Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-14 / 11. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. január 14., csütörtök 3. Felét az ablakon dobjuk ki A REKLÁMRA FORDÍTOTT kiadás fele az ablakon kidobott pénz, csak azt nem tudni, hogy melyik fele — az közismert. Az amerikai Harvard egyetem vizsgálata szerint viszont a hirdetések 85 százaléka1 semmilyen hatást nem ér el, csak 10 százalékainak hatása pozitív, öt százaléka pedig kifejezetten a cél, a termék ellen dol- : gozik. A reklám hatékonyságának vizsgálatára sokféle módszert alkalmaznak világszerte. Ez a sokféleség is jelzi, hogy aligha akad igazán megbízható eljárás. Ennek ellenére a reklám eszközével minden fejlett és közepesen j fejlett országban élnek. Magyarországon évente körülbelül kétmilliárd forintot költenek hirdetéisekre, ami a nemzeti jövedelem alig 0,3 százaléka. (A fejlett tőkés országokban ez az arány eléri az 1—2 százalékot) Bár a mi kétmilliárd forintunk ebben az összehasonlításban szerénynek tűnik, mégis lépten-nyomon találkozunk hirdetésekkel: a képernyőn, a rádióban, a lapokban — a Népújság hasábjain is természetesen —, a hirdetőoszlopokon, buszon, vonaton, sportpályán, moziban. Derülhetünk vagy bosz- szankodhatunk bárgyúsága miatt, cáfolhatjuk, ellenőrizhetjük, szidhatjuk vagy szerethetjük; csak egyet nem tehetünk: azt, hegy nem figyelünk rá. A jó reklámot érdeklődéssel figyeljük, hiszen az tájékoztat, eligazít, hasznos tudnivalókat tesz közzé. Nem egyszerűen annyit mond, hogy ezt a cipőpasztát vagy azt a fogkefét vegyük, hanem megindokolja, miért éppen azt. Például azért, mert olcsó, praktikus, könnyen kezelhető, s használata ilyen vagy olyan eredménnyel jár. Ha a reklám nem érvel, nem győz meg, akkor alighanem felesleges. A hazai reklámszakma gyermekbetegsége, hogy a hirdetők olykor csak önmagukat népszerűsítik: nevüket, cégüket, címüket — ahelyett, hogy termékeik, szolgáltatásaik előnyeit ecsetelnék. Más hibát is elkövetnek: előfordul, hogy amit reklámoznak, azit nem lehet kapni. Márpedig még nem forgalmazott, vagy már nem kapható, (vágy csak pult alól beszerezhető) árut hirdetni több mint vétek — a fogyasztó félrevezetése. Mentség persze akad. Előfordul, hogy amikor a reklámkampányt megtervezik, bőséges az árukészlet, de mire a hirdetés megjelenik — elfogy. Máskor a termelő teszi közzé a hirdetésit, és nem számol azzal, hogy áruját csak az egyik vagy a másik kereskedelmi vállalat veszi át, tehát az országnak csak bizonyos részeiben forgalmazzák. A reklám azonban a rádió, a televízió vagy az országos lapok révén eljut mindenhová, és a fogyasztó joggal kérdi: hol van? Hol kéressem? Ha nines, miért hirdetik? Az ILYEN ÉS HASONLÓ buktatón igyekszik átsegíteni a hirdetőket a közelmúltban elkészült reklámetikai kódex, a Magyar Reklámszövetség által kidolgozott jogszabálygyűjtemény. Ebben egyebek között ez olvasható: „A reklám 'keltsen igényt, de ne legyen tolakodó, és ne törekedjék rávenni a fogyasztót tényleges szükségleteitől és a reklámozott termék használati értékétől független vásárlásra. A reklámnak meg kell nyernie a fogyasztó bizalmát, ezért semmilyen reklámnak sem szabad a reklámba veteti közbizalmat megrendítenie”. A kódex még számos fontos és