Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-15 / 12. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXX1I1. évfolyam, 12. szám ÁRA: 1982. január 15., péntek 1,40 FORINT Együtt gondolkodva Mezőgazdaságunkban a nagy egységek jobbára létrejöttek, a koncentráció folyamata lassan lezárul. Ezzel együtt alakultak ki egy-egy termelőszövetkezeten belül az olyan kisebb önelszámoló szervezeti egységek, mint a növénytermesztés, az állattenyésztés, a háztáji, az ipari tevékenység különböző formái, szorosan igazodva a népgazdaság követelményeihez. Ez a szerkezeti változás azonban önmagában nem old meg mindent, emberi tényezők is szorosan kapcsolódnak hozzá. Nevezetesen az önelszámoló egységek vezetőinek rátermettsége, vagy még inkább ezek látókörének, tájékozottságának szélessége. Vagyis a megyeszerte megvalósult nyolc-tízezer hektáros nagygazdaságokban a munkamegosztás folytán kialakult ágazatvezetői ténykedés nem szűkülhet le, nem válhat belterjessé. Akár a növénytermesztés, akár valamely ipari tevékenység vezetője, mint középkáder, csak úgy tudja a nagy egészet szolgálni, úgy tudja benne elhelyezni saját dolgát, ha ismeri a kormányzó koncepciót, ha összefüggéseiben látja a gazdaság feladatrendszerét. Az egyesülést követően ez a felismerés késztette a hatvani Lenin Termelő- szövetkezet párt- és gazdasági irányítóit arra, hogy a kampánymunkáktól mentes téli időszakban értelmesen felépített vezetőképzést szervezzenek. A napokban az ötödik ilyen vállalkozás zaj lőtt le a Palkó-tanyai központban, négy napon át nyújtva sokrétű tájékoztatást mind az ágazati tevékenységről, mind a gazdálkodásra ható külső követelményekről. Az általános elnöki bevezetőt követően a szövetkezet vezetői megismerkedhettek például a legújabb közgazdasági szabályzókkal, az éves tervből fakadó ágazati feladatokkal, illetve azon elképzelésekkel, ahogyan az önelszámoló egységek mégfelelnek a velük szemben támasztott követelményeknek. Az előadók egy-egy szakterületről kerültek ki, és miközben munkatársaiknak bemutatták saját ágazatuk életét, problémakörét, más oldalról arra kaptak választ, eligazítást, hogy mit kell tenniük a változó körülmények nehézségeinek a leküzdésére. Evidencia többi között, hogy az idén nem lehet a tavalyihoz hasonló színvonalon gazdálkodni, mert ráfizet a szövetkezet. És úgy is növelhető a jövedelem, ha a veszteség- forrásokat csökkentik, netán struktúraváltoztatásra szánják magukat. Lényegében az együttgondolkodás példájáról van szó a hatvani termelőszövetkezet újszerű vállalkozása esetében. Az önművelés közérdekű változatáról, amit ma már igényelnek a „Lenin”-ben, és ami tartalmát, formáját tekintve egyező a szövetkezeti demokrácia fogalomkörével. Talán ezért érdemes felidéznünk a közelmúltat, szót ejtenünk a négy napról, amely ilyetén módon talán nagyobb körben hasznosulhat. Moldvay Győző AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Új anyagok a szőlővédelemben A Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságban az elmúlt két esztendőben már sikeresen alkalmazták a szőlőkben azokat az új gomibaödő szereket, melyeket a svájci transznacionáiiis vállalat a Ciba-Geigy-cég készített. A kedvező tapasztalaitokat a Heves megyéd Növényvédelmi és Agrokémiai ÁUotnós is hasznosítja. Erről is szó esett azon az ankéten, melyet csütörtökön délelőtt rendezett Egerben a növényvédő állomáson az Agrártudományi Egyesület és a TIT Heves megyéd szervezete, valamint a termélőszövetkezeMegyei ankét Egerben tek területi szövetségé- Az ankéten részt vett dr. Sándor Gábor, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés<- ügyi