Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-10 / 8. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1982. január 10., vasárnap EGER ORGONÁIT KUTATTA Szigeti Kilián és a középkori zene Requiem egy zenekarért MINDENNAPI NYELVÜNK Nyitottabb gondolkodás?! A címbeli nyelvi formát ebből a mondatból emeltük ki: „Nyi­tottabb gondolkodás kell” (Észak- Magyarország, 1961. dec. 11.). Egy értekezleten hallottuk en­nek a kijelentésnek ezt a vál­tozatát: „Nyitott szinten (?) kell gondolkoznunk”. A középfok» alak mellett már olvashattuk a felsőfokkal toldalékokat is: „Az olvasópróbán a legnyitottabb minden színész” (Kritika. 1981. 11. sz. 5.). • Éppen napjainkban unos-un- • tálán halljuk és olvassuk azokat a megnyilatkozásokat, amelyek! ben a nyitott és a nyitottság szóalakok jutnak nyelvi szerep­hez. Hogy milyen szövegössze­függésekben, arról ez a példa­tárunk bizonykodik: ,,A temati­ka teljesen nyitott” (Magyar Nemzet, 1981. dec. 13.). — „Nyi­tott színház szeretnénk lenni. Nyitott minden újra. s nyitott abban az értelemben Is, hogy szerzőtársul várjuk mindazokat, akiknek kabaréra való ötleteik, javaslataik vannak” (Népújság, 1981. dec. 8.). — „Ennyi kocká­zatot vállalnom kellett, hogy meg tudjam őrizni nyitottságomat.” (Pesti Műsor, 1979. 35. sz. 21.). Olvastam már arról is, hogy ma -a nyitott ember az ideál”. A nyitott jelző nem nyújt egy­értelmű minősítést itt sem. Ép­pen miatta nem juthatott mi­nősítő szerepéhez néhány kife­jezőbb megnevezés. Ezekre gon­dolunk elsősorban: befogadó, ki­tárulkozó, mindenre figyelő; nem bezárkózó, nem befelé for­duló; nyilt és őszinte; szóki­mondó, egyeneslelkű, nem titko­lódzó; nem sémákban gondol­kodó stb. Példatárunkból az is kitűnhet, hogy a nyitott szóalak gyakori és felesleges használatában szel­lemi renyheségünk és foghijas egyéni szókincsünk a ludas. Olyan divatszóval állunk tehát szemben, amely szókincsünket szegényitő jellege miatt veszé­lyesebb, mint gondolnánk. Nem tartom helyesnek pl., ha az em­bereket csak a nyitottságra sar­kallják. Célravezetőbb lenne őket Inkább őszinteségre, nyiltszívű- ségre, nyíltságra, egyenességre, közvetlenségre biztatnunk és ne­velnünk. Persze a nyitott és a nyitott­ság szavak önmagukban véve és bizonyos beszédhelyzetekben nem hibás nyelvi alakulatok. A nyitott kérdés jelzős szerkezet­tel arra utalunk, hogy meg nem oldott, illetőleg eldöntésre váró kérdéssel állunk szemben. De az is igaz, hogy vannak, akik in­kább szeretik és használják he­lyette a nyilt kérdés nyelvi for­mát. Szerintünk is inkább ad­junk zöld utat a nyíltságnak, mint a nyitottságnak. A nyílt­ság emberibb megnyilatkozás, a nyitottság személytelenebb és közömbösebb. Már ezért sem örülünk a szó feleslegesen gya­kori használatának. Dr. Bakos József II. — Á, ne mondd, te azt is szoktál? — és éberen figyelte a hatást. — Miért, nem úgy nézek ki? — tényleg, hogy is néz ki, vette szemügyre jobban a lány, talán valami sofőr, vállalati sofőr, vagy mi a fene, eh, nem érdekel, majd megmondja, ha akarja, mi közöm hozzá, elvégre nem akarok a felesége lenni. Er­re megint nevethetnékje tá­madt, de most nem engedett neki. — Nem kell mindjárt megsértődni — mondta meg­enyhülve, nehogy már eny- nyire az elején elvadítsa ma­gától. — Elvvel jössz? — kérdezte, s