közérdekű kérdésre kitér, de mi térjünk vissza inkább a kiinduláshoz: megtérülnek-e a reklámozásra fordított kiadások? Objektív számítások nélkül is állíthatjuk, hogy számos vállalatnál nem. Sok helyütt ugyanis eleve elhatározzák, hogy az árbevétel meghatározott százalékát reklámra költik, szinte függetlenül a piaci helyzettől1, a vállalat céljaitól, szándékaitól. Nyilván az ilyen, csupán a pénzügyi lehetőségekre épülő propaganda következménye, hogy olykor helyi jelentőségű akciókat hirdetnek a rádióban és a televízióban — vagyis az egész országban. A hirdetők egy része nem is vizsgálja reklámtevékenységének hatását Persze akadnak értelmes, célratörő, hatásos, sőt, szellemes, ötletes hirdetések, amelyek bizonyára meghozzák a kívánt eredményt. A reklám segítségével ismerte meg a fogyasztóközönség például az új ruházati mérettáblázatot, a diétás ételeket jelző narancsszínű kört, vagy az új áruk, szolgáltatások, kereskedelmi akciók, engedményes vásárok sokaságát. AZ UTÓBBI ÉVEKBEN megélénkült a vállalatok, szövetkezet reklámtevékenysége, ami velejárója a gazdasági élet pezsdítésének, az árukínálat fokozódásának, a választék bővítésének és a gazdálkodó szervek közötti versenynek. A hirdetések tömege azt az érzetet kelti bennünk, hogy mi, fogyasztók, kezdünk fontossá válni. (G. Zs.) Mikroáram körök A REMIX Rádiótechnikai Vállalatnál több termék mellett úgynevezett szigetelő alapú vékony és vastag réteg- áramköröket is gyártanak. Ezek rendkívül kicsik és alkalmazási területük sokrétű. A megrendelő kérésének megfelelően — egy-egy berendezéshez alakítva — készítik ezeket a speciális, miniatűr áramköröket, amelyek a távszabályozásban, az automatizálásban ma már nélkülözhetetlenek. A REMIX- nél az idén nyolcvan-száz millió forint értékben készítenék ilyen különleges mikraáramköröket. Napraforgóhántoló épül Vámosgyörkön — Bővítik a hevesi tárolótelepet — Közös raktárak a mezőgazdasági üzemekkel - Új termékek Több gabona átvételére készülnek 1982-ben Agrárpolitikánk egyik központi törekvése a VI. ötéves tervben a gabonaprogram eredményes megvalósítása. 1985-ig 15—16 millió tonna kalászost és kukoricát kell termelniük a nagyüzemeknek, hogy zökkenőmentes hazai ellátást és a megnövekedett exportfeladatot teljesíthessék. Ebben jelentős szerep hárul a Heves megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatra is, amely 1981-ben sikeres esztendőt zárt. 698 milliós termelést valósított meg, 20 millió forintos nyereség mellett. 1982-ben 763 milliót terveznek és 19 milliós nyereséget kívánnak elérni. Segélyszállítmány Lengyelországba A Magyar Vöröskereszt csatlakozott a Vöröskereszt Társaságok Ligájának felhívásához és szerdán útnak indította első segélyszállítmányát Lengyelországba. A küldemény tíz tonna élelmiszert tartalmaz gyermekek és idős emberek részére. Az élelmiszert 5 kilogrammonként, csomagolták a könnyebb elosztás érdekében. A lengyel vöröskereszt kérésének megfelelően takarókat és ruhaneműt is küldenek. A Vöröskereszt Társaságok Ligája és a lengyel vörös- kereszt ötvenezer, alacsony jövedelmű idős ember és 20 000 család gyermekeinek támogatását, valamint kórházak és szociális intézmények segítését vállalta. További befizetéseket a Vöröskereszt