osztályának helyettes vezetője isi. Kovács István, a növényvédő állomás igazgatója köszöntötte az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek félszáz megjelent képviselőjét. Ezután dr. Sárospataki György, a svájci Ciba- Geigy-cég magyarországi képviselője tartott előadást atrtról a három új szőlővédő szerről, melyeket a pero- noszpóra és a ISszthanmat effleni védekezésiben eredményesen alkalmazhatnak, Ezek a szerek gyorsan és tovább hatnak, mint más készítmények, tehát egyszere kevesebb ikell belőlük. Alkalmazásukhoz kevesebb gépre, üzemanyagra és vegyszerre van szükség, ami elősegíti a takarékosabb gazdálkodást. Arról is szólt, hogy 1982- ben ezeket az új és hatékony szőlővédő szereket a Heves megyei Agroker Vállalat is árusítja majd. Így lehetőség nyílik arra, hogy megyénk gazdaságai is mihamarabb megismerjék és az egri, illetve a mótaaalji borvidéken elterjesszék. Dollár helyett hazai erőből Korszerűbb gépeket gyárt a MEZŐGÉP A Mezőgéptröszt 14 vállalata a kooperációs lehetőségek még jobb kihasználásával, eddig importált berendezések gyártásának megszervezésével és az export fokozásával kívánja jövedelmezőbbé tenni munkáját. Mind szélesebb körűen kielégítik a hazai mezőgazdaság és élelmiszeripar gépigényét is. Terveik szerint az ötéves tervidőszak végére a mezőgazdasági erőgépek kivételével szinte teljes körűen biztosítani fogják a gépellátást. A tröszt tavaly óta nagyobb önállóságot élvező gyárai — a piaci változásokhoz való rugalmasabb, közvetlen igazodással — már 1981-ben is kiemelkedő eredlményeket értek et. Az idén' hétszázalékos, tehát alz ipari átlagnál nagyobb ütemű termelésnövekedést irányoznak elő. Ez várhatóan több miint 16 mil- láírd forintnyi árbevételt tesz majd1 lehetővé. A Mező- géptrösztniél készülő gépek, alkatrészek zöme belföldre kerül. Az egyes üzemek szolgáltatásai ugyancsak a hazai szövetkezetek, gazdaságok .munkáját segítik. KGST-beli partnereiknek több mint négymillliárd, a tőkés cégeknek pedig másfél milliálrd forintért, szállítanak gépeket és technológiákat. A trösztnek a hazai piacra is kínált idei választékában új hengeres 'bálázók, cukor- répa-betakarító kombájnok és univerzális kis traktorok szerepelnek, valamennyi olyan térnék, amelyekből eddig több millió dollárért importáltak. A tröszti fejlesztő intézet munkája nyomán az idén bemutatják azt a berendezést is, amely gabonás zailmából a barnaszénnel egyenértékű brikettet képes előállítani a háztartások számára. A hazai mezőgépipar mind szélesebb körűen' bekapcsolódik a nemzetközi munka- megosztásba. Tovább bővülnek a szakosítási és a kooperációs kapcsolatok a szocialista' országokkal, elsősorban a Szovjetunióval. A szovjet vállalatokkal előrehaladott tárgyalásokat folytatnak nagy teljesítményű zöldségbetakarító-gépek közös gyártásának megszervezéséről. Néhány nagyobb tőkés céggel pedig vegyes vállalatok alapításáról tárgyalnak az alkatrész- és részegység-kooperációk kiszélesítése érdekében. Így csakúgy mint eddig, a Claas- kombájnok és a Hesston szecskázógépek importját a magyar mezőgépgyártás el- lentétezd, s a 'korszerű, mezőgazdaságunk számára fontos nagy 'berendezések behozatala nem terhek a népgazdaság fizetési mérlegét. A Mezőgéptröszt komplett gépsorainak, üzemednek továbbra is jó a piaca itthon és külföldön. Az év végéig átadják a Váci úti kenyérgyárat, amely a főváros ellátását nagymértékben javítja majd. Ugyancsak az idén befejezik egy nagy teljesítményű malom és egy újabb kenyérgyár szerelését Algériában is. Nigériában nemrég helyeztek üzembe magyar vágóhidat, s most Irakban kezdik