Népújság, 1982. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-07 / 5. szám

NÉPÚJSÁG, 1982 január 7., csütörtök 3. TÁRSADALMI BALESETVÉDELMI MUNKABIZOTTSÁG Az otthoni balesetek megelőzéséért Az eredményes felvilágosí­tó munkának és az emberi elővigyázatosságnak kö­szönhető: az utóbbi tizenöt évben jelentősen csökkent az üzemi balesetek száma. Több mint egy évtizede még az összes balesetek kétharmad része gyárakban, üzemekben történt. Azóta változott az arány, a mun­kahelyi balesetek egyharma- dát képezik az összes elszen­vedett balesetnek. Egyre növekszik az ottho­ni, a háztartási munka köz­ben előforduló sérülések szá­ma. Ezek többnyire elesés­ből, el csúszás bó szár mazna k, illetőleg az elektromos ház­tartási gépek helytelen hasz­nálatának a következményei. Gyakoriak a barkácsolás, és a különböző kerti mun­kák közbeni sérülések is. Ez utóbbiak közül a vegy­szerek, permetek helytelen használata miatt jó néhány tragikusan végződött A má­sik jelentős balesetforrás a magánerős lakásépítés, ami­kor szakmunkát, szakisme­retet igénylő tevékenységet hozzá nem értő emberek végeznek, illetve végeztet­nek. Egy elrettentő számadat: egy év alatt 1151 halál szár­mazott csak az otthoni bal­esetekből: Becslések szerint pedig 6—8 millió azoknak a táppénzes napoknak a szá­ma, amelyek az otthoni ki- sebb-nagyobb balesetek kö­vetkezményei. Ennek mind az egyén, mind pedig a népgazdaság kárát vallja. Sürgősen ten­ni kell tehát azért, hogy ezek a tragédiák kis gondos­sággal, odafigyeléssel, és nem utolsósorban eredmé­nyes felvilágosító munkával elkerülhetők legyenek. Ezért, ilyen meggondolások alap­ján hozza létre a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1982 januárjában a Társa­dalmi Balesetvédelmi Mun­kabizottságot, amelynek el­nökévé dr. Székely Lajost, az Orvostovábbképző Inté­zet Egészségügyi Főiskolájá­nak tanszékvezetőjét válasz­tották. A bizottság feladata lesz a balesetvédelmi tevé­kenységek összehangolása. A Népfront ugyanis minden településen megtalálható, jobban össze tudja fogni, hatékonyabbá teheti a bal­esetmegelőzést. Ha csak egy halálesettel lesz is kevesebb, már bizonyított létjogosult­ságuk. Ehhez azonban arra van szükség, hogy azok az állami és társadalmi szer­vek, amelyeknek lehetősé­gük van arra, hogy az ered­ményes felvilágosító munká­ban bármilyen segítséget ad­janak, azt meg is tegyék. Talán apróságnak tűnik, de nem mindegy, hogy a tar­tós fogyasztási cikkekre rá­írják-e a helyes felhasználás módját Vagy a gázművek segítsége, amikor feltünteti készülékein a kezelésre és baleset elkerülésére figyel­meztető utasítást. Évek óta az Országos Egészségnevelé­si Intézet is kiadványaival, tv-filmékkel, plakátokkal, szórólapokkal stb. járul hoz­zá a megelőzéshez. Mindez azonban nem elég, mint az elrettentő statiszti­kai adat mutatja. A Társa­dalmi Balesetvédelmi Mun­kabizottság éppen ezért azt tűzte ki céljául, hogy min­den olyan helyen, ahol va­lóban szükség van rá, segí­tik, irányítottan végzik majd felvilágosító, balesetmegelő­ző tevékenységüket. Elsősor ban különböző barkács-, hobbiklubok, a kertbarát­mozgalom bevonásával az építők