Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-13 / 10. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. január 13., szerda A tallinni 19. számú iskola harmadik emeletén zeneszó üti meg a fülünket. A Cher- burgi esernyők melódiád. Ám a „hangszerelés” egészen sajátságos: mintha két tucat, kasztanyetta kísérné az ismerős daliamat... — Figyeld csak, honnan jön — mondja moszkvai barátom, aki elkísért a tallinni kirándulásra. A zene a gépírásteremből hallatszik. És írógépen „játsszák”. Most már elárulhatom, hogy Jasa, aiki gépírást tanít egy moszkvai technikumban, nem véletlenül csalt el ebbe az iskolába. Érdekes módszerrel tanítanyugtat. Amikor táblázatokat gépelünk, könnyed, gyors dallamot kapcsolunk be. A zene ezenkívül a fáradtságot is csökkenti. A lányok elkészültek a feladattal, megszokott mozdulatokkal fűzik a hengerbe az új lapokat. Ám a többségük még birkózik a választott szakma fortélyaival. — Elfáradtatok, lány ók? — Igen! — hangzik fel a kórus, mint a világ bármely iskolájában egy ilyen kérdésre. — Ma azért könnyebb volt, mint a múlt alkalommal — mondja Tanya Szoszinovics. — A nővérem szintén Tatnak itt, amiről Jasa már sokat hallott, s többek között azért is örült a tallinni kirándulásnak, mert úgy gondolta, módja lesz személyesen is megismerkedni egy itteni gépírásórával. A 9/b-ben a harmadik foglalkozást tartják gépírásból. A lányok tulajdonképpen még csak most kezdenek ismerkedni a szakmával, de már megértették, hogy a zene az órán nem szórakozási célokat szolgál, hanem oktatási módszer. — Most növelem a sebességet, ti pedig folyamatosan •fokozzátok a munkatempót — „vezényel” Taiszija Szer- gejevna Kopilcova, gípírás- tanámő. A lányok feszülten figyelik a ritmust, és szorgalmasan „lfepötyögtetik” a klaviatúrán. A tanárnő az asztalok között járkál: — Aki nem tudja tartani az iramot, szóljon. Próbáljuk meg még egyszer. Ne féljetek az írógéptől, lányok! Tisztább, határozottabb leütéseket ... Oj lemez kerül a lemezjátszóra, változik az ütem, a lányok egyszerre írják: „A szakács az asztalra tette a sült csirkét.” Taiszija elmagyarázza a sebességváltás értelmét: — Egészen lassan kezdünk gépelni — 70—75 leütés egy perc alatt. A tizedik osztály végére lányaink aztáh két- háromszorosára növelik a tempót. És ebben a zene segít. A tanári asztalon sorakoznak a lemezek: a klasszikusok — Csajkovszkij, Mozart, Chopin — mellett a Beatles, népszerű szovjet és külföldi filmzene. Kimondatlan kérdésemre rögtön választ is kapok: — Nyilván azt gondolta, hogy a zene megválasztása esetleges? Szó sincs róla. Az az igazság hegy nem annyira az együttesek népszerűsége érdekel bennünket, mint amennyira a dallamok jellege, és ezen belül is elsősorban a ritmusok különbözősége. — És konkrétan: mi az értelme a zenés gépírásnak? — A .tempó nem egyszerűen mechanikusan növekedik. Ha valami különösen fontosat kell figyelmesen gépelni, a szerencsésen megválasztott zene fegyelmez, szija Szergejevnánál tanult. Tudják, hogy gépel? Charleston ritmusban! Egyszer talán mi is fogunk tudni úgy... Természetesen valameny- nyiüknek az a vágya, hogy az ujjaik gyorsabban „játsz- szanak” a klaviatúrán. És egyszer majd ők is elsajátítják ezt a számukra egyelőre még „őrülete»” tempót. Mellesleg ez a legfontosabb? A gépírónők munkájának vannak egyéb, nem kevésbé fontos kritériumai is: anyanyelvi műveltség, pontosság, „ülőképesség”. Taiszija Szergejevna arra törekszik, hogy kifejlessze tanítványaiban ezeket a készségeket. Nemcsak egyszerűen egy konkrét munkát oktat, hanem nevel is. Kimunkálja a legprózaibb feladatokhoz való konstruktív hozzáállást; a munka megbecsülésére tanít. A 19-es iskola végzősei iránt nagy a kereslet: hívják őket a város különböző üzemeibe, hivataléiba, még a minisztériumokba és a tudományos akadémiára is. És ez nem véletlen. A lányok már az iskolai