a beálló buszra mutatott Nem jött válasz. A lány úgy érezte, ez az a pil­lanat, amikor elpattan is­meretségük buborékhéja. Is­ten neki fakerészt, gondolta, s fölkapaszkodott a lépcsőn, látszólag nem nagyon bánta, mi lesz a fiúval. Ha fölszál- lok, győzködte magát a fiú, Két malomkő között őr­lődött Koltay Gábor. Két rossz malomkő között. Ment­ségére legyen mondva, hogy első filmjét készítette, és a film végül is megfelelt an­nak a követelménynek, amit egy rockmozitól el lehet várni. A baj az, hogy túl­ságosan is megfelelt. Túlsá­gosan is követte a Régi idők rockzenéje című film épít­kezését, szerkezetét, és nem tudott elszabadulni a sport­csarnokban rendezett Illés- koncert kronológiai sorrend­jétől sem. Az első ragaszkodás hibá­ja, hogy pontos bevágások­kal, korhű történelmi montá­zsokkal utánozta a „nyugati” filmeszményt a hasonló mű­fajú alkotások mintául vé­telével. A második megkö­töttség hátránya, hogy rabja lett e magyar szuper show- nak, és naturálisán ragaszko­dott a felvezető zenekarok lépcsőjéhez, amíg megjelölt a film igazi magjául szolgáló Illés-zenekar. Félreértés ne essék, — nagyon is élvezhető, nézhető filmet csinált Koltay. Szóra­koztató mivolta mellett még az sem vonható kétségbe, hogy egyértelműen letette voksát a magyar beat moz­galom mellett. Megfogal­mazta, hogy a hazai könnyű­zenei újítók törekvése túl­mutatott a muzsikán. Igazi jelentőségük abban tetőzött, hogy váltó ztathatatlannak ítélt értékrendszereket taszí­tottak le a vélt csúcsokról. HOLDBA biztosan elkések, és mind­ezt miért, egy ilyen kis pi­sisért, gimnazista, biztosan gimnazista, hát nem vagyok eszemnél, tüzelt magában fáradhatatlanul, és mégis fölkapaszkodóit a lány után. Lehetetlen helyzetben érez­te magát, kiverte a veríték, mintha csapdába került vol­na, olyan, türelmetlenül vizs­latva járatta körbe a sze­mét, de sehol egy rés, a visszavonulás útja minde­nütt el volt vágva, legalább­is a" következő megállóig, és ráadásul a lány is úgy né­zett rá, mint egy vizsgáló- bíró. iáit akarhat? Szeren­csére sokan voltak a buszon, s így könnyebbnek látszott közel férkőzni hozzá, de csak látszott, amikor már-már át­ölelte volna, valami külön­leges adottság folytán min­dig éppen akkor siklott ki a keze közül. Előlem ne mene­külj, gondolta, s megállt, nem üldözte tovább. — Meddig mégy? — kér­dezte erőltetetten közömbös hangon. Nem csupán a slágerlistákat írták át, rangsorait változ­tatták meg, hanem megdönt­hetetlennek hitt és elfoga­dott normákon változtattak radikálisan. A filmben a mai harminc­évesek, az egykori Illés-ra­jongók elemzik a jelenséget. Van köztük több gyerekes családanya, szociológus, el­vakult zenerajongó: mind más és más szempontból kö­zelít Illésékhez. Egy azonban világos. Valami történt. Az a gondolkodásmód, művészi kifejezésforma, melyet kép­viseltek, a nemzeti kultúra integráns részévé vált. Nem idegen test többé, hanem büszkén vállalt — lám mi­lyen az idő! — hagyomány. Felvonul a filmben min­denki, aki az Illés-mítoszhoz hozzátartozik. Koncz Zsuzsa mesés hangja, most is rin- gatóan elbűvölő, Bródy okos és csiszolt zenés verseivel nemesen eszköztelen előadó- művész, Szörényi Levente pedig a műfaj koronázatlan királya. Nem csupán remek zeneszerző és zenész, kifo­gástalan technikai