fórumain, előadáso­kon. Az ipar és a kereske­delem segítsége sem nélkü­lözhető, annyiban, hogy va­lamennyi gépen, szerszámon, vegyszeresen tüntessék fel a részletes használati utasí­tást. O. É. KILÓNKÉNT HAT FORINTTAL TÖBBET Növekvő exportérdekeltség a nagyüzemeknek 1982. január 6. — megvál­tozott a nagyüzemek vágó­marha-tartásának és értéke­sítésének ösztönző rendszere. A korábbihoz képest mó­dosultak az átvétel után ki­fizetett összegek: a megha­tározott feltételek teljesítése esetén a nagyüzemekben hizlalt állatok minden kiló­ja után 6 forinttal többet adnak a felvásárlók. Ezt a többlet árbevételt azonban nem valamiféle újabb köz­ponti forrásból biztosítják az üzemeknek; az összegeket a csökkentett mértékű tejpré­mium keretéből csoportosí­tották át, ami ugyan némi­leg hátrányos helyzetbe hoz­hatja a speciálisan tej terme­lésire szakosodott üzemek egy részét, ám a kiesett ár­bevételt a termelés fokozá­sával viszonylag gyorsan el­lensúlyozhatják. Ugyanak­kor egyértelműen kedvezőbb lett a marhahústermelés jö­vedelmezősége, a többletbe­vétel várhatóan felkelti majd az üzemek érdeklődését, és tovább növekszenek a mar­hahústermelésben is a hoza­mok. Ezzel azonban nem merül­tek ki a kedvezmények. Az export vágómiglrhá-értékesí- tés szerződéses rendszerét szintén módosították, még­pedig a mezőgazdasági nagy­üzemek előnyére. Növeke­dett az export árnyereség­ben való termelői részese­dés. A meghirdetett expor- felárak a piaci helyzettől függően számottevő többlet- bevételt eredményezhetnek a meghatározott felvásárlási áron felül, s ez mindenek­előtt a hústermelés szakosí­tását segítheti. Külföldön meghatározott fajtájú álla­tok, illetve azok keresztezé­sei értékesíthetők a legelő­nyösebben. Nyilvánvalóan azok az üzemek részesülnek majd nagyobb arányban az export hasznából, amelyek a kívánt típusú állatokat ad­ták exportra. Ezért differen­ciálták az exportmarha után fizetett prémiumot. Igen jól értékesíthetők például a ha­zánkban honos magyartarka- fajta és a külföldi eredetű Limousin és Chárolais ke­reszteződésből származó utó­dok, amelyek kiváló hús­formákat mutatnak, és jól alakul az értékes húsrészek aránya is. Ez pedig a kül­földön elérhető magasabb ár egyik fontos feltétele. Ez a szerződési konstrukció mint­egy 140 ezer vágómarhára vonatkozik, és így viszony­lag széles körben javulnak a termelői pozíciók. nak, hideg, alattomos vízfo­lyásokba rántanak, s mind­ezt bántó, recsegő hangza­varban, hogy a sok kuvik jelriad, vaksin, rémülten repkednek ... Már-már attól -kell tartani, időtlen időkre rabul ejt ezt a világ, amikor végre, magad sem tudod hogyan, de útra találsz, és már közvetlen a halász kunyhója ' közelében vágy. Itt derül ki: nem a ké­ményből, hanem a szabadon rakott tűzről száll az égre a füst, s hogy ezt a tüzet sem könnyű megközelíteni, mert vicsorogva, támadásra ké­szen állja utunkat egy cson­ka farkú kutya. — Nyughass, Gedeon! — szól rá halkan a halász és úgy tűnik, ennyi elég is, mert bár továbbra sem ba­rátkozik, nem bánt már ben­nünket az eb. Letelepszünk a lángoló ha­sábok köré, csak Szabó Já­nos, a gazda nem akar leül­ni, ő tesz-vesz szüntelenül, most