tanul- máhyaik alatt komoly megbízatásokat kapnak: ők készítik el az iskola gépelt anyagait (táblázatokat, módszertani segédkönyveket), a vállalatok és szervezetek rendeléseit Az ősszel hivatalos szerződést kötöttek a Baltika vállalattal, s egy hónap múlva már megkapják az első konkrét feladatokat. — Natasa, melyik ujjunkkal ütjük le az „s” betűt? — Hát az „u” hová lett? A szünetben a lányok egymást vizsgáztatják a klaviatúra ismeretéből, a „vakírást” gyakorolják. A szünet végén elbúcsúzunk a tanárnőtől. — Jöjjenek el egy-két év múlva. Addigra majd vetítővásznunk is lesz — mondja Taiszija Szergejevna —, akkor kép segítségével is elmagyarázhatom az ujjak helyes elhelyezését. Minden asztal mellett nappali fényű lámpa lesz, melyek fénye a klaviatúrára esik. Minden asztalon külön fülhallgató. .. ... Szól a zene, folytatódik az óra. Az írógépek billentyűi táncot kopognak ki. Zahemszky László Hevesben 1500-an Az építitáborek eredményei és programja A KISZ Központi Bizottságának titkársága értékelte a tavalyi önkéntes építőtáborok tevékenységét, és meghatározta az ez évi feladatokat. Tavaly 104 központi táborhelyen csaknem 54 ezer fiatal dolgozott. Heves megyéből 1500-an vettek részt az ország különböző építőtáboraiban. Az érdeklődésre jellemző volt, hogy sokkál többen jelentkeztek, mint ahány fiatalnak munkát tudtak biztosítanál. Megyénkben egyébként Hatvanban 2 — a konzervgyárban, és az útépítésen — tábor volt, de dolgoztak a fiatalok a Hevesi Állami Gazdaságban, a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságban, illetve a gyöngyösi'iskola építkezésén. A táborozok 42 százaléka gimnazista, 36 százaléka szakközépiskolás, 16 százaléka szakmunkástanuló, valamint kisebb számban úttörő, egyetemista, főiskolás, sportoló és 'külföldi fiatal volt. A szakmunkástanulók közül csaknem 2500-an kilenc építőipari, több mint kétszázan pedig egy erdészeti szakmai táborban dolgoztak. A táborozok között mintegy 250-en negyedszer, csaknem félszázan pedig ötödik alkalommal vállalták, hogy szabad idejük egy részét az építő közösségekben töltik. A központi táborokon kívül a megyei, az egyetemi és a főiskolai KlSZ-bizotitsá- gök szervezésében 55 építőtábor működött, munkájukban 13 500-an vettek részt. Megállapították, hogy az előkészítés, a szervezés alapos volt, mindenütt biztosították az eredményes táborozáshoz szükséges feltételeket. Mindez tükröződik a teljesítményekben is: a táborokban dolgozók munkájának értéke mintegy 300 millió forint volt, s 50 millió forinttal haladta meg az 1980-as eredményt. A szombathelyi Hevesi Ákos Szak- középiskola KlSZ-szerveze- tének felhívása nyomóin a táborok többségében társadalmi munkát is végeztek. Ennek bevételét a mozgás- sérült fiatalok tálmogatására- ájánlották föl. Ebben az évben a központi szervezésű 88 építőtáborban 52 ezer, a megyei, az egyetemi és a főiskolai szervezésű táborokban pedig mintegy 100 ezer fiatal részvételére számítanak. Megyénkben a KlSZ-alapszer- vezetek, illetve bizottságok már megkezdték az idei ép ítőtáborozók szervezését. Folytatódik Gyöngyösön a fiatalok szakmai táborozása, s megszervezik a ■ hatvani két munkahelyet is. A korábbi éveknek megfelelően az idei táborozok mintegy 80 százaléka a mezőgazda- sági munkákat segíti, továbbá két autópálya — az Ml-es és az M3-as — és két vasútvonal építésére létesítenek építőtáborokat. Külön építőtábort szerveznek a Budapesti Üttörősta- dion felújítására. Újdonság, hogy az építőiparban tevékenykedő szakmunkásfiatalok valamennyien szakmunkát kapnak majd. A tavaly jól bevált speciális táborok mintájára a mezőgazdaságban három olyan tábort is szerveznek,- amelyekben az öntözése» gazdálkodásban tevékenykednek majd a fiatalok. Bővülnek az építőtáboro- zók nemzetközi kapcsolatai. Míg tavaly nyolcvan bolgár, hetven NDK-beli és négyszáz lengyel fiatal