tudással, de a legjobb, a legszínesebb énekese is a hazai beatnek. A film igazi hőse azonban mégis Illés Lajos. A koncert alatt szemünk előtt bomlik ki egyéni drámája, melyet mellesleg a rendező nem vett kellőképpen észre. A nevét viselő zenekarból ő került a legelhagyatottabb perifériákra, rá hullik a leg­kevesebb fény, holott sze­— Végig — mondta a lány. — És te? — Én nem — tiltakozott ijedten a fiú. — Pedig azt hittem.. — s itt ravaszul elmosolyodott, — elkísérsz. Vagy sietsz va­lahova? Randira, dolgozni? — Nem. — Nem dolgozol? — Nem. — Hanem mit csinálsz? — Egyetemre járok — hadd pukkadjon meg a kis csitri, gondolta, s most elő­ször nézett bele igazán a lány szemébe, várta a ha­tást. Végtelen bizonytalansá­got talált ott, akárha a tü­körbe nézett volna, de ez nem tűnt föl neki. — Ég te? kérdezett vissza gyorsan, ka­matoztatva a frissen szerzett fölényt — Most érettségizem. Te hava jársz? — Jogra. — Ó, hát akkor neked a történelem a kisujjadban van. Igazán segíthetnél ne­kem. Abból egy kicsit rosz- szul állok. — Rosszul ? Az nem kifejezés. Már-már ma­ga is elhitte, hogy túljutott a pótvizsgákon, és most ne­gyedikes, hiszen olyan ké­vésén múlott, hogy nem így van. Nem volt ez hazugság, hiszen éppen csak hajszál­nyit változtatott a valósá­gon, éppen csak egy hajszál­nyit. — Pedig szeretném, ha jól sikerülne az érettségi, mert a nagybátyám meg­ígérte. .. — egy ideig haboz­ni látszott, de aztán úgy tett, mintha csak éppen lélegze­tet venni állt volna meg, s folytatta tovább, mintha so­se akarná abbahagyni, meg a lélegzetvétel kedvéért se, soha — .. -kivisz magához, azt mondta, egész nyáron* mélynevével tört utat an­nak idején a megszülető új zene. Tehetsége, érzelmi töl­tése átsüt a filmvásznon. Ta­lán megérdemelte volna, hogy a kamerák jobban odafigyel­jenek rá. Továbbá azt is ja­vára lehetett volna írni A koncert-nék, ha mellőzi a sportcsarnokbeli hosszas fel­vezetést, s ehelyett magára az Illés-zenekarra koncent­rálva bomlik ki a mondandó egységesebben, szervesebben és tömörebben. De ne kérjünk számon egy másik filmet, A koncert ürügyén. így is igazán szó­rakoztató, néhány kockájá­ban megrendítően szép, ami­kor a képi megfogalmazás és a zene egymást kapja szárnyra a Nemzeti dal­nál, az Európa csendes, újra csendes-nél, a Ha én rózsa volnék előadásánál és a záró képsorok érzelmi-muzikális nosztalgikus közösségi felfű­töttségénél. Végül is Koltay Gábor ügyesen, kulturáltan foglalja össze mondandóját a hazai beatről. Nincs szégyenkezni­valója neki sem, a muzsiká­nak sem, amely nem nem­zetközi dallam- és ritmus- áradat lemásolása volt, ha­nem egy valóságos középke- let-európai hagyományokra épülő, mégis új, és mégis magyar autonóm alkotás lett. Köszönet érte az Illés- zenekarnak. Síigethy András Iónt lehetek, azt mondta, hát persze, Amerikában, olyar kocsija van, mint egy ház, ■hát persze, pözsó, vagy mi a nyavalya, nem tudom, nem is ismerem az autómárkákat, de majd kint megismerem őket, azt mondta, akár egy évig is ott maradhatok ná­la, azt mondta, ha kedvem van. hozzá, és beiratkozhatok az... egyetemre... — most megint egy kis szünetet tar­tott, hatásszünetet, hadd eméssze meg a másik, amit mondott, csak akkor folytat­ta tovább, amikor már úgy ítélte meg, elérte a kellő hatást —, de