szervezeteknél kapható csekken és rózsaszín postai pénzesutalványon is lehet juttatni a Magyar Vöröskereszt országos vezetőségének címére: Budapest, V. Arany János utca- 31. Irányít ószám: 1051. Bankhitel és ... Több brikett Várpalotáról A Veszprémi Szénbányák Vállalat 144 millió forint hitelt kap a nemzeti banktól a lakosság jobb szénellátását szolgáló brikettgyártás fejlesztésére. A gyártás alapanyaga elsősorban a várpalotai lignit lesz, de itt hasznosítják a balinkai bánya szénporát is. A brikettgyártáshoz szükséges berendezéseket a várpalotai bánya mellett működő úgynevezett kiseröműben helyezik el, mert a szomszédos inotai November 7. Erőmű rekonstrukciója ezt az erőművet fölöslegessé tette. Kevesebb búza, több napraforgó Az 1980-as őszi és: az azt követően, 1981 tavaszi időjárása nem kedvezett! a kalászosok termelésének, ami a felvásárlásiban is megmutatkozott. Emiatt a tervezettnél kisebb területről takarították be az üzemek a kenyérgabonát, így a vállalat sem tudta maradéktalanul teljesíteni felvásárlása tervét. A takarmánynak való kalászos gabonából az átvétel kedvezőbben alakult, ami főleg annak köszönhető, hogy a közös gazdaságok pénzügyi helyzetük javítására törekedve, többletmennyiséget értékesítettek. Fodor Sándor kereskedelmi igazgatóhelyettes elmondta, hogy 1981 nyara és ősz eleje, a napraforgó termelésére kedvezően hatott. Így a' Heves megyed Gabonaforgalma és Malomipari Vállalat 1600 tonnás felvásárlási tervét 3200 tonnára teljesítette. A nagyüzemektől felkínált napraforgót szerződésen kívül is átvették, ezzel is elősegítették a megtermelt mennyiség elhelyezését. Kukoricából 15 ezer 100 tonnát vásároltak fel a gazdíaságloktól. Ez a many- nylség azonban a téptakar- mányigényeket nem biztosítja, így szükség van további kukoricafelvásárlásra, melyet más megyei társ- vállalatoktól vesznek meg. Annák eliteméire, hogy kevesebb búzát vettek ét tavaly, csaknem 43 ezer tonna kenyérgabonát értékesítettek exportra, a szocialista országokba. Emellett zökkenőmentesen biztosították Heves megye liszt- és keve- réktakarmány-eUátását. A kenyémekValóból Buda. pestre és Nógrád megyébe is szállítottak. 1981-ben 68 ezer tonna táptokanmányt gyártottak, ami zavartalan ellátást jelentett. Az idén 72 ezer tonnára növelik ezt. Édesipari alapanyagok A vállalat erőfeszítéseket tesz a termékválaszték bővítésére. Ennek megfelelően több új kísérleti, főleg édesipari alapanyag gyártásét kezdték meg, melyek a 80- as években jelentősen' segíthetik majd a gabonafor- galmazós gazdasági eredményeinek javítását. Hántolt árpából például a múlt évben, 3500 tonnát készítettek és értékesítettek. Gyöngyösön üzletet nyitottak gabonaipari termékék, főleg szójaliszt, kukoricadara, búzacsíra, árpagyöngy, rizsliszt, búzadara, sárgaborsóliszt értékesítésére. Emellett a Heves megyed Sütő- és Édesipari Vállalattal együttműködve kukorica-, sajtos-, és rozslángos kenyeret is árulnak! Az 1982-es tervi évadaitokat a vállalat bizalmi testületé december második felében megtárgyalta, ahol különös hangsúllyal foglalkoztak a gábonaprogramból adódó többletfelvásárlás zökkenőmentes megszervezésével. Heves megye mezőgazdasági üzemei 1981 őszén csaknem 55 ezer hektáron vetettek búzát, ami