meg vágóhíd- és baromfifeldolgozó telepek építését, szerelését. Ez évi exporttervükben Algériáiba és Kínáiba szállítandó takarmánykeverő üzemek, valamint spanyol megrendelésre készülő újabb konzervgyár is szerepel. A tröszt rövidesen megkezdi mező- gazdasági gépek önálló, vagy termesztési rendszerbe épülő értékesítését Algériába, s ugyanerről tárgyalnak mexikói cégekkel is. Nyugdíjba vonult Papp János főszerkesztő Bensőséges búcsúztató ünnepség a Népújságnál A képen balról jobbra Till Imre, a Hírlapkiadó Vállalat igazgatója, Papp János, a nyugalomba vonult főszerkesztő és dr. Fodor László, a Pártközpont osztályvezető-helyettese. (Fotó: Kőhidi Imre) Bensőséges, baráti ünnepségre került sor tegnap, csütörtökön délelőtt a Népújság szerkesztőségében. Kollégák, munkatársak, elvtársak búcsúztatták el a szerkesztőségben kereken harminc évet dolgozó, több mint két évtizeden át a lap élén, fő- szerkesztőként álló Papp Jánost — nyugdíjba vonulásá alkalmából. A szerkesztőség, a lapkiadó vállalat, munkatársai, dolgozói között megjelent dr. Fodor László, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága osztályvezető-helyettese, Vaskó Mihály, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja, a párt megyei bizottságának első titkára, Soltész István a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese, Kiss Sándor, a párt megyei bizottságának osztályvezetője, Till Imre, a Hírlapkiadó Vállalat igazgatója is. Papp János három évtizedes újságírói és több mint két évtizedes főszerkesztői munkáját dr. Fodor László méltatta. Szólt arról, hogy az elmúlt évek és évtizedek történelme elválaszthatatlan a nyugállományba vonult fő- szerkesztő életétől, tevékenységétől. Bensőséges hangon szólt arról a barátságról is, amely számos vezető magyar újságírót köt össze, mint egykori tanulókat, majd tanítókat, a magyar sajtó jelenlegi arculatának megformálásában, az utánpótlás biztosításában. A szerkesztőség, a lap dolgozói nevében Gyurkó Géza mondott köszönetét a nyugállományba vonuló Papp Jánosnak azért a hosszú és közös munkáért, amelynek nyomán az egykori hetilapként megjelenő Népújság megközelítően negyvenezres példányszámú, ofszetnyomású megyei napilappá vált. Az ünnepség keretén belül iktatták be főszerkesztői beosztásba Gyurkó Gézát. A főszerkesztő-helyettes Kaposi Levente lett. Mindketten a lap régi munkatársai. A VASASOK Bizalmi testületeik munkáját értékelték A két éweil ezelőtti szakszervezeti választások után megalakult, a bizalmiakra és főbizalmiakra éipülő vállalati testületek egyre inkább alkalmassá válnak a mega növekedett szakszervezeti feladatok ellátására — állapította meg csütörtöki ülésén a Vasas Szakszervezet, elnökségié. Azoknál a vállalatoknál, ahol a párt- és a gazdasági vezetés időben felismerte e testületek szerepét és jelentőségét — s ez a döntő többség —, ott a vállalat előtt álló feladatok kialakításában és végrehajtásában eredményesen dolgoznak a testületek. Vannak azonban olyan gyárak, ahol még ma sem érvényesül a közös felelősség, ezért a bizalmi munka csak formális. Mivel ezeken a helyeken az al- sóbbszdntű gazdasági egységek vezetőd még mindig nem kaptak nagyobb jogköröket, e testületek sem tudják megfelelően gyakorolni döntési, egyetértési sitb. jogaikat. Mindig ugyanazokat a kérdéseket tárgyalják meg, amelyeket a felsőbbszintű testületek, ment nincs módjuk saját munkaterületükre adaptált döntéseket hozni. A Statisztikai Kiadó Vállalat új kiadványa Életszínvonalunk ’45-től napjainkig A KSH — a Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában — új kiadványsorozatot indított, amely az életszínvonal, az életkörülmények alakulásáról, annak különböző vetületeirpl ad részletes és átfogó képet. A most megjelent első kiadvány áttekinti az életszínvonal alakulását, a felszabadulástól napjainkig. A történelmi áttekintés az új társadalmi rend döntő tényezőjeként értékeli a lét- biztonság megteremtését. Emlékeztet arra, hogy 193.1— 33-ban a szakszervezeti tagságnak 22—25 százaléka volt munkanélküli. A keresők csupán 5—6 százaléka számíthatott öregkori nyugdíjra. 