hát néni olyan egyszerű az, mondtam neki, mert akkor mit csinálok én itthon avval a diplomával, amikor azt itthon úgyse fo­gadnák el, lehet persze, hogy férjhez mennék odakint, és akkor, de hiszen én nem akarok kint maradni, talán még a férjemet is hazahoz­nám, mert ón mégiscsak itt vagyok, mondtam neki, itt vagyok... otthon... itthon... jaj! — kiáltott föl, s meg­fogta a fiú kezét, és lerán­totta a buszról. — Majdnem továbbmentünk. — Hát nem a végállomás­nál laksz? — Ez a végállomás, csak tudod, itt körforgalom van — mondta, és belekarolt a fiúba, mintha már nagyon régen ismémé, avval az utá­nozhatatlan otthonossággal, ami csak kevés nőnek a sa­játja, amire egész családot lehet alapítani, mert bizto­sabb kapocs* a legvadabb szenvedélynél is. Elindultak A lányban benne akadt a szó, mintha elvágták volna. — Hol laksz? — kérdezte a fiú. — Messze? (Folytatjuk) Az elmúlt év végén érzé­keny veszteség érte a ma­gyar zenetudományt. Elhunyt Szigeti Kilián, a neves zene­tudós és orgonatörténész. A kutatóiknak abból a fajtájá­ból való volt, akik nem lát­ványos sikerekre és szenzá­ciós felfedezésekre töreked­nek elsősorban. Életművének számos olyan értéke van, melyek az ő aprólékos, ezer­nyi kis adatot felvonultató, szinte hangyaszorgalommal végzett kutatásai révén vál­tak szakterülete eredmé­nyeivé. Szombathelyen született, s mint a bencés rend tagja, a tanári pályán kezdte tevé­kenységét. Római tanulmá­nyait követően zenei dokto­rátust szerzett, majd több mint harminc éven keresz­tül gimnáziumi és főiskolai tanár volt Pannonhalmán. Hivatásának gyakorlását nyugalomba vonulásáig — halálának évéig — folytatta. Tanári munkája mellett fá­radhatatlan szorgalommal kutatta elsősorban a közép­kori zene, valamint az orgo­na történetét. Sokszor a leg­kisebb hangjegyes kódextö­redéket is vallatóra tudta fogni, számára a múlt mor­zsányi emléke is sokatmon­dó értéket jelentett. Neki köszönhetjük az egyik leg­szebb, hajdan a Corvina­könyvtárat díszítő kötet, a Mátyás-Graduale zenei is­mertetését. ö mutatta be a középkori magyar muzsika szombathelyi és kőszegi do­kumentumait, de otthonosan mozgott a gregorián ének történetében is: tankönyvet szerkesztett, mely ennek az ősi dallamvilágnak titkait, előadási problémáit tárgyal­ja. Kis terjedelmű, de min­Hetvenkét fesztiválon ve­títették 1981-ben a magyar filmművészet alkotásait. A nagy hagyományú, jól is­mert fesztiválokon — pél­dául Cannes, Moszkva — kí­vül olyan, aránylag kevés­bé ismert helyeken is sze­repeltek filmjeink, mint a spanyolországi Benalmadena, az olaszországi Cattolica, a franciaországi La Rochelle. Vetítettek magyar filmeket Új-Delhiben csak úgy, mint Melbourne-ben, Hongkong­ban és Chicagóban, — vagy­is majd minden földrészen. Több „speciális” tematikus fesztiválon is sikert arattak a magyar alkotások: a pári­zsi gyermekfilm-fesztiválon, Sceaux-ban és Firenzében, a női rendezők találkozóján, Cannes-ben a reklámfilm- fesztiválon, Plovdivban a környezetvédelmi filmek se­regszemléjén, Veveyben a vígjátékfesztiválon, Pardu- bicében a műszaki-tudomá­nyos filmek szemléjén, Tori­nóban és Palermo ban a sportfilm-fesztiválon, Be- sanconban a zenei filmek tárlatán. Számos díj, elismerés ^ho­norálta filmjeink műveszi kvalitásait. A Mephisto Can. nes-ban