várhatóan, megfelelő termés esetén, az átvételre is nagyobb feladatokat ró. A gabona biztonságos elhelyezésére erőfeszítéseket tesznek, és szükségtárolókat építenek. Noha a vállalat beruházási lehetőségei erősen korlátozottak, ezért az idén. önálló raktártér létesítését nem tervezik. Májusban már üzemel A hevesi silótelepen, viszont 4 ezer tonnás új szükségtároló készül. Terveik között szerepet az is, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium által kiírt pályázat alapján, a csányi és a zagyvaszántói termelőszövetkezettel közösen, tárolóidat éjpítenek. Az idén az első félévben, a tárnáméról Lenin Terme lószövetkezettel együttműködve faszerkezetes szükségtárolót alakítanak ki. Termelési tervüket úgy állították össze, hogy az ötnapos munkahét bevezetésével is maradéktalanul biztosítsák a lakossági igényeket termékeikből. Erőfeszítéseket tesznek a keverék- takarmányok minőségének javítására. Vámosgyörkön több mint 11 millió forintos költséggel kísérleti üzem építését kezdték meg, ahol hántolt napraforgómagot készítenek étkezési, illetve édesipari felhasználásra. Az üzemet májusban adják át rendeltetésének. A vállalatnál arra törekszenek, hogy a megnövekedett feladatokat minimális létszámnöveléssel valósítsák meg. A dolgozók bérét az idén 5 százalékkal növelik; melynek egy részét már most az év elején biztosították Mentusz Károly Utazás az öreg kontinensen Egy idegenvezető naplójából... — Szóval, ha nincs turista, akkor elővesszük az idegenvezetőt ? Hát, ha nem is előveszük, de megkérdezzük. Persze az is igaz, hogy a fent említeti mondat nem a sértődöttség hangján, hanem egy „pajkos” mosoly kíséretében fogalmazódott meg. Ezek után nem kellett magyarázkodni, kérlelni, s kérdéseket féltem ni. Azonnal „úton voltunk”. S hogy merre jártunk? Alig másfél óra alatt bejártuk Európát. Voltunk Leningrád. ban, Poriban, Párizsban, az NDK-ban, Csehszlovákiában, Tallinnban, Gödöllőn, s az egri Dobó téren. Beszéltünk finnül, oroszul, németül, franciául, egy keveset angolul is. Fogadtunk, s kísértünk, vagy húsz diplomata, tudományos, s egyéb delegációt. Tanultunk a híres Sorbonne-on, a Lomonoszo. von és természetesen a Tartui-i egyetemen. Voltunk tolmácsok, idegenvezetők, turisták, tanulók s egyszerűen csak barátok. — Ezek után feltehetően velünk tart az olvasó is. Kérem mutatkozzon be! í— Mjazovszky Albert nyugalmazott főiskolai tanár vagyok, 68 éves. S hogyan is kezdődött? Francia tanár voltam. Elég későn — már 35 éves voltam —, amikor úgy-ahogy megtanultam oroszul. Akkortájt — mint ma is —, sok szovjet turistacsoport látogatott Egerbe. Hozzájuk csapódtam, hogy gyakorolhassam a nyelvet. Egyszer úgy adódott — ez 1960-ban lehetett —, hogy egy német csoportnak nem volt idegenvezetője. Engem ismert az akkori idegenforgalmi iroda igazgatója, S megkért, hogy ugorjak bé egy napra. Aztán ebből a bizonyos egy napból három lett, majd utána szép sorjában a többi. — A francia, a orosz és a német nyelv mellett beszél finnül is... I— Még egyetemista koromban egy évig a Tartui-i egyetemen tanultam. Akkor voltam kint először, majd utána még ötször. Ezek közül háromszor Poriban. Én tolmácsoltam, amikor megkötöttük a baráti szerződést. Több finn barátom van, akikkel