándulás, pincelátogatás programija után már csak tavaszra szóló ajánlatokban válogathatunk. No és Szilvásvárad? — kérdezhetjük joggal. Hideg a fedett lovarda, ott nincs most esemény — kapjuk a válászt. Az utolsó a póndlb- vas Mikulás volt, ami viszont remekül sikerült. A Heves megyei Idegenforgalmi Hivatalban kétféle lehetőség közül lehet választani. Városnézés, egy-egy séta a Szalajkában, na és tenrné1- szetesen a borkóstolás vacsora. Persze fakultatív módon lehet sízni, szánkózni és egyéb kirándulásokat is tenni. Az idegennek viszont fogalma sincs a lehetőségekről, hiszen ezért veszi igényibe az utazási irodák szolgáltatásait. Az Expressznéi azt a felvilágosítást kaptuk, hogy egyéni turistáknak azért nem szerveznek programokat, mert ilyen igénnyel nem találkoztak. A kérdés itt is pusztán csak annyi, hogy nem érné-e meg felkelteni az érdeklődést, mondjuk változatos, érdekes ajánlatokkal. Egy ügyes fiatalember ezt ismerte fel Szilvásváradon, amikor merész vállalkozásiba kezdett. Vásárolt két lovat apjának meglévő hátasa mellé, hintót, kocsit, sőt még szánkót isi, s meghirdette: Kovács Péter sétakocsikázta- tást, lovagoltatást vállal. Semmi ördöngösség nincs a dologban!. Pusztán csak annyi, hogy akár éjjel-nappal vendégei rendelkezésére áll. Elmeséli, hogy merre járnak, megmutatja a vízesést, ai lovasmúzeumot. Akinek pedig lovagolni támad kedve, hát felnyergeli szépen rendiben tartott lovai közül azt, amelyiket az ügyfél kiválaszt. Azt mondja, jó közepesen megy az üzlet, igaz, vannak olyan napok is, amikor nem Magnószalagátmásoló, panziós Változások a magánszektorban A kisipar gyakorlását máin" den kérelmező számára teljesíteni kell, amennyiben a törvényes előírásoknak megfelel. Röviden ezt mondja a kisiparról szóló rendelet. Nos, ennek alapján megyénkben tavaly összesen 3917 kisiparost számláltak. Ez önmagában persze még nem sokat mond, ha csak hozzá nem tesszük, hogy ez az adat az előző évinél 345-tei több. Azaz a vállalkozó szellem fellendült sok szakmai képzettséggel rendelkező embernél. Megyénkben jelenleg a „maszekok” csaknem fele az építőipari szakmáiban dolgozik. Tavaly 44 kőművessel több húzhatta már fel a magánerőből építkezők házának falait. S ha már az otthon felépült, máris jöhet a cserépkályhás, bádogos, üveges. Elvétve még van belőlük, de az utánpótlásuk sajnos nem megoldott. S hogy mást is említsünk: ugyancsak megcsappant a kádármesterek száma, pedig a borvidéken mindig szükség iehet rájuk. A kihalt szakmáik listája bizony már egyre hosszabb. A somba beálltak a csizmadiák, fényképszíinesítők, gubások és szűrszabók őst Igaz, ez utóbbiakból 1960-ban már csak kettő volt az egész országban. Ugyanakkor új szolgáltatások születtek: ma már akad olyan is, aki te~ hergépkocsis fuvarozást, gépírást végez, sőt magnószalagátmásolást, műanyagtartály- javitást vállal majd, amany- nyiben igény lesz rá. A kisiparosok mellett a kiskereskedők is részt kémek a lakosság jobb ellátásából. Tavaly 366-an, köztük piaci árxisok, virágboltosok, vegyes fűszeresek, élöbaromfit, díszállatot eladók, lángos- és pecsenyesütők kínálták portékáikat. A nagy piaci na pokon szinte hétről hétre megjelennek a vásározók is divatáruikkal. A választékot 16 butik árukészlete növeld tovább. Itt aztán mindenki kedve szerint költheti, a pénzt: sportos, kényelmes, vagy netán alkalmi öltözéket lehet vásárolni. Igaz, az árak kicsit borsosak. Vannak már vendéglősök, panziósok is. S lehetőség kínálkozik barkácsboltot, fodrászathoz kapcsolt illatszerboltot, grillsütögetöt és kempinget nyitni. T.A.