elnyerte a legjobb forgatókönyvért járó díjat és a filmkritikusok különdí- ját is. Ugyanitt a „Moto- perpetuo” című rajzfilm a zsűri Arany Pálma díjában részesült. A legsikeresebb rajzfilm, a „Légy” Oscar-dí- jat kapott. A Fábián Bálint találkozása istennel cimű filmbeli szerepéért Koncz Gá­bor Új-Delhiben elnyerte a Legjobb Férfialakítás díját. Ugyanennek a filmnek az operatőri munkájáért a belgrádi filmfesztiválon a dig lényeges területet érintő cikkeinek, tanulmányainak se szeri, se száma. A középkori magyar orgo­naépítés történetének bemu­tatása mellett Szigeti Kilián nagy érdeklődéssel fordult a még fennmaradt és napjaink ban is működő műemlék ■ hangszerek felé. Számos. Írá­sában szorgalmazta a törté­neti értékű orgonák védel­mét. Ezt szinte az utolsó pillanatban tette, hisz a gyá­ri orgonaépités sokszor ér­téktelen lomként számolta föl a még meglevő száz-hét- száz éves hangszereket. Az elpusztítottak helyére pedig — a régi hagyományokra tá­maszkodva — számos újat tervezett, melyek nemes hangja szakmai tudását di­cséri. Legsikeresebb, és nem­csak szakmabelieknek szóló könyvsorozatának a „Régi magyar orgonák”-nak első kötetét 1974-ben jelentette meg. Azóta a legfontosabb magyar „orgonás városok” és környékük: Kőszeg, Győr, Szombathely, Pécs és Eger orgonaépítésének története mindenki számára hozzáfér­hető. A sorozat két további kötete már a nyomdában várja megjelenését. Szigeti Kilián legutóbb eg­ri orgonakönyvének megje­lenésekor járt városunkban, amikor e hangszer és a raj­ta megszólaló muzsika hely-* beli barátainak dedikálta művét. Derűtől és értelemtől sugárzó tekintetének, sze­rény egyéniségének emlékét bizonyára sokan magukkal vitték a találkozó után, hisz szűkebb hazánk kultúrtörté­nete kic6i, de nem jelenték­telen területének ismeretével tett gazdagabbá minket. Ocskay György Szerb Filmművész Szövetség a legjobb operatőrnek járó díjat adományozta Illés Györgynek. Nyugat-Berlin- ben a filmkritikusok díjá­val jutalmazták a „Köszö­nöm megvagyunk” című al­kotást. San Remoban a Leg­jobb nőalakítás diját nyerte el Esztergályos Cecília a „Boldog születésnapot, Ma­rilyn !” című főszerepéért. A „Vasárnapi szülők" című filmet a nemzetközi vörös- keresztes és egészségügyi fil­mek várnai fesztiválján a leghumánusabb filmnek járó különdijban részesítette A trieszti sci-fi fesztivá­lon ezüst Asteroid-díj ban részesült „A transzport” cí­mű filmben nyújtott alakí­tásáért Hetényi Pál. Moszk­vában az „Ideiglenes para­dicsom" ezüst dijat kapott, akárcsak a gyermekfilm- versenyen az „Égigérő fű”. A „Psyché” Locamóban a bronz Leopárd-díjat, Figuei- ra da Fozban a zsűri díját — megosztva — nyerte el. Mannheimben a „Mi, büszke magyarokr-at Arany Dukát- tal díjazta a zsűri. Palermó- ban a „Szaltó” című sport­film az ezüst Palladio-dijat érdemelte ki. Chicagóban Kiss Marinak, Esztergályos Cecíliának és Margittay Ági­nak ítélték oda a legjobb női alakításért járó ezüst Hugó-díjat, megosztva a „Vámmentes házasság” cí­mű filmben megformált sze­repeikért. „A légy” az Os- car-díjon kívül A Legjobb 'Animációs Film-nek bizo­nyult Lille-ben; Krakkóban pedig a Nemzetközi Film­klubok Szövetségének díját kapta. (MTI) ** MESE A CANNES-TÓL MOSZKVÁIG Magyar filmek külföldön

Next

/
Thumbnails
Contents