1938-ban — az utolsó békeévben — hazánkban az egy lakosra jutó jövedelem havonta körülbelül 40—50 pengő volt, amelynek vásárlóereje mai árakon 900—1000 forintnak felel meg. Ezzel szemben 1980-ban a személyes jövedelem egy lakosra jutó havi átlaga elérte a 3100 forintot, amit körülbelül 500 forint értékű társadalmi juttatás egészített ki. A személyes jövedelmeket, valamint a természetbeni társadalmi juttatásokat figyelembe véve hazánkban egy-egy lakos átlagjövedelme mintegy 3,6-Szerese a felszabadulás előttinek. Mindez csupán a nagyságrendeket jellemzi, hiszen ma egészen más a fogyasztási szerkezet, mások az árarányok, tömegméretekben elterjedt számos olyan fogyasztási cikk és szolgáltatás, amilyena felszabadulás előtt még nem létezett. A lakosság jövedelme a felszabadulás óta eltelt időszakon belül a leggyorsabban a hatvanas évek második felében nőtt, a hetvenes években lassult az ütem, de csökkenés a súlyosbodó gazdasági nehézségek ellenére sem következett be. Az utóbbi húsz évben a lakosság minimál jövedelme 3,6-sze- resére nőtt, mivel azonban időköziben a fogyasztói árszínvonal 65 százalékkal emelkedett, a reáljövedelem ma 2,2-szerese a húsz évvel ezelőttinek. A legkülönbözőbb címeken 1980-ban 148 milliárd forint volt a társadalmi juttatás (ez 1982-ben már várhatóan túlhaladja a 170 milliárd forintot). A természetbeni juttatások közül a legnagyobb összeget az -oktatási és az egészségügyi ellátásra, a pénzbeni juttatások közül pedig a nyugdíjra és családi pótlékra fordítják. Például a gyermeknevelés családi költségeihez 1980-iban 21 milliárd forinttal járult hozzá a társadalom; ennyit fizettek ki családi pótlékra, gyermekgondozási és anyasági segélyre, továbbá bölcsődék fenntartására. A kulturális és közművelődési, sport- 'és üdülési intézmények fenntartása 8 milliárd forintba kerül évente, a vállalatok évi 2 milliárd forintot költenek a munkahelyi étkeztetésre, az állami bérlakások amortizációjának értéke 3 milliárd forint. A társadalmi juttatások említett összegei azonban nem foglalják magukba a lakáshoz, közlekedéshez, gyógyszerekhez, élelmiszerekhez nyújtott állami dotációkat. A lakásépítés üteme Magyarországon nem zetközi ösz- szehasonlításban is kedvező. Ez különösen áll a hetvenes évekre, de az utóbbi negyedszázad egészét tekin tve is hazánk a tizenharmadik helyet foglalja el a felmérésben részt vett 23 európai ország között az ezer lakosra jutó lakásépítésben. Az elért eredmények ellenére azonban napjainkban is jelentős a lakáshiány, főként Budapesten és a nagyvárosokban. Az ország orvosellátottsága nemzetközi összehasonlításban figyelemre méltóan jó, a kórházi ágy azonban az ország lakosságához képest a nemzetközi átlagnál kevesebb. Emellett az ágyak számottevő hányadán ápolnak utókezelésre szoruló és elfekvő betegeket. A bölcső, dék befogadóképessége 1960 és 1980 között húszezerről hatvannégyezer-ötszázra gyarapodott, így a háromévesnél fiatalabb gyermekek egyhatoda bölcsődés. Az általános iskolák — különösen a fejlődő településeken — zsúfoltak, az osztályterihek 17 százalékát váltott rendszerben hasznlták 1980-ban.