dolgozott magyar építőtáborokban, addig az idén Bulgáriából 450, az NDK-ból 400, Lengyelországból pedig 1000 diákot várnak Az . idén is különös gonddal szer”'- táuorozók szabadidő-programját. A bevált formák mellett több újdonság is szerepel a tervekben. így például száz táborozó fiatal az eszperantó hyelvet tanulhatja a munkaeszközök letétele után. Minden megyében — így Hevesben is — megrendezik a közlekedésbiztonsági szaktáborokat, s a közlekedési ismeretekből összeállított vetélkedőn legjobban szereplők országos döntőn is összemérhetik tudósukat. A lakiteleki Szákra Tsz építőtáborában dolgozó fiatalok szabad idejükben az újságírás alapfogalmaival, műhelytitkaival ismerkedhetnek majd meg. Egy szerelem 14 napja Sápadt, vékony fiatalembert vezet kihallgatásra a vizsgjálótiszt. Udvarias, halk szavú, a kérdésekre rövid, pontos válaszokat ad. Először eddigi életébe enged betekintést. — Hogy hol rontottam el az életemet, még magam sem tudom —, mondja Sz. L., akit a rendőrség lopás miatt helyezett előzetes letartóztatásba. — Pedig mindent megkaptam, amit csak lehetett. Szüleim jól neveltek, taníttattak. Érettségi után rövideslein megnősültem', önálló lakáshoz jutottam. Pénzem is volt elég, hiszen gebínes büfét vezettem, a feleségem is dolgozott, Inni kezdtem, s egyszer csiak arra eszméltem, hogy a feleségem elhagyott. Válóper','“ majd különböző munkahelyeik következtek ... Egyre mélyebbre jutottam. Eladtam a lakásig és az árát elszórakoztam. Addig; amíg a pénzem tartott, sok barátom volt, de amikor elfogyott, fokozatosan eltűntek ők is. Ekkor ismerkedtem meg egy nálam 15 évvel idősebb külföldi nővel. Bulgáriában töltöttük a nyarat, és amikor hazautazott, egy arany karkötőt hagyott nálam. Én — tálán mondanom sem kell — eladtam az ékszert. Amikor a nő legközelebb , Magyarországra jött, szakítottam vele. Kérte -visztsza a karkötőt. Hú/.tam-ha- lásztottam az időt, végül is sikkasztásért feljelentett, Ekkor kerültem először bíróság elé. Enyhe ítélettel úsztam meg az ügyet.' Ügy tűnik, eiz a fiatalember úgynevezett „esete” a korosodó hölgyeknek. Nem sokkal ezután ismerkedett meg az egyik presszó teraszán, a nála 13 évvel' idősebb F. Zsuzsannával. Az éjszakát már a nő lakásán töltötte, két nap múlva pedig turistaútra indultak a Német Demokratikus Köztársaságba, Hazatérve F. Zsuzsanna észrevette ugyan*, hogy hiányzik az arany Doxa órája, de nem gondolt árrá, hogy partnerének bármi köze is lenne az óra el>- tűnéséhez. Sz. L. kulcsot kapott a nő lakásához, és ezentúl idejének zömét ott töltötte. Az egyik nap a nő észrevette, hogy a hálószobában levő komód fiókjából eltűnt két gyűrűje. Nem szólt a fiúnak, de amikor afc elaludt, átkutatta a zsebéit. Megdöbbenve tapasztalta, hogy a zakó zsebe két olyan gyűrűt rejt, amelyek eltűnését eddig még nem is vette észre. Felkeltette partnerét, aki mindent bevallott, elismerte azt is, hogy az NDK-iban ellopta tőle a Doxa órát. Este felelősségre vonta a fiút, aki lelősségre vonta a fiút, aki megígérte, hogy mindent visszaszerez. A sértett természetesen ekkor látta utoljára a fiatalembert. Z. A. „Ha bizonyítok, a felieget is segítenek elmozdítani” Az ifjú mezőgazdász és álmai 1/ ajon alszik-e téli ál- ’ mot az ifjú mezőgazdász?” Ismeretségünk — a ritkán előforduló találkozás ellenére is — lehetővé teszi, hogy ekképp köszöntsern munkahelyén, a tarnaörsi Dózsa Termelőszövetkezet erki telepén Csécsei Jánost. Az élet azonban keresztülhúzza tervemet. A fiatalembert épp nagy munkában találjuk délután 3 órakor. — Növendék üszőket vásároltunk a gazdaságnak — magyarázza. — Reggel 6 órakor indultunk, s éppen most értünk vissza. A több mint 700 hízómarha és növendék üsző mellett bizony nem túl sok ideje marad az értük felelősnek a pihenésre. János ugyanis tavaly március óta vezetője a több milliós értékű telepnek. Az idáig vezető