hálóval, most varsával bajlódik, most a ladikban, most a kunyhó ajtajában ... Ennek megfelelően szövődik a beszéd fonala is, ráérős Délre végét­ért a tiszai körút, be­havazva pihent a két kikötött ladik A zsákmány jó volt, de abból soha­sem elég. A varsázás kissé körül­ményes és nehéz, de gyakran eredményes módja a halászatnak (Fotó: Perl Márton) 'V&ZSSSéSSb­1 Dél-keletről két megye — Szolnok és Heves — között a Tisza a határ. Fénysorom­pós vasúti híd íveli át Kis­körénél a folyót, és ha raj­ta vonat csattog át, zeng, remeg ez a roppant s mégis kecses ívű fémtest De most csend van, december, hideg, szürke csend nyújtózkodik a hídon. A víz felett enyhe pára, a pilléreknél szüntelen kavargás, örvénylő sustor­gás, tajtékos, habos, száz­ezer féle mozgás, szédítő, kiszámíthatatlan összevissza­ság, amely éppen így és ez­által teremti meg önnön harmóniáját. A part kétfelől — • csupa dzsungel. Sás, és ágaikkal szorosan összekapaszkodó füzek, szinte áthatol hatatla­nok, jó búvóhelyet adva nappali álmukat alvó, lom­ha kuvikoknak. Fentről, a hídról, persze, egyetlen bagoly sem látszik. Csupán néhány, parthoz kö­tött ladikot hintáztat iszap­szín hátán a víz, a távolab­bi fák rej tekében pedig ha­lászkunyhó körvonalai. Ké­ményéből vékonyka, kék füst kúszik fel a szürke, kö­zönyös égre. Az egyik körei halászé, Szabó Jánosé a kunyhó, aho­va a hídról leereszkedve mostan igyekszünk. A köny­nyűek éppenséggel fentről sem látszó terep percek alatt bemutatkozik, amint „toronyiránt” törtetünk a füsttel jelzett helyhez, mi­közben a fűzágak arculcsap- nak, ruhánkba kapaszkod­nyugalommal, olykor csak szavakkal, félmondatokkal. — Mióta ... itt, a Tiszán? — Harminchárom éve. (Megkapó analógia: a ha­lász 33 éve itt, a Tiszán, és ugyanennyi a legendabeli Megváltóé, és a jelen való hal szimbóluma s mindez — karácsony küszöbén...) — Tehát: harminchá­rom ... ? — Annyi, de lejön belőle háromszor három év, ami­kor elnökösködtem a halá­szati szövetkezetnél. i(Halk csörrenéssel hull a földre s darabokra törik a kialakulni készülő, könnyű misztérium. Marad a való­ság: -lessük a halász szavait, miközben csendben, szinte észrevétlen elered a hó.j — Háromszor beszéltek Tá, háromszor vonzott visz- sza a víz. Hiába, siheder ko­romtól ez az életem. Más pályára akkoriban errefelé nem is igen lett volna lehe­tőség, no meg aztán, tulaj­donképpen én ezt akartam. Soha sem bántam meg. — Pedig: munka az van vele rengeteg. i—Végezni kell, ha egyszer ráádja fejét az ember, nem azt nézi, hajnal van vagy nappal, vagy éppen éjsza­ka... — S ha szerencsés kezű is hozzá a halász? — Nem hiszem, hogy ráfi­zetne — feleli az ember. Erről, mármint a mester­ség jövedelmezőségéről ékes­szóló bizonyíték, hogy az egyik legszebb porta Kiskö­rén — Szabó Jánosé. — Mikor legtöbb a mun­ka? — Abból sosem elég, de például így, karácsony Körül nincs az a hal, ami elég lenne. — Ma jó volt a fogás? — A kollégámmal, Baksa Sándorral 12 mázsát fog­tunk. Elég szép, ebben az időben. Erősödik a havazás, a mutatóban — szimbólumként — nyársra húzott egyszem keszeg is szépen megsült már a csendesedő tűz fölött, mindenki — Gedeon kutya is — kap egy-egy falatot. Még feljegyezzük, hogy Hid­alja vagy Suhogó névre hallgat ez a romantikában nem szűkölködő hely, a ha­lász kalyibája pedig a 401- es és a 402-es folyamkilomé- ter közötti szakaszon áll. 