levelezek. Időnként meghívjuk egymást, s ilyenkor nagyokat beszélgetünk, így bukkantam rá például arra a barátomra, akivel 1932-ben Gödöllőn találkoztunk először. A világ minden tájáról voltak ott akkor fiatalok. Többen segítettek, hogy megtaláljam. Ma Kau- valában lakik, s már többször kölcsönösen meglátogattuk egymást. — Meséljen Párizsról?! — Párizsról nem lehet mesélni, azt látni kell. Elmondom viszont, hogy majdnem voltam a Sorbonne-on. 1968-ban kiküldtek nyelvi továbbképzésre, de sajnos pont akkor voltak a diákmegmozdulások, s így a Sorbonne helyett Normandiában vehettünk csak nyelvleckéket. — No és Leningrad? — Ott is továbbképzésen voltam. A Lomonoszov Egyetemen tanultunk. Egyszer lemaradtam a csoporttól, mert saslikot akartam enni. Ez sajnos azonban nem sikerült, viszont kétszer kiadósán bőrig áztam. Már majdnem elkeseredtem, amikor finn szót hallottam. Odamentem, s bemutatkoztam. Turisták voltok, s elmondták, hogy nem jött meg az idegenvezetőjük. Arra kértek, hogy mutassam meg nekik Lendngrádot. No, gondoltam: a bemutatkozásom egy kicsit hiányosra sikerült, ám mire elmagyaráztam, hogy én is most vagyok itt először, megjött akikre vártok. Ezek után természetesen én is csatlakoztam', s megnéztem a várost. — Melyik volt a legemlé- kezetesebbb tolmácsolása? — Mondhatnám azt is, hogy a „legmelegebb” a kanadai külügyminiszternek és feleségének a kalauzolása. Tudtom, hogy angol tolmácsot kértek, de hát be kellett, hogy érjék velem. Amikor megérkeztem az egri Park Szálló elé én ezért udvariasan elnézést is kértem: franciául. Az asszony angolul válaszolt. Erőre én újra elnézést kértem angolul, de mindjárt azt is hozzátettem, hogy ezt a nyelvet nem beszélem olyan szinten, hogy tolmácsoljak; meg hogy bemutassam a várost. Aztán kiderült, hogy jobban tudnak franciául mint én. Többször udvariasan kisegítettek. Igaz, közben én is rájöttem, hogy miért volt ez a kis kellemetlenség. De Gaulle tábornok akkoriban ugyanis elég gyakran hangoztatta, hogy Kanada valamikor francia gyarmat volt... — Tehát politizál is? — Időnként arra is szükség van. Különösen a nyugati turisták nemcsak a műemlékekre kíváncsiak, hanem mindennapjainkra is, arra, hogy hogyan élünk. Az egri Dobó téren mindig elmondják, hogy tapasztalataik szerint sokkal magasabb az életszínvonal, a boltok ellátottsága, mint azt a kinti híradások elmondják. Kérdeznek az utazási lehetőségeinkről s arról, hogy itt milyen a vallásszabadság. Ilyenkor mindig elmesélem, hogy egyszer Becsben bementem egy templomba, amikor éppen misét tartottak. Sokkal kevesebben voltok, mint nálunk egy vasárnapi miseidőben. Ajándékok, levelek, képeslapok, könyvek kerülnek elő. A legérdekesebb, az a Szovjetunióból származó fametszet, ami az Ökörmezőt ábrázolja. Különösen emlékezetes. A háborúban ugyanis sokáig állomásozott ott csapatával. Ismerősök, barátok néznek ránk a fényképekről. Mindahány emléktárgy, annyi élmény. — Látja ezt ezért érdemes csinálni — mutat körbe. — Nemcsak én megyek el a világhoz, hanem a világ is eljön hozzám. És utazunk tovább az öreg kontinensen. Leningrádtól Párizsig, Finnországon, Csehszlovákián, az NDK-n, Ausztrián keresztülDe a végállomás mindig az egri Dobó tér marad. Kis Szabó Ervin