útnak azonban története van. — 1969—72 között a péter- vásári mezőgazdasági szakmunkásképző tanulója voltam — emlékezik vissza —, gépészként végeztem. A tsz- ben először egy DT-típusú lánctalpassal jártam a földeket, majd markológépre kerültem. Leszerelésem után egy évvel, 1979. május 1-től csöppentem bele az állattenyésztő munkába, ekkor lettem készletkezelő az erki telepen. Majd a múlt évben rámbízták az irányítást is. — Ha jól tudom, idősebb emberek irányítását — 27 évesre... — Harmincötén dolgoznak velem a telepen, valóban valamennyien nálam régebben. Aki igazán dolgos kezű, azzal nincs is baj, a húzódo- zókkal már annál inkább. Velük szemben nem leszek elnéző. Persze, tudom jól, hogy előbb nekem kell bizonyítani. Ha ez példamutatással sikerül, a felleget is segítenek elmozdítani a helyéről! Apám engem mindig arra nevelt, hogy sose a munka könnyebbik végét fogjam meg. — No de, mégiscsak furcsa: gépészből állattenyésztő? — Aki a mezőgazdaságban dolgozik, annak egyáltalán nem. Egyébként Otthon magam is gazdálkodom. S hogy az otthonra terelődik a szó, nem állja meg, hogy ne beszéljen a családról. A két kisfiúról: Tomikáról és Zolikáról. — 1976-ban én is tagja lehettem a megye kongresszusi küldöttségének — idézi a továbbiakat János. — Röviddel a nagy esemény után házasodtunk össze. Türelme, megértése nagyon sokat segített a tanulásban — tavaly júniusban érettségiztem ugyanis a gyöngyösi mező- gazdasági szakiskolában — és a mozgalmi munkában egyaránt. ö ugyanis — a helybeliek szavaival élve — a „KISZ- titkár Csécsei Jancsi”. Ami mellesleg jogos is: 1973 óta tölt be vezető szerepet Tar- naörs és Erk ifjúsági mozgalmi életében. — Először három esztendőn át községi alapszervi titkár voltam — mondja. — A IX. KISZ-kongresszus előtt alakítottuk meg a tsz ifjúsági szervezetét. 1978- ban jött létre a két szomszédos falu közös KlSZ-bizott- sága, amelynek ugyancsak titkárává választottak meg. Az azóta végzett mozgalmi munka elismerésének is tekinthető, hogy tavaly újra beválasztották az ifjúkom- munisták kongresszusának megyei küldöttségébe. — A kongresszus egyik szekcióülésén az ifjú mező- gazdasági szakemberek hiányának okaival, a pályakezdők gondjaival foglalkoztál hozzászólásodban. Történt-e változás a múlt év május vége óta? — Az ott elmondottakra eddig még semmiféle választ nem kaptam. Azt azonban örömmel mondhatom, hogy például a mi szövetkezetünkben sikerült megszüntetni a hiányt. Most már megfelelő számú fiatal szakemberrel rendelkezünk. Kialakult azonban egy másik probléma, kellő erkölcsi és anyagi elismerés, illetve differenciálás híján az újonnan érkezettek nem kapcsolódtak be úgy a mozgalmi munkába, mint ahogyan elyártuk volna tőlük. Pedig nem kell szégyenkeznünk, ha a múlt évi eredményeket vesszük számba: novembertől indítottuk meg a féli politikai oktatást, ezzel az ifjúsági vitaköröket kívántuk fellendíteni. Jobb együttműködést alakítottunk ki a helyi komplex művelődési intézménnyel. Mindhárom alapszervezetnek van saját klub- helyisége, a tanácsi vezetés nem zárkózik el a segítség- nyújtástól. Most már csak élni kellene jobban vele. Ha belegondolunk a népgazdaság mai helyzetébe, akkor bátran állíthatjuk: korábban méterekért nem kellett megdolgozni úgy, mint most a centikért. Itt van szükség a lelkiismeretre, a mozgalomra, a dolgos kezekre. — Ez meglehetősen sommásan hangzik. Ha nem is alszik téli álmot az ifjú mezőgazdász, azért még lehetnek álmai... — Egyelőre a kemény munka jelenti nekem ezt az álmot. Nemcsak a telepen, hanem ismét a tanulásban is. Szeptembertől ugyanis marxista—leninista esti egyetemre járok Hevesre, s most lesznek az első vizsgáim. Szeretném jó eredménnyel elvégezni. No meg egyszer elérni végre azt — nem panaszképp mondom —, hogy a szabadság az valóban a család körében töltött szabadság legyen. Szalay Zoltán