'Lépésnyire a bejárattól lomhán, lustán nyaldossa a partot a megáradt Tisza. Családias, meghitt nyuga­lommal hintázik hátán a fekete ladik, közben a neki­bátorodott puha havazás szé­pen fehérre festi a világot. B. Kun Tibor A kiskörei termelőszövet­kezet 1981, tavaszán a Buda" pesti Műanyagipari Vállalat­tal lépett „szövetségre”. Az új kisüzemet a — már — meglevő épületeinek átalakí­tásával a központi telephe­lyén létesítette. A műanyag­üzem rekonstrukciója egy­millió forintba került. Az évet eredményesen zárták, hiszen a tervet teljesítették, 10 ezer darab Trabant sár­védő készült el. 1982-ben 4 millió forint árbevételre szá­mítanak, és az ütemes ter­meléssel összhangban 680 ezer forint nyereséget érhet­nek el. S hogy a melléküzemág mit jelent a termelőszövet­kezetben dolgozó asszonyok­nak? Erről beszélgettünk kö­zülük néhánnyal. Magda Istvánná már 11 éve a növénytermesztésben dolgozott, mégis az elsők kö­zött jelentkezett, amikor a műanyagüzem beindult. — Itt mindig van munka — mondta —, nekünk ez a legfontosabb, hiszen idáig a téli hónapokban otthon ül­tünk, tétlenkedtünk. Néhány hétig ugyan akadt dolog, a dohánycsomózással, aztán semmi. Most már nem kell tömd a fejünket, hogy miből Három asszony az üzemből: Magda István­ná, Berényi Jó- zsefné és Pat­kó Andrásné (Fotó: Perl Márton) lehetne pénzt csinálni, a le­hetőség- adott, dolgozná keli. — Hát, nagy könnyebbség, hogy itt helyben létesítették ezt az üzemet — vágott köz­be Patkó Andrásné. — Eddig kapával, villával jártuk a határt. Hajnaliban keltünk, este 3—4 kilométer kerékpárral házáig. Tikkasz­tó forróságban kapáltunk, ha meg az eső úgy istendgazá- ból neki kezdte, akkor nem lehetett dolgozni. Most reg­gel fél nyolcra bejövünk, előtte útnak indítjuk a gye­rekeket, délután négykor le­zuhanyozunk, s aztán ki-ki a dolgára, marad idő az ott­honiakra is. — Persze itt is .piszkosak, porosak leszünk — vette át a szót Berényi Józsefné, — Mégis nyugodtak vagyunk mert tudjuk, hogy holnap is lesz munka. Teljesítményben dolgozunk így aztán néha „veszekszünk”, nógatjuk egy­mást, mert az az igazság, mindenki igyekszik senki nem akar lemaradni a má­siktól. Az elején lázongtunk, mondtuk vigyék vissza eze­ket az orvosi ládákat, nem tudjuk megcsinálni. Néhány hét múlva úgy kitanultuk, hogy 140 forintot is megke­restünk egy nap. Ügy néz ki, hogy a terme­lőszövetkezet vezetődnek öt­lete bevált. A műanyag- üzemben olyan termékeket állítanák elő, amellyel na­gyobb üzemek nem foglal­koznak, így ezzel hiánypótló szerepet tölt be a tsz. Más­részt fontos, hogy harmincöt asszonynak állandó elfog­laltságot ad, nem utolsósor­ban pedig jelentős nyereség­hez juttatja a termelőszövet­kezetet. A „melléküzem” népszerűségét mi sem mu­tatja jobban, mint, hogy nyáron a kinti munkákban a nőknek is be kell segíteni. Mit mondjunk: ennek bi­zony nem mindig örülnek... (tereny) Asszonyok téli munkán

Next